Jehova túláradó jósága

„Mily túláradó a te jóságod, amelyet megőriztél azok számára,akik félnek téged” (ZSOLTÁROK 31:19 [31:20, Károli]).

 1., 2. a) Milyen hatalmas munka elvégzésébe fogott Jehova valamikor a régmúltban? b) Hogyan írta le Jehova alkotó tevékenységeinek eredményét?

VALAMIKOR régen, amikor Isten kezdte megteremteni ’az egeket mint trónját és a földet mint lábzsámolyát’ (Ésaiás 66:1). Az isteni feljegyzésből nem tűnik ki, mikor történt ez. Egyszerűen csak ezt mondja: „Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet” (1Mózes 1:1). A teremtés időszaka alatt galaxisok megszámlálhatatlan milliói keletkeztek, melyek közül sok csillagok milliárdjait foglalja magában. Az egyik ilyen galaxis külső peremén egy fényes csillag helyezkedett el, amely körül számtalan viszonylag kicsi, sötét égitest keringett. Az egyik a Föld elnevezést kapta. A nagy, ragyogó csillagokhoz képest a Föld jelentéktelen volt. Mégis ez volt az, amelyet Jehova a lábzsámolyául választott.

² Jehova tehát a Föld bolygó felé irányította alkotó képességeit. „Az elsőszülött minden teremtmény közül” állt az oldalán mint Mestermunkás, míg a kis sötét tömeg átváltozott a hat hosszú teremtési „nap” folyamán. Jelképes értelemben egy kényelmes pihenőhellyé alakult Isten lába számára (Kolossé 1:15; 2Mózes 20:11; Példabeszédek 8:30). Oda szándékozta helyezni Isten az értelmes élet egy új formáját: az emberiséget. Az első emberpárt, akiket a földben található elemekből alkotott, szerető módon paradicsomi körülmények közé helyezte (1Mózes 1:26, 27; 2:7, 8). Oly tökéletes és oly gyönyörű volt a teremtés e kimagasló végeredménye, hogy a Biblia a következőt jelenti ki Istennek a teremtése feletti érzéseiről az utolsó — a hatodik teremtési nap — reggelén: „Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme az igen jó volt” (1Mózes 1:31).

Isten jósága

 3. Isten mely kiemelkedő tulajdonsága nyilvánult meg a teremtésben?

³ Több ezer évvel később az első emberpár egyik leszármazottja visszatekintett a teremtés időszakára és ezt írta: „[Isten] láthatatlan tulajdonságai a világ teremtése óta világosan láthatók, mert a megalkotott dolgokból felfoghatók, még az ő örökkévaló hatalma és istensége is” (Róma 1:20). Igen, a föld és a teremtmények fenséges nagyszerűsége valóban csodálatos visszatükröződése Isten láthatatlan tulajdonságainak — nem kevésbé Isten túláradó jóságának. Mennyire helyénvaló volt hát Isten azon kijelentése, hogy minden, amit teremtett, jó! (Zsoltárok 31:19 [31:20, Károli]).

 4., 5. Mi a jóság?

⁴ A jóság a hatodik az Isten szellemének gyümölcsei közül, melyeket Pál apostol írt le a Galata 5:22-ben. Az Őrtorony folyóiratban megjelent ezt megelőző tanulmányok a szellem első öt gyümölcsét tárgyalták meg, kimutatva, milyen fontos ezek kifejlesztése az érett keresztény személyiségben.a Mégis életfontosságú, hogy ne feledkezzünk meg a jóságról sem! Illő hát, hogy most ennek a tulajdonságnak szenteljünk figyelmet.

