Egyszerű megoldás az unalomra?
VÉG nélkül szórakozásról gondoskodni az unatkozó fogyasztók milliói számára most nagy üzlet. Az egzotikus nyaralások, a bonyolult elektronikus készülékek, a nagy gonddal kialakított hobbik mind arra szolgálnak, hogy segítsenek a fogyasztóknak elütni az időt. Az unalom mégis jelentős probléma. Az unatkozó nyaralóknak még a nyaralás alatt is szükségük van ösztönző dolgokra ahhoz, hogy boldogok tudjanak maradni. A kocogás sok megszállottja pedig elveszettnek érzi magát, ha nincs nála hordozható rádiója.
Nem kétséges, hogy az olyan szórakozás mint a televíziónézés, izgalmat kelt és elűzi az unalmat, de meddig? Egyesek számára ez olyan, mint egy szenvedéllyé váló kábítószer. A következő alkalommal nagyobb ösztönzésre és több izgalomra van szükség — máskülönben a sivár, egyszer már tapasztalt érzés válik újból uralkodóvá. Ahelyett, hogy megoldás lenne, ez a szórakozás végül az unalmat tápláló egyik tényezővé válik.
A tévé önmagában nem untat, a túlzott tévénézés azonban nem űzi el az unalmat sem. Inkább csak rosszabb, minél többet kapcsolod be a tévét, annál jobban „kapcsolódhatsz ki” a valóságból. Ez a gyermekek esetében túl gyakran történik. Egy tanulmányban, ahol négy-öt éves gyermekeket kérdeztek meg, hogy vajon inkább a tévé vagy inkább az apa hiányát viselnék el jobban, minden harmadik gyermek választotta azt, hogy az élet inkább az apuka nélkül elviselhetőbb!
Minden vágy kielégítése sem nevezhető megoldásnak. A német parlamentben egy szociáldemokrata küldött szerint sok fiatal most „anyagi jólétben nő fel, és mindenféle játékot, vakációt, új divatot élvezhet”. Van még valami, ami tűzbe hozza őket? Könnyen meglehet, hogy azok a jólelkű szülők, akik elárasztják gyermekeiket mindenben a legújabb dolgokkal, egy olyan felnőttkor útját egyengetik, melyet a krónikus unalom sújt.
Az unalom alapvető okai
Teljesen elmenekülni az unalom elől irreális célkitűzés. Az élet ebben a világban nem lehet mindig izgalmas és boldog. Egy ilyen valószerűtlen elvárás könnyen okozhat szükségtelen elégedetlenséget. Ugyanakkor vannak meghatározott tényezők, melyek súlyosbítják a dolgokat.
Például ma egyre több család esik szét. Lehetséges, hogy az anyát és az apát annyira leköti saját szórakozása, hogy többé nem tölt elég időt a gyermekekkel? Nem meglepő, hogy a tizenévesek diszkókban, játéktermekben, bevásárló központokban és ezekhez hasonlókban keresik saját szórakozásukat. Következésképpen sok otthonban a családi kirándulások és más közös tevékenységek múltbeli eseményekké váltak.
Ezzel szemben mások annyira elégedetlenek egyhangú életükkel, hogy tudattalanul magukba zárkóznak, teszik saját dolgaikat megfeledkezve mindenki másról. És miközben egyre jobban elkülönítik magukat, annak csalfa reményét táplálják, amit önmegvalósításnak lehetne hívni. De pont nem ez sül ki az egészből. Elvégre senki sem sziget. Szükségünk van társaságra és gondolatközlésre. Emiatt elkerülhetetlen, hogy azok az individualisták, akik elszigetelik magukat, ki ne terjesszék az unalmat, akaratlanul is sivár életet teremtve maguknak és a körülöttük élő embereknek.
A probléma azonban valamivel mélyebbre nyúlik, amint azt Blaise Pascal, XVII. századi francia filozófus félreérthetetlenül megjegyezte: „a gond . . . akkor is . . . ránk törne szívünk mélyéből, ahol természeténél fogva gyökerezik, és mérgezné lelkünket.” Mennyire igaz!
Ameddig a szívet kétségek gyötrik az élet igazi értelmét illetően, addig valószínűleg megmarad az unalom. Szükség van arra a szívbeli meggyőződésre, hogy az ember személyes életének van értelme. Mégis, hogyan tudja bárki is pozitív szemlélettel tekinteni az életet, anélkül hogy tudná, miért van itt, anélkül hogy céljai lennének, anélkül hogy jól megalapozott reményei lennének a jövőre?
Ez az a pont, ahol felvetődnek az alapvető kérdések: Mi az élet értelme? Miért vagyok itt? Merre megyek? „Az élet értelmének megtalálása a legfőbb motivációs erő az ember életében” — figyelte meg dr. Viktor Frankl. Hol található azonban ilyen értelem? Hol találnak kielégítő válaszokra ezek a kérdések?
Kevesebb unalom — hogyan?
Az összes könyv közül a legrégebbi, felvilágosítással szolgál ezekre a kérdésekre. Heinrich Heine, XIX. századi német költő ezt mondta: „Tisztánlátásomat egészen egyszerűen egy könyv olvasásának köszönhetem.” Melyik ez a könyv? A Biblia. Charles Dickens ehhez hasonlóan ezt mondta: „Ez a legjobb könyv, ami valaha volt és lesz a világon, mert megtanítja neked a legjobb tanulságokat, melyek által minden emberi teremtményt . . . valószínűleg irányítani lehet.”
