Hogyan kell imádkoznunk Istenhez?

AMIKOR egy tanítvány útmutatást kért az imádkozással kapcsolatban, Jézus nem utasította el őt. A Lukács 11:2–4 szerint így válaszolt: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a mindennapi kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe” (Katolikus fordítás). Ez általánosságban a Miatyánk néven ismert ima. Rengeteg információt közvetít.

Először is a legelső szó elmondja nekünk, kihez kell intézni imáinkat — Atyánkhoz. Figyeld meg, hogy Jézus egyáltalán nem engedte meg, hogy egy másik személyhez, egy képmáshoz, egy „szenthez” vagy akár őhozzá imádkozzunk. Elvégre Isten kijelentette: „Dicsőségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak” (Ésaiás 42:8, K. f.). Ezért azokat az imákat, amelyeket bármi vagy bárki máshoz intéznek égi Atyánkon kívül, ő nem hallgatja meg, nem számít, mennyire őszinte is talán az imádó. A Bibliában csak Jehova Istent hívják az „ima Meghallgatójának” (Zsoltárok 65:2, NW [65:3]).

Egyesek talán azt mondják, hogy a „szentek” csupán közbenjárókként működnek Istennél. De Jézus maga így tanított: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” (János 14:6, 13). Jézus ezért kizárta annak gondolatát, hogy bárki is, akit „szentnek” hívnak, a közbenjáró szerepét vállalhatná magára. Figyeld meg azt is, amit Pál apostol mondott Krisztusra vonatkozóan: „meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk.” „Örökké él, hogy közbenjárjon értünk” (Róma 8:34; Zsidók 7:25, K. f.).

A név, amelyet meg kell szentelni

Jézus imájának következő szavai ezek voltak: „Szenteltessék meg a neved.” Hogyan szentelhetné meg vagy tehetné kiemelkedővé valaki Isten nevét, hacsak nem ismeri és használja azt? Az „Ószövetség” több mint 6000-szer azonosítja Istent a Jehova néven.

A Douay Version angol nyelvű katolikus fordítás Isten nevére vonatkozóan ezt írja a 2Mózes 6:3-hoz fűzött lábjegyzetében: „A Jehova név modern fordítók szóalkotása . . ., ugyanis a héber szövegben található [isteni] név pontos kiejtése — éppen azért, mert sokáig nem ejtették ki — teljesen feledésbe merült.” A magyar Katolikus fordítás ezért a Jahve nevet használja. Bár némely tudós előnyben részesíti ezt a kiejtést, a „Jehova” név jogos és régóta bevett kiejtési módja az isteni névnek a magyar nyelvben. Más nyelveknek megvannak a saját kiejtési módjai az isteni névre. A legfőbb dolog az, hogy használjuk ezt a nevet, azért hogy megszentelhessük. Vajon egyházad megtanított arra, hogy használd a Jehova nevet imádban?

Megfelelő dolgokért imádkozni

Jézus tovább tanította imádkozni tanítványait: „Jöjjön el az országod [királyságod, Vida fordítás].” Máté evangéliuma még hozzáfűzi: „legyen meg az akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10, K. f.). Isten Királysága egy kormányzat, amely Jézus Krisztus kezében van (Ésaiás 9:6, 7). Ez a kormányzat a bibliai prófécia szerint hamarosan helyére lép az összes emberi kormányzatnak, és az egész világra kiterjedő béke korszakát hozza el (Zsoltárok 72:1–7; Dániel 2:44; Jelenések 21:3–5). Az igaz keresztények ezért ismételten imájuk tárgyává teszik a Királyság eljövetelét. Egyházad megtanított erre?

Érdekes módon Jézus azt is megmutatta, hogy imáink olyan személyes dolgokat is magukban foglalhatnak, amelyek érintenek bennünket. Ezt mondta: „Add meg a mindennapi kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe” (Lukács 11:3, 4, K. f.). Jézus szavai azt sejtetik, hogy Isten akaratát kereshetjük a mindennapi dolgokban, és hogy bármivel közeledhetünk Jehovához, amely aggaszt bennünket, vagy megzavarja elmebeli békénket. Ha rendszeresen így folyamodunk Istenhez, az segít értékelnünk, hogy tőle függünk. Ezáltal jobban tudatában leszünk az életünkre gyakorolt befolyásának. Naponként kérni Istent, hogy bocsássa meg vétkeinket, szintén hasznos. Ily módon jobban tudatában leszünk gyengeségeinknek, és türelmesebbek leszünk mások hiányosságaival szemben. Jézus figyelmeztetése, hogy imádkozzunk a kísértésből való megszabadításért, szintén helyénvaló, különösen e világ hanyatló erkölcsi normáit tekintve. Ezzel az imával összhangban vigyáznunk kell, hogy kerüljük azokat a körülményeket és helyzeteket, amelyek helytelenség elkövetéséhez vezethetnek bennünket.

Nem kérdéses tehát, hogy a Miatyánk sokat feltár arról, hogyan mondjunk olyan imát, amely tetszik Istennek. De vajon Jézus azt akarta, hogy vegyük ezt az imát, és csupán rendszeresen ismételgessük?

További tanács az imára vonatkozóan

Jézus további útmutatást adott az imára vonatkozóan. A Máté 6:5, 6-ban ezt olvassuk: „mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek . . . Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.” Ezek a szavak megtanítják, hogy az imát nem szabad hivalkodó, feltűnést keltő módon mondani, hogy ezzel mély benyomást tegyünk valakire. Vajon elvonultan öntöd ki szívedet Jehovának, ahogy a Biblia buzdít? (Zsoltárok 62:9).

Jézus ezt a figyelmeztetést adta: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak” (Máté 6:7, K. f.). Világos, hogy Jézus nem helyeselte az imák bemagolását — még kevésbé azok felolvasását valamilyen könyvből. Szavai a rózsafüzér használatát is kizárják.

Egy katolikus misekönyv ezt a beismerést teszi: „Legjobb imáinkat a saját elménkből spontán kipattanó gondolataink jelenthetik, amikor hálával telve vagy szükségben, időnként bánatban, vagy a neki végzett naponkénti, rendszeres imádatunk során fordulunk hozzá.” Jézus személyes imájában spontán fűzte a gondolatokat, nem bemagolt szöveget mondott el. Olvasd el például Jézusnak azt az imáját, amely a János evangéliuma 17. fejezetében van feljegyezve. Ez a mintaima felépítését követi, és kihangsúlyozza Jézus vágyát, hogy szemtanúja legyen Jehova neve megszentelésének. Jézus spontán és szíve mélyéből mondta imáját.

Imák, amelyeket Isten meghallgat

Ha arra tanítottak, hogy bemagolt imákat mondj, „szentekhez” vagy képmásokhoz imádkozz, vagy olyan vallási tárgyakat használj, mint a rózsafüzér, akkor az a gondolat, hogy a Jézus által körvonalazott módon imádkozz, először talán megijeszt. A kulcs mégis az, hogy ismerd meg Istent — nevét, szándékait, személyiségét. Ezt a Biblia alapos tanulmányozásával valósíthatod meg (János 17:3). Jehova Tanúi készségesen és szívesen segítenek neked ebben. Hiszen már millióknak segítettek szerte a világon, hogy ’érezzék és lássák meg, hogy jó az Úr’! (Zsoltárok 34:9). Minél inkább megismered Istent, annál inkább indíttatást érzel arra, hogy dicsérd őt imában. És minél inkább közeledsz Jehovához tiszteletteljes imában, annál szorosabb kapcsolatba kerülsz vele.

Isten valamennyi igaz imádója ezért azt az ösztönzést kapja, hogy ’szüntelen imádkozzon’ (1Thessalonika 5:17). Tegyél meg mindent, hogy imáid valóban összhangban legyenek a Bibliával, Jézus Krisztus útmutatásait is beleértve. Így biztos lehetsz, hogy imáid helyeslésre találnak majd Istennél.

[Kép a 7. oldalon]

Minél többet megismerünk Jehováról, annál inkább indíttatást érzünk arra, hogy szívből imádkozzunk hozzá