SZÁMOK

Az ókori héberben a számokat betűkkel írták ki. Valamikor a babiloni száműzetést követően a zsidók valamilyen mértékben felvették azt a szokást, hogy a betűkkel számokat is jelöltek. Azonban a betűknek ez a fajta használata még a száműzetésből való visszatérés után keletkezett héber nyelvű bibliai kéziratokban sem jelenik meg. A héber írásról fennmaradt egyik legrégebbi lelet a Siloám-csatorna felirata (vsz. Ezékiás uralkodása alatt [i. e. 745–717] keletkezett), ebben a feliratban a számadatok teljesen ki lettek írva betűvel. Az, hogy kiírták a számokat, hozzájárult a Héber Iratok kéziratainak – melyeket sokszor másoltak – a pontosságához és megbízhatóságához, hiszen egy számjegyet általában könnyebb eltéveszteni, mint egy szót.

A héberben a tíz feletti számok több szóból tevődnek össze, mint például a 12 (kettő és tíz) (1Mó 14:4). A kivételek a következők: a 20, a tíz többes száma; a 30, többes számú szó, melyet a háromból képeznek; a 40, többes számú szó, melyet a négyből képeznek, és így tovább. A 100 egy önálló szó; a 200 ennek a kettős száma. A többi százas nagyságrendű szám két szóból áll, ilyen például a 300. A legnagyobb szám, melyet egyetlen héber szóval fejeznek ki, a 20 000, ez a 10 000 kettős száma. Nagyobb számokat szóösszetételek jelölnek. Például az 1Krónikák 5:18-ban szereplő 44 760 szó szerint: negyven és négyezer és hét százas és hatvan. Az egymilliót az ezerszer ezer fejezi ki (2Kr 14:9). Amikor Rebekát megáldotta a családja, a következőt mondta: „Ó, nővérünk, legyél ezerszer tízezerré” (Rebeka utódainak száma ténylegesen több millió volt) (1Mó 24:55, 60). Dániel látomása úgy mutatja be Jehovát, mint aki előtt „tízezerszer tízezren” állnak (Dá 7:10).

Időnként a számok hozzávetőlegesek, kerekítettek, például a Zsoltárok 90:10-ben, ahol a zsoltáríró az ember életkorának felső határáról ír, valamint valószínűleg az 1Királyok 19:18-ban (a 7000 ember, aki nem hajolt meg Baál előtt) és a 2Krónikák 14:9-ben is (az egymillió etióp, akiket Asa legyőzött).

A Keresztény Görög Iratokban általában szavakkal jelölik a számokat. A „vadállat” száma szavakkal van kifejezve a Sínai kódexben és az Alexandriai kódexben is (Je 13:18).

Ahogy a Biblia a számokat használja, az nem számmisztika: Mivel a Biblia történelmi és prófétai könyv is, a benne leírt számok lehetnek szó szerintiek és jelképesek is. A szövegkörnyezetből általában kiderül, hogy az adott szám éppen milyen értelemben használatos. A Bibliában egyes számok gyakran szerepelnek szemléltetésekben vagy jelképes értelemben, ez utóbbi esetben a jelentésük megértése nélkülözhetetlen a szövegrész megértéséhez. Azonban a számok ilyeténképpeni használatát nem szabad összetéveszteni a számmisztikával, amely okkult, rejtélyes jelentést kapcsol a számjegyekhez, azok kombinációihoz és összegükhöz. A számmisztika kétségtelenül az ókori Babilonból származik, és Isten elítéli a jóslás más formáival együtt (5Mó 18:10–12).

A következőkben megvizsgáljuk a Bibliában gyakran előforduló számok néhány jelképes jelentését.