Nincs kétség efelől. A Biblia biztos útmutató a tartalmas élet felé. Az elejétől a végéig világosan megmutatja, hogy Isten elvégezni való munkát adott az embernek. Az ember munkájához tartozott, hogy gondoskodjon a földről, széppé tegye azt, szerető felügyeletet gyakoroljon az állati élet felett, és mindenekfelett dicsérje a Teremtőt, Jehovát. Elég nagy kihívást jelentő feladat, mely nem hagy teret az unalomnak! Tevékeny keresztények milliói fedezték fel, hogy Isten ügyét támogatni, önátadottan és teljesen odaadóan szolgálni őt, valóban értelmet ad az életnek, és kirekeszti az unalmat.
A széles körben elterjedt unalom talán egy modernkori jelenség — a legtöbb ősi nyelvben nincs is ennek megfelelő szó. A Biblia mindamellett, hogy megmutatja az élet értelmét, mégis tartalmaz gyakorlatias tanácsokat az unalom leküzdésére. Például kijelenti, hogy „az agyas ember [különc, Újfordítású revideált Biblia], minden igaz bölcseség ellen dühösködik” (Példabeszédek 18:1). Más szavakkal: ne zárkózz magadba!
Az ember természetéből fakadóan társas lény. Szüksége van arra, hogy kapcsolatot ápoljon más emberekkel, és veleszületett szükséget érez a társaságra. Visszafojtani azt a normális vágyat, hogy egy személy más emberekkel érintkezzen — magányos embernek, puszta szemlélődőnek lenni —, nem bölcs dolog. Hasonlóképpen csupán felszínes kapcsolatokra szorítkozni annyi, mint figyelmen kívül hagyni a gyakorlati bölcsességet.
Természetesen sokkal könnyebb passzívan filmeket nézni vagy a gondolatközlésünket adatok számítógépbe vitelére korlátozni. Alkalmazkodni más emberekhez igazi kihívást jelent. Valami értékeset mondani és gondolatokat, érzéseket másokkal megosztani mégis jutalommal jár és kevés teret hagy az unalomnak (Cselekedetek 20:35).
Salamon, aki az emberi természet élesszemű megfigyelője volt, ezt az erőteljes útmutatást adta: „Jobb megelégedni azzal, ami a szemed előtt van, mint szabad folyást engedni a vágynak” (Prédikátor 6:9, The New English Bible). Más szavakkal: merítsd a legnagyobb hasznot a saját helyzetedből. Koncentrálj arra, amit most látsz. Ez sokkal jobb, mint égetően vágyakozni az után, hogy teljesen elszakadjon az ember a valóságtól, vagy ’szabad folyást engedjen a vágynak’, ahogy Salamon mondta.
Jól megtervezett napok, határozott célok és buzgó vágy a folytonos tanulásra szintén segíthet, hogy diadalmaskodj az unalom felett. Nos, még nyugdíjazás után is sok dolgot képes elvégezni egy személy. Jehova egyik Tanúja a Baleár-szigeteken, egy hetvenes évei elején járó nyugdíjas férfi buzgón tanul németül. Milyen célból? Beszélni akar Isten Szaváról a Németországból érkező, unatkozó turistáknak, akik elég sokan vannak ott. Az unalom biztosan nem jelent problémát számára!
Végül is, miért ne csinálnál valamit saját kezűleg? Miért ne tennél szert jártasságra a kézművesség bizonyos területein, a festésben vagy abban, hogy megtanulsz játszani egy hangszeren? Növekszik az ember önbecsülése, ha érzi, hogy teljesítette a kitűzött célokat. Miért nem gondolsz arra, hogy felgyűröd az ingujjad és felkínálod segítségedet a ház körül? Oly sok apró dolog van, amelyet általában minden otthonban rendbe kell hozni. Ahelyett, hogy azon merengenél, milyen unalmas az életed, inkább állj rendelkezésre, végezz értelmes munkát otthon, tegyél szert jártasságra bizonyos mesterségekben. Nem marad el a jutalmad (Példabeszédek 22:29).
A Biblia továbbá azt tanácsolja, hogy teljes lélekkel dolgozzunk, bármilyen feladatot végzünk (Kolossé 3:23). Ez természetesen belemélyedést jelent abba, őszinte érdeklődést az iránt, amit végzünk. Talán hasznos lenne felidézni, hogy az ’érdekel valakit valami’ értelmű latin interesse szó betű szerinti jelentése ’valamik között lenni’, más szavakkal teljesen elmélyülni az éppen esedékes feladat végzésében. Ez valóban érdekessé teszi azt.
Mindezek a sok-sok évvel ezelőtt írásba foglalt jó tanácsok, ha alkalmazzák őket, gyökeres változást hoznak azoknak az embereknek az életében, akik a szabadidejükben rossz hangulattól szenvednek. Ezért teljesen foglaljon le az, amit csinálsz. Kerülj kapcsolatba más emberekkel. Tegyél dolgokat másokért. Továbbra is tanulj. Bátran kommunikálj másokkal. Fedezd fel az élet igazi célját. Ha mindezeket megteszed, nem leszel hajlamos arra, hogy így sóhajts fel: „Miért ilyen unalmas az életem?”
[Kiemelt rész a 7. oldalon]
Az unalom legyőzésének módja
1. Ne engedd, hogy a „tálcán kínált” szórakozás elsorvassza személyes kezdeményező képességed. Legyél igényes a kikapcsolódás és a szórakozás megválasztásában.
2. Ápolj kapcsolatot emberekkel.
3. Továbbra is tanulj. Legyenek személyes céljaid.
4. Használd alkotóképességedet. Készíts valamit saját kezűleg.
5. Legyen célja életednek. Vedd figyelembe Istent.