8. fejezet
Szülői szerepetek
1–3. a) Milyen hatással lehet a szülőkre a gyermek születése? b) Miért fontos, hogy mind az apa, mind az anya megértse szülői szerepét?
AZ ÉLETBEN sok esemény csak nagyon kis mértékben hat ránk. Más események viszont nagy és maradandó hatást gyakorolnak. Egy gyermek születése nyilvánvalóan az utóbbiakhoz tartozik. A férj és feleség élete soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt. Az új személyiség − jóllehet nagyon kicsi − éreztetni fogja magát az otthonban hangjával és jelenlétével, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
2 A szülők számára az életnek most gazdagabbá és boldogabbá kell lennie. Ezzel azonban kihívás is együtt jár; és a legjobb eredmény érdekében ezt a kihívást mindkét szülőnek vállalni kell. Mindkettőtöknek része volt a gyermek létrehozásában, s mindkettőtöknek fontos szerep jut a baba fejlődésében is születésétől fogva. Soha nem volt nagyobb szükség őszinte, közös − és alázatos − együttműködésre.
3 Mindegyik szülő szerepének megértése és a szerepek összehangolása nagy segítség gyermeketek szükségletének kielégítéséhez, ami boldog eredményeket hoz. Ehhez egyensúlyra van szükség. Mert jóllehet az elme igyekszik értelmesnek lenni, az érzelem gyakran kizökkenti a dolgokat egyensúlyukból. Talán hajlamosak vagyunk túlzásokra, túl kicsiből túl nagyot csinálunk s aztán visszatérünk a túl kicsire. Kívánatos, hogy az apa gyakorolja a főséget, de ha túlzásba viszi, basáskodóvá válik. Helyes közreműködni az anyának a nevelésben és a gyermekek fegyelmezésében, de ezeknek a feladatoknak kisajátítása az apa kizárásával aláássa a család építményét. A jó az jó, de ha szélsőségesen gyakorolják a jóból is megárthat a sok. − Filippi 4:5.
AZ ANYA DÖNTŐ SZEREPE
4. Milyen dolgokat igényel a gyermek az anyjától?
4 Az újszülött gyermek minden közvetlen szükségletében teljesen az anyjától függ. Ha az anya szeretettel kielégíti ezeket a szükségleteket, akkor a baba biztonságban érzi magát (Zsoltárok 22:10, 11). Jól kell táplálni, tisztán és melegen kell tartani; nem elég azonban a fizikai szükségletek kielégítése. Az érzelmi igények éppen annyira fontosak. Ha a baba nem részesül szeretetben, bizonytalanná válik. Az anya nemsokára megtanulja megállapítani, mekkora a valóságos szükséglet, amikor a csecsemő felhívja magára a figyelmet. De ha a sírását mindig figyelmen kívül hagyják, a kicsi belebetegedhet. Ha egy időn át nélkülözi az érzelmeket, satnyult érzelmű lehet élete hátralevő részében.
5–7. A legújabb kutatások szerint hogyan hat a gyermekre az anya szeretete és figyelmessége?
5 Különböző helyeken végzett kísérletek megerősítették a következő tényt: Kisbabák megbetegedtek, sőt meg is haltak a szeretet hiánya miatt, amely kifejezésre juthat beszédben és érintésben, ölelésben és simogatásban. (Hasonlítsd össze Ésaiás 66:12; 1Thessalonika 2:7!) Bár ezt mások is megtehetik, logikus, hogy az anya − akinek méhében a baba életre kelt és élete első hónapjaiban növekedett − minden kétséget kizáróan a legalkalmasabb erre. Természetes kölcsönhatás van anya és gyermeke között. Az anya ösztönös vágya, hogy magához szorítsa újszülött gyermekét, találkozik a csecsemő ösztönös keresésével a melle után.
6 A kutatások kiderítették, hogy a csecsemő agya rendkívül aktív, és a szellemi fejlődését elősegíti érző, halló, látó és szagló érzékének serkentése. A csecsemő, mikor dajkálja az anyja, érzékeli anyja bőrének melegét és szagát. Majdnem szakadatlanul nézi az arcát, amíg eteti. Nemcsak a hangját hallja, ha beszél vagy énekel neki, hanem a szíve dobbanását is, azt a hangot, amelyet hallott, míg az anyaméhben volt. Egy norvég kiadványban ezt írja Anne-Marit Duve, gyermekpszichológus:
„Mivel a tanulók tevékenysége világosan mutatja az agytevékenység fokát, okunk van azt hinni, hogy a bőrfelületi ingerkeltés magas foka, az érintkezés magas foka − nem kevésbé a dajkálással kapcsolatos érintkezés − serkenteni tudja a szellemi tevékenységet, ami viszont nagyobb értelmi képességhez vezet a felnőttkorban.”
