Követed Jehova szeretetteljes útmutatását?
„Minden hamis ösvényt gyűlölök” (ZSOLT 119:128)
1–2. a) Ha útbaigazítást kérsz, mire szeretnéd, ha figyelmeztetnének, és miért? b) Mire figyelmezteti Jehova azokat, akik szolgálják őt, és miért?
KÉPZELD EL, hogy el kell utaznod valahova. Útbaigazításért egy megbízható barátodhoz fordulsz, aki jól ismeri az utat. Ő részletesen elmagyarázza neked, hogy merre menj, majd egyszer csak ezt mondja: „Vigyázz a következő útelágazásnál. A jelzés rossz irányba mutat. Sokan követik, és végül eltévednek.” Értékelnéd a törődését, és megfogadnád a figyelmeztetését? Bizonyos értelemben Jehova olyan, mint ez a megbízható barát. Elmagyarázza nekünk, hogy hogyan érhetjük el a célunkat, az örök életet, és figyelmeztet bennünket azokra a káros hatásokra, amelyek miatt rossz útra tévedhetnénk (5Móz 5:32; Ézs 30:21).
2 Ebben és a következő cikkben arról fogunk beszélni, hogy milyen veszélyekre figyelmeztet bennünket a Barátunk, Jehova Isten. Sose felejtsük el, hogy azért hívja fel a figyelmünket ezekre, mert törődik velünk, és szeret minket. Azt szeretné, ha elérnénk a célunkat. Fáj neki, amikor azt látja, hogy az emberek engednek a rossz hatásoknak, és emiatt letérnek az útjáról (Ez 33:11). Ebben a cikkben három ilyen veszélyes hatásról fogunk beszélni. Az első egy külső erő, a második pedig egy belső. A harmadik pedig még csak nem is valóságos, de rendkívül veszélyes. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mik ezek a veszélyek, és hogy égi Atyánk hogyan tanít meg bennünket, hogy kivédjük ezeket. Az egyik zsoltáríró ihletés alatt a következőket mondta Jehovának: „minden hamis ösvényt gyűlölök” (Zsolt 119:128). Te is így érzel? Nézzük meg, hogy mi segít még szilárdabban eltökélnünk, hogy elkerülünk minden „hamis ösvényt”.
„Ne kövesd a sokaságot”
3. a) Miért lehet veszélyes más utazókat követni, ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy merre kell menni? b) Milyen fontos alapelv található a 2Mózes 23:2-ben?
3 Mit tennél, ha egy hosszú úton volnál, és nem lennél biztos benne, hogy merre menj? Csábító lehetőségnek tűnhet, hogy a többi utazót kövesd, különösen, ha azt látod, hogy nagyon sokan mennek egy irányba. De veszélyes így dönteni, hiszen a többiek talán nem is oda mennek, ahova te szeretnél, vagy éppenséggel ők is eltévedtek. Vizsgáljunk meg ezzel kapcsolatban egy alapelvet, amelyet az ókori izraelitáknak adott törvényben találunk. Azok, akik bírók vagy tanúk voltak egy bírói ügyben, arra lettek figyelmeztetve, hogy ’ne kövessék a sokaságot’. (Olvassátok fel: 2Mózes 23:2.) Egy tökéletlen ember kétségtelenül nagyon könnyen enged a többiek nyomásának, és elferdíti az ítéletet. De vajon az az alapelv, hogy ne menjünk a tömeg után, csak a bírói ügyekre érvényes? Korántsem.
4–5. Mikor fenyegette Józsuét és Kálebet az a veszély, hogy a tömeg után menjenek, de mi segített ellenállniuk a nyomásnak?
