Ezek csakugyan az utolsó napok?

EGY kenu orrában ülsz, ahogy az éppen a folyó egyik veszélyes szakaszába siklik. Hatalmas, leomlott sziklák látványa tűnik fel a habok és a permetfelhők özönén keresztül. Próbálod eltolni magad a szikláktól. A mögötted ülő személynek az lenne a dolga, hogy segítsen kormányozni a csónakot, de nincs túl nagy tapasztalata. Ami még rosszabb, nincs térképed, így fogalmad sincs róla, hogy ez a sziklákkal tarkított, sebes folyószakasz vajon egy csendes kis tóba vagy egy vízesésbe torkollik-e majd.

Ugye nem valami szívderítő forgatókönyv? Változtassunk hát rajta! Képzeld el, hogy egy tapasztalt idegenvezető van melletted, aki ismer minden sziklát és minden kanyart e folyó mentén. Jó előre tudta, hogy ez a tajtékzó víz közeledik, azt is tudja, hová torkollik, valamint azzal is tisztában van, hogyan manőverezzen, hogy átjuthasson rajta. Így nem éreznéd magad sokkal nagyobb biztonságban?

Valójában mindannyian ehhez hasonló, veszélyes helyzetben vagyunk. Azon vesszük észre magunkat, hogy önhibánkon kívül az emberi történelem veszélyes szakaszában vagyunk. A legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy meddig mennek még így a dolgok; hogy vajon javulnak-e az állapotok vagy sem; illetve hogy miként lehet a legsikeresebben fennmaradni ez idő alatt. Mégsem kell hogy elveszettnek vagy tehetetlennek érezzük magunkat. A Teremtőnk ellátott bennünket egy útmutatóval — olyan útmutatóval, amely megjövendölte a történelemnek ezt a gyászos időszakát; amely előre megmondja, hogyan fog véget érni ez az időszak; és amely olyan vezetést nyújt nekünk, mely szükséges a fennmaradáshoz. Ez az útmutató egy könyv, a Biblia. A Szerzője, Jehova Isten a Nagy Oktatónak nevezi saját magát, és Ésaiás által ezt közli a megnyugtatásunkra: „Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: »Ez a helyes út, ezen járjatok!«” (Ésaiás 30:20, 21, Katolikus fordítás). Szívesen vennéd az ilyen útmutatást? Akkor vizsgáljuk meg, hogy vajon a Biblia csakugyan megjövendölte-e, hogy milyenek lesznek napjaink!

Jézus követői egy jelentőségteljes kérdést tesznek fel

Jézus követői biztosan nagyon meglepődtek. Jézus éppen most mondta meg nekik félreérthetetlenül, hogy Jeruzsálem lenyűgöző templomépületét teljesen le fogják rombolni! Egy efféle jövendölés igen megdöbbentő volt. Nem sokkal ezután — amint az Olajfák hegyén ültek — négy tanítvány ezt kérdezte Jézustól: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3, NW; Márk 13:1–4). Akár felismerték, akár nem, Jézus válasza sok mindenre vonatkozott.

A jeruzsálemi templom lerombolása és a dolgok zsidó rendszerének a vége nem esett egybe Krisztus jelenlétének az idejével, és a dolgok egész világrendszerének a befejezésével. Ennek ellenére Jézus a hosszú válaszában a kérdés minden területét mesterien kezelte. Elmondta nekik, milyen lesz a helyzet Jeruzsálem pusztulása előtt, és azt is közölte velük, hogy várhatóan milyen lesz a világ az ő jelenléte alatt, amikor Királyként fog uralkodni az égben, és készen áll arra, hogy véget vessen a dolgok egész világrendszerének.

Jeruzsálem vége

Először is vizsgáljuk meg, mit mondott Jézus Jeruzsálemről és az ott lévő templomról! Több mint harminc évvel előre jövendölt egy olyan, szörnyű nehézségekkel teli időszakról, amely a világ egyik legnagyobb városára következik majd be. Különösen a Lukács 21:20, 21-ben feljegyzett szavait figyeld meg: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.” Ha Jeruzsálemet körülveszik, vagyis bekerítik az ott letáborozó seregek, akkor „a kik annak közepette” vannak, hogyan tudnak egyszerűen ’kimenni abból’, ahogy Jézus meghagyta? Jézus nyilván utalt arra, hogy megnyílik majd a lehetőség ajtaja. Vajon így is volt?

