Gileád Iskola 50 éves és nagyszerűen működik!

„SOK hely van még, ahova a Királysággal kapcsolatos tanúskodás nem jutott el nagy mértékben” — jelentette ki N. H. Knorr a Gileád első osztályának 1943. február 1-jén, az iskola megnyitóján. Hozzáfűzte: „Lennie kell még több száz és több ezer embernek, akiket el lehetne érni, ha több munkás volna a szántóföldön. Az Úr kegyelméből több lesz.”

És több munkás lett — milliókkal több! A Királyság-hírnökök sora 1943-ban 129 070-ről 54 országban 1992-ben 229 országban 4 472 787-re növekedett. A Gileád Iskola nagyban hozzájárult a tanúskodáshoz, amely ezt a növekedést eredményezte. Ötven évvel később is kulcsfontosságú szerepet játszik a misszionárius munkások kiképzésében, hogy ott szolgáljanak, ahol a világ szántóföldjén szükség van rájuk.

1993. március 7-én 4798-an a meghívott vendégek és az USA-beli Bétel-család tagjai gyűltek egybe a Jersey City kongresszusi teremben, New Jerseyben a 94. osztály diplomaosztására. Ez az igazán különleges alkalom azt is lehetővé tette, hogy visszatekintsenek a Gileád Iskola 50 évére. Szeretnél egy kicsit betekinteni a programba?

Egy megnyitó ének után George D. Gangas, a Vezető Testület tagja lelkes imát mondott. Az elnöklő, Carey W. Barber bevezető gondolatai után a végzősök és minden jelenlévő egy rövid beszédekből álló sorozatot hallgatott figyelmesen.

Robert W. Wallen beszélt először a „Sohasem vagy egyedül” témáról. Meleg hangon ezt mondta: ’Az előttetek álló napokban olyan alkalmak adódhatnak az életetekben, amikor azt fogjátok érezni: Ó, olyan egyedül vagyok, annyira távol a családtól és a barátoktól.’ Hogyan lehet akkor azt mondani, hogy „Sohasem vagy egyedül”? Elmagyarázta: ’Mivel mindegyikőtöknek elérhető lesz az a lehetőség, hogy azonnal kapcsolatba lépjetek Jehova Istennel.’ Arra buzdította a végzősöket, hogy ápolják az ima kiváltságát, és naponta éljenek vele. Akkor Jézushoz hasonlóan majd ezt tudják mondani: „Nem vagyok egyedül” (János 16:32). Mennyire buzdítóak voltak ezek a szavak a végzősök számára!

Kifejtve (a március 7-i napiszövegen alapuló) „Tarts ki szilárdan a reménységed mellett” témát, következőként Lyman A. Swingle, a Vezető Testület egyik tagja beszélt két szükséges tulajdonságról: a kitartásról és a reménységről. ’Gyalázkodás, ellenségeskedés, gyűlölet, bebörtönzés, sőt még a halál miatt is, a keresztények részéről szükséges a kitartás — mondta. Nincs határa annak az erőnek, amely a szokásos erőt felülmúlja, és amelyből Jehova hűséges Tanúi a szükség idején meríthetnek. Ez bizonyára megnyugtató érzés, főleg nektek, kedves végzősök.’ Mi a helyzet a reménységgel? ’A reménység nélkülözhetetlen — magyarázta. — Ahogyan a sisak megvédi viselőjének fejét, ugyanúgy a megmentés reménysége megőrzi és megvédi a keresztények szellemi erejét, lehetővé téve, hogy megtartsák feddhetetlenségüket’ (1Thessalonika 5:8).