4 Az az igazság, hogy szinte bármikor érezhetünk kényszert arra, hogy ’a sokaságot kövessük’. Ráadásul ez váratlanul érhet minket, és nehéz ellenállni a nyomásnak. Gondolj például arra, hogy milyen helyzetbe került Józsué és Káleb. Ők ketten a között a 12 férfi között voltak, akiket elküldtek, hogy kémleljék ki az Ígéret földjét. Miután visszatértek, tíz férfi közülük nagyon borúlátóan gondolkodott, és elkedvetlenítő dolgokat mondott. Még azt is állították, hogy Kánaán lakói között óriások voltak, akik a nefilektől származtak (1Móz 6:4). Ez igencsak valótlan állítás volt. A lázadó angyaloktól és a földi nőktől származó gonosz hibridek már sok évszázaddal azelőtt meghaltak a Vízözönkor, és egyetlen leszármazottjuk sem maradt. Ám még a legalaptalanabb elképzelések is hatással lehetnek azokra, akiknek gyenge a hitük. A tíz kém borúlátó beszámolója miatt gyorsan félelem és pánik lett úrrá a népen. Nem sokkal később a legtöbb izraelita már úgy gondolta, hogy hiba lenne, ha Jehova parancsát követve bemennének az Ígéret földjére. Mit tett Józsué és Káleb ebben a feszült helyzetben? (4Móz 13:25–33).
5 Nos, ők nem követték a sokaságot. Bár a legtöbb izraelita egyáltalán nem akarta hallani, Józsué és Káleb elmondta az igazságot. Ez a két férfi még akkor is ragaszkodott az igazsághoz, amikor halálra akarták kövezni őket! Hogyan tudtak ilyen bátrak lenni? Minden bizonnyal ez elsősorban a hitüknek volt köszönhető. A hithű emberek tisztán látják a különbséget az emberek alaptalan kijelentései és Jehova Isten megbízható ígéretei között. Józsué és Káleb később kifejezte, hogy mit érez azzal kapcsolatban, hogy Jehova mindig valóra váltja az ígéreteit. (Olvassátok fel: Józsué 14:6, 8; 23:2, 14.) Ragaszkodtak hűséges Istenükhöz. El sem tudták képzelni, hogy megbántsák őt csak azért, hogy kedvére tegyenek a többi embernek, akik elveszítették a hitüket. Kitartottak Jehova mellett, és ezzel kiváló példát mutattak a számunkra (4Móz 14:1–10).
6. Milyen helyzetekben fenyegethet minket az a veszély, hogy az emberek többségét utánozzuk?
6 Te is érezted már azt, hogy nyomás alatt vagy, hogy a sokaságot kövesd? A Jehovától elidegenedett emberek, akik gúnyosan beszélnek az irányadó mértékeiről, valóban nagyon sokan vannak napjainkban. Az emberek többségének gyakran olyan elképzelései vannak a szórakozásról és a kikapcsolódásról, amelyek távol állnak a valóságtól. És ezeket megpróbálják másokra is ráerőltetni. Azt bizonygathatják, hogy teljesen ártalmatlan a tévéműsorokban, filmekben és számítógépes játékokban oly gyakori erkölcstelenség, erőszak és spiritizmus (2Tim 3:1–5). Mi a helyzet a te, illetve a családod kikapcsolódásával és szórakozásával? Engeded, hogy mások rosszul működő lelkiismerete formálja a tiédet, és befolyásolja a döntéseidet? Vajon ez nem azt jelentené, hogy valójában a sokaságot követed?
7–8. a) Hogyan tudjuk képezni az ’érzékelőképességünket’, és miért hasznosabb ez, mintha mindenre egy merev szabályt állítanánk? b) Miért találod szívmelengetőnek sok keresztény fiatal példáját?
