Jehova az igazi jog és igazságosság forrása

„Kőszikla! Tevékenysége tökéletes, mert minden útja igazságosság. A hűség Istene, akinél nincs igazságtalanság” (5MÓZES 32:4, NW).

 1. Miért van szükségünk természetünkből fakadóan az igazságosságra?

AHOGYAN mindenkinek veleszületett szükséglete, hogy szeressék, éppúgy mindannyian arra vágyunk, hogy igazságosan bánjanak velünk. Ahogyan egy amerikai államférfi, Thomas Jefferson írta, „[az igazságosság] ösztönös és veleszületett . . ., annyira része az összetételünknek, mint az érzékelés, a látás vagy a hallás”. Ez nem meglepő, hiszen Jehova a saját képére teremtett minket (1Mózes 1:26). Valóban, felruházott olyan tulajdonságokkal, amelyek a saját személyiségét tükrözik vissza, és amely tulajdonságoknak egyike az igazságosság. Ezért van az, hogy természetünkből fakadóan szükségünk van az igazságosságra, és ezért vágyódunk az után, hogy az igazi jog és igazságosság világában éljünk.

 2. Mennyire fontos Jehovának az igazságosság, és miért van szükségünk arra, hogy megértsük, mit jelent az Isten szerinti igazságosság?

² Jehovát tekintve a Biblia biztosít minket: „minden útja igazságosság” (5Mózes 32:4, NW). De egy igazságtalanságtól gyötört világban nem könnyű megérteni, mit jelent az Isten szerinti igazságosság. Isten Szavának lapjain keresztül azonban felfoghatjuk, hogyan szolgáltat Isten igazságosságot, és eljuthatunk oda, hogy még jobban tudjuk értékelni Isten csodálatos útjait (Róma 11:33). Fontos, hogy megértsük az igazságosság bibliai értelmét, mivel az igazságosságról alkotott fogalmunkat könnyen befolyásolhatják emberi elképzelések. Emberi szempontból esetleg nem tekintjük többnek az igazságosságot, mint csupán jogszabályok pártatlan alkalmazásának. Ahogyan egy filozófus, Francis Bacon írta: „az igazságosság abból áll, hogy minden embernek megadjuk, amit megérdemel.” Jehova igazságossága azonban ennél sokkal többet foglal magában.

Jehova igazságossága szívet melengető

 3. Mit tudhatunk meg, ha megvizsgáljuk a Bibliában jognak és igazságosságnak visszaadott szavakat az eredeti nyelvben?

³ Jobban megérthetjük, hogy milyen sok területet ölel fel Isten igazságossága, ha megvizsgáljuk, hogyan használja a Biblia az eredeti nyelven ezeket a kifejezéseket.a Érdekes módon az Írásokban nincs jelentős különbség a jogszeretet és az igazságosság között. Valójában a héber szavakat néha párhuzamosan használják, amint azt az Ámós 5:24-ben (Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása) is láthatjuk, ahol Jehova így buzdítja népét: „Hadd hömpölyögjön mint a víz a jog s az igazság [igazságosság, NW], mint a tartós patak!” Továbbá, több esetben a „jog és igazságosság” kifejezés együtt jelenik meg a hangsúlyozás kedvéért (Zsoltárok 33:5; Ésaiás 33:5; Jeremiás 33:15; Ezékiel 18:21; 45:9).

 4. Mit jelent jogot gyakorolni, és mi a jog legfelső irányadó mértéke?

⁴ Milyen jelentéstartalmuk van ezeknek a héber szavaknak, illetve a görög szónak? Szentírási értelemben jogot gyakorolni azt jelenti: azt tenni, ami igazságos és tisztességes. Mivel Jehova az, aki megszabja az erkölcsi törvényeket és alapelveket, vagyis azt, hogy mi igazságos és tisztességes, a jog legfelső irányadó mértéke az, ahogyan Jehova intézi a dolgokat. Egy teológiai könyv megmagyarázza, hogy az igazságosságnak (ceʹdhek) fordított héber szó „egy etikai, erkölcsi irányadó mértékre utal, és természetesen az Ósz[övetségben] ez az irányadó mérték az Isten természete és akarata” (Theological Wordbook of the Old Testament). Így az a mód, ahogyan Isten az alapelveit alkalmazza, és különösképpen az a mód, ahogyan a tökéletlen emberekkel bánik, elárulja az igazi jog és igazságosság valódi arculatát.