Egy: Amikor jelképes értelemben használják, akkor magában foglalja annak a gondolatát, hogy valami egyedüli és páratlan, valamint a cselekedetekben és szándékban megmutatkozó egyetértést és egységet. Mózes ezt mondta: „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova” (5Mó 6:4). Ebben a versben az „e g y” azt jelenti, hogy ő egyedül Szuverén Úr, és hogy ő páratlan. Senkinek sem adja a dicsőségét, nem úgy, mint a pogány háromságistenek (Cs 4:24; Je 6:10; Ézs 42:8). Jehova és Jézus Krisztus szándékban és tettekben egyek (Jn 10:30). Krisztus tanítványainak teljesen egységben kell lenniük Istennel, a Fiával és egymással is (Jn 17:21; Ga 3:28). A házastársak ugyanígy egy egészet alkotnak (1Mó 2:24; Mt 19:6; Ef 5:28–32).

Kettő: A kettes szám gyakran szerepel jogi környezetben. Ha két tanú beszámolója egybehangzó volt, akkor az megerősítette a tanúvallomást. Két vagy inkább három tanú kellett, hogy egy ügyet a bírák elé vihessenek. Ezt az alapelvet a keresztény gyülekezetben is alkalmazzák (5Mó 17:6; 19:15; Mt 18:16; 2Ko 13:1; 1Ti 5:19; Héb 10:28). Isten is ragaszkodott ehhez az alapelvhez, amikor bemutatta a népnek a Fiát mint az emberiség Megmentőjét. Jézus ezt mondta: „A ti Törvényetekben is meg van írva: »Két ember tanúsága igaz.« Én vagyok az, aki tanúskodom magamról, és tanúskodik rólam az Atya is, aki küldött engem” (Jn 8:17, 18).

Ha valamit kétszer tesznek – például megismételnek egy kijelentést vagy látomást, még akkor is, ha csak hasonló módon –, az szilárdan alátámasztja azt a dolgot, mint ami biztos és igaz (például a fáraó álmai a tehenekről és a gabonakalászokról; 1Mó 41:32). A bibliai héber költészet tele van paralelizmussal (gondolatritmussal), amely jobban belevési az elmébe a kijelentett igazságokat, és amely ugyanakkor tisztázza a mondanivalót az eltérő szóhasználat révén. (Lásd: Zs 2.; 44. stb.)

Dániel próféciájában az egyik vadállat „két szarva” a méd–perzsa birodalom kettős uralmi rendszerét jelképezte (Dá 8:20, 21; vö.: Je 13:11).

Három: Amíg két tanú tanúvallomása ugyanabban az ügyben elegendő bizonyítékkal szolgált a jogi eljáráshoz, három tanú még erőteljesebbé tette a tanúságot. Ezért a hármas számot időként arra használják, hogy nyomatékosítsanak vagy hangsúlyozzanak valamit. „A hármas kötelet nem lehet egyhamar szétszakítani” (Pr 4:12). Jézus a hangsúlyozás végett tette fel Péternek háromszor a kérdését azt követően, hogy az háromszor megtagadta őt (Mt 26:34, 75; Jn 21:15–17). A látomás, melyben Isten azt mondta Péternek, hogy egyen meg mindenféle állatot, beleértve azokat, amelyek a Törvény szerint tisztátalanok voltak, azzal lett nyomatékosítva, hogy háromszor megismétlődött. Ez kétségtelenül megkönnyítette Péternek, hogy felismerje, hogy amikor Kornéliusz és a háznépe elfogadta a jó hírt, Isten a nemzetekből való körülmetéletlen emberekre – akiket a zsidók tisztátalannak tartottak – fordította a figyelmét (Cs 10:1–16, 28–35, 47, 48).

Jehova szentségének és tisztaságának nyomatékot ad az égi teremtmények kijelentése: „Szent, szent, szent Jehova” (Ézs 6:3; Je 4:8). Mielőtt Jehova eltávolította a Dávid vonalán eljövő utolsó földi királyt a trónról, ezt mondta: „Rommá, rommá, rommá teszem. Nem is lesz senkié, mígnem eljön az, akié a törvényes jog, és neki adom azt.” Jehova ezzel azt hangsúlyozta, hogy Jeruzsálem trónján egészen addig nem lesz Dávidtól származó király, aki az ő nevében ülne ott – a trón teljes mértékben üres marad –, amíg el nem jön Isten ideje, hogy Messiását beiktassa a Királyság-hatalomba (Ez 21:27). A föld lakosaira váró jajokat pedig az nyomatékosítja, hogy háromszor is megismétlődik a „jaj” (Je 8:13).

