Így őrizzük meg örömünket a teljes idejű szolgálatban

A BIBLIAI próféciák teljesedése világosan mutatja, hogy ennek az istentelen rendszernek az utolsó napjaiban élünk. Jehova Isten szolgái ennek tudatában oly sok időt töltenek Királysága jó hírének a terjesztésével, amennyit ésszerű keretek között meg tudnak tenni. Jehovának több mint 600 000 Tanúja rendezte úgy az életét, hogy részt vegyen a teljes idejű szolgálatban. Néhányan közülük teljes idejű Királyság-hirdetők, akiket úttörőknek nevezünk. Mások önkéntesként dolgoznak a Bételben a Watch Tower Society főhivatalában vagy fiókhivatalaiban. Megint mások misszionáriusok és utazófelvigyázók.

A Biblia arra utal, hogy az utolsó napokban „nehéz idők állanak be” (2Timótheus 3:1–5). A görög bibliai szöveg olyan kifejezést használ, amelyet így is fordíthatnánk: „kegyetlen, meghatározott idők.” Épp ezért senki se számítson napjainkban gondtalan életre. Néhány keresztény számára oly súlyosnak tűnnek a gondok, hogy felteszi a kérdést: „Tudom folytatni a teljes idejű szolgálatot, vagy abba kell hagynom?”

Milyen körülmények késztethetnek némelyeket arra, hogy újraértékeljék úttörői, önkéntes Bétel-munkás, utazófelvigyázói vagy misszionáriusi szolgálatukat? Esetleg súlyos egészségi gondjuk van. Talán egy idős vagy betegeskedő rokonnak állandó törődésre van szüksége. Vagy az is lehet, hogy egy házaspár családot alapít. Bárki, aki ilyen okok és szentírási kötelezettségek miatt abbahagyja a teljes idejű szolgálatot, ne érezzen szégyent e miatt a változtatás miatt.

De mi a helyzet azzal, ha valaki az öröm hiánya miatt tervezi, hogy abbahagyja a teljes idejű szolgálatot? Egy úttörő talán alig tapasztal reagálást a szolgálatában, és felmerül benne a kérdés: „Miért folytassam önfeláldozó életmódomat, amikor nagyon kevesen hallgatnak meg?” Egy önkéntes Bétel-munkás talán nem túl boldog a megbízatásában. Vagy az is lehet, hogy valakinek szűnni nem akaró rossz egészségi állapota miatt ugyan nem kell felhagynia az úttörőszolgálattal, de végül kikezdi az illető boldogságát. Hogyan tudják az ilyen egyének megőrizni örömüket? Vizsgáljuk most meg, mit mond néhány tapasztalt szolga.

Küzdve a csalódással

A Svájcból való Anny 1950-ben részt vett az Őrtorony Gileád Biblia Iskolán. Alig várta tengerentúli megbízatását. Csalódást okozott neki, amikor új beosztást kapott Bétel-munkára Európában. Ennek ellenére elfogadta a fordítói osztályra szóló megbízatását, és még mindig ezt a munkát végzi. Hogyan jutott túl a csalódásán? „Sok munkám volt és van még mindig. A munkánál kevésbé fontosak az érzéseim és az, hogy mi az, ami nekem tetszik” — magyarázza Anny.

Ha csalódottak vagyunk a megbízatásunk miatt, esetleg kifejleszthetnénk magunkban Anny magatartását. Nem az a legfontosabb, hogy mi tetszik nekünk. Az számít leginkább, hogy a sokféle felelősség közül mindegyiknek köze van ahhoz, hogy a Királyság-üzenet terjesztése jól szervezett legyen. A Példabeszédek 14:23 elmondja nekünk, hogy „minden munkából nyereség lesz”. Függetlenül attól, milyen megbízatást kaptunk, ha hűségesen elvégezzük, az hozzájárul a Királyság-munka elvégzéséhez. S nagy megelégedettség — igen, öröm — származhat az ilyen, Istennek végzett munkából. (Vö. 1Korinthus 12:18, 27, 28.)