7 Ha tehát a baba gyakran érzi az anyja érintését, amint felveszi, magához öleli, vagy fürdeti és törölgeti, az így nyert ingerkeltés fontos szerepet kap fejlődésében és abban, hogy mivé válik későbbi életében. Míg az éjszakai felkelés és a síró csecsemő megnyugtatásával eltöltött idő nem a legkellemesebb időtöltés, az a tudat, hogy ez későbbi javát szolgálja, jelentősen kárpótol ez elveszett alvásért.
TANULJUNK SZERETNI ABBÓL, HOGY MINKET SZERETNEK!
8–10. a) Mit tanul a gyermek az anyja szeretetéből? b) Miért fontos ez?
8 A baba iránti szeretet életbevágóan fontos az érzelmi fejlődéséhez. Szeretni tanul abból, hogy szeretik őt, s hogy érzi a szeretet különböző megnyilvánulásait. Az Isten iránti szeretetről az 1János 4:19 ezt mondja: „Szeretjük, mert Ő előbb szeretett minket.” Az első leckéket a szeretetből főleg az anya adja. Az anya a gyermeke fölé hajol, aki ágyikójában fekszik, ráteszi kezét a mellkasára s gyengéden megrázogatja, arcát közel teszi a babáéhoz és azt mondja, ’Látlak! Látlak!’ A baba természetesen nem érti a szavakat (amelyek valójában nem valami logikusak). De izeg-mozog s gügyög a gyönyörűségtől, mert felismeri, hogy a játékos kéz, a hang színe világosan értésére adja, ’Szeretlek! Szeretlek!’ Felbátorodik és biztonságban érzi magát.
9 Babák és kisgyermekek értékelik, ha szeretetet mutatnak irántuk, és utánozva azt a szeretetet, maguk is gyakorolják, kis karjukat anyjuk nyaka köré fonva rajongó puszikat adnak. Tetszik nekik a szívet melengető érzelmi visszahatás, amit elérnek vele anyjuknál. Kezdik megtanulni azt a fontos leckét, hogy boldogság van abban, ha szeretetet adunk és kapunk, és hogy ha szeretetet vetnek, viszonzásul azt is aratnak (Cselekedetek 20:35; Lukács 6:38). A bizonyítékok azt mutatják, hogy ha nem alakul ki korán az anyához fűződő ragaszkodó kapcsolat, később a gyermek nagyon nehéznek fogja találni a mások iránti elkötelezettséget és mély ragaszkodást.
10 Mivel a gyermekek nyomban a születésük után tanulni kezdenek, az első néhány év a legnagyobb fontosságú. Azokban az években az anyai szeretet döntő. Ha akkor sikerül neki megmutatni és megtanítani a szeretetet − nem engedékenységet −, maradandó jót tehet; ha elmulasztja, tartós kárt okozhat. Jó anyának lenni; egyik legkihívóbb, de a legnagyobb jutalommal járó foglalkozás, amit asszony kívánhat. Annak ellenére, hogy feszültségekkel és követelményekkel jár, melyik világi „karrier” tudná még csak megközelíteni is annak jelentőségét és az általa nyújtott tartós megelégedést?
AZ APA ÉLETBE VÁGÓ SZEREPE
11. a) Hogyan alapozhatja meg az apa a maga szerepét a gyermek elméjében? b) Miért életbe vágó ez?
11 Természetes, hogy a korai csecsemőkorban az anyának kiemelkedőbb szerepe van a gyermek életében. A baba megszületésétől fogva azonban az apa is része a gyermek világának. Mikor a gyermek még csecsemő, az apa már be tud kapcsolódni és kell is hogy bekapcsolódjon, időnként ő kell hogy gondozza a babát, játsszon vele, s vigasztalja, ha sir, Így az apa is meghonosodik a gyermek elméjében. Idővel az apa szerepe előtérbe kerül. Ha túl sokáig vár ennek megkezdésével, bajt okozhat, ami különösen akkor jön felszínre, amikor a gyermek tizenéves lesz és nehezebbé válik a fegyelmezés. A tizenéves fiúnak különösen szüksége lehet atyai segítségre. De ha előbb nem építettek ki jó viszonyt, az évek folyamán kialakult szakadékot nem lehet néhány hét alatt áthidalni.