7 Jehova egy nagyon értékes ajándékot adott nekünk, amely segít döntést hoznunk. Ez nem más, mint az ’érzékelőképességünk’. Ám ezt a képességünket „a használat folytán” edzenünk kell (Héb 5:14). Ha csak a tömeget követnénk, akkor nem képeznénk az érzékelőképességünket. Másrészről az sem járulna hozzá ehhez, ha merev szabályokat állítanánk fel lelkiismereti kérdésekkel kapcsolatban. Ezért nem kap Jehova népe egy listát, hogy milyen filmeket, könyveket és weboldalakat nem nézhet meg vagy olvashat el. Mivel a világ nagyon gyorsan változik, egy ilyen lista nem sokkal a megírása után már idejétmúlt lenne (1Kor 7:31). És ami még fontosabb: nem mérlegelhetnénk mi magunk gondosan és imával kísérve a bibliai alapelveket, és nem hozhatnánk döntéseket ezekkel az alapelvekkel összhangban (Ef 5:10).
8 Természetesen időnként népszerűtlenek vagyunk amiatt, hogy a Bibliával összhangban hozunk döntéseket. Például az iskolában a többi fiatal folyton megpróbálja rávenni a keresztény fiatalokat arra, hogy azt nézzék, és azt csinálják, amit mindenki más (1Pét 4:4). Ezért nagyon nagy öröm látni, amikor a keresztények – fiatalok és idősek egyaránt – Józsué és Káleb hitét utánozzák, és nem követik a sokaságot.
Ne kövessétek ’a szíveteket és a szemeteket’
9. a) Miért veszélyes a megérzéseinkre hagyatkozni, ha utazunk valahova? b) Miért volt fontos Isten ókori népe számára a 4Mózes 15:37–39-ben található törvény?
9 Most pedig térjünk rá a második veszélyforrásra, amely egy belső erő. A következőképpen szemléltethetnénk: Ha egy meghatározott úti cél felé tartanál, vajon félretennéd a térképedet, hogy egyszerűen csak a megérzéseidre hagyatkozz? Mondjuk, mindig abba az irányba indulnál el, amerre a jelek szerint szép kilátás fogadna? Egyértelmű, hogy ha csak az érzéseidre hagyatkoznál, sosem érnél célba. Most erre a helyzetre alkalmazva, vizsgáljuk meg Jehova egy másik törvényét, amelyet az ókori Izraelnek adott. Napjainkban sokan nem igazán értik, hogy miért kellett az izraelitáknak rojtozott szegélyt készíteniük a ruhájukra, és kék zsinórt tenniük rá. (Olvassátok fel: 4Mózes 15:37–39.) Te érted, hogy miért volt ez fontos? Ha Isten népe engedelmeskedett az ilyen törvényeknek, az megkülönböztette és elkülönítette őket a körülötte élő pogány népektől. Ez létfontosságú volt, ha szerették volna elnyerni és megtartani Jehova helyeslését (3Móz 18:24, 25). Ám ez a törvény azt is megmutatja, hogy van egy veszélyes belső erő, amely miatt szem elől téveszthetjük a célunkat, az örök életet. Miről is van szó?
10. Mi mutatja, hogy Jehova nagyon jól ismeri az emberi természetet?
10 Figyeld meg, hogy Jehova mit mondott, miért adta ezt a törvényt az izraelitáknak: „ne kövessétek szíveteket és szemeteket, amelyeket követve erkölcstelenkedtek.” Jehova nagyon jól ismeri az emberi természetet. Tudja, hogy a szívünket, vagyis a belső énünket, könnyen rosszra csábíthatja az, amit látunk. A Biblia ezért erre figyelmeztet: „Csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes. Kicsoda ismerheti azt?” (Jer 17:9). Látod már, hogy az izraelitáknak miért volt nagy szükségük Jehova figyelmeztetésére? Isten tudta, hogy az izraeliták késztetést érezhetnek arra, hogy kövessék a körülöttük lévő pogány népek példáját, és azt is, hogy rosszra csábíthatja őket az, amit látnak. Kísértést érezhettek arra, hogy ugyanúgy öltözködjenek, mint azok a nem hívő emberek, idővel pedig, hogy ugyanúgy gondolkodjanak és cselekedjenek, mint ők (Péld 13:20).