⁵ Mi a jóság? Az a tulajdonság vagy állapot, amikor valaki jó. Ez erkölcsi kiválóság, erény. Ezért ez olyan kedvező tulajdonság, amely a másoknak végzett jó és hasznos cselekedetekben nyilvánul meg. Hogyan mutathatjuk ki ezt a gyengéd tulajdonságot? Alapjában véve úgy, ha utánozzuk Jehovát. Ezért, mielőtt megtárgyalnánk, hogyan mutathatják ki a keresztények egyénenként a jóságot, vizsgáljuk meg azt a jóságot, amelyet szerető Istenünk, Jehova mutatott az emberi család iránti gondoskodásában és vele való bánásmódjában.

Jóság nyilvánul meg a teremtésben

 6. Mi indította Jehovát arra, hogy más értelmes életformákat alkosson?

⁶ Elsősorban mi indította égi Atyánkat arra, hogy megossza az élet élvezetét értelmes élő teremtményekkel? János apostol válaszol erre a kérdésre, amikor azt mondja: „Isten szeretet” (1János 4:8). Igen, önzetlen szeretet indította az élet hatalmas Forrását, hogy más élő formákat teremtsen, néhányuknak égi otthont, másoknak földi otthont biztosítva. Természetesen vajmi kevéssé tudjuk, milyen az ég vagy milyenek az égi teremtmények. Ők szellemek — emberi szemek számára láthatatlanok — és otthonuk a szellemi birodalomban van. De nézz körül földi otthonodban, amelyről Jehova gondoskodott emberi gyermekei számára. És tekintsd meg magát az emberiséget. Saját szemeddel látod majd Isten jóságának erőteljes bizonyítékát.

 7-9. Hogyan látható Isten jósága abban a módban, ahogyan megalkotta a földet és rajta az embert?

⁷ Jehova élettel adományozta meg első szüleinket. Sőt többel: lehetővé tette számukra, hogy rendkívül kellemesnek, élvezetesnek találják az életet. Először is megteremtette otthonukat, a körforgást végző földet és megfelelő hőmérséklet tartománnyal, valamint egy éppen megfelelő légkörrel látta el. Mozgásba hozta a víz, a nitrogén és az oxigén körforgásokat, amelyek tökéletesen működtek az emberek javára és kényelmére. A föld felszínét mintegy szőnyeggel a növényzet ezernyi fajtájával borította, melyek közül némelyik az ember táplálékául, mások pedig főleg szemei gyönyörködtetésére szolgáltak. Madarakkal töltötte be az egeket; ezek a madarak színükkel és énekükkel sok örömet szereztek. Halak sokaságával töltötte be a tengereket, a földet pedig a szárazföldi állatok sokféleségével, melyek közül némelyek vadon élők, némelyek pedig megszelídíthetők. Milyen bámulatos bőkezűség! És micsoda bizonyítéka ez Isten szívjóságának! (Zsoltárok 104:24).

⁸ Most tekintsd meg azt, hogyan alkotta meg Isten az embert. Karjai, lábai és kezei épp olyanok, amilyenek ahhoz szükségesek, hogy képessé tegyék őt egyensúlya fenntartására és könnyedén tudjon mozogni. Így a földön körülötte oly bőségben megtalálható anyagokból élelemhez és a számára szükséges egyéb dolgokhoz jutott. Jehova ízlelőbimbókról is gondoskodott, hogy az evés és az ivás ne csupán mechanikus tevékenységet jelentsen, melyből energiát nyer — egy mai szerkezetnek egy elektromos kivezetéshez való kapcsolódásához hasonlóan. Nem, az evés és az ivás úgy lett megalkotva, hogy élvezetet nyújtson, így nem csupán a gyomrot töltik meg, hanem étvágygerjesztőek is. Jehova ezenkívül fület is adott az embernek, és a hangok megszámlálhatatlan sokaságával vette körül fülei gyönyörködtetésére. Milyen örömet jelent egy rohanó patak megnyugtató morajlását, egy turbékoló gerlét vagy egy baba megelégedett nevetgélését hallgatni! Igen, hála legyen Isten jóságának, a sok rossz dolog ellenére, mely a teremtés óta történt, még mindig öröm élni.

