SÁSKA

Az egyenesszárnyúak rendjébe tartozó rovar, melynek rövid „antennái”, azaz csápjai vannak. A sáska szó hallatán az emberek általában azokra gondolnak, amelyek nagy rajokban vándorolnak. Több héber szót is fordítanak a „sáska” szóval. Ezek közül leggyakrabban az ʼar·beʹ fordul elő, és úgy értik, hogy a vándorsáskát jelöli, annak is a teljesen kifejlett, szárnyas alakját (3Mó 11:22, Rbi8, lábj.). A héber jeʹleq szó a csúszó-mászó, szárnyatlan sáskára utal, vagyis egy még lárvaállapotban lévő sáskára (Zs 105:34, Rbi8, lábj.; Jóe 1:4). A héber szol·ʽámʹ szó az ehető sáskára utal (3Mó 11:22). A sáskaraj szót pedig a héber gó·vajʹ szóval fejezik ki (Ám 7:1). Ami a görögöt illeti, az a·kriszʹ szót adják vissza úgy, hogy „sáska” (Mt 3:4; Je 9:7).

A sáska legalább 5 cm hosszú. Két pár szárnya van, valamint négy járólába és két jóval hosszabb ugrólába, amelyeken a combjai meg vannak vastagodva. A széles, átlátszó hátulsó szárnyai nyugalmi állapotban össze vannak csukva a vastag, hártyás elülső szárnyai alatt. Ugrólábainak köszönhetően akkora távolságra képes ugrani, hogy az a testhosszának a többszörösét teszi ki. (Lásd: Jób 39:20.) A Szentírásban a sáska olykor a megszámlálhatatlanságot fejezi ki (Bí 6:5; 7:12; Jr 46:23; Ná 3:15, 17).

„Tiszta” eledel: A sáska a Törvény értelmében az étkezés szempontjából tisztának számított (3Mó 11:21, 22). Keresztelő János tulajdonképpen sáskán és mézen élt (Mt 3:4). Állítólag a sáskának olyasmi íze van, mint a garnélának vagy más rákoknak, és fehérjében gazdag táplálék. Egy Jeruzsálemben végzett elemzés szerint a pusztai vándorsáska 75 százalékban tartalmaz fehérjét. Napjainkban az arabok pirítva, főzve, kisütve vagy szárítva fogyasztják a sáskát. A lábait és a szárnyait általában eltávolítják.

Sáskák által okozott csapások: A bibliai időkben a sáskák által okozott csapás súlyos szerencsétlenség volt, és olykor Jehova ítéletét fejezte ki, mint például az ókori Egyiptomot ért nyolcadik csapás esetében (2Mó 10:4–6, 12–19; 5Mó 28:38; 1Ki 8:37; 2Kr 6:28; Zs 78:46; 105:34). A sáskák a szél által hirtelen érkeznek meg, ám azt mondják, hogy a hangjuk – melyet a Szentírás szekerek robajához és tarlót emésztő tűz ropogásához hasonlít (Jóe 1:4; 2:5, 25) – már mintegy 10 km-ről is hallható. Röptük nagymértékben a széltől függ, kedvező széljárás esetén sok-sok km-t is képesek megtenni. Megfigyeltek már sáskarajokat olyan személyek, akik a tengeren a parttól több mint 1600 km-es távolságban tartózkodtak. A kedvezőtlen szél azonban a vízbe sodorhatja a sáskákat, ami az életükbe kerül (2Mó 10:13, 19). Egy hatalmas, repülő sáskaraj (amely több mint 1500 m magas is lehet) olyan hatást vált ki, mint amikor egy felhő eltakarja a nap sugarait (Jóe 2:10).

A sáskák támadása egy paradicsomi környezetet pusztasággá tud változtatni, hiszen ezeknek a rovaroknak rettenetes étvágyuk van (Jóe 2:3). Egyetlen vándorsáska a saját testsúlyának megfelelő mennyiségű élelmet fogyaszt el egy nap alatt, és ez arányaiban 60-100-szorosa annak, amit egy ember eszik meg ugyanennyi idő alatt. Nemcsak zöldféléket eszik, hanem lent, gyapjút, selymet és bőrt is, sőt ha bejut a házakba, még a bútorok lakkbevonatát sem kíméli. Egy óriási raj napi élelemfogyasztása a becslések szerint másfél millió ember napi táplálékmennyiségének felel meg.

A sáskaraj jól szervezett, fegyelmezett haderőként halad előre, annak ellenére, hogy nincsen királya vagy vezetője, és ez az ösztönös bölcsességét tanúsítja (Pl 30:24, 27). Még ha sokuk elpusztul is, a könyörtelen támadás folytatódik. A megfékezésük érdekében gyújtott tüzet kioltják az elhullott sáskák tetemei. A vízzel teli árkok sem érnek semmit a feltartóztatásukban, hiszen ezek is megtelnek sáskatetemekkel (Jóe 2:7–9). „Nem ismert egyetlen természetes ellensége sem, amely meg tudná fékezni a pusztító vándorlását” – írta egy zoológiaprofesszor (The New York Times Magazine. 1960. május 22. 96. o., „A sáskaháború”).

A sáskák által későbbi időkben okozott csapásokról a Grzimek’s Animal Life Encyclopedia (1975, 2. köt. 109–110. o.) így tudósít: „Számos faja. . . még ma is csapásokat okoz Afrikában és a világ más részein. Mivel időnként hihetetlen mértékben elszaporodnak, és messzire elvándorolnak, az elmúlt időszakban súlyos károkat idéztek elő a terményekben. Az Európában 1873 és 1875 között, az USA-ban pedig 1874 és 1877 között bekövetkezett csapások különösen súlyosnak mondhatók . . . 1955-ben egy 250 km hosszú és 20 km széles vándorsáskaraj pusztított Marokkó déli részén. Majd 1961/62-ben a sáskák újabb csapást mértek erre a területre, amin az ember nem tudott felülkerekedni. . . Ez odavezetett, hogy a sáskák öt nap alatt több mint egymilliárd frankos kárt okoztak egy 5000 négyzetkilométert is meghaladó területen . . . Az öt nap leforgása alatt a vándorsáskák 7000 t narancsot emésztettek fel, vagyis óránként 60 000 kg-ot. Ez pedig meghaladja egész Franciaország egyévi narancsfogyasztását.”

Jelképes értelem: A kutatások azt mutatják, hogy a sáska élethossza négy és hat hónap között van. Ezért nagyon is találó, hogy a Jelenések 9:5-ben említett jelképes sáskákról azt olvashatjuk, hogy öt hónapig kínozzák az embereket, vagyis annyi ideig, amennyi általában a teljes életidejük.

A Náhum 3:16 Asszíria katonáiról szólva azt mondja, hogy a sáska leveti bőrét. A sáska ötször vedlik, mire eléri a kifejlett állapotot. A Náhum 3:17-ben az asszír őrök és sorozó tisztek sáskákhoz vannak hasonlítva, amelyek kőakolban tanyáznak a hideg napokon, de mihelyt kisüt a nap, elmenekülnek. Ez arra a tényre utalhat, hogy a hidegben ezek a rovarok megdermednek, így hát a falak repedéseiben bújnak meg, míg a nap sugarai fel nem melegítik őket, hogy aztán tovaszállhassanak. Beszámolók szerint a sáskák csak akkor tudnak repülni, ha a testük eléri a kb. 21 °C-ot.