 5. Milyen tulajdonságok járnak együtt Isten igazságosságával?

⁵ Az Írások világosan megmutatják, hogy az Isten szerinti igazságosság szívet melengető, ahelyett hogy kíméletlen és hajthatatlan volna. Dávid így énekelt: „az Úr szereti az ítéletet [igazságosságot, NW], és el nem hagyja az ő kegyeseit” (Zsoltárok 37:28). Istent az igazságossága arra indítja, hogy ragaszkodjon szolgáihoz, és könyörülettel legyen irántuk. Az Isten szerinti igazságosság érzékeli a szükségleteinket, és figyelembe veszi tökéletlenségünket (Zsoltárok 103:14). Ez nem jelenti azt, hogy Isten szemet huny a gonoszság felett, mert ha ezt tenné, az igazságtalanságra bátorítana (1Sámuel 3:12, 13; Prédikátor 8:11). Jehova megmagyarázta Mózesnek, hogy Ő „irgalmas és kegyelmes . . ., késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú”. Bár kész megbocsátani tévedést és vétket, Isten nem mentesíti a büntetéstől azokat, akik arra rászolgálnak (2Mózes 34:6, 7).

 6. Hogyan bánik Jehova a földi gyermekeivel?

⁶ Amikor elmélkedünk, hogy Jehova miként gyakorolja az igazságosságot, nem szabad úgy tekintenünk őrá, mint rideg bíróra, akit csak az érdekel, hogy ítélkezzen a gonosztevők felett. Ellenkezőleg: úgy kell gondolnunk rá, mint szerető, de határozott atyára, aki mindig a lehető legjobb módon bánik a gyermekeivel. „Uram, Atyánk vagy Te” — mondta Ésaiás próféta (Ésaiás 64:7). Mint jogszerető és igazságos Atya, Jehova azt, hogy határozott abban, ami igazságos, egyensúlyban tartja azzal, hogy gyengéd könyörülettel bánik földi gyermekeivel, akiknek segítségre és megbocsátásra van szükségük nehéz körülményeik és testi gyengeségeik következtében (Zsoltárok 103:6, 10, 13).

Ahogyan az igazságosság világossá lett

 7. a) Mit tudunk meg az Isten szerinti igazságosságról Ésaiás próféciájából? b) Milyen szerepet játszott Jézus abban, hogy az igazságosságról tanítson a nemzeteknek?

⁷ Jehova igazságosságának könyörületes volta akkor lett igazán jól kiemelve, amikor eljött a Messiás. Jézus az Isten szerinti igazságosságot tanította, és azzal összhangban is élt, ahogyan Ésaiás próféta jövendölte. Világos, hogy Isten igazságossága magában foglalja a lesújtottakkal való gyengéd bánásmódot. Így azok nem fognak gyógyíthatatlan módon összetörni. Jehova ’szolgája’, Jézus azért jött a földre, hogy ’világossá tegye a nemzeteknek’ Isten igazságosságának ezt a jellegét. Ezt tette mindenekfelett azáltal, hogy élő példát mutatott abban, mit jelent az Isten szerinti igazságosság. Mint Dávid király ’igazságos sarjadéka’, kész volt arra, hogy ’keresse a jogot, és gyors legyen az igazságosságban’ (Ésaiás 16:5, NW; 42:1–4; Máté 12:18–21; Jeremiás 33:14, 15, NW).

 8. Miért vált homályossá a valódi jogról és igazságosságról alkotott nézet az első században?

⁸ I. sz. az első században különösen szükség volt arra, hogy tisztán lássák Jehova igazságosságának ezt a jellegét. A zsidó vének és vallási vezetők — az írástudók, a farizeusok és mások — a jognak és az igazságosságnak egy elferdített nézetét hirdették és példázták. Ennek eredményeként a köznép, amely képtelen volt eleget tenni az írástudók és a farizeusok által támasztott követelményeknek, valószínűleg azt képzelte, hogy Isten igazságossága még kevésbé érhető el (Máté 23:4; Lukács 11:46). Jézus megmutatta, hogy nem ez a helyzet. Tanítványait a köznépből választotta ki, és megtanította nekik Isten igazságos irányadó mértékeit (Máté 9:36; 11:28–30).

 9., 10. a) Hogyan igyekeztek az írástudók és a farizeusok kimutatni igazságosságukat? b) Hogyan és miért mutatott rá Jézus arra, hogy az írástudók és a farizeusok szokásai hiábavalók?

⁹ Másrészt a farizeusok alkalmakat kerestek arra, hogy kimutassák ’igazságos mivoltukat’ azáltal, hogy nyilvánosan imádkoztak és adományoztak (Máté 6:1–6, Vida fordítás). Megpróbálták azzal is bizonyítani igazságosságukat, hogy számtalan törvényhez és előíráshoz ragaszkodtak, amelyek közül sokat ők maguk alkottak. Ezek az erőfeszítések oda vezettek, hogy ’elhanyagolták az igazságosságot és az Isten szeretetét’ (Lukács 11:42, NW). Külsőleg talán igazságosnak látszottak, belül azonban ’rakva voltak törvénytelenséggel’ vagy igazságtalansággal (Máté 23:28). Egyszerűen szólva, valójában keveset tudtak Isten igazságosságáról.