A következő szónok Ralph E. Walls, egy érdekfeszítő témát választott: „Hogyan tudunk elmenekülni egy ’tágas hely’ biztonságába?” Mi ez a „tágas hely”? (Zsoltárok 18:20). „A megszabadulásnak egy olyan állapota, amely az elme békéjét, és a szív biztonságát hozza el” — magyarázta a szónok. Mitől szükséges megszabadulnunk? ’Önmagadtól, a saját hiányosságaidtól.’ Hozzáfűzte még: ’A külső körülményektől is, amelyeket Sátán szít’ (Zsoltárok 118:5). Hogyan tudunk elmenekülni egy tágas hely biztonságába? ’Úgy, hogy mindenben, amit teszünk, Jehova tanácsait kutatjuk és hittel, alázatosan kérjük Jehovát minden velünk kapcsolatos gondban.’

„Mi vár rátok?” — ez volt a következő téma, amelyet Don A. Adams választott. És mi vár az új misszionáriusokra? Az alkalmazkodás időszaka — magyarázta. „Sok áldás is vár rátok.” Példaként két új misszionáriusról beszélt, akik miután megszokták megbízatásukat, ezt írták: „Gondolj arra a napra, amelyik a legjobb volt a szolgálatodban, és itt ilyen minden nap. Nem tudunk elegendő irodalmat vinni magunkkal, és az emberek állandóan tanulmányozást kérnek tőlünk.” A szónok néhány gondolatot címzett a végzősök családjához és barátaihoz: ’Nem szükséges aggódnotok a végzősök miatt. Azzal segíthettek nekik, ha buzdító szavakat írtok’ (Példabeszédek 25:25).

Az iskola oktatója beszélt következőként. Jack D. Redford a „Ne várjatok el túl sokat másoktól” témát választotta. Az egyik kihívás, amellyel a végzősök szembe fognak kerülni, hogy miként jönnek ki az emberekkel — magyarázta. Mi segíthet? „Nézzétek el a hibáikat! Ne várjatok el túl sokat másoktól. Ne várjátok el mindig teljes mértékben azt, amelyről úgy vélitek, hogy nektek jár. Legyetek tekintettel más emberek tökéletlenségére, és ez a kedvesség segíteni fog abban, hogy kijöjjetek velük. Az a képesség, hogy hogyan jöttök ki más emberekkel, az érettségetek mértéke lesz” (Példabeszédek 17:9). Az biztos, ha alkalmazzák ezt a bölcs tanácsot, az segíteni fog a végzősöknek, hogy sikeresen alkalmazkodjanak a misszionárius életformához egy idegen országban!

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” — mondja a 2Korinthus 4:7. Ulysses V. Glass, a Gileád Iskola irattárosa fűzött magyarázatot ehhez a szöveghez, amikor a „Bízzál a te kipróbált, hűséges testvéreidben!” témát fejtette ki. Mik azok a „cserépedények”? „Ezek minden bizonnyal ránk vonatkoznak, mint tökéletlen emberekre” — jegyezte meg. — Mi a „kincs”? „Ez a mi keresztény szolgálatunk” — magyarázta (2Korinthus 4:1). És mit kellene tennünk ezzel a kinccsel? „A kincs, amelyet Jehova ránk bízott nem azért van, hogy felhalmozzuk. Így hát, kedves leendő misszionáriusok, osszátok szét ezt a kincset bármerre jártok, és tanítsatok meg sok más embert is, hogyan osszák szét.”

Nosztalgikus pillanat volt, amikor Albert D. Schroeder állt a színpadra, mivel ő volt kezdetben a Gileád Iskola irattárosa. „Teokratikus képzés fél évszázada” — volt a témája. „Jehova tudja, hogyan nyújtson hatékony képzést, és ezt meg is tette” — jelentette ki. Hogyan? Schroeder testvér az 50 évvel ezelőtt megalapított két iskolán keresztül kapott képzésre utalt: a Teokratikus Szolgálati Iskolára és a Gileád Iskolára. Rámutatott, hogy a New World Translation értékes eszköznek bizonyult a pontos ismeretről való gondoskodás terén. Arról biztosította a végzősöket: „Teljes mértékben biztosak lehettek abban, hogy amikor külföldi megbízásotok területére mentek, a Társulat továbbra is megfelelő módon ellát benneteket Jehova szándékainak pontos ismeretével.”