11. Hogyan tud rosszra csábítani minket az, amit látunk?
11 Napjainkban még könnyebben tudja rosszra csábítani a csalárd szívünket az, amit látunk. A világ, amelyben élünk, a testi vágyakra hat. Hogyan alkalmazhatjuk tehát a 4Mózes 15:39-ben található alapelvet? Például hatással van rád az, hogy egyre kihívóbban öltözködnek azok, akikkel együtt vagy az iskolában, a munkahelyen, vagy máshol? Kísértést érzel arra, hogy a ’szívedet és a szemedet kövesd’? Rosszra csábít az, amit látsz? És ez arra késztet, hogy lejjebb add a mércét, és te is így öltözködj? (Róma 12:1, 2).
12–13. a) Mit tegyünk, ha nehezen tudunk parancsolni a szemünknek, és hajlunk arra, hogy azt nézzük, amit nem szabad? b) Miért kerüljük, hogy helytelenségre csábítsunk másokat?
12 Létfontosságú, hogy önuralmat fejlesszünk ki. Amennyiben nem tudunk a szemünknek parancsolni, és olyan dolgokat nézünk, melyeket nem lenne szabad, akkor emlékezzünk Jób szilárd elhatározására. Ő szövetséget kötött a szemeivel – igen, szilárdan eltökélte, hogy nem mutat romantikus érdeklődést a feleségén kívül más nő iránt (Jób 31:1). Hasonlóképpen Dávid király is kifejezte elhatározását: „Nem állítok szemem elé hiábavalóságot” (Zsolt 101:3). Bármi, ami kárt tehet a tiszta lelkiismeretünkben és a Jehovával ápolt kapcsolatunkban, az számunkra ’hiábavalóság’. Ez lehet bármiféle kísértés, amely vonzó a szemünknek, és a szívünket helytelenségre csábíthatja.
13 Másrészt nyilván mi sem szeretnénk ’hiábavalóságnak’ bizonyulni mások számára, azáltal hogy helytelenségre csábítjuk őket. Ezért komolyan vesszük a Bibliának azt az ihletett tanácsát, hogy jól rendezett és szerény ruhát viseljünk (1Tim 2:9). Ha valaki szerény, akkor nemcsak arra gondol, hogy neki mi felel meg. Figyelembe kell vennünk mások lelkiismeretét és érzékenységét is. Ha így teszünk, akkor a személyes érdekeinknél fontosabbnak tartjuk mások elmebeli békéjét és jóllétét (Róma 15:1, 2). A keresztény gyülekezetben sok ezer fiatal mutat kiváló példát ezen a területen. Milyen büszkék vagyunk rájuk, amiért legyőzik azt a késztetést, hogy a ’szívüket és a szemüket kövessék’, és inkább Jehovának akarnak tetszeni, mindenben, amit tesznek – még az öltözködés terén is!
Ne kövess valótlanságot!
14. Mire figyelmeztette Sámuel az izraelitákat, miért ne kövessenek „hiábavalóságokat”, vagyis valótlanságokat?
14 Képzeld el, hogy az utad egy hatalmas sivatagon keresztül vezet. Mi történne, ha letérnél az útról, mert elkezdenél követni egy délibábot? Egy ilyen illúziónak a kergetése az életedbe kerülhet! Jehova nagyon is tisztában van ezzel a veszéllyel. Vegyünk egy példát. Az izraeliták olyanok akartak lenni, mint a körülöttük lévő nemzetek, akik felett királyok uralkodtak. Valójában az, hogy erre vágytak, súlyos bűn volt, mivel ezzel Jehovát mint Királyukat utasították el. Jehova megengedte nekik, hogy maguk közül válasszanak királyt, de Sámuel próféta által egyértelműen figyelmeztette őket, hogy mi lesz annak a következménye, ha „hiábavalóságokat”, vagyis valótlanságokat követnek. (Olvassátok fel: 1Sámuel 12:21.)