¹⁰ Ezért Jézus így figyelmeztette követőit: „ha a ti igazságosságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, egyáltalán nem mentek be az Egek (Istenének) Királyságába” (Máté 5:20, Vi). Az éles ellentét a Jézus által példázott Isten szerinti igazságosság és az írástudók és farizeusok szűk látókörű önigazságossága között gyakran vezetett vitához.

Az Isten szerinti igazságosság az elferdített igazságossággal szemben

11. a) Miért tettek fel kérdést a farizeusok Jézusnak azzal kapcsolatban, hogy sabbat napon gyógyított? b) Mit tárt fel Jézus válasza?

¹¹ Az i. sz. 31. év tavaszán, galileai szolgálata alatt Jézus találkozott a zsinagógában egy elszáradt kezű férfival. Mivel sabbat nap volt, a farizeusok megkérdezték Jézustól: „szabad-é szombatnapon gyógyítani?” Ahelyett, hogy őszintén érdekelte volna őket ennek a szegény embernek a szenvedése, igyekeztek ürügyet találni arra, hogy elítéljék Jézust, amint ezt a kérdésük is elárulta. Nem csoda, ha Jézust bántotta az érzéketlen szívük! Ezért célzatosan hasonló kérdéssel fordult a farizeusokhoz: „Szabad-é szombatnapon jót . . . tenni?” Amikor hallgattak, Jézus maga válaszolt a saját kérdésére, és megkérdezte tőlük, hogy nem szabadítanák-e ki azt a juhot, amely sabbat napon verembe esik.b „Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál!” — érvelt Jézus megcáfolhatatlan logikával. „Szabad [jogos] tehát szombatnapon jót cselekedni” — vonta le a következtetést Jézus. Isten igazságosságát sohasem akadályozhatja emberi hagyomány. Miután Jézus világossá tette ezt, továbbment, és meggyógyította a férfi kezét (Máté 12:9–13; Márk 3:1–5).

12., 13. a) Az írástudókkal és a farizeusokkal ellentétben hogyan mutatta ki Jézus, hogy szeretne segíteni a bűnösökön? b) Mi a különbség az Isten szerinti igazságosság és az önigazságosság között?

¹² Ha a farizeusok keveset törődtek a fizikailag rokkant személyekkel, még kevesebbet törődtek a szellemileg nyomorba döntött emberekkel. Az igazságosságról alkotott elferdített nézeteik oda vezettek, hogy semmibe vették és lenézték az adószedőket és a bűnösöket (János 7:49). Pedig ezek közül többen is válaszoltak Jézus tanítására, kétségkívül megérezve Jézusnak azt a vágyát, hogy segíteni szeretne nekik, nem pedig elítélni őket (Máté 21:31; Lukács 15:1). A farizeusok azonban lekicsinyelték Jézus abbeli erőfeszítéseit, hogy meggyógyítsa a szellemileg beteg egyéneket. „Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik” — morogták rosszallóan (Lukács 15:2). Válaszul a vádjaikra, Jézus ismét egy pásztori szemléltetést használt. Ahogyan a pásztor örül, amikor megtalál egy elveszett juhot, az ég angyalai is örvendeznek, amikor egy bűnös megtér (Lukács 15:3–7). Jézus maga is örvendezett, amikor képes volt segíteni Zákeusnak abban, hogy megbánja korábbi helytelen életútját. „Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett” — mondta (Lukács 19:8–10).

¹³ Ezek a szembenállások világosan feltárják a különbséget az Isten szerinti igazságosság — amely arra törekszik, hogy gyógyítson és megmentsen — és az önigazságosság között, amely azon van, hogy felmagasztaljon keveseket és elítéljen sokakat. Az üres rituális és ember alkotta hagyomány az írástudókat és a farizeusokat önteltséghez és beképzeltséghez vezette, Jézus azonban találóan mutatott rá arra, hogy figyelmen kívül hagyták „mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget” (Máté 23:23, Újfordítású revideált Biblia). Bárcsak Jézust utánoznánk az igazi igazságosság gyakorlásában mindig, amikor valamit teszünk, és résen lennénk az önigazságosság csapdájával szemben.

14. Hogyan mutatja Jézusnak az egyik csodája, hogy az Isten szerinti igazságosság figyelembe veszi az ember körülményeit?