Négy: A négyes számmal olykor egyetemességet fejeznek ki, vagy hogy valami teljesen kiegyensúlyozott, stabil. Háromszor szerepel a Jelenések 7:1-ben. Itt a „négy angyal” (mindazok, akik azzal vannak megbízva, hogy visszatartsák a föld „négy szelét”, melyek készek a teljes pusztításra) a föld „négy sarkán” áll (hogy rézsútosan, vagyis átlósan is elengedhessék a szeleket, nem kímélve a föld egyetlen zugát sem). (Vö.: Dá 8:8; Ézs 11:12; Jr 49:36; Za 2:6; Mt 24:31.) Az Új Jeruzsálem „négyszögben fekszik”, minden irányban egyforma méretű, valójában kocka alakú (Je 21:16). Más jelképes kifejezésekben is szerepel a négyes szám, például a Zakariás 1:18–21; 6:1–3-ban és a Jelenések 9:14, 15-ben.

Hat: Ez a szám néha a tökéletlenséget jelképezi. A „vadállat” száma 666, és ’emberi számnak’ nevezik, ami arra utal, hogy a tökéletlen, bukott emberhez köthető, és úgy tűnik, hogy annak tökéletlenségét jelképezi, amit „a vadállat” szemléltet. A hatos szám háromszori (hatos szerepel az egyes, tízes és százas helyi értéken is) hangsúlyozása tehát kiemeli a vadállat által ábrázolt dolognak vagy személynek a tökéletlenségét és fogyatékosságát (Je 13:18).

Hét: A Szentírás gyakran használja a hetes számot a teljesség kifejezésére. Időnként egy cselekedet teljes elvégzésére vagy egy munka teljes ellátására utal. Vagy vonatkozhat a dolgok teljes ciklusára, ahogy azt Isten felállította vagy megengedte. Azáltal, hogy Jehova a földet érintő munkáját hat teremtési nap alatt elvégezte, és a hetedik napon megpihent, egy fajta mintát állított a sabbatokkal kapcsolatos elrendezések egészére vonatkozóan, a hétnapos héttől kezdve a jubileumi évig, mely a hétszer hétéves ciklust követte (2Mó 20:10; 3Mó 25:2, 6, 8). A kovásztalan kenyerek ünnepe és a lombsátorünnep is hét napig tartott (2Mó 34:18; 3Mó 23:34). A hetes szám gyakran megjelenik a léviták azon tevékenységével kapcsolatos előírásokban, melyek a felajánlások bemutatására (3Mó 4:6; 16:14, 19; 4Mó 28:11) és a megtisztulásra vonatkoznak (3Mó 14:7, 8, 16, 27, 51; 2Ki 5:10).

A Jelenések könyvében szereplő „hét gyülekezet” és azok jellemzői teljes képet adnak Isten összes földi gyülekezetéről (Je 1:20–3:22).

Az, hogy a vadállatnak ’hét feje’ van (Je 13:1), azt mutatja, hogy nem lesz nyolcadik feje, vagyis nem lesz nyolcadik világhatalom. Noha a ’skarlátszínű vadállatot’ „egy nyolcadik” királynak nevezik, a hétből származik, és nem létezik a hétfejű vadállat nélkül (Je 17:3, 9–11), ami a ’vadállat képmására’ is igaz (Je 13:14). Ehhez hasonlóan a kétszarvú vadállat valójában egyszerre létezik az eredeti vadállattal, és annak a ’jelét’ próbálja ráhelyezni minden emberre (Je 13:11, 16, 17).

Jehova hosszútűrő volt az izraelitákkal, de figyelmeztette őket, hogy ha a fegyelmezés ellenére semmibe veszik őt, akkor „hétszer”, vagyis alaposan fenyíti meg őket a bűneikért (3Mó 26:18, 21, 28).