12, 13. a) Milyen szerepe van az apának a családban? b) Hogyan befolyásolja a gyermek nézetét a tekintélyről, ha az apa helyesen tesz eleget felelősségeinek?
12 Akár fiú, akár leánygyermekről van szó, az apa férfias tulajdonságainak hatása életbe vágóan fontos hozzájárulás lehet a jól kikerekített, kiegyensúlyozott személyiség kialakításához. Isten Igéje kimutatja, hogy az apának kell a család fejévé lenni. Ő felelős anyagi ellátásukért (1Korinthus 11:3; 1Timótheus 5:8). Mégis, „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden kijelentéssel él az ember, amely Jehova szájából származik”. A gyermekekre vonatkozóan az apának szól az a parancs is, hogy „továbbra is neveljétek fel őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” (5Mózes 8:3; Efezus 6:4). Noha természetes vonzalom kell hogy indítsa őt ivadéka iránt, mindenekfelett a Teremtője iránti felelősség érzése kell hogy ösztönözze arra, hogy legjobb képességei szerint tegyen eleget isteni megbízatásának.
13 A melegség, gyengédség és együttérzés mellett, amelyet az anya kifejezésre juttat, az apa megszilárdító hatással működhet közre, az erő és bölcs vezetés egyensúlyával. Az a mód, ahogyan az apa gyakorolja Isten-adta megbízását, szembetűnő hatással lehet gyermekeinek későbbi magatartására a felsőbbség iránt mind emberi, mind isteni vonatkozásban, hogy vajon tisztelik-e azt, és milyen jól tud mások irányítása alatt dolgozni ingerültség vagy lázongás nélkül.
14. Milyen hatással lehet az apa jó példája a fiára vagy leányára?
14 Ha az apának fia van, az apa példája, intézkedési módja sokat tehet annak eldöntésében, hogy a fia, ha felnő, gyenge, határozatlan vagy pedig férfias, állhatatos, meggyőződését bátran megvalló, felelősséget vállaló személy lesz. Hatni tud arra is, hogy végül milyen férj vagy apa válik a fiúból − rideg, értelmetlen, durva vagy pedig kiegyensúlyozott, éleselméjű és kedves. Ha leány van a családban, az apa befolyása és kapcsolata hatással van a leány egész szemléletmódjára a férfi nemet illetően, és vagy elősegíti vagy akadályozza jövendő házassága sikerét. Az atyai befolyás hatása már csecsemőkorban elkezdődik.
15, 16. a) Milyen tanítási feladatot biz a Biblia az apára? b) Hogyan lehet ezt teljesíteni?
15 Az atyai felelősség súlya a háznép tanítására vonatkozóan kitűnik abból az isteni utasításból, amelyet az 5Mózes 6:6, 7-ben találunk népe számára: „Ezek a szavak, amelyeket ma parancsolok neked, legyenek a te szívedben; és vésd azokat a te fiadba és beszélj azokról, amikor a házadban ülsz, és amikor úton jársz, és amikor lefekszel, és amikor felkelsz.”
16 Nem csupán maguk a szavak, amelyek Isten Igéjében találhatók, hanem az üzenet is, amelyet közvetítenek naponként, bele kell vésődjön a gyermek elméjébe. Alkalmak mindig adódnak. Virágok a kertben, rovarok a levegőben, madarak vagy mókusok a fákon, tengeri kagylók a parton, fenyőtobozok a hegyekben, az éjszakai égbolton fénylő csillagok − mind megannyi csodák, amelyek a Teremtőről beszélnek, és te tolmácsolhatod gyermekeidnek, amit mondanak. A zsoltáros azt mondja: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét és kezeinek munkájáról beszél a kiterjedés. Egyik nap a másik nap után ontja a beszédet és egyik éj a másik után közöl ismeretet” (Zsoltárok 19:1, 2). Ha az apa éberen felhasználja ezeket a dolgokat és különösen az élet mindennapi ügyeiben alkalmazza azokat a helyes alapelvek szemléltetésére és hangsúlyozására, kimutatva ezáltal Isten tanácsának bölcsességét és hasznos voltát, a jövő legfontosabb alapját építheti fel gyermeke elméjében és szívében: azt a meggyőződést, hogy Isten nemcsak létezik, hanem ’megjutalmazza azokat, akik komolyan keresik Őt’. − Zsidók 11:6.
