11. fejezet

„Keressétek először a Királyságot”

 1. a) Miért mondta Jézus 1900 évvel ezelőtt, hogy először a Királyságot kell keresni? b) Mit kellene kérdeznünk önmagunktól?

TÖBB, mint 1900 évvel ezelőtt, egy Galileában elmondott beszédében Jézus így buzdította a követőit: „Ezért keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát!” De miért? Hiszen Krisztus trónraemelésétől akkoriban még évszázadok választottak el. Igen, de a messiási Királyság az az eszköz, amely révén Jehova igazolja nevét és végrehajtja földre vonatkozó szándékát. Mindazok, akik valóban értékelik ennek a fontosságát, első helyre helyezik életükben a Királyságot. Ez így volt az első században, s így van ma is, amikor a Királyság már uralkodik. Vajon a te életmódod azt mutatja, hogy te a Királyságot keresed először? (Máté 6:33).

 2. Mely dolgok megszerzésére törekszenek az emberek általában?

² Az emberiséget általában más dolgok érdeklik jobban. Olyan dolgokat hajszolnak, amelyek pénzért megvásárolhatók, mint például a ruházat, élelem és egyéb anyagi javak és élvezetek (Máté 6:31, 32). Életmódjuk arra utal, hogy csak magukkal és a gyönyörökkel törődnek. Isten — ha egyáltalán hisznek a létezésében — másodlagos szerepet játszik az életükben.

 3. a) Milyen kincsek megszerzésére buzdította Jézus a tanítványait, és miért? b) Miért nem kellett túlzottan aggódniuk anyagi szükségleteik miatt?

³ Jézus azonban azt tanácsolta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek többé magatoknak kincseket a földön”, mivel ezek nem tartanak örökké. „Inkább — folytatta — gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben” Jehova szolgálata révén. Arra bíztatta tanítványait, tartsák szemüket ’tisztán’ (egyszerűen, egyenesen), vagyis hogy figyelmüket egyetlen dologra irányítsák: Isten szolgálatára. „Nem szolgálhattok Istennek és a gazdagságnak” — mondta nekik. De mi a helyzet az anyagi szükségletekkel: az élelemmel, ruhával és lakással? „Ne aggodalmaskodjatok többé” — tanácsolta Jézus. A madarakat hozta fel példaként: Isten táplálja őket. A virágokat említette tanulságul: Isten gyönyörűen ruházza őket. Vajon nem értékesebbek Jehova számára az ő értelmes teremtményei ezeknél? „Ezért keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát — mondta Jézus —, és mindezeket megkapjátok” (Máté 6:19-34). Hiszed-e ezt? Ezt mutatják-e a cselekedeteid?

NE HAGYD, HOGY A KIRÁLYSÁG-IGAZSÁGOT ELFOJTSÁK BENNED!

 4. Mi történhet, ha valaki túl nagy súlyt fektet az anyagi dolgokra? Szemléltesd!

⁴ Aki túlzottan nagy gondot fordít az anyagi javakra, rossz véget ér. Mégha érdeklődést tanúsít is a Királyság iránt — szívében azonban mást tesz az első helyre —, az igazság lassan kihal benne (Máté 13:18, 19, 22). Egyszer például egy gazdag fiatal elöljáró azt kérdezte Jézustól: „Mit kell tennem, hogy örök életet nyerjek?” Jézus azt válaszolta, hogy erkölcsösen kell élnie és másokkal jól kell bánnia. Csakhogy a fiatalembert túlzottan vonzották anyagi javai. Nem tudott megválni tőlük, hogy Jézus követője lehessen. Így elszalasztotta a lehetőséget, hogy Krisztus társuralkodójává válhasson a mennyei Királyságban. Úgy van, ahogy Jézus mondta ez alkalommal: „Milyen nehéz is a gazdagoknak bejutni Isten királyságába!” (Márk 10:17–23).

 5. a) Mely dolgokkal kellett Timótheusnak Pál buzdítása értelmében elégedettnek lennie, és miért? b) Hogyan alkalmazza Sátán halálos kelepceként a „pénz szeretetét”?

