97. fejezet

A szőlőmunkások

„SOKAN, akik elsők — mondta az imént Jézus — utolsók lesznek, és az utolsók elsők.” Ennek szemléltetésére most elmond egy történetet. „Az egek királysága — kezdi — hasonló egy emberhez, egy gazdához, aki kora reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe.”

Jézus így folytatja: „Miután megállapodott [a gazda] a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Harmadik óra tájban is kiment s látott másokat is ott állni munka nélkül a piactéren és azt mondta nekik: ’Menjetek ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.’ Azok elmentek tehát. A hatodik óra körül újra kiment, és ugyanúgy tett a kilencedik óra körül is. Végül a tizenegyedik óra tájban is kiment és másokat is talált, akik ott álltak és ezt mondta nekik: ’Miért álltok itt egész nap foglalkozás nélkül?’ Azok azt mondták neki: ’Mert senki sem fogadott fel minket.’ Azt mondta nekik: ’Ti is menjetek ki a szőlőbe.’ ”

A gazda vagy a szőlő tulajdonosa itt Jehova Isten, és a szőlő Izrael nemzete. A szőlőmunkások a törvényszövetség alá tartozó személyek, különös tekintettel azokra a zsidókra, akik az apostolok kortársai. A gazda csupán az egész napi munkásokkal állapodott meg a bért illetően. A teljes napi munka bére egy dénár. Mivel „a harmadik óra” délelőtt 9 óra, ennek megfelelően a 3-dik, a 6-dik, a 9-dik és a 11-dik órában munkába állított személyek a munkában ténylegesen csak 9, 6, 3 és 1 órát dolgoznak.

A 12 órás, vagyis az egész napi munkások azokat a zsidó vallásvezetőket szemléltetik, akik állandóan a vallási szolgálatban foglalják el magukat. Különböznek Jézus tanítványaitól, akik életük legnagyobb részét halászattal vagy egyéb világi munkával töltötték el. I. sz. 29 őszéig nem küldte el a „gazda” Jézus Krisztust, hogy ezeket tanítványaiként egybegyűjtse. Ők tehát az „utolsók” vagyis a 11-dik órában beállt szőlőmunkások.

Végül is a képletes munkanap Jézus halálával ér véget, és elérkezik az idő, hogy kifizessék a munkásokat. A kifizetés szokatlan módon, először az utolsók kifizetésével kezdődik, amelyet a többi követ, ahogyan magyarázza: „Amikor este lett, a szőlősgazda azt mondta tiszttartójának: ’Hívd a munkásokat és fizesd ki bérüket az utolsóktól kezdve az elsőkig.’ Amikor a tizenegyedik órában érkezett emberek odajöttek, mindegyik kapott egy dénárt. Így amikor az elsők jöttek, úgy következtettek, hogy többet fognak kapni, de ők is egy dénár fizetést kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen és mondták: ’Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, te mégis egyenlővé teszed őket velünk, akik a nap terhét és a perzselő hőséget viseltük!’ De az egyiküknek válaszolva ezt mondta: ’Barátom, nem teszek semmi rosszat neked. Nemde egy dénárban állapodtál meg velem? Fogd, ami neked jár és menj. Ennek az utolsónak ugyanannyit akarok adni, mint neked. Nem törvényes-e azt tennem, amit akarok azzal, ami az enyém? Vagy azért gonosz a te szemed, mert én jó vagyok?’ — Befejezésül Jézus megismétli a már korábban említett lényeget és ezt mondja: — Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.”

A dénár kifizetése nem Jézus halálakor történik, hanem i. sz. 33. pünkösdjén, amikor Krisztus, a „vincellér” kiárasztja szent szellemét a tanítványaira. Jézus e tanítványai olyanok, mint az „utolsók” vagy a 11. órában beállt munkások. A dénár nem a szent szellem ajándékát szemlélteti. A dénár olyasmi, amit a tanítványok itt a földön használnak. Olyasmi, ami életük megtartását, az örökké tartó életüket jelenti. Az a kiváltság, hogy szellemi izraeliták lehetnek, felkentek, akik Isten Királyságáról prédikálnak.

Az elsőkként szerződtettek hamarosan észreveszik, hogy Jézus tanítványai megkapták bérüket, és azt is látják, miként használják jelképes dénárjukat. Ők azonban többet akarnak a szent szellemnél és az ezzel kapcsolatos Királyság-kiváltságoknál. Zúgolódásuk és kifogásaik Krisztus tanítványai, „az utolsó” szőlőmunkások üldözésében jut kifejezésre.

Vajon csak első századi teljesülése van Jézus e példázatának? Nem, a kereszténység papságát a XX. században pozíciójánál és felelősségénél fogva ’elsőnek’ szerződtették munkára Isten jelképes szőlőjében. Az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulattal kapcsolatban álló önátadott prédikálókat „utolsóknak” tekintették, legalábbis az Isten szolgálatára történő érvényes kinevezést illetően. De valójában ezek a papság által megvetett személyek azok, akik megkapták a dénárt — azt a megtisztelő szolgálatot, amelyet Isten égi Királyságának felkent nagyköveteiként végezhetnek. Máté 19:30—20:16.

▪ Mit szemléltet a szőlő? Kit szemléltet a szőlő tulajdonosa, és kiket a 12 órás és az 1 órás munkások?

▪ Mikor ért véget a jelképes munkanap, és mikor került sor a bérek kifizetésére?

▪ Mit szemléltet a dénár kifizetése?