17, 18. a) Hogyan kell az apának fegyelmeznie gyermekeit? b) Mi hatékonyabb a sok szabály felállításánál?
17 A fegyelmezés is része az apai szerepnek. „Milyen fiú az, akit nem fegyelmez az apa?” −, ezt a kérdést veti fel a Zsidók 12:7. Kötelessége azonban ezt úgy gyakorolni, hogy ne essen túlzásokba, a bosszantásig túlfegyelmezve, sőt talán a gyötrésig. Az apáknak azt mondja Isten Szava: „Ne ingereljétek gyermekeiteket, hogy el ne csüggedjenek” (Kolossé 3:21). Korlátozásokra szükség van, de néha úgy meg tudjuk szaporítani és úgy ki tudjuk bővíteni a szabályokat, hogy terhessé és lehangolóvá lesznek.
18 A régi idők farizeusai kedvelték a szabályokat; tömegestől gyűjtötték össze, és ez képmutatók termését hozta. Emberi gyengeség azt gondolni, hogy a bajokat meg lehet szüntetni egyszerűen újabb rendeletek, szabályok gyártásával; az élet tapasztalata szerint a szív elérése az igazi kulcs. Takarékoskodj tehát a szabályokkal; törekedj inkább alapelvek beplántálására, azt a célt tűzve ki, melyet Isten is kitűzött: „Törvényemet az elméjükbe helyezem és szívükbe írom be.” − Zsidók 8:10.
AZ APA ÉS AZ ANYA TÁRSAI EGYMÁSNAK
19. Mit lehet tenni a jó beszélgetési kapcsolat biztosítására az otthonban ?
19 Rendszerint az apa a kenyérkereső, és amikor hazajön a munkából, talán fáradt és még egyéb feladatokat is el kell látnia. De feleségére és gyermekeire is kell időt fordítania. Beszélgetnie kell a családjával, időt tartalékolni a velük való megbeszélésekre, családi tervekre, családi szórakozásra vagy kirándulásra. Így épül fel a családi egység és szolidaritás. Mielőtt gyermekeik születtek, a férj és feleség valószínűleg több időt töltött az otthonán kívül. De megmaradni ennél a szokásnál, ide-oda futkosni és későig kimaradozni, nem lenne a szülői felelősséghez illő életmód. Nem lenne becsületes dolog az utódaik iránt. Előbb-utóbb a szülők megfizetnék az árát a rendszeresség és felelősség hiányának. Miként a felnőttek, úgy a gyermekek is jobban járnak, ha életüknek megvan az alapvető stabilitása és rendszeressége; ez elősegíti szellemi, fizikai és érzelmi egészségüket. A családi élet mindennapi gyakorlata amúgy is tele van hepehupákkal, anélkül, hogy a szülők szükségtelenül tetőznék azt. (Hasonlítsd össze Máté 6:34 és a Kolossé 4:5!)
20. Mikor a gyermekek fegyelmezésére kerül sor, mit kell tenniük a szülőknek, hogy egységesek legyenek törekvésükben?
20 Az apa és anya együttműködésére van szükség a gyermekekkel való foglalkozásban; együtt tanítsák őket, szabjanak ki nekik korlátozásokat, fegyelmezzék és szeressék őket. ’Az önmagával meghasonlott ház nem állhat meg’ (Márk 3:25). Jól teszik a szülők, ha megbeszélik, milyen fegyelmezést alkalmazzanak, akkor elkerülhetik, hogy gyermekeik tanúi legyenek a fegyelmezésben való bármilyen nézeteltérésüknek. Ha nem így járnak el, az szinte felhívja a gyermek figyelmét az ’oszd meg és uralkodj’ elv kipróbálására. Igaz, megtörténhet olykor, hogy egy szülő hirtelen reagál vagy haragjában eltúlozza a fenyítést, amelyre − ha az összes tényeket figyelembe veszik − talán nem is lett volna egyáltalán szükség. Ilyenkor a szülők maguk között megbeszélhetik a dolgot, és az a szülő, aki nem járt el bölcs módon, maga rendezheti a dolgot a gyermekkel, ahogyan jónak látja. Vagy ha ilyen magánbeszélgetésre nincs mód, akkor az a szülő, amelyik úgy érzi, hogy házastársa támogatásával egy igazságtalanságot támogatna, valami ilyesmit mondhat: ’Megértem, hogy ingerült vagy, én is az lennék. De lehet, hogy valamit nem vettél figyelembe, mégpedig . . .’, azután tisztázni lehet, hogy mit nem vett figyelembe. Ennek csillapító hatása lehet, anélkül, hogy meghasonlást vagy nézeteltérést mutatna a fegyelmezés alatt álló gyermek jelenlétében. Mint az ihletett példabeszéd mondja: „Az önhittséggel csak vesződséget lehet előidézni, de azoknál, akik együtt tanácskoznak, bölcsesség van.” − Példabeszédek 13:10; lásd Prédikátor 7:8!
