A biztonság keresése
BIZTONSÁG! A világ vezető politikusai alkudoznak felette. A vallásvezérek imádkoznak érte. Az utca embere számára pedig: elérhetetlen vágyálom. Vegyük példának Ron esetét, aki Dél-Afrika legnagyