A Biblia nézőpontja

Törődik Isten az állatokkal?

AZ ÁLLATOKAT komoly veszély fenyegeti. Számos tudós úgy véli, hogy egyre gyorsabb ütemben halnak ki különböző állatfajok. Az ember sok szenvedést okoz az állatoknak azzal, hogy kisajátítja a természetes élőhelyüket. A siralmas állapotokon pedig csak tovább ront az ipari élelmiszergyártás, a véres állatviadalok, és az, hogy sokan szívtelenül magukra hagyják a háziállataikat.

Egyesek szerint ez a szomorú helyzet elkerülhetetlen velejárója az emberi fejlődésnek. De vajon ez volt Isten szándéka? Vagy elfeledkezett volna az állatokról, és most kiszolgáltatja őket az emberek kényének-kedvének? Honnan tudjuk, hogy Isten igenis törődik az állatokkal?

A törődése már a kezdetekkor megmutatkozott

Isten elégedett volt, miután megteremtette a halakat, a madarakat és a szárazföldi élőlényeket. A Biblia szerint „látta Isten, hogy ez jó” (1Mózes 1:21, 25). A legkisebbtől a legnagyobbig mindegyik állat a Teremtő szerető törődését élvezte. Isten nemcsak ösztönösen bölcsnek teremtette őket, hanem arról is gondoskodott, hogy mindenük meglegyen a természetes élőhelyükön. Találóan fogalmazott az egyik bibliaíró, amikor kijelentette: „Mindannyian reád várnak, hogy megadd eledelüket időben. Fölszedik, amit adsz nekik. Megnyitod a kezed, és eltelnek javakkal” (Zsoltárok 104:24, 25, 27, 28; Példabeszédek 30:24).

Igaz, Isten alárendelte az állatokat az első embernek, Ádámnak. Nekik nem adott gondolkodóképességet, és nem ültetett beléjük vágyat arra, hogy kapcsolatot ápoljanak a Teremtőjükkel (2Péter 2:12; Júdás 19). Ádám viszont magasabb rendű életformát képviselt, mivel ő „Isten képmására” lett megteremtve, ami azt jelenti, hogy képes volt visszatükrözni a Teremtőjének, Jehovának az egyéniségét (1Mózes 1:27; Zsoltárok 83:18). Ez azonban nem jogosította fel az embereket arra, hogy a Teremtőjük akaratától eltérve gyakoroljanak hatalmat az állatok felett.

Ádám például azért kezdett nevet adni az állatoknak, mert Jehova megbízta ezzel a szép feladattal. Sőt, segített is neki, hiszen „az emberhez vitte [az állatokat], hogy lássa, az milyen nevet ad nekik” (1Mózes 2:19). Az embereknek csakis a Teremtő irányításával sikerülhet jól gondot viselniük az állatokról.

Később sem feledkezett meg az állatokról

Ádám sajnálatos módon fellázadt a Teremtője ellen, és ezzel kétségbeejtő helyzetbe sodorta az emberi családot, és valamennyi más földi teremtményt is. A Teremtő azonban világosan értésükre adta az embereknek, hogyan kell bánniuk az állatokkal. Jóllehet megengedte nekik, hogy megegyék és más hasznos célokra is felhasználják őket, soha nem hagyta jóvá az állatokkal való kegyetlenkedést. A Biblia ezt írja: „Az igazságos törődik háziállatának lelkével, a gonoszok irgalma azonban kegyetlen” (Példabeszédek 12:10).

Az ókori Izrael nemzetének Isten még törvényeket is adott, melyeket az állatok érdekében hozott. A hetenkénti pihenőnap, a sabbat az állataiknak is a javára vált, hiszen azok is pihenhettek (2Mózes 23:12). És bár ezen a szent napon semmilyen munkát sem volt szabad végezni, ha egy állat bajba került, azon segíteni kellett (Lukács 14:5). Isten ezenfelül elrendelte, hogy a bikáktól munkavégzés közben ne vonják meg az élelmet, és hogy ne tegyenek túl nehéz terhet az állatokra (2Mózes 23:5; 5Mózes 25:4). Tilos volt bikát és szamarat egy igába fogni, nehogy bármelyik megsérüljön (5Mózes 22:10). A Biblia tehát egyértelműen azt tanítja, hogy rendesen, tisztelettel és könyörületesen kell bánni az állatokkal.

Sok emberrel ellentétben, aki csak a saját érdekeit nézi, és nem foglalkozik azzal, hogy a tettei hogyan érintik az állatokat, Isten könyörületesen figyelembe veszi őket. Amikor Jónás próféta irgalom nélkül fogadta Isten döntését, aki megkímélte a bűnbánó niniveiek életét, Isten ezt kérdezte tőle: „Én pedig ne sajnáljam Ninivét, a nagy várost, ahol több mint százhúszezer ember él, akik még a jobb és bal kezük között sem tudnak különbséget tenni, és ott a sok háziállat is?” (Jónás 4:11). Bizony, a Teremtő még az állatokat is sajnálta!

A jövőben is gondja lesz az állatokra

Nyilvánvaló, hogy Istent nem hagyja hidegen az, ahogyan az emberek az állatokkal bánnak. Szeretett Fia, Jézus például azt mondta, hogy egyetlen veréb sem esik a földre Atyja tudta nélkül (Máté 10:29). Ezzel szemben az emberek még a legjobb szándékuk ellenére sem értik teljesen, hogy milyen hatással vannak a tetteik a természetre. Ahhoz, hogy az emberi társadalmat úgy irányítsák, hogy közben tiszteletben tartják a vadvilágot, szemléletváltásra van szükség.

A Biblia azt a jó hírt közli, hogy Isten Királyságának uralma alatt „telve lesz a föld Jehova ismeretével” (Ézsaiás 11:9). Ez azt is magában foglalja, hogy az emberek olyan oktatást és képzést kapnak majd, melynek köszönhetően képesek lesznek megfelelően bánni a földdel. A Teremtő irányításával az emberek és az állatok békében élnek majd egymással, vagyis újra olyan állapotok lesznek a földön, melyeket Isten eredetileg tervezett.

Isten Szava így írja le, micsoda változásra számíthatunk akkor: „a farkas együtt időzik majd a báránnyal, a leopárd is a gidával heveredik le, a borjú és a fiatal sörényes oroszlán meg a hízott állat mind együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén és a medve legelészni fognak, együtt heverednek le kicsinyeik. Az oroszlán is szalmát fog enni, mint a bika. A kisded a kobra lyukánál fog játszadozni, és az elválasztott gyermek a mérges kígyó üregére teszi kezét” (Ézsaiás 11:6–8). Milyen ragyogó kilátás!

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

● Törődik Isten azzal, hogy az emberek hogyan bánnak az állatokkal? (Példabeszédek 12:10; Máté 10:29)

● Lehetséges-e, hogy az emberek és az állatok között tökéletes béke legyen? (Ézsaiás 11:6–9)

[Oldalidézet a 11. oldalon]

A vadvilág tiszteletben tartásához szemléletváltásra van szükség

[Kép forrásának jelzése a 11. oldalon]

La Voz de Galicia/​Fotógrafo: Víctor Mejuto