Jöjjünk ki másokkal

A teljes idejű szolgálat azt is magában foglalja, hogy mindenféle emberrel szoros kapcsolatba kerülünk — a szántóföldi szolgálatban, a Bételben, a misszionáriusotthonban, vagy amikor utazófelvigyázóként egyik gyülekezetet a másik után látogatjuk. Így hát az öröm nagymértékben azon múlik, mennyire jövünk ki másokkal. Ám a ’kegyetlen idők’, melyeket ezekre az utolsó napokra jövendöltek, nagyon is próbára teszik az emberi kapcsolatokat. Hogyan kerülheti el egy szolga az örömének elvesztését még akkor is, ha valaki felingerli? Wilhelmtől valószínűleg tanulhatunk ebben valamit.

Wilhelm 1947-ben lett a Bétel-család tagja Európában. Utána végezte az úttörőszolgálatot is, és utazófelvigyázóként is szolgált. „Ha a feleségemmel olyan dolgokat veszünk észre, amelyek szerintünk helytelenek, vagy amelyek személy szerint minket nyugtalanítanak, elmondjuk Jehovának, hogyan érzünk, és azután rábízzuk a dolgokat, hogy ő oldja meg” — magyarázza Wilhelm (Zsoltárok 37:5).

Talán egyik keresztény hittársad viselkedése okozott neked gondot, aki tiszteletlenül vagy meggondolatlanul beszélt veled. Ne feledd, sokszor megbotlunk mindannyian a beszédünkben (Jakab 3:2). Miért ne használnád fel ezt a helyzetet arra, hogy közelebb kerülj a „könyörgést meghallgatóhoz”? (Zsoltárok 65:3). Beszélj Jehovával az ügyről, majd hagyd az ő kezében. Ha Isten változtatni szeretne, meg is fogja tenni. A misszionáriusotthonban élőknek valószínűleg ezt a szemük előtt kell tartaniuk, ha ilyenfajta feszültség keletkezik, mivel ez segíteni fog megőrizniük az örömüket Jehova szolgálatában.

Ha gyenge az egészségünk

Kevés ember örvend folyamatosan jó egészségnek. Még azokat is sújthatja depresszió vagy betegség, akik életük teljében vannak. A rossz egészség néhány személynél szükségessé teszi, hogy abbahagyja a teljes idejű szolgálatot, de utána kiváló munkát végez Királyság-hírnökként. Mások viszont gyenge egészségük ellenére folytatni tudják a teljes idejű szolgálatot. Vegyük például Hartmut és Gislind esetét.

Hartmut és Gislind házasok, s már 30 évet töltöttek az úttörő-, a misszionáriusszolgálatban és az utazómunkában. Időszakonként mindkettőjüknek olyan súlyos betegségekkel kellett küzdeniük, amelyek időnként kimerítették őket fizikailag és érzelmileg. Mégis kiváló munkát végeznek, és buzdítani tudnak másokat, akik hasonló próbákon mennek keresztül. Mit tanácsolnak? „A jövőre tekintsünk, ne a múltra. Hozzuk ki a legjobbat minden helyzetből. Minden egyes nap talán csak egyetlen lehetőségünk van arra, hogy dicsőítsük Jehovát. Használd ki azt a lehetőséget, és élvezd.”

Vegyük most Hannelore esetét. Vissza-visszatérő betegség gyötri már 30 éve az úttörő-, misszionárius- és a férjével végzett utazómunkában, valamint a Bétel-szolgálatban. Hannelore ezt mondja: „A Sátán által felvetett vitakérdésre összpontosítok — vagyis hogy az emberek csak akkor szolgálják Jehovát, ha ez könnyű nekik. Ha kiállom a próbákat, akkor részem lehet abban, hogy bebizonyítsam, Sátánnak nincs igaza.” Ez erőteljes ösztönzőerő lehet. Ne feledd, Jehovának fontos az iránta való személyes lojalitásod a próba idején (Jób 1:8–12; Példabeszédek 27:11).