I. sz. 66-ban a római seregek Cestius Gallus vezetése alatt Jeruzsálemig verték vissza a lázadó zsidó haderőket, és beszorították őket a városba. A rómaiak még magába a városba is benyomultak, és a templomfalat is elérték. Ekkor azonban Gallus olyasvalami megtételére utasította a seregeit, ami igazán érthetetlen volt. Azt parancsolta, hogy vonuljanak vissza! A fellelkesült zsidó harcosok üldözőbe vették menekülő római ellenségeiket, és sokakat megsebesítettek közülük. Megnyílt tehát a lehetőség ajtaja, amelyről Jézus jövendölt. Az igaz keresztények hallgattak Jézus figyelmeztetésére, és elhagyták Jeruzsálemet. Ezt bölcsen tették, mivel alig négy évvel később Titus hadvezér vezetése alatt a római seregek visszatértek. Ez alkalommal már nem volt lehetőség a menekülésre.

A római seregek ismét körülvették Jeruzsálemet, hegyes cölöpökből sáncot építettek a város köré. Jézus ezt jövendölte Jeruzsálemre vonatkozóan: „jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged” (Lukács 19:43).a Nem telt bele sok idő, és Jeruzsálem elesett; dicsőséges templomát parázsló romhalmazzá tették. Jézus szavai minden részletükben beteljesedtek!

Jézusnak azonban sokkal több minden járt a fejében, mint csupán Jeruzsálem pusztulása. A tanítványai a jelenléte jeléről is kérdezték. Ők akkor ezt nem tudták, de ez a kérdés arra az időre vonatkozott, amikor Isten beiktatja Jézust, hogy Királyként uralkodjon az égben. Miről jövendölt hát Jézus?

Háború az utolsó napokban

Ha elolvasod a Máté evangéliuma 24. és 25., a Márk evangéliuma 13. és a Lukács evangéliuma 21. fejezetét, nyilvánvaló bizonyítékát látod annak, hogy Jézus a mi korunkról beszélt. A háborúk időszakáról jövendölt: nemcsak „háborúkról és háborúk híreiről”, amelyek mindig is elcsúfították az emberi történelmet, hanem olyan háborúkról, amelyek azt is magukban foglalják, hogy ’nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen’ fordulva vesz részt bennük — igen, hatalmas, nemzetközi háborúkról (Máté 24:6–8).

Gondolkodj csak el egy pillanatig azon, hogy micsoda változáson ment keresztül a hadviselés ebben a században! Az is eléggé borzalmas volt, amikor a háború pusztán a két ellenséges nemzetet képviselő hadseregek összecsapását jelentette, akik karddal kaszabolták egymást, vagy akár még fegyverrel is lőttek egymásra a harcmezőn. 1914-ben azonban kitört a nagy háború. A nemzetek a dominóelv szerint követték egymást a végromlásba — az első világméretű háborúba. Az automata fegyvereket úgy alakították ki, hogy minél több embert legyenek képesek megölni velük, minél messzebbről. A géppuskák elképesztő teljesítménnyel ontották a lövedékeket, a mustárgáz ezrével égette, kínozta, nyomorította és ölte meg a katonákat, a harckocsik könyörtelenül dübörögtek keresztül az ellenség sorain, hatalmas csöveikkel tüzelve. A repülőgépet és a tengeralattjárót is bevetették — ekkor még csak puszta előhírnökeként annak, amivé később lettek.

A II. világháború minden képzeletet felülmúlt — emellett valósággal eltörpült az elődje, mivel a II. világháború során sok millió ember halt meg. Óriási repülőgép-anyahajók, igazi úszó városok közlekedtek a tengereken, és harci repülőgépeket bocsátottak fel, hogy a levegőből bombázzák az ellenséges célpontokat. A tengeralattjárók torpedózták és elsüllyesztették az ellenséges hajókat. Ezenkívül atombombákat dobtak le, amelyek emberéletek ezreit követelték minden becsapódás alkalmával! Éppen úgy, ahogy Jézus megjövendölte, tényleg vannak „rettegtetések”, amelyek jellemzik ezt a háborús korszakot (Lukács 21:11).