21. Vajon a fegyelmezés csupán az egyik szülő felelőssége? Miért vagy miért nem?
21 A Héber Iratokból kitűnik, hogy a fegyelmezés kettős szerep: „Hallgass fiam atyád fegyelmezésére és anyád törvényét el ne hagyd.” A keresztény Görög Iratok hasonlóképpen írnak: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek, egységben az Úrral, mert ez igazságos.” Néha az apa a felesége ügyének tekinti a gyermekek fegyelmezését. Vagy a feleség vall ellenkező nézetet, és nem tesz mást, mint azzal ijeszti a rendetlenkedő gyermeket, hogy ’Várj csak, jöjjön haza apád!’ Pedig ahol családi boldogságot akarnak elérni, és mindkét szülő el akarja nyerni a gyermekek szeretetét és tiszteletét, ott meg kell osztani a kötelességeket. − Példabeszédek 1:8; Efezus 6:1.
22. Mit kell kerülni, amikor egy gyermek kérését kell intézni, és miért?
22 A gyermeknek látnia kell ezen a téren szülei együttműködését és mindegyiküknél a készséget a felelősség vállalásában. Ha a kérő gyermek mindig csak azt hallja az apjától: ’Menj, kérdezd meg anyádat!’, vagy ha az anya változatlanul visszahárítja a döntést az apára, akkor az a szülő, aki a kérést végül egy elutasító „nem”-mel fejezi be, úgy fog feltűnni, hogy ezzel a gonosz ember szerepébe került. Természetesen adódhat olyan eset, amikor az apa azt mondja, hogy ’Igen, kimehetsz egy kicsit, de előbb kérdezd meg édesanyádtól, hogy mikorra lesz kész a vacsora.’ Olykor az anya is úgy érezheti, hogy bár szerinte valamely kérés nem látszik kifogásolhatónak, mégis a férjének is nyilatkoznia kellene az ügyben. Mindkettőjüknek éberen kell ügyelni arra, hogy semmi esetre se bátorítsák a gyermeket, sőt ne engedjék meg neki, hogy szembeállítsa egyik szülőt a másikkal célja elérése érdekében. A bölcs feleség őrizkedni fog attól, hogy a tekintélyben való részvételét versengő módon használja ki, és megpróbáljon engedékenységével nagyobb részt nyerni a gyermek ragaszkodásából, férje rovására.
23. Vajon a családban szükségszerűen az apára korlátozódik a döntés meghozatala?
23 Valójában a családi döntéseknél minden családtagnak lehetnek olyan területei, amelyeken a saját döntései különös figyelmet érdemelnek. Az apáé a felelősség, hogy az egész család legfőbb érdekeit érintő kérdésekben döntsön, gyakran a többiekkel való megbeszélés után, figyelembe véve kívánságaikat és személyes választásaikat. Az anya hozhat döntést a konyhára és egyéb házi dolgokra vonatkozóan (Példabeszédek 31:11, 27). Amint a gyermekek nőnek, meg lehet engedni nekik, hogy ők döntsenek a játékterüket illetően, bizonyos ruhák kiválasztásában, vagy egyéb személyes dolgokban. De kellő szülői felügyeletet kell gyakorolni, hogy az egészséges keresztényi alapelveket kövessék, a gyermekek biztonsága ne kerüljön veszélybe és mások jogai se szenvedjenek csorbát. Ez fokozatosan elvezeti a gyermekeket a döntések meghozatalához.
SZÜLŐK, KÖNNYŰ TISZTELNI BENNETEKET?