Miközben megpróbálsz kiegyensúlyozott döntést hozni az egészségeddel kapcsolatban, vegyél figyelembe két jellemző vonást Jézus Krisztusnak a dolgok rendszerének befejezéséről mondott próféciájából. Jézus azt jövendölte, hogy járványok lesznek egyik hely után a másikon. Ezt is mondta: „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon” (Máté 24:3, 14; Lukács 21:11). Jézus tudta, hogy az utolsó napokban követői betegségekkel fognak küzdeni. De annak is tudatában volt, hogy a prédikálómunkát nem csak olyan emberek fogják végezni, akiknek jó az egészségük, hanem olyan személyek is, akik súlyos betegséget élnek át. Ha rossz egészségünk ellenére folytatni tudjuk a teljes idejű szolgálatot, Jehova nem fogja elfelejteni a szeretetet, amelyet a neve iránt mutatunk (Zsidók 6:10).

Őrizzük meg örömünket az általános közöny ellenére

Magatartásunkra hatással lehet az, ahogyan az emberek a Királyság-prédikáló munkánkra reagálnak. „Még az úttörőknek is nehéz elkezdeniük a beszélgetést a házigazdával — mondta egy tapasztalt szolga. — Mindannyiunknak küzdenünk kell, hogy megőrizzük az örömünket.” Igen, az általános közöny elrabolhatja a szántóföldi szolgálatban élvezett örömünket. Hogyan őrizhetik meg akkor az úttörők az örömüket, akik rendszeresen közömbösséggel találkoznak? Tapasztalt szolgák a következő kipróbált és bevált javaslatokat teszik.

A közöny erőpróbát jelent, de nem feltétlenül vereséget. A széles körű közömbösség önmagában még nem ok arra, hogy abbahagyjuk a teljes idejű szolgálatot. A közöny ellenére is megőrizhetjük örömünket, ha elegendő időt szakítunk arra, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk az Írásokat. ’Minden jó cselekedetre felkészítenek’ minket, ideértve azt is, hogy olyanokkal beszéljünk, akik süket fülűek a jó hírre (2Timótheus 3:16, 17). Bár az emberek nem akarták meghallgatni Jeremiás prófétát, de ez nem állította le őt (Jeremiás 7:27). Amikor a keresztény kiadványok segítségével tanulmányozzuk a Bibliát, nagy hasznunk származhat abból, ha megfigyeljük azokat a gondolatokat, amelyek erősítik hitünket, és segítenek megküzdenünk a közönnyel.

Nem kétséges, a közöny erőpróbát jelent, de vizsgáljuk meg, milyen a magatartásunk azok iránt, akiknek prédikálunk. Miért közömbösek? Európa egyes részein a széles körben elterjedt közöny egyik oka például a hamis vallás sajnálatos rossz hírneve lehet. Az emberek már nem érzik úgy, hogy a vallásnak helye volna az életükben, s nem akarják, hogy bármi közük is legyen hozzá. Rugalmasaknak kell lennünk, beszélgessünk olyan dolgokról az emberekkel, amelyek érintik őket, ilyen például a munkanélküliség, az egészség, a bűnözés, a tolerancia hiánya, a háború veszélye és a környezetünk.

A házigazdának mondott kezdő szavainkban olyan témát vethetnénk fel, amely érdekli a helybelieket. Ezt próbálta tenni Dietmar, amikor olyan faluban prédikált, ahol kevés sikere volt. Az egyik lakos megemlítette, hogy egy nappal azelőtt tragédia történt a faluban. Ezután Dietmar minden egyes ajtónál őszinte sajnálatát fejezte ki a tragédia miatt. „Az emberek egyszeriben elkezdtek beszélgetni — mondta. — Mindenki a tragédiára gondolt. Sok nagyszerű beszélgetésem volt aznap, mivel érdeklődést mutattam az életük iránt.”