Elcsitultak vajon a háborúk a II. világháború óta? Aligha! Néha szó szerint több tucat háború tombol egyetlen év alatt — még ebben az 1990 óta zajló évtizedben is —, amelyek során több millió a halálos áldozatok száma. Abban is változás következett be, hogy kik számítanak a háború elsődleges áldozatainak. A halottak most már többnyire nem a katonák közül valók. Napjainkban a háború halálos áldozatainak többsége — tulajdonképpen a 90 százaléka — polgári személy.

A jel más vonásai

A háború csupán az egyik jellegzetessége annak a jelnek, amelyről Jézus beszélt. Arra is figyelmeztetett, hogy „éhségek” lesznek (Máté 24:7). És vannak is, annak ellenére, hogy paradox módon a föld több élelmet terem, mint amennyi az egész emberiség táplálásához szükséges lenne; hogy az agrártudomány sokkal korszerűbb, mint bármikor az emberi történelem folyamán; hogy rendelkezésre áll a gyors és hatékony szállítás, hogy az élelmet a világon bárhová eljuttassák. Mindezek ellenére a világ összlakosságának körülbelül az egyötöde mégis mindennap éhen marad.

Jézus azt is megjövendölte, hogy „mindenfelé . . . járványok” lesznek (Lukács 21:11, Újfordítású revideált Biblia). Megint csak egy furcsa paradoxon látszik korunkban: sokkal jobb az orvosi ellátás, mint valaha, a technikában ugrásszerű a fejlődés, és olyan oltóanyagok vannak, amelyekkel sok általános betegség megelőzhető — a fertőző betegségek ennek ellenére szintén példátlanul nagy arányokban terjednek. A spanyolnátha járt mindjárt az I. világháború nyomában, és több emberéletet követelt, mint amennyit a háború. Ez a betegség annyira ragályos volt, hogy az olyan városokban, mint New York, az embereket már csupán a tüsszentésért is megbírságolhatták vagy börtönbe zárhatták! Napjainkban a rák és a szívbetegség — amelyek valósággal járványos méretű betegségek — emberéletek millióit követelik minden évben. Az AIDS pedig továbbra is szedi az áldozatait, alapjában véve úgy, hogy kicsúszik az orvostudomány ellenőrzése alól.

Míg Jézusnak az utolsó napokról szóló fejtegetése főleg nagyszabású történelmi és politikai állapotokról szól, addig Pál apostol inkább a társadalmi problémákra és az uralkodó magatartásformákra helyezte a hangsúlyt. Kivonatosan ezt írta: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők . . ., tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek . . ., mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2Timótheus 3:1–5).

Ismerősen csengenek neked ezek a szavak? Csak egy jellegzetességét vedd fontolóra a napjaink világában tapasztalható társadalmi hanyatlásnak — a családok felbomlását. Számtalan zátonyra futott család, összeroppant házastárs, valamint bántalmazott gyermek és idős szülő — mennyire jól mutatja ez, hogy az emberek „szeretet nélkül valók”, „kegyetlenek”, akár még „árulók” is és „a jónak nem kedvelői”! Igen, ezeket a jellemvonásokat ma járványos méretekben látjuk.

A mi nemzedékünk a megjövendölt nemzedék?

Talán mégis eltűnődsz: „Ezek az állapotok nem sújtották mindig is az emberiséget? Honnan tudjuk, hogy a mi modern nemzedékünk az, amelyet ezek az ókori próféciák megjövendöltek?” Vizsgáljuk meg a bizonyítékok három sorát, amely igazolja, hogy Jézus a mi időnkről beszélt.

Először is, bár volt egyfajta részleges, korai beteljesedés abban, hogy Jeruzsálemet és a templomát lerombolták, Jézus szavai kétségtelenül az akkori napokon túli jövőre mutattak. Mintegy 30 évvel a Jeruzsálemet elpusztító kataklizma után Jézus egy olyan látomást adott az idős János apostolnak, amely bemutatta, hogy a megjövendölt állapotok — a háború, az éhínség, a járványok és az ezekből eredő halálesetek — világméretekben következnek majd be a jövőben. Igen, ezek a bajok nemcsak egy területre fognak kiterjedni, hanem „a föld” egészére (Jelenések 6:2–8).