24. Milyen felelősséget ró a szülőkre az a tény, hogy a gyermeknek tisztelnie kell atyját és anyját?
24 A gyermekeknek megmondatott: „Tiszteld atyádat és anyádat” (Efezus 6:2; 2Mózes 20:12). Amennyiben ezt megteszik, Isten parancsát is tiszteletben tartják. Vajon megkönnyíted ezt számukra? Feleség, neked is megmondatott, hogy becsüld és tiszteld férjedet. Nem nehéz-e neked megtenni ezt, ha férjed csak kevés erőfeszítést tesz vagy egyáltalán semmit azért, hogy eleget tegyen az Isten Igéje követelményeinek? Férj, neked dédelgetni és tisztelni kell feleségedet mint szeretett segítőtársadat. Vajon ez nem nehéz, ha ő nem segítőkész? Tegyétek hát könnyűvé gyermekeitek számára az Isten parancsa iránti engedelmességet, hogy tisztelni tudjanak benneteket, szüleiket. Érdemeljétek ki tiszteletüket azzal, hogy békés otthont készítetek, helyes irányadó mértékeket szabtok meg, jó példát mutattok saját magaviseletetekkel, egészséges tanítást és nevelést nyújtotok, valamint szerető fegyelmezést gyakoroltok, ha szükséges.
25. Milyen problémák merülhetnek fel, ha a szülök nem egységesek abban, hogy miként neveljék gyermekeiket?
25 „Jobb kettőnek, mint egynek − figyelte meg Salamon király −, mert kemény munkájuknak jó jutalma van” (Prédikátor 4:9). Ha két ember együtt jár és az egyik elesik, ott van a másik, aki felsegíti. Így a családban is tudja támogatni és bátorítani egymást a férj és feleség a saját külön szerepkörében. Az apaság, anyaság sok területén ezek a szerepkörök egybevágnak, átszövik egymást, és ez jó a családi egység szempontjából. A gyermekek közelebb kell hozzák egymáshoz a szülőket, egyesítve őket a közös nevelői munkában. De néha nézeteltérések merülhetnek fel, hogy miként neveljék és fegyelmezzék a gyermeket. Olykor a feleség annyi figyelmet záporoz a gyermekre, hogy a férj elhanyagoltnak érezheti magát, sőt neheztelhet. Ez hatással lehet a gyermek iránti magatartására. Elhidegülhet tőle, de az is lehet, hogy ehelyett szeretetével árasztja el, ugyanakkor azonban csökkenti figyelmességét a felesége iránt. Nagy árat fizetnek akkor, ha a férj vagy a feleség elveszíti egyensúlyát.
26. Mit lehet tenni, hogy az idősebb gyermek ne érezzen féltékenységet, amikor az anyának az ideje nagy részét egy újszülött kisbabára kell fordítania?
26 Ismét más probléma merülhet föl, ha új gyermek születik és már van egy nagyobb gyermek. Az anya kénytelen az ideje nagy részét az újszülött babával tölteni. Hogy megóvják az idősebb gyermeket az elhanyagoltság érzésétől és a féltékenységtől, az apának külön figyelmet kell a nagyobbik gyermekre fordítania.
27. Ha az egyik házastárs hitetlen, hogyan lehet segíteni szellemileg a gyermekeket?
27 Bizonyára jobb kettő, mint egy, de egy jobb, mint egy se. Lehetséges, hogy az anya az, aki a körülmények miatt apai segítség nélkül kénytelen felnevelni a gyermekeket. Vagy az apa nézhet szembe ugyanezzel a kihívással. Sok esetben vallási szempontból megosztott a család, melyben csak az egyik szülő az, aki Jehova tanújaként teljes hittel rendelkezik a Biblia tanácsaiban, a másik szülő nem. Ahol a férj az önátadott keresztény, mint családfő több ellenőrzési joggal rendelkezik az irányban, hogy milyen módszert alkalmazzanak a gyermekek nevelésében és fegyelmezésében. Mindamellett nagy türelmet, önuralmat és állhatatosságot kell kinyilvánítania; hajthatatlannak kell bizonyulnia, ha komoly vitakérdés merül fel, de mégis értelmesnek és kedvesnek kell maradnia, még ha provokálják is, és rugalmasnak, ahol az lehetséges. Ha a feleség a hivő és ezért alárendeltje férjének, az út, amelyet követ, nagyrészt férje magatartásától függ. Attól, hogy csupán nem érdekli a Biblia, vagy pedig akadályozza feleségét hite gyakorlásában és abban a törekvésében, hogy tanítsa arra gyermekeit. Ha akadályozza, akkor az apostol által felvázolt eljárást kell követnie: A feleségi kötelességek példás teljesítése és tiszteletteljes magatartás a férjet „megnyerheti szó nélkül”. Emellett felhasználhatja a kínálkozó alkalmakat, hogy gyermekeit a bibliai alapelvek szerint nevelje. − 1Péter 3:1–4.