⁹ Figyeljük meg más érzékeinket is. Milyen sok változata van a gyönyörűséges színeknek, melyek örömet szereznek szemünknek! És milyen megnyugtató érezni egy virág pompás illatát! Nem csoda, ha a zsoltáros ezt a kijelentést tette Jehovára vonatkozóan: „Dicsérlek téged, mert félelmet keltő módon, csodálatosan alkottál meg engem. Csodálatosak a te műveid!” (Zsoltárok 139:14).

Az emberiség bűnbeesése és megmenekülése

10. Hogyan reagál a legtöbb ember Isten jóságára, mégis hogyan meríthetnek ebből hasznot továbbra is?

¹⁰ Sajnálatos módon idővel első szüleink a megbecsülés hiányáról tettek tanúbizonyságot Isten minden irántuk való jóságáért. Ezt akkor mutatták ki, amikor engedetlenné váltak Jehova parancsai iránt és vétkeztek az egyetlen korlátozás ellen, amelyet eléjük állított. Ennek eredményeként ők és leszármazottaik megismerték a szomorúságot, a szenvedést és a halált (1Mózes 2:16, 17; 3:16–19; Róma 5:12). Az évezredek folyamán, melyek ama engedetlen tett óta teltek el, az emberiség túlnyomó része közönyt, illetve a megbecsülés hiányát mutatja Isten jósága iránt. Ennek ellenére azonban a hálátlan és tiszteletet nem tanúsító emberek még mindig hasznot merítenek Isten jóságából. Hogyan? Pál apostol ezt úgy magyarázta a Közép-Keleten fekvő Lisztra lakóinak: „[Isten] nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mivel jót tett veletek, esőt adott az égből és gyümölcsöző évszakokat, teljesen betöltve szíveteket eledellel és vidámsággal” (Cselekedetek 14:17).

11. Miképpen megy Isten jósága túl azon, hogy egy örömteli otthonról gondoskodjék az emberiség számára?

¹¹ Isten jósága azonban nem korlátozódik arra, hogy folyamatosan ellásson azokkal az örömteli és életfenntartó élelmiszerekkel, melyekben bővelkedik a föld. Nem, ő tovább ment ennél. Jehova kimutatta, hogy kész megbocsátani Ádám leszármazottainak bűnét és továbbra is kapcsolatot ápolni az emberiség hűséges egyéneivel. Isten jóságának ezen oldala felkeltette Mózes figyelmét, amikor Jehova megígérte, hogy ’elvonultatja [Mózes] arca előtt egész jóságát’. Mózes azután a következő kijelentést hallotta: „Jehova, Jehova irgalmas és könyörületes Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban, aki szerető-kedvességét megőrzi ezrek iránt, megbocsátva vétket, kihágást és bűnt” (2Mózes 33:19; 34:6, 7).

12. A mózesi törvény mely gondoskodásai mutattak rá Jehova jóságára?

¹² Mózes idejében Jehova egy törvényes rendszert hozott létre Izrael új nemzete számára, ami által a nem szándékos bűnösök feltételesen vagy szimbolikusan bűnbocsánatot nyerhettek. A törvényszövetségen keresztül, amelyet Mózes közvetített, az izraeliták Isten különleges nemzetévé váltak, és megtanultak különféle állatáldozatokat bemutatni Jehovának, amelyek elfedezték bűneiket és tisztátalan cselekedeteiket. Így, tökéletlen természetük ellenére a bűnbánó izraeliták elfogadható módon közeledhettek továbbra is Jehovához, és tudták, hogy imádatuk örömet szerez neki. Dávid király, a Törvény alatti nemzet egyik tagja, kifejezte Isten jóságával kapcsolatos bizonyosságát ebben a tekintetben: „Ifjúságom bűnére és lázongásaimra, ó ne emlékezzél. Szerető-kedvességed szerint emlékezzél meg hát rólam a te jóságodért, ó Jehova!” (Zsoltárok 25:7).

