ELBIZAKODOTTSÁG

Az a tulajdonság, amikor valaki olyasmit tesz, amihez nincs joga, felhatalmazása vagy hatalma; arcátlanul és merészen viselkedik vagy gondolkodik; a kelleténél többet enged meg magának; elhamarkodottan szembeszegül valakivel vagy valamivel. Rokon értelmű a gőggel, az arroganciával, a büszkeséggel és a pimaszsággal. A szelídség és a szerénység ellentéte.

A büszkeség és a harag elbizakodottsághoz vezet: Az „elbizakodottság”-nak fordított héber zá·dhónʹ szó a zídh igéből származik, amelynek a jelentése: ’felforr, felindul’ (2Mó 21:14). A harag hevében vagy büszkeségből az ember elhamarkodottan cselekedhet, indokolatlanul merész lehet, és túllépheti a jogkörét. A Példabeszédek könyve ezt írja: „Elbizakodott és öntelt kérkedő a neve annak, aki elbizakodott haragjában cselekszik” (Pl 21:24). Az 5Mózes 1:43-ban a fent említett héber szónak az igei formája szerepel, ahol arról van szó, hogy Izrael népe nem engedelmeskedett Isten parancsának, hanem felhatalmazás nélkül felment a hegyre. Mózes ezt mondta nekik: „Én beszéltem veletek, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok Jehova utasítása ellen, tűzbe jöttetek, és megpróbáltatok felmenni a hegyre.” Egy másik héber szó, az ʽá·falʹ szerepel a 4Mózes 14:40–44-ben, amely ugyanerről az eseményről szólva idézi Mózes szavait: „»Ne menjetek fel, mert Jehova nincs köztetek. . .« Ők ennek ellenére felmerészkedtek a hegy tetejére”, ám ott leverték őket annak a területnek a lakosai. Túlzott magabiztosságuk ’felfuvalkodottá’ tette őket. (Vö.: Ha 2:4.)

Isten Izraelnek adott alábbi parancsából is kitűnik, hogy a harag pusztító elbizakodottsághoz vezethet, és ahhoz, hogy valaki durván megszegi Isten törvényét: „ha valaki olyannyira felindul [a zídh egy formája] felebarátja ellen, hogy agyafúrtsággal öli meg, akkor még az oltáromtól is vidd el, és haljon meg” (2Mó 21:14).

Óvakodjunk az elbizakodottságtól: Dávid király – akihez Isten sokszor volt kegyes, és akinek nagy hatalmat adott – felismerte, hogy beleeshet az elbizakodottság bűnébe, ezért így imádkozott: „Tévedések. . . ki veheti észre azokat? A rejtett bűnökben ártatlannak mondj ki engem. Az elbizakodott tettektől is tartsd vissza szolgádat, ne engedd, hogy azok uralkodjanak rajtam. Akkor teljességre jutok, és ártatlan maradok sok törvényszegésben” (Zs 19:12, 13). Nagy veszélyben vagyunk tehát, és óvakodnunk kell az elbizakodottságtól. Jóval nagyobb bűn, ha elbizakodottságból teszünk valamit, mintha hibázunk. Akár magas rangú, akár alacsony sorú legyen is valaki, utálatos Isten szemében, ha a kelleténél többet enged meg magának. Bár Uzziás hatalmas király volt, akit Jehova megáldott, leprás lett, amiért elbizakodottan maga végzett el papi feladatokat (2Kr 26:16–21). Saul király is elbizakodottságból lázadt fel Jehova ellen. Nem volt hajlandó várni Sámuelre, hanem fogta magát, és áldozatot mutatott be (1Sá 13:8–14). Később a saját ítélőképességében bízva úgy döntött, hogy életben hagyja az amálekita királyt, Agágot, és meghagyja a zsákmány színe-javát, holott Jehova azt parancsolta neki, hogy adja pusztulásra az amálekitákat. Isten elvetette Sault mint királyt az elbizakodott életvitele miatt (1Sá 15:8, 9, 11, 18, 19).

Uzzah esete híres példája annak, amikor egy olyan személy volt elbizakodott, aki nem volt király. A szövetségládát egy jószágok által húzott szekéren vitték Jeruzsálembe, és nem úgy, ahogy Isten meghatározta. Amikor a jószágok majdnem felborították a szekeret, Uzzah odanyúlt, hogy megtartsa a szövetségládát. Tiszteletlensége és elbizakodottsága miatt Jehova lesújtott rá, ő pedig meghalt (2Sá 6:6, 7).