Másodszor, ebben a században a Jézus által megadott jel néhány vonása a legnagyobbnak nevezhető mértékben teljesedett be. Például: vajon megvan az eshetőség az olyan háborúkra, amelyek sokkal rosszabbak lehetnek, mint amilyenek 1914 óta vannak? Ha lenne egy III. világháború, melyben a napjainkban létező minden atomhatalom bevetné a fegyvereit, annak az lenne az utóhatása, hogy ez a föld egy szénné égett pusztaság lenne — az emberiség pedig kihalna. Ehhez hasonlóan a Jelenések 11:18 megjövendölte, hogy ezekben a napokban, amikor a nemzetek ’haragra lobbanak’ (Úf), az emberiség ’pusztítja a földet’. A történelem folyamán most először fenyeget a környezetszennyeződés és a környezet fokozatos leromlása azzal, hogy lakatlanná válik ez a bolygó! Így ez a vonás is most teljesedik a legnagyobb vagy közel a legnagyobb mértékben. Vajon egyszerűen csak súlyosbodhat tovább a háború és a környezetszennyezés addig, mígnem az ember elpusztítja majd önmagát és ezt a bolygót is? Nem, mivel maga a Biblia jelenti ki, hogy a föld mindörökké megmarad, és helyes szívállapotú emberek fognak rajta élni (Zsoltárok 37:29; Máté 5:5).

Harmadszor, az utolsó napok jele főleg akkor meggyőző, ha mint egészet tekintjük. Mindent egybevetve, ha tekintetbe vesszük azokat a vonásokat, amelyeket Jézus említett meg az evangéliumok közül háromban, valamint amelyek Pál írásaiban és a Jelenések könyvében találhatók, sok vonása van ennek a jelnek. Valaki talán egyesével akarja kiforgatni e vonások értelmét, úgy érvelve, hogy más korszakokban is voltak hasonló problémák; de ha együttesen vizsgáljuk az összes vonást, akkor nyilvánvaló, hogy azok csak egyetlen korszakra mutatnak — a miénkre.

Mégis, mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy a Biblia úgy festi le a mi korszakunkat, mint ami egy kétségbeejtő, reménytelen időszak? Egyáltalán nem!

Jó hír

Az utolsó napok jelének egyik legfigyelemreméltóbb vonása a Máté 24:14-ben van feljegyezve: „az Isten országának ez az evangyélioma [jó híre, NW] hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” Jehova Tanúi ebben a században olyan munkát végeznek, amely egyedülálló az emberi történelemben. Elfogadják a Bibliában található, Jehova Isten Királyságáról szóló üzenetet — arra vonatkozóan, hogy mi is ez, mimódon uralkodik és mit fog megvalósítani —, és az egész földön terjesztik is ezt az üzenetet. Jóval több mint 300 nyelven adnak ki irodalmat ebben a témában, és eljuttatják az emberekhez az otthonukban, az utcán vagy a munkahelyükön — jóformán a föld minden országában.

Ezáltal beteljesítik ezt a próféciát. De a reményt is terjesztik. Figyeld meg, hogy Jézus ezt „jó hírnek”, nem pedig rossz hírnek nevezte. Hogyan lehet ez így ezekben a komor időkben? Úgy, hogy a Biblia fő üzenete nem az, hogy mennyire fordulnak rosszra a dolgok, amikor ez a régi világ véget ér. A Biblia fő üzenete magában foglalja Isten Királyságát, ez a Királyság pedig olyasvalamit ígér, ami minden békeszerető ember szívének kedves — a szabadulást.

Csakhogy mi ez a szabadulás, és hogyan részesülhetsz benne te is? Kérünk, vizsgáld meg a következő, erről a témáról szóló cikkeket!

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Az emberek ilyen nyugtalanító kérdésekre keresik a választ: „Miért fordultak olyan rosszra a dolgok?” „Merre tart az emberiség?”

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Napjainkban a háború halálos áldozatainak a 90 százaléka polgári személy

[Kép a 7. oldalon]

Jézusnak a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciája minden részletében beteljesedett