13. Hogyan gondoskodott Jehova az állatáldozatoknál sokkal hatásosabb módról a bűnbocsánatra?

¹³ Jósága idővel arra indította Jehovát, hogy egy sokkal hatásosabb és tartósabb bűnbocsánati módról gondoskodjék a bűnök megbocsátására. Ez Jézus áldozata révén vált lehetővé, aki Dávid király egyik utóda volt (Máté 1:6–16; Lukács 3:23–31). Jézus nem volt bűnös. Ezért, amikor meghalt, élete — melyet feláldozott — nagy értéket képviselt, és Isten elfogadta azt olyan váltságul, amely képes elfedezni Ádám összes bűnös leszármazottjának vétkét. Pál apostol írta: „Mindannyian vétkeztek és nem érik el Isten dicsőségének mértékét, és ingyen adományként az ő ki nem érdemelt kedvessége igazságosnak nyilvánította ki őket a Krisztus Jézus által lefizetett váltságdíj alapján. Isten őt — a vérében való hit által — engesztelő áldozatul állította oda” (Róma 3:23–26).

14. Milyen csodálatos reménység vált lehetővé az emberek számára a váltságáldozaton keresztül?

¹⁴ A Jézus váltságáldozatába vetett hit többet tesz a keresztényekért, jóval többet mint azok az állatáldozatok tették a törvényszövetség alatt az izraelitákért. Ez oda vezetett, hogy egy korlátozott számú keresztény csoportot Isten igazságosnak nyilvánított és az ő szelleme által elfogadott, hogy az ő fiaivá legyenek. Ők így Jézus testvérei lettek és elnyerték azt a reménységet, hogy mint szellemi teremtmények fel lesznek támasztva, hogy osztozzanak vele égi Királyságában (Lukács 22:29, 30; Róma 8:14–17). Gondold csak el, hogy Isten égi kilátásokat helyez a kis bolygón, a földön élő teremtmények elé! Még van itt egy kicsiny csoport, aki ezt a reményt dédelgeti. De más keresztények milliói előtt, akik hitet gyakorolnak a váltságban, megnyílik az út, hogy élvezzék azt, amit Ádám és Éva elveszített — az örökké tartó életet egy paradicsomi, kertszerű földön. A törvényszövetség maga nem biztosíthatott sem égi, sem földi jövőbeni kilátásokat követőinek.

15. Mit foglalt magában a Jóhír?

¹⁵ Mennyire helyénvaló, hogy az új elrendezésről szóló üzenetet, amelyet Isten léptet életbe Jézus Krisztuson keresztül, ’jó hírnek’ nevezik, mely Isten jóságát tükrözi vissza (2Timótheus 1:9, 10). A Jóhírt a Bibliában némelykor „a királyság jó hírének” nevezik. Ma az áll az igazság középpontjában, hogy a Királyság létrejött a feltámasztott Jézus uralkodása alatt (Máté 24:14; Jelenések 11:15; 14:6, 7). Mindazonáltal a Jóhír többet foglal magában. Amint Pál Timótheusnak írt szavai is jelzik, melyeket az imént idéztünk, ez annak az ismeretét foglalja magában, hogy Jézus váltságáldozatot hozott az érdekünkben. Ezen áldozat nélkül az Istenhez fűződő kapcsolatunk és a valódi megmentésünk — nem említve Jézus és a 144 000 pap és király Királyságát, akik a földről vétettek — nem lenne lehetséges. Milyen csodálatos megnyilvánulása Isten jóságának a váltságdíj!

Isten jósága napjainkban

16., 17. Hogyan teljesedett be a Hóseás 3:5 a) i. e. 537-ben? b) i. sz. 1919-ben?