Milton G. Henschel, a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania elnöke a következő témában tartotta beszédét: „Többek a győzteseknél.” Henschel testvér az 1943-as évi szövegből vette a témát: „Győzteseknél is többek vagyunk azon keresztül, aki minket megszeretett” (Róma 8:37, Csia fordítás). Ez, elmondása szerint, alkalomhoz illő éviszöveg volt, mivel a II. világháború közepén testvéreink sok országban éltek át többféle üldözést. Henschel testvér néhány szemelvényt olvasott fel az Őrtorony kiadványból, amely ezt az éviszöveget tárgyalta, majd kifejtette: „Ezt az Őrtorony cikket [1943. január 15. angolban] az első Gileád osztály februárban tanulmányozta, és ez felkészítette őket arra, ami még rájuk várt.” Sokan a végzősök közül az 50 év távlatában már bebizonyították önmagukról, hogy győztesek — magyarázta. Mi a helyzet a 94. osztállyal? „Álljatok közel Jehovához, álljatok közel az ő szeretetéhez és győzelmetek biztos.”

A délelőtti beszédeket követően az elnöklő néhány üdvözletet tett közzé, amelyet különböző országokból kaptak. Majd eljött a pillanat, amelyet a 24 házaspár izgatottan várt: a diploma kiosztása. Nos, a Gileád tanulói most hivatalosan Gileád végzősökké váltak! Öt országból jöttek, de a megbízatásuk 17 országba viszi őket, köztük Hongkongba, Tajvanba, Mozambikba és Kelet-Európa egyes részeire.

Szünet után a délutáni program egy rövidített Őrtorony-tanulmányozással kezdődött, amelyet Robert L. Butler vezetett le. Majd a végzősök újból eljátszottak néhányat azokból a kiemelkedő tapasztalatokból, amelynek Wallkill közelében, New Yorkban örvendhettek. A program visszatükrözött egyet azok közül az okok közül, amelyek kétségtelenül a Gileádhoz vezették őket; a mély szeretetüket a szántóföldi szolgálat iránt.

A tanulók programját követően sokan a hallgatóság közül kíváncsiak voltak arra, hogy vajon a program kiemel-e valami különlegeset, hogy megemlékezzen a Gileád Iskola 50. évfordulójáról. Nem csalódtak! (Lásd a mellékelt bekeretezett részt: „A Gileád Iskola 50 évének áttekintése.”)

Ötven évvel ezelőtt Knorr testvér kimutatta, hogy a hit és az előrelátás embere volt. Azt a meggyőződését, hogy a Gileád Iskola sikeres lehet, az első osztályhoz intézett megnyitójában fejezte ki, amikor ezt jelentette ki: „Hisszük azt, hogy a Gileád névhez hűen, erről a helyről egy ’halom Tanú’ megy majd a világ minden részére, és hogy ezek a Tanúk Isten dicsőségére felállított emlékművekként fognak állni, amelyet soha sem lehet lerombolni. Ti, mint kirendelt szolgák a bizalmatokat teljesen a Legfelségesebbe fogjátok helyezni, tudva azt, hogy vigyázni fog rátok és vezetni fog benneteket a nehéz időkben, és azt is meg fogjátok tudni, hogy ő az áldásnak Istene.”a

Ötven évvel később a Gileád Iskola még mindig nagyszerűen működik! Most a 94. osztály végzőseinek kiváltságukban áll, hogy kövessék azt a több mint 6500 végzőst, akik megelőzték őket. Bárcsak a bizalmukat teljesen a Leghatalmasabba vetnék, amíg kiveszik részüket a ’tanúk halmának’ összehordásában, amely emlékműként Jehova Isten dicsőségére áll majd.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 25. oldalon]