15. Milyen módokon hajszoltak valótlanságokat az izraeliták?
15 Vajon az izraeliták azt gondolták, hogy egy emberi uralkodó valamiképpen valóságosabb és megbízhatóbb lesz, mint Jehova? Ha igen, akkor valóban illúziókat kergettek! Sőt, az a veszély fenyegette őket, hogy más sátáni ábrándképeket is követni fognak. Az emberi uralkodók könnyedén bálványimádásba sodorhatták őket. A bálványimádók elkövetik azt a hibát, hogy azt gondolják, a tárgyak – a fából, kőből készült istenek – valamilyen módon valóságosabbak, megbízhatóbbak, mint a láthatatlan Isten, Jehova, aki a mindenséget alkotta. De ahogy Pál apostol megjegyezte, a bálványok ’semmik’ (1Kor 8:4). Nem látnak, nem hallanak, nem tudnak beszélni, sőt még cselekedni sem. Lehet, hogy láthatod és megérintheted őket, de ha imádnád azokat, akkor tényleg elmondható lenne, hogy valótlanságot követsz – egy üres illúziót, ami csak a vesztedhez vezetne (Zsolt 115:4–8).
16. a) Hogyan sikerül Sátánnak rávennie ma sok embert, hogy valótlanságokat hajszoljon? b) Miért mondhatjuk, hogy a vagyon nem több, mint valótlanság, különösen Jehova Istennel összehasonlítva?
16 Sátán még mindig mesteri módon győzi meg az embereket, hogy valótlanságokat hajszoljanak. Például, sokakkal elhitette, hogy az anyagi dolgok jelentik a biztonságot. Előnyösnek tűnhet az, ha valakinek van pénze, ha vannak vagyontárgyai, és az is, ha jó állása van. De mit érnek az anyagi dolgok, ha megbetegszünk, a gazdaság összeomlik vagy természeti katasztrófa sújt? És mit érnek akkor, ha valaki üresnek érzi magát belül, céltalan, nem talál útmutatást, és az élet legégetőbb kérdéseire nem kapja meg a válaszokat? Mit érnek az anyagiak, amikor valakinek a halállal kell szembenéznie? Csalódni fogunk, ha az anyagi dolgokkal próbáljuk meg kielégíteni a szellemi szükségleteinket. A vagyon nem segít, nem több, mint valótlanság. Hosszú távon nem nyújt védelmet, mivel nem segít meghosszabbítani az amúgy is rövid emberi életet, és elkerülni a betegségeket és a halált (Péld 23:4, 5). Ezzel szemben Jehova Isten nagyon is valós személy! Csak a vele ápolt szoros kapcsolat segít nekünk valódi biztonságra találni. Mennyire értékes áldás ez! Soha ne áldozzuk fel a vele ápolt kapcsolatunkat azért, hogy valótlanságokat hajszoljunk.
17. Mit határoztál el azokkal a veszélyekkel kapcsolatban, amelyekről ebben a cikkben volt szó?
17 Igazi áldás, hogy Jehova a Barátunk, és vezet bennünket az életben. Ha továbbra is megfogadjuk a szeretetteljes figyelmeztetését, hogy kerüljük el ezt a három rossz befolyást – a sokaságét, a saját szívünkét és a valótlanságokat – sokkal több esélyünk lesz, hogy elérjük a célunkat, az örök életet. A következő cikkben meg fogjuk vizsgálni Jehova három további figyelmeztetését. Ezek segítenek nekünk gyűlölni és elkerülni a hamis ösvényeket, melyek oly sok embert tévútra vezetnek (Zsolt 119:128).
Mit gondolsz?
Hogyan tudod alkalmazni a következő bibliaversekben található alapelveket?
[Kép a 11. oldalon]
Éreztél már kísértést arra, hogy a tömeget kövesd?
[Kép a 13. oldalon]
Miért veszélyes, ha az érzéseidre hallgatsz?
[Kép a 14. oldalon]
Valótlanságokat hajszolsz?