A Szentírás történelmi leírásaiban gyakran azért jelenik meg a hetes szám, hogy teljességet fejezzen ki, illetve egy cselekedet teljes elvégzését vagy egy munka teljes ellátását. Abból látszott, hogy az izraeliták teljes mértékben hisznek Jehovában és engedelmeskednek neki, hogy hét napig meneteltek Jerikó körül, a hetedik napon pedig hétszer kerülték meg a várost, ezután omlott le a fal (Jzs 6:2–4, 15). Illés teljesen hitt abban, hogy az imája eléri a célját Istennél, amit azzal mutatott ki, hogy a Kármel-hegyen hétszer küldte el a szolgáját, hogy nézze meg az eget, és csak azután jelent meg az esőfelhő (1Ki 18:42–44). A leprás Naámánnak hétszer kellett megfürödnie a Jordán folyóban. Minthogy hatalmas szír hadvezér volt, igen nagy alázatot követelt meg tőle, hogy kövesse az Elizeus próféta által javasoltakat, de mivel engedelmeskedett, Jehova megtisztította (2Ki 5:10, 12). Jehova szavainak a tisztaságát, teljességét, tökéletességét és szépségét költői megfogalmazás teszi nyomatékosabbá, miszerint azok olyanok, mint az olvasztókemencében finomított ezüst, hétszeresen megtisztítva (Zs 12:6). Jehova irgalmát a következő kijelentés hangsúlyozza: „ha hétszer elesik is az igazságos, fel fog kelni” (Pl 24:16). A zsoltáríró így fogalmazta meg, hogy Jehovát minden dicsőség megilleti: „Napjában hétszer dicsérlek” (Zs 119:164).

A Jelenések könyve sokszor használja a hetes számot jelképként, amikor Isten dolgairól és a gyülekezetéről ír, valamint amikor arról beszél, hogy Isten ellensége, Sátán, az Ördög mi mindent vet be, miközben Istennel és az ő népével szembehelyezkedve totális háborút vív (Je 1:4, 12, 16; 5:1, 6; 8:2; 10:3; 12:3; 13:1; 15:1, 7; 17:3, 10 stb.).

A hét többszörösei a teljesség ugyanezen értelmében használatosak. A hetvenes szám (tízszer hét) prófétailag szerepel a „hetven hét” kifejezésben, mely Dánielnek a Messiás eljövetelével kapcsolatos próféciájában jelenik meg (Dá 9:24–27; lásd: HETVEN HÉT). Jeruzsálem és Júda 70 évre elhagyatottá vált az Istennek való engedetlenség miatt, ’míg az ország teljesen le nem rótta a sabbatjait’ (2Kr 36:21; Jr 25:11; 29:10; Dá 9:2; Za 1:12; 7:5).

A hetvenhetes szám, mely a hetes szám megismétlése egy számon belül, egyenértékű volt azzal, mintha azt mondták volna, hogy „meghatározatlan ideig” vagy „korlátlanul”. Jézus azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy ilyen mértékben bocsássanak meg a testvéreiknek (Mt 18:21, 22). Isten úgy rendelkezett, hogy ’hétszeresen álljanak bosszút’ bárkin, aki megöli Káint, a gyilkost, ezért mondhatta Lámek – aki, úgy tűnik, önvédelemből ölt meg egy embert –, hogy „ha hétszeres a bosszú Káinért, akkor hetvenhétszeres Lámekért” (1Mó 4:15, 23, 24).

Nyolc: A nyolcas számot is azért alkalmazták, hogy valaminek a teljességét hangsúlyozzák (eggyel több, mint a hét, amelyet általában a teljesség kifejezésére használtak), így néha a bőségre utal. Jehova a védelméről biztosította a népét az asszír fenyegetéssel szemben, amikor azt mondta, hogy „hét pásztort, igen, [nemcsak hét, hanem] nyolc herceget” fog támasztani Asszíria ellen „az emberek közül” (Mi 5:5). Találó, hogy az volt a szent év utolsó ünnepének, a lombsátorünnepnek a csúcspontja, hogy a nyolcadik napon szent gyűlést és ünnepi gyülekezést tartottak, illetve ez a teljes nyugalom napja volt (3Mó 23:36, 39; 4Mó 29:35).