Osztálystatisztika

A tanulók összlétszáma: 48

A képviselt országok száma: 5

A kijelölt országok száma: 17

Átlagéletkor: 32

Az igazságban eltöltött évek átlaga: 15,3

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 9,6

[Kiemelt rész a 26–27. oldalon]

A GILEÁD ISKOLA 50 ÉVÉNEK AZ ÁTTEKINTÉSE

Van annál jobb mód visszatekinteni a Gileád történelmére, mint azoknak a tapasztalatain keresztül, akik benne éltek — a korábbi végzősök, az oktatók és mások tapasztalatain keresztül, akik szervezték? A hallgatóság el volt ragadtatva, amint „A Gileád Iskola 50 évének az áttekintése” című részre figyeltek, amelyet Theodore Jaracz vezetett.

Milyen körülmények között készítették elő az iskola megalapítását? Schroeder kifejtette, hogy ő és két másik oktató csupán négy hónapot kapott arra, hogy megszervezzék az iskolát. „De 1943. február 1-jére, hétfőre készek voltunk a megnyitásra.”

Milyen volt, amikor az első misszionáriusokat kiküldték? Henschel testvér így emlékszik vissza: „A Társulat szállítási osztályával farekeszekbe csomagoltatták mindazokat a tulajdonukat, amelyet el szerettek volna vinni magukkal. Amikor a farekeszek megérkeztek, óvatosan nyitották fel és vették ki a dolgaikat. Majd később a farekeszekből bútorokat készítettek.” Megjegyzése szerint végül is a Társulat úgy rendezte, hogy szerényen felszerelt misszionárius otthonuk legyen.

A program következő részeként néhány végzős a Gileád korábbi osztályaiból — akik ma az USA Bétel-család tagjaihoz tartoznak — megosztották emlékeiket, érzéseiket és tapasztalataikat. Gondolataik mélyen érintették a hallgatóság szívét.

„Miután megkaptam a meghívást, hogy részt vegyek az első osztályban, akkor tudtam meg, hogy az édesanyám rákos. De mivel már 16 éves kora óta úttörő volt, erőteljesen azt tanácsolta, fogadjam el a meghívást. Így hát vegyes érzelmekkel és Jehovába vetett bizalommal, South Lansingba utaztam. Nagyon élveztem, és igazán nagyra értékeltem a Gileád-i kiképzést. Édesanyám a diplomaosztásom után fejezte be földi pályafutását.” (Charlotte Schroeder, Mexikóban és El Salvadorban szolgált.)

„Mivel Jehova már törődött velem azon a földrészen, ahol éltem, úgy véltem, hogy bárhova megyek az még mindig az ő földje, és ezért törődni is fog velem. Éppen ezért igen boldogan fogadtam el a meghívást az első osztályba.” (Julia Wildman, Mexikóban és San Salvadorban szolgált.)

„Csodálatos volt a misszionáriusi munka! Minden ajtónál tudtunk beszélni. Az első hónapban 107 könyvet helyeztem el és 19 bibliatanulmányozást vezettem. A második hónapban 28 bibliatanulmányozásom volt. Természetesen volt néhány dolog, amihez hozzá kellett szoknunk: hőség, párás időjárás, és bogarak. De csodálatos kiváltság volt ott lenni. Ez egy olyan dolog, amelyet mindig nagyra fogok értékelni.” (Mary Adams, második osztály, Kubába szóló megbízatással.)

„Az időjárás volt az egyik legnagyobb akadály, amivel meg kellett küzdenünk Alaszkában. Északon nagyon-nagyon hideg volt, a hőmérséklet -50 °C-ra vagy még lejjebb is ereszkedett. Az indián falvakat és a kisebb elszigetelt helyeket Alaszka délkeleti részén vagy hajóval, vagy repülővel értük el.” (John Errichetti, harmadik osztály.)