¹⁴ Míg Jézus nem vette tudomásul a farizeusok önkényes szabályait, igenis megtartotta a Mózesi Törvényt (Máté 5:17, 18). Amikor ezt tette, nem engedte, hogy az igazságos Törvény betűje fontosságban felülmúlja annak alapelveit. Amikor egy 12 év óta vérfolyásban szenvedő asszony megérintette Jézus ruháit és meggyógyult, Jézus így szólt hozzá: „leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!” (Lukács 8:43–48). Jézus rokonszenvet kifejező szavai megerősítették, hogy Isten igazságossága figyelembe vette az asszony körülményeit. Bár vallási előírás szerint az asszony tisztátalan volt, és így alakilag megszegte a Mózesi Törvényt azáltal, hogy a tömegben volt, a hite miatt rászolgált arra, hogy megjutalmazzák (3Mózes 15:25–27; vesd össze: Róma 9:30–33).

Igazságosság mindenki számára

15., 16. a) Mit tanít nekünk az igazságosságról Jézusnak az irgalmas szamaritánusról szóló szemléltetése? b) Miért kell kerülnünk, hogy ’felettébb igazságosak’ legyünk?

¹⁵ Azon kívül, hogy az Isten szerinti igazságosság könyörületes voltát hangsúlyozta, Jézus arra is megtanította tanítványait, hogy ennek az Isten szerinti igazságosságnak minden emberre ki kell terjednie. Számára az volt Jehova akarata, hogy ’igazságosságot hozzon el a nemzeteknek’ (Ésaiás 42:1, NW). Ez volt a lényege Jézus egyik leghíresebb szemléltetésének, az irgalmas szamaritánusról szólónak. A szemléltetés válasz volt egy olyan férfi kérdésére, aki jártas volt a Törvényben, és „igazságosnak akart bizonyulni” (NW). „De ki az én felebarátom?” — kérdezte a férfi, kétségkívül azt kívánva, hogy felebaráti felelősségei a zsidó népre korlátozódjanak. Jézus szemléltetésében a szamaritánus Isten szerinti igazságosságot tanúsított, mert hajlandó volt időt és pénzt áldozni arra, hogy segítsen egy más nemzetbeli idegenen. Jézus azzal fejezte be szemléltetését, hogy tanácsot adott a kérdezőnek: „te is a képen cselekedjél” (Lukács 10:25–37). Ha mi hasonlóképpen minden emberrel jót teszünk, tekintet nélkül faji vagy etnikai hovatartozására, Isten igazságosságát utánozzuk (Cselekedetek 10:34, 35).

¹⁶ Másrészt az írástudók és a farizeusok példája arra emlékeztet minket, hogy ha az Isten szerinti igazságosságot akarjuk követni, nem szabad ’felettébb igazságosnak’ lennünk (Prédikátor 7:16, NW). Ha azon igyekszünk, hogy másokra az igazságosság fitogtatásával gyakoroljunk hatást, vagy ha túl nagy fontosságot tulajdonítunk ember alkotta szabályoknak, az nem hozza meg számunkra Isten helyeslését (Máté 6:1, Vi).

17. Miért olyan fontos, hogy Isten szerinti igazságosságot mutassunk ki?

¹⁷ Az egyik ok, amiért Jézus világossá tette a nemzeteknek Isten igazságosságának a természetét, hogy az összes tanítványa képes legyen megtanulni, hogyan nyilváníthatja ki ezt a tulajdonságot. Vajon miért annyira fontos ez? Az Írások arra buzdítanak minket, hogy ’legyünk követői az Istennek’, és hogy Isten minden útja igazságosság (Efézus 5:1). Hasonlóképpen a Mikeás 6:8 (NW) megmagyarázza, hogy Jehova egyik követelménye az, hogy ’igazságosságot gyakoroljunk’, mialatt Istenünkkel járunk. Azonkívül a Sofóniás 2:2, 3 (NW) arra emlékeztet, hogy ha rejtve akarunk maradni Jehova haragjának napján, ’keresnünk kell az igazságosságot’, mielőtt az a nap elérkezik.

18. Milyen kérdésekre ad választ a következő cikk?

¹⁸ Ezek a válságos utolsó napok tehát „különösen elfogadható időt” jelentenek az igazságosság gyakorlásához (2Korinthus 6:2, NW). Biztosak lehetünk abban, hogy ha Jóbhoz hasonlóan ’igazságosságba öltözünk’, és ’palást gyanánt a jogot’ magunkra öltjük, Jehova megáld majd minket (Jób 29:14, NW). Vajon hogyan fog a Jehova igazságosságába vetett hit segíteni abban, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe? Azonkívül, mialatt az igazságos „új földet” várjuk, hogyan védelmez minket szellemileg az Isten szerinti igazságosság? (2Péter 3:13). A következő cikk ad választ ezekre a kérdésekre.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

◻ Mit jelent az Isten szerinti igazságosság?

◻ Hogyan tanított igazságosságot Jézus a nemzeteknek?

◻ Miért volt elferdített a farizeusok igazságossága?

◻ Miért szükséges igazságosságot gyakorolnunk?

[Kép a 8. oldalon]

Jézus világossá tette, hogy milyen sok területet ölel fel Isten igazságossága