Ha nem tudjuk, mit tegyünk egy helyzetben, vagy nem vagyunk biztosak abban, hogy jogunk van-e valamit megtenni, előbb mindenképpen beszéljünk olyanokkal, akik többet tudnak a helyzetről, és tisztán látják azt. A Szentírás kijelenti: „Az elbizakodottság csak háborúsághoz vezet, akik viszont tanácskoznak, azoknál bölcsesség van” (Pl 13:10). Az elbizakodottságnak katasztrofális következményei lesznek, a szerénység azonban megmenti az embert. Egy bölcs ember ezt mondta: „Elbizakodottság jött? Akkor gyalázat jön; de a szerényeknél bölcsesség van” (Pl 11:2).

Tiszteletlenség Isten uralmával szemben: Ha valaki elbizakodottan olyat tesz, ami Istennek nem tetszik, azzal azt mutatja ki, hogy nem tiszteli Jehovát mint Istent, és tiszteletlen az uralmával szemben. Igen elítélendő, ha valaki azt állítja, hogy Istennek a szolgája, de közben hamis színben tünteti fel. Jehova ezt mondta a hamis prófétákról: „ha a próféta olyan szót mer mondani az én nevemben, melyet nem parancsoltam, hogy mondjon. . ., annak a prófétának meg kell halnia. . . .ha a próféta Jehova nevében beszél, és az a szó nem lesz meg vagy nem teljesedik be. . . Elbizakodottságból mondta azt a próféta” (5Mó 18:20–22).

Az is Jehovával szembeni tiszteletlenség, ha valaki az ő kinevezett szolgáival tiszteletlen, és ez elbizakodottságból fakadhat. Izraelben a nehéz ügyekről azon a helyen döntöttek, ’melyet Jehova kiválasztott’ (ez Dávid napjaitól fogva Jeruzsálem volt). Ha valaki semmibe vette a bírói döntéseket, az halál fia volt, ugyanis azzal, hogy szembeszállt Isten képviselőivel, Istennel dacolt. A törvényben ez állt: „Azzal a törvénnyel összhangban cselekedj, melyet megmutatnak neked, és a bírói döntéssel összhangban, melyet mondanak neked . . . Az olyan embernek, aki elbizakodottan viselkedik, és nem hallgat a papra – aki ott áll, hogy szolgálja Jehovát, a te Istenedet – vagy a bíróra, az olyan embernek meg kell halnia. Gyomláld ki Izraelből, ami gonosz. Meghallja majd ezt az egész nép, és megijed, nem fognak többé elbizakodottan cselekedni” (5Mó 17:8–13; vö.: 4Mó 15:30). Péter apostol beszél olyanokról, akik rendkívül tiszteletlenek voltak Istennel és a felkent szolgáival szemben, és ezt írja róluk: „vakmerők [a gör. tol·mé·tészʹ szóból; „elbizakodott”, Bud.], önfejűek, nem remegnek a dicsőségesek előtt, hanem becsmérlően beszélnek”. Elmondja, hogy az ilyen emberek ezért „pusztulást is fognak szenvedni a maguk pusztulásba vivő útján” (2Pt 2:10, 12).

Csapda lehet, ha valaki elbizakodottan arra épít, hogy kinek a leszármazottja. Amikor a zsidók odamentek Keresztelő Jánoshoz, ő felismerte, hogyan gondolkodnak, ezért így figyelmeztette őket: „ne merészeljétek magatokban azt mondani: »Nekünk Ábrahám az atyánk.« Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is képes gyermekeket támasztani Ábrahámnak” (Mt 3:9). Az itt „merészeljétek”-nek fordított görög szó a do ʹxé·te, amely a do·keʹó szóból származik, és ez utóbbi alapjelentése: ’gondolni, véleményt alkotni (legyen az jó vagy rossz)’.

Megszűnik az elbizakodottság: Az ókori Babilon tipikus példája volt az Istennel szembeni elbizakodottságnak, ami miatt Isten örök ellenségévé vált. Jeremiás próféta így szólt Babilonhoz: „Íme, én ellened vagyok, ó, Elbizakodottság – ez a legfőbb Úrnak, a seregek Jehovájának kijelentése – . . . Bizony megbotlik és elesik az Elbizakodottság” (Jr 50:29, 31, 32). A jelképes Nagy Babilon Isten ádáz és igen elbizakodott ellenségének bizonyult a földön. Nagy Babilon a föld lakosait lerészegíti ’paráznaságának a borával’, és ő a felelős azért, hogy kiontották a „próféták és szentek vérét. . ., és mindazokét, akiket legyilkoltak a földön”. Mindezek miatt örök pusztulás vár rá (Je 17:2, 5; 18:7, 8, 20, 24). Ez összhangban van Jehovának azzal az ígéretével, hogy pusztulást hoz mindazokra, akik Babilonhoz hasonló módon elbizakodottak: „Megszüntetem az elbizakodottak büszkeségét, és a zsarnokok gőgjét megalázom” (Ézs 13:11).