Tíz: A tízes szám a teljességre, a hiánytalanságra utal, vagy valami létező dolognak az összességére. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ha a hetes és a tízes számot együtt említik, akkor a hét jelképezi azt, ami magasabb rendű, a tíz pedig azt, ami alacsonyabb rendű.

Az Egyiptomra mért tíz csapás teljes mértékben kifejezte Isten Egyiptomra vonatkozó ítéletét, és ezekre a csapásokra azért volt szükség, hogy Jehova porig alázza az egyiptomi hamis isteneket, és hogy kiszabadítsa a népét, Izraelt az egyiptomi iga alól. A ’Tíz szó’ alkotta a törvényszövetség alapját, a körülbelül 600 másik törvény csak kifejtette és értelmezte ezt, valamint rámutatott az alkalmazására (2Mó 20:3–17; 34:28). Jézus jó néhány szemléltetésében használta a tízes számot, hogy valaminek a hiánytalanságára vagy teljes számára utaljon vele (Mt 25:1; Lk 15:8; 19:13, 16, 17).

Dániel látomásában az egyik vadállatnak, és a Jelenések könyvében megjelenő vadállatok közül némelyiknek tíz szarva van. Ezek a szarvak nyilvánvalóan az összes földi hatalmat, vagyis „királyt” jelentik, amelyek a vadállat részét alkotják (Dá 7:7, 20, 24; Je 12:3; 13:1; 17:3, 7, 12). Az Isten által megengedett, szolgáit érintő próba teljességéről vagy a próbák általa kiszabott időtartamáról olvashatunk a Jelenések 2:10-ben: „Ne félj azoktól, amiket elszenvedsz majd. Íme! Az Ördög továbbra is börtönbe vet néhányatokat, hogy teljesen próbára legyetek téve, és hogy nyomorúságotok legyen tíz napig.”

Tizenkettő: Jákob patriarchának 12 fia volt, tőlük származott Izrael 12 törzse. A leszármazottaikat Isten a törvényszövetség által szervezte nemzetté. Ezért úgy tűnik, hogy a tizenkettes szám egy teljes, kiegyensúlyozott, Istentől származó elrendezést jelent (1Mó 35:22; 49:28). Jehova kiválasztott 12 apostolt, akik a másodlagos alapköveket alkotják az Új Jeruzsálemben, mely Jézus Krisztusra épül (Mt 10:2–4; Je 21:14). A szellemi „Izrael fiainak” 12 törzse van, mindegyik törzs 12 000 tagból áll (Je 7:4–8).

Olykor a 12 többszörösei is jelentést hordoznak. Dávid 24 papi osztályt hozott létre, hogy felváltva szolgáljanak a templomban, melyet később Salamon épített meg (1Kr 24:1–18). Ez segít azonosítani a „huszonnégy vént”, akik Isten trónja körül ülnek fehér felsőruhákba öltözve, és koronát viselnek (Je 4:4). Jézus Krisztus szellemi testvérei, akik hűségesen követik őt, azt az ígéretet kapták, hogy vele lehetnek az égben mint királyok és papok. Ezek a vének nem lehetnek csak az apostolok, hiszen ők csak 12-en voltak. Ezért a 24 vén nyilvánvalóan a „királyi papság” egészét jelképezi, a 144 000 személyt (mint ahogy azt a templomban szolgáló 24 papi osztály előárnyékolta) égi állásukban mint megkoronázott királyok és papok (1Pt 2:9; Je 7:4–8; 20:6).

Negyven: Úgy tűnik, néhány esetben az ítélet vagy büntetés időtartama valamilyen kapcsolatban van a negyvenes számmal (1Mó 7:4; Ez 29:11, 12). Ninivének 40 napja volt a megbánásra (Jón 3:4). A negyvenes szám egy másik előfordulása kiemeli a párhuzamot Jézus Krisztus és az őt előárnyékoló Mózes élete között. Mindketten 40 napig böjtöltek (2Mó 24:18; 34:28; 5Mó 9:9, 11; Mt 4:1, 2).