AZ OTTHONI KÖRNYEZET
28, 29. Milyen otthoni környezet kívánatos, és miért?
28 Mindkét szülőnek szerepe az otthon szerető légkörének kialakítása. Ha ezt érzik a gyermekek, nem fognak felhalmozódni bennük a bizonytalanságok vagy tévedések, mivel félnek elmondani azokat szüleiknek. Tudják, hogy közölhetik és megértésre fognak találni, s az ügy szerető érdeklődéssel oldódik meg. (Hasonlítsd össze 1János 4:17–19 és a Zsidók 4:15, 16!) Az otthon nemcsak menedékhely, hanem kikötő is. A szülői ragaszkodás fejleszti és felvirágoztatja a gyermekek szellemét.
29 Nem várhatod el, hogy vízzel telik meg a szivacs, ha ecetbe mártod. Csak azt szívhatja magába, ami körülötte van. A szivacs akkor fog csupán vízzel megtelni, ha vízbe mártod. A gyermekek is a környezetüket szívjak magukba. Felfogják a magatartásokat, és megfigyelik a körülöttük gyakorolt dolgokat, és ezeket szívják magukba, mint a szivacs. A gyermekek felfogják érzéseiteket, akár ideges feszültség az, akár pihentető békesség. Még a csecsemők is magukba szívják az otthon légkörét, éppen ezért felbecsülhetetlen értékű a hivő, szerető, szellemi és Jehova Istenben bizakodó légkör.
30. Milyen kérdéseket tegyenek fel maguknak a szülök, hogy meghatározzák, vajon jó vezetésről gondoskodnak-e gyermekeik számára?
30 Kérdezd meg magadtól: Milyen irányadó mértékeknek kívánod hogy megfeleljenek gyermekeid? Ti szülők, mindketten megfeleltek azoknak? Milyen példaképek vagytok gyermekeitek számára? Panaszkodtok, hibákat kerestek, kritizáltok másokat, negatív gondolatokat fejtegettek? Ilyen gyermekeket kívántok? Vagy pedig magas fokú irányelveket követtek a családban, és elvárjátok, hogy gyermekeitek is azokhoz tartsák magukat? Megértették-e, hogy ehhez a családhoz tartozni bizonyos követelmények teljesítésével jár, bizonyos magatartás elfogadható, más tevékenység és magaviselet viszont nem? A gyermekek szeretik érezni a hovatartozás biztonságát, éreztessétek hát velük helyesléseteket és elismeréseteket, ha megfelelnek a családi irányadó mértékeknek. Az embereknek módjukban áll, hogy úgy éljenek, ahogyan elvárják tőlük. Tartsd rossznak gyermekedet, s valószínűleg be fogja bizonyítani, hogy igazad van. Várjál jót tőle és bátorítsd, hogy annak megfelelően éljen.
31. Minek kell mindig támogatni a szülői irányítást?
31 Az embereket inkább a tetteik alapján ítélik meg, mintsem a szavaik alapján. A gyermekek sem figyelhetnek jobban a szóra, mint a cselekedetekre és gyakran éberen kifürkészik a képmutatást. Túl sok szó megzavarhatja a gyermekeket. Bizonyosodj meg arról, hogy szavaidat valóban alátámasztja azok gyakorlati alkalmazása. − 1János 3:18.
32. Kinek a tanácsát kell mindig követni?
32 Akár apa, akár anya vagy, a szereped küzdelemre hív fel. E kihívás azonban boldogító eredményhez vezethet, ha követed az Életadó tanácsait. Teljesítsd a rád bízott feladatot lelkiismeretesen, mintha Őneki tennéd (Kolossé 3:17). Kerüld a szélsőségeket, őrizd meg egyensúlyodat és „legyen az ésszerűséged ismert mindenki előtt”, beleértve gyermekeidet is. − Filippi 4:5.
[Kép a 100. oldalon]
Az anya tekintete, érintése, hangtónusa azt mondja kisgyermekének: „Szeretlek!”
[Kép a 104. oldalon]
Tervezel-e gyermekeiddel közös tevékenységet?