Egy fa, melynek „nem hervad el lombja”

LÁTTÁL már olyan vidéki területet, amely telis-tele volt dús lombú, zöldellő fákkal? Alighanem egyetértesz azzal, hogy nagyon kellemes látvány. Ha sok nagy, lombos fát látsz, gondolnád, hogy arrafelé szárazság van? Dehogy! Épp ellenkezőleg, tisztában lennél azzal, hogy biztosan sok víz van azon a vidéken, és ez tartja életben a fákat, valamint ettől egészségesek.

Helyénvaló tehát, hogy a Biblia a szellemileg egészséges személyeket nagy, dús lombú fákhoz hasonlítja. Figyeld meg például ezt az első zsoltár első három verséből vett gyönyörű részletet:

„Boldog ember az, ki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, bűnösök útjára nem áll, és gúnyolódók székébe nem ül, hanem Jehova törvényében leli gyönyörűségét, és törvényét olvassa halk hangon éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely megtermi gyümölcsét a maga idején. Nem hervad el lombja, és minden tettét siker koronázza.”

Ehhez hasonlóan a Jeremiás 17:7, 8-ban ezt olvashatjuk: „Áldott az az életerős férfi, aki Jehovában bízik, és akinek Jehova lett a bizodalma. Olyan lesz ő, mint a víz mellé ültetett fa, amely egészen a folyó mellé bocsátja gyökereit. Nem látja meg, amikor eljön a hőség, dúsan fog zöldellni lombja. Száraz esztendőben sem fogja el az aggodalom, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.”

Mindkét részletben a fák szemléltetnek valamit: megmutatják, hogy mi lesz azzal az emberrel, aki helyesen cselekszik, gyönyörűségét leli Isten törvényeiben, és teljes mértékben benne bízik. De felvetődik a kérdés: Milyen szempontokból hasonlít egy ilyen ember – jelképesen szólva – a dús lombú fához? Vizsgáljuk meg alaposabban ezeket a verseket.

„Folyóvizek mellé ültetett”

A szóban forgó fákról azt olvashatjuk, hogy „folyóvizek mellé” vagy „a víz mellé” vannak ültetve. Hasonló szóképet találunk az Ézsaiás 44:3, 4-ben, ahol Jehova Isten elmondta, hogy a babiloni fogságból visszatérő, bűnbánó zsidókkal hogyan fog törődni. Ézsaiás prófétán keresztül Jehova kijelentette: „vizet árasztok a szomjazóra, és csörgedező patakokat a száraz vidékre . . . Felsarjadnak mintegy a zöld fű között, mint a nyárfák a vizesárkok mellett.” Itt a ’patakok’ és a „vizesárkok” úgy vannak megemlítve, mint amelyektől az Isten áldásában részesülők úgy növekszenek, akár a lombos nyárfák.

A mezőgazdasági területeken még ma is láthatunk vizesárkokat és patakokat, amelyek valamilyen nagy vízforrásból erednek, például egy mély kútból, folyóból, tóból vagy gátból. Általában a földek vagy faültetvények öntözésére létesített rendszerek részét alkotják. Időnként a vízcsatornák gyümölcsfákkal beültetett területre vezetnek. Olykor a patakok az egyik oldalon a földeket öntözik, a másik oldalon pedig egy sor lombos fát, talán így jelezve a birtok határát.

Hogyan fejlődnek az ilyen, patakok mellé ültetett fák? A Zsoltárok 1:3 beszél egy olyan fáról, „amely megtermi gyümölcsét a maga idején”. A bibliai tájakon vannak füge-, gránátalma- és almafák, valamint datolyapálmák és olajfák. Bár egy terebélyes fügefa akár 9 méter magas is lehet, más gyümölcsfák többnyire nem nőnek túl nagyra. Ettől függetlenül mégis dús lombúak és egészségesek lehetnek, és bőséges termést hoznak a maguk idején.

Az ókori időkben a nagy nyárfák folyók és patakok partján nőttek Szíriában és Palesztinában. Amikor a Biblia a nyárfákra utal, általában folyókkal vagy ’völgyekkel’ hozza összefüggésbe (3Mózes 23:40). A bővizű területeken fűzfákat is lehetett találni, melyek ugyanabból a családból származnak, mint a nyárfák (Ezékiel 17:5). Ezek a nagy, dús lombú fák jól érzékeltetik azt a gondolatot, melyet a zsoltáríró is, és Jeremiás is ki akart fejezni: akik törekszenek arra, hogy betartsák Isten törvényét, és teljes bizalmukat belé vessék, azok szellemileg egészségesek maradnak, ’és minden tettüket siker koronázza’ majd. Nemde épp ezt szeretnénk – sikeresek lenni az életben?

Jehova törvényében leli gyönyörűségét

Manapság az emberek sokféleképpen próbálnak sikeresek lenni. Olyan tevékenységekbe merülnek bele, melyek hírnevet és szerencsét hozhatnak nekik, ám amelyekről gyakran az derül ki, hogy csalóka célok, és így ezek az emberek elkeserednek. Akkor hát miből fakad igazi megelégedettség és tartós boldogság az életben? Jézusnak a hegyi beszédben mondott szavai választ adnak erre a kérdésre. Ezt mondta: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mivel övék az egek királysága” (Máté 5:3). Csakugyan, az igazi boldogság nem abból származik, hogy sok mindenünk van, hanem abból, hogy felismerjük a szellemi szükségletünket, és ki is elégítjük azt, hogy ezáltal szellemileg egészségesek legyünk, akár a dús lombú fák, melyek a maguk idején megtermik gyümölcsüket. Hogyan tudunk virulni szellemileg?

A zsoltáríró szerint először is vannak dolgok, melyeket kerülnünk kell. Beszél a ’gonoszok tanácsáról’, a ’bűnösök útjáról’ és a ’gúnyolódók székéről’. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, el kell fordulnunk azoktól, akik gúnyolják, sőt figyelmen kívül hagyják Isten törvényeit.

Ezután következik, hogy leljük gyönyörűségünket Jehova törvényében. Ha valamiben gyönyörűségünket leljük, akkor keressük az alkalmat, hogy részt vehessünk benne, nem igaz? Tehát Isten törvényében a gyönyörűségünket lelni azt jelenti, hogy nagyfokú értékelést érzünk Isten Szava iránt, vágyunk arra, hogy többet megtudjunk róla, és jobban megértsük.

Végül pedig „halk hangon éjjel-nappal” olvasnunk kell Isten törvényét. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen kell olvasnunk a Bibliát, és elmélkednünk kell az olvasottakon. Jó volna, ha úgy éreznénk Isten Szava iránt, ahogyan a zsoltáríró, aki így énekelt: „Ó, mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azzal foglalkozom” (Zsoltárok 119:97).

Igen, ha pontos ismeretre és megértésre teszünk szert Jehova Istenről, valamint ha teljes bizalmat fejlesztünk ki iránta és az ígéretei iránt, biztosan egészségesek leszünk szellemileg. Ebben az esetben olyanok leszünk, mint az a boldog ember, akiről a zsoltáríró ezt írta: „minden tettét siker koronázza.”