⁵ Évekkel később Pál apostol levelet írt Timótheusnak, aki akkor épp Efézusban, egy gazdag kereskedővárosban lakott. A következőkre emlékeztette őt: „Mivel semmit sem hoztunk a világra, semmit sem vihetünk ki belőle. Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele”. Az helyes, ha élelem és ruházat megszerzéséért dolgozunk magunk és családunk számára. Pál azonban így figyelmeztetett: „Akik elhatározták, hogy meggazdagodnak, kísértésbe, csapdába és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik”. Sátán nagyon rafinált. Először csak kis dolgokban kísérti meg az embert. Ezt követik gyakran a nagyobb kísértések: talán egy új állás, amely többet fizet, de leköti az eddig szellemi dolgokra fordított időt. Anélkül, hogy észrevennénk, a „pénz szeretete” elfojtja bennünk a létfontosságú Királyság-érdekeket. Pál így fejezte ki ezt: „E szeretet (a pénz szeretete] elérésére törekedve némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Tim 6:7–10).

 6. a) Mit kell tennünk, hogy ne essünk a csapdájába? b) Reális-e ez a követelmény, ha a világ jelenlegi gazdasági helyzetére gondolunk?

⁶ Őszinte testvéri szeretettel így intette Pál Timótheust: „Menkülj ezektől!” és „Harcold meg a hit nemes harcát!” (1Tim 6:11, 12). Őszinte erőfeszítésre van szükség, ha nem akarjuk, hogy a körülöttünk levő világ anyagias életmódja magával ragadjon minket. De ha hitünkkel összhangban igyekszünk élni, Jehova soha nem fog minket elhagyni. A magas árak és széles körű munkanélküliség ellenére is biztosítani fogja, hogy meglegyen nekünk, ami szükséges (Zsid 13:5, 6).

AZ ELSŐ SZÁZADI TANÍTVÁNYOK PÉLDÁJA

 7. Milyen utasítást adott Jézus, amikor apostolait kiküldte, hogy Izraelben prédikáljanak, és miért volt ez helyénvaló?

⁷ Megfelelő kiképzés után Jézus kiküldte apostolait Izraelbe a jó hírt prédikálni: „Elközeledett a mennyek királysága”. Milyen felvillanyozó üzenet! Közöttük volt Jézus Krisztus, a messiási Király. Miután az apostolok Isten szolgálatára adták át magukat, Jézus arra buzdította őket, bízzanak Isten gondoskodásában. Azt tanácsolta: „Ne vigyetek semmit az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se ezüstpénzt; két alsóruhát se tartsatok magatoknál. De amelyik házba beléptek, ott tartózkodjatok, s onnan induljatok ki” (Máté 10:5–10; Luk 9:1–6; 10:4–7). Jehova gondoskodik majd róla, hogy szükségleteiket izraelita testvéreik kielégítsék, akik között az idegenek iránti vendégszeretet általános volt.

 8. a) Miért adott Jézus nem sokkal a halála előtt másféle utasításokat? b) Mégis mi volt még mindig az első helyen az életükben?

⁸ Később, közvetlenül a halála előtt Jézus arra figyelmeztette apostolait, hogy nehéz körülmények között kell munkálkodniuk. A hivatalos üldözés miatt nem részesülnek talán olyan szívélyes fogadtatásban Izraelben. Azonkívül a pogányok közé is el kellett vinniük a Királyság üzenetét. Ekkor már szükséges volt „erszényt” és „tarisznyát” vinni magukkal. De továbbra is elsősorban Jehova Királyságát kellett keresniük, s bízniuk abban, hogy Isten megáldja erőfeszítéseiket a szükséges élelem és ruházat megszerzésében (Luk 22:35–37).

 9. a) Hogyan tartotta Pál a Királyságot az első helyen? b) Hogyan történt gondoskodás a fizikai szükségleteiről? c) Milyen tanácsot adott másoknak ebben a tekintetben?