¹⁶ Előretekintve „az utolsó napokra” Pál apostol így figyelmeztetett: „Az emberek lesznek . . . a jónak nem kedvelői” (2Timótheus 3:1–3). Még a jóság olyan elfogadott megnyilvánulásait sem tartják tiszteletben, mint a nagylelkűség és a barátságosság. Mennyire buzdító a Hóseás 3:5 szívmelengető próféciája: „Izrael fiai visszatérnek és határozottan keresni fogják Jehovát, az ő Istenüket és Dávidot, az ő királyukat, és biztosan remegve jönnek Jehovához és jóságához a napok befejező részében.”

¹⁷ Ez a prófécia először i. e. 537-ben teljesedett be, amikor a zsidók visszatértek a babiloni száműzetésből az Ígéret földjére. A mi időnkben ez akkor kezdett teljesedni, amikor 1919-ben a szellemi Izrael maradéka kijött Sátán szervezetéből és őszintén keresni kezdte Jehovát és jóságát. Megállapították, hogy ’Dávid, az ő királyuk’ Jézus Krisztus személyében uralkodik égi hatalomban 1914 óta. Égi felügyelete alatt lelkesen tettek eleget a Jóhír bejelentésének a nemzetek számára. Ezáltal kezdték betölteni a Máté 24:14-ben feljegyzett megbízást: „A [létrehozott] királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég.”

18. Kik csatlakoztak a szellemi Izrael maradékához a Jóhír hirdetésében?

¹⁸ A felkentek maradékához ma a „nagy sokaság” csatlakozik, amely hasonlóképp üdvözli Jehova jóságát (Jelenések 7:9). Most már több mint négymillióan visszhangozzák az angyal hangját — ahogy János apostol látta látomásában —, amikor bejelentik minden nemzetnek: „Féljétek Istent és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája, ezért imádjátok azt, aki az eget, a földet és a tengert, s a vizek forrásait létrehozta” (Jelenések 14:7).

19. Nevezd meg Isten jóságának egyik legnagyobb bizonyítékát!

¹⁹ Isten jóságának egyik legnagyobb bizonyítéka az, hogy megengedte nekünk, hogy munkatársai legyünk ebben az egyre fokozódó munkában. Micsoda kiváltság, hogy ’a boldog Isten dicsőséges jó hírével’ bízott meg minket! (1Timótheus 1:11). Másoknak való prédikálásunk és megtanításuk révén a legnagyobb mértékben nyilvánítjuk ki Isten szellemének fontos gyümölcsét, a jóságot. Ekként Isten ókori szolgájának, Dávidnak a magatartását tesszük magunkévá, aki ezt mondta: „Mérhetetlen jóságod említésekor áradoznak, és ujjongani fognak igazságosságodnak” (Zsoltárok 145:7).

20. Milyen további információt tárgyalunk meg a jósággal kapcsolatban a következő cikkben?

²⁰ De a Jóhír hirdetésében való részvétel vajon az egyedüli módja a jóság kifejezésre juttatásának életünkben? Egyáltalán nem! Arra kaptunk buzdítást, hogy váljunk ’Isten utánzóivá, mint szeretett gyermekek’ (Efézus 5:1). Isten jósága különböző módokon nyilvánul meg. Ezért a mi jóságunknak is sok tekintetben kell tükröződnie életünkben. Néhányat ezek közül megvizsgálunk a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Tudsz rá válaszolni?

◻ Hogyan tükrözi vissza a teremtés Isten jóságát?

◻ Milyen elrendezésről gondoskodott Jehova a bűnbánó emberiség bűneinek bocsánatára?

◻ A Hóseás 3:5 beteljesedéseként mikor jött a felkent maradék Jehovához és jóságához, és mihez vezetett ez?

◻ Mi Isten jóságának egyik legnagyobb bizonyítéka ma?

[Kép a 15. oldalon]

A teremtés Isten túláradó jóságát bizonyítja

[Kép a 16. oldalon]

Létünk, mely lehetővé teszi, hogy részt vegyünk a prédikáló munkában kiemelkedő bizonyítéka Isten jóságának