Ahol csak találkozunk az emberekkel, tanúskodjunk nekik a Királyságról. A kötetlen formájú tanúskodás gyümölcsöző lehet, mi pedig azáltal képezhetjük magunkat ebben a tevékenységben, ha felhasználjuk a Biblián alapuló kiadványokban tett javaslatokat. Öröm származhat néhány barátságos szóból, vagy abból, ha Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok példányaiból otthagyunk a házigazdánál. Ha újralátogatást teszünk egy érdeklődő személynél, és bibliatanulmányozást vezetünk be nála, esetleg rákérdezhetünk: „Ismer még valakit, aki szeretné tanulmányozni a Bibliát?” Ez talán egy másik házi bibliatanulmányozás bevezetését eredményezheti. Bármi történjék is, legyünk pozitívak, imateljesen támaszkodjunk Jehovára, s ne engedjük, hogy a közöny elkedvetlenítsen minket.

Másoktól jövő buzdítás

Jürgen és Christiane már több mint 30 éve végzik az úttörőszolgálatot és az utazómunkát. Egyszer megbízatásukként olyan helyen is prédikálniuk kellett, ahol a legtöbb ember közönyös volt és hajthatatlan. Mennyire vágyott Jürgen és a felesége buzdításra! Valami miatt azonban a többiek a gyülekezetben nem reagáltak szükségletükre.

Jürgen tehát tapasztalatból tudja, hogy „néhány úttörő nehéz időket él át. Több buzdításra van szükségük a vénektől és más hírnököktől.” Isten azt mondta Mózesnek, hogy buzdítsa és erősítse Józsuét (5Mózes 3:26–28). A keresztények legyenek a buzdítás forrásai egymás számára (Róma 1:11, 12). A Királyság-hírnökök építő szavakkal, és azáltal buzdíthatják a teljes idejű szolgákat, ha elkísérik őket időről időre a szolgálatba.

Jehova öröme — a mi erősségünk

Azok a keresztények, akik életük java részét úttörőként, misszionáriusként, Bétel-szolgaként vagy az utazómunkában a gyülekezetek látogatásával töltötték, felismerték, hogy a legtöbb nehézség rövid életű, néhány viszont hosszú ideig tart. De még az olyan nehézségek se fosszanak meg örömünktől, amelyekről úgy tűnik, sosem múlnak el. Ramon, aki már több mint 45 éve szolgál külföldi megbízatásban, azt javasolja, amikor csak elszomorítanak minket a nehézségek, „gondoljunk arra a sok áldásra, amelyet kapunk, és arra a több ezer emberre, akik nálunk nagyobb nehézségeket szenvednek el”. Igen, a világon mindenütt szenvedéseket élnek át hívőtársaink, Jehova pedig valóban törődik mindannyiunkkal (1Péter 5:6–9).

Ha tehát személyes körülményeink megengedik, hogy részt vegyünk a teljes idejű szolgálatban, és hogy megmaradjunk benne, őrizzük meg örömünket, égi Atyánkra támaszkodva. Jehova megerősíti szolgáit, és nem szabad megfeledkeznie egyikünknek sem arról, hogy ’az Úrnak öröme a mi erősségünk’ (Nehémiás 8:10).

[Kép a 21. oldalon]

„A munkánál kevésbé fontosak az érzéseim és az, hogy mi az, ami nekem tetszik”

[Kép a 22. oldalon]

„Elmondjuk Jehovának, hogyan érzünk, és azután rábízzuk a dolgokat”

[Képek a 23. oldalon]

„Hozzuk ki a legjobbat minden helyzetből. Minden egyes nap talán csak egyetlen lehetőségünk van arra, hogy dicsőítsük Jehovát”

[Kép a 23. oldalon]

„Ha kiállom a próbákat, akkor részem lehet abban, hogy bebizonyítsam, Sátánnak nincs igaza”

[Képek a 24. oldalon]

„Néhány úttörő nehéz időket él át. Több buzdításra van szükségük a vénektől és más hírnököktől”

[Kép a 24. oldalon]

„Gondoljunk arra a sok áldásra, amelyet kapunk”