„A Gileád nekem olyan volt, mint egy meghívás Jehovától földi szervezetén keresztül, hogy megerősítsen bennünket szellemileg és egy csodálatos életutat mutasson.” (Mildred Barr, 11. osztály, Írországban szolgált.)

Újabb örömet szerző interjúk következtek: Lucille Henschellel (14. osztály, Venezuelában szolgált), Margareta Kleinnel (20. osztály, Bolíviában szolgált), Lucille Coultruppel (24. osztály, Peruban szolgált), Lorraine Wallennel (27. osztály, Brazíliában szolgált), William és Sandra Malenfanttal (34. osztály, Marokkóban szolgáltak), Gerrit Löschsel (41. osztály, Ausztriában szolgált), és David Splane-nel (42. osztály, Szenegálban szolgált).

Mi a helyzet azokkal a testvérekkel, akik oktatókként szolgáltak? Néhányukkal szintén interjút készítettek: Russell Kurzennel, Karl Adamsszel, Harold Jacksonnal, Fred Ruskkal, Harry Peloyannel, Jack Redforddal és Ulysses Glasszal. Rámutattak a kiváltságukra, kifejezve, milyen hatással volt ez rájuk a mai napig.

A Gileád-képzett misszionáriusok hatékonyságáról felvillanyozó tanúbizonyságot adott Lloyd Barry, aki Japánban szolgált. 1949-ben, amikor 15 misszionáriust küldtek oda, kevesebb mint 10 hírnök volt Japán egész területén. De 44 évvel később több mint 175 000 a Királyság-hírnökök száma ebben az országban! Robert Wallen ezután beszélt azokról a kiemelkedő sikerekről, amelyeket néhány misszionárius tapasztalt, amikor az embereknek segítettek az igazsághoz eljutni; ezek között egy misszionárius testvérnőről beszélt, aki már több mint 45 éve szolgál Panamában, és eddig 125 embert segített az önátadásig és az alámerítkezésig.

Az egész program akkor érte el a tetőpontját, amikor a hallgatóság közül mindazokat, akik Gileád-végzősök voltak kihívták a színpadra. Igazán megindító pillanat volt. Testvérek és testvérnők egyenletes áradata — 89-en a Bétel-családból a vendég végzősökön kívül — sorban vonul az ülőhelyek közötti átjárón és felmegy a lépcsőkön a színpadra. Csatlakoztak hozzájuk azok a testvérek, akik oktatókként szolgáltak éveken keresztül, majd a 94. osztály is: összesen körülbelül 160-an!

„Vajon biztos sikerrel járt a Gileád Iskola munkája abban, hogy misszionáriusokat képzett idegen országokba?” — kérdezte Jaracz testvér. „Az elmúlt 50 év bizonyítéka egy mindent elsöprő igen!”

[Kép a 25. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 94. osztályának végzősei

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.

(1) De La Garza, C.; Borg, E.; Arriaga, E.; Chooh, E.; Purves, D.; Fosberry, A.; Delgado, A.; Drescher, L. (2) Scott, V.; Fridlund, L.; Kettula, S.; Copeland, D.; Arriaga, J.; Thidé, J.; Olsson, E.; Widegren, S. (3) Delgado, F.; Keegan, S.; Leinonen, A.; Finnigan, E.; Fosberry, F.; Halbrook, J.; Berglund, A.; Jones, P. (4) Watson, B.; Frias, C.; Chooh, B.; Halbrook, J.; Purves, J.; Finnigan, S.; Jones, A.; Cuccia, M. (5) Scott, G.; Copeland, D.; Drescher, B.; De La Garza, R.; Leinonen, I.; Keegan, D.; Watson, T.; Kettula, M. (6) Widegren, J.; Borg, S.; Cuccia, L.; Berglund, A.; Olsson, B.; Frias, J.; Fridlund, T.; Thidé, P.