⁹ Pál apostol kitűnő példát adott Jézus tanácsának az alkalmazásában. Egész élete a szolgálatra összpontosult (Csel 20:24, 25). Ha egy új területre ment prédikálni, sátorkészítéssel gondoskodott anyagi szükségleteiről. Nem várta, hogy mások tartsák el (Csel 18:1–4; 1Thess 2:9; 1Kor 9:18). Ha azonban mások vendégszeretet és ajándékok útján akarták kifejezni szeretetüket és értékelésüket, hálásan élt vele (Csel 16:15, 34; Fil 4:15–17). Nem arra buzdította a keresztény férfiakat és nőket, hogy a prédikálás miatt elhanyagolják családi kötelességeiket, hanem arra intette őket, hogy különböző kötelességeiket hozzák egyensúlyba egymással. Azt tanácsolta: dolgozzanak kezükkel, szeressék családjukat és bőkezűen osszák meg másokkal, amijük van (Ef 4:28; 2Thess 3:7–12; Tit 2:3–5). Arra is buzdította őket, hogy ne anyagi javakba, hanem Istenbe vessék bizalmukat, és úgy éljenek, hogy életmódjuk azt bizonyítsa, valóban megértették, mik a fontosabb dolgok az életben. Jézus tanításával összhangban ez azt jelenti, hogy elsősorban Isten Királyságát és igazságosságát keressük (Fil 1:9–11).

TARTSD ELSŐ HELYEN A KIRÁLYSÁGOT ÉLETEDBEN!

10. a) Mit jelent, hogy ’keressétek először a Királyságot’? b) De mit nem szabad elhanyagolni?

¹⁰ Milyen mértékben terjesztjük mi személyesen a Királyság jó hírét? Ez részben körülményeinktől, főleg azonban értékelésünk mélységétől függ. Ne feledd, Jézus nem azt mondta, hogy ’keressétek a Királyságot, amikor épp nincs semmi más dolgotok’. Azt sem mondta, hogy ’amíg alkalomadtán szót ejtetek a Királyságról, minden rendben van’. Olyasmit sem említett, hogy ’lendüljetek neki nagy buzgalommal a Királyság-érdekeknek, ha aztán úgy látjátok, hogy az új rend még messze van, tegyetek továbbra is valamit Isten szolgálatában, de éljetek úgy, mint más emberek’. A Királyság fontosságának teljes tudatában így juttatta kifejezésre Atyja akaratát: „Keressétek állandóan az ő királyságát!” Vagy Máté feljegyzése szerint: „Keressétek tehát továbbra is először a királyságot és az ő igazságosságát!” (Luk 12:31; Máté 6:33). Legtöbbünknek dolgoznia kell saját magunk és családunk fizikai szükségleteinek fedezésére, de ha valóban hiszünk, az a munka fog életünk középpontjában állni, amelyet Istentől kaptunk a Királysággal kapcsolatban. Ugyanakkor nem kívánjuk elhanyagolni családi kötelezettségeinket sem (1Tim 5:8; Péld 29:15).

11. a) Hogyan szemléltette Jézus, hogy nem mindenki képes ugyanolyan mértékben kivenni részét a Királyság-üzenet terjesztéséből? b) Milyen tényezők játszanak szerepet ebben?

¹¹ Egyesek több időt tudnak fordítani a szántóföldi szolgálatra, mint mások. De a négyféle talajról mondott példázatában Jézus rámutatott, hogy akinek szíve jó talajhoz hasonló, mind gyümölcsöt teremnek. Milyen mértékben? Az egyéni körülményektől függően. Az életkor, egészség és a családi kötelezettségek mind szerepet játszanak. De ahol őszinte értékelés van, ott teljesítmény várható (Máté 13:19, 23).

12. Milyen egészséges szellemi célokat kellene különösen a fiataloknak megfontolniuk?

¹² Jó, ha vannak céljaink a Királyság szolgálatának kiterjesztésére. Fiataloknak komolyan el kellene gondolkodniuk a buzgó ifjú keresztény, Timótheus példáján (Fil 2:19–22). Mi lehet jobb számukra a világi iskoláik befejezése után, mint a teljes idejű szolgálat? Az idősebbeknek is javukra válhat, ha egészséges szellemi céljaik vannak.

13. a) Ki dönti el, hogy te személy szerint mennyit vagy képes tenni a Királyság-szolgálatban? b) Mit bizonyítunk azzal, ha valóban a Királyságot keressük elsősorban?

¹³ Azok kritizálása helyett, akik véleményünk szerint többet tehetnének, hitünknek a magunk megjobbítására kellene indítania, úgyhogy a magunk körülményeinek megfelelően teljes mértékben szolgálhassuk Istent (Róma 14:10–12; Gal 6:4). Amint Jób esetében kiderült, Sátán azt állítja, hogy minket elsősorban anyagi javak, személyes kényelmünk és jólétünk érdekel, Istent pedig csak önző okokból szolgáljuk. De ha valóban a Királyságot keressük elsősorban, mi is azok között lehetünk, akik bebizonyítják, milyen nagy hazug az Ördög. Bizonyítékát adjuk, hogy a mi életünkben nem az anyagi javak, nem is a személyes kényelem, hanem Isten szolgálata áll az első helyen. Így aztán szavakkal és tettekkel egyaránt tanúsítjuk, milyen mélyen szeretjük Jehovát, milyen lojálisan támogatjuk szuverenitását, s hogy szeretjük embertársainkat (Péld 27:11; Jób 1:9–11; 2:4, 5).

14. a)Miért hasznos, ha tervet készítünk a szántóföldi szolgálatra? b) Milyen mértékben veszi ki részét sok tanú a szántóföldi szolgálatból és miért?

¹⁴ Ha előzetes tervet készítünk, többet tudunk tenni, mint munkaterv nélkül. Jehova maga is ’kijelölt időket’ szabott meg szándéka véghezvitelére. Jól tennénk, ha utánoznánk őt ebben (2Móz 9:5; Márk 1:15; Gal 4:4). Ha lehetséges, minden héten részt kellene venni egyszer vagy többször a szántóföldi szolgálatban. Jehova Tanúinak tízezrei szolgálnak az egész földön mint kisegítő úttörők, s napi két — néha még több — órát fordítanak a jó hír prédikálására. Egyesek folyamatosan végzik ezt a szolgálatot, mások évente néhányszor. Ezrek szolgálnak emellett rendszeres úttörőként, s ez azt jelenti, hogy átlagosan naponta legalább három órán át hirdetik a Királyság üzenetét. A különleges úttörők és misszionáriusok még több időt fordítanak a Királyság-szolgálatra. Mégha éppen nem is vagyunk a szántóföldi szolgálatban, igyekezhetünk alkalmat találni arra, hogy a Királyság-reménységet közöljük olyanokkal, akik készek meghallgatni. (Vö. Ján 4:7–15.) Mindnyájunknak komolyan el kellene gondolkodnunk azon, hogy mit foglal magába Jézus próféciája: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég”. Arra kellene törekednünk, hogy amennyire csak megengedik személyes körülményeink, kivegyük részünket ebből a munkából (Máté 24:14; Ef 5:15–17).

15. Miért gondolod, hogy az 1Korinthus 15:58 tanácsa időszerű a szolgálatunkkal kapcsolatban?

¹⁵ Jehova Tanúi az egész földön egyesülten vesznek részt ebben a nagy szolgálati kiváltságban, függetlenül attól, milyen nemzethez tartoznak. Magukra alkalmazzák a Biblia ihletett tanácsát: „Legyetek állhatatosak, megingathatatlanok, legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy az Urral kapcsolatos tennivalótok nem hiábavaló” (1Kor 15:58).

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

● Amikor Jézus azt mondta, a Királyságot első helyre kell helyezni, mire gondolt mint másodlagosra?

● Milyen szemléletünknek kellene lenni magunk és családunk fizikai szükségleteinek kielégítésével kapcsolatban? Milyen segítséget fog Isten nyújtani?

● Számít-e, hogy mennyit végzünk a Királyság-szolgálatban, amíg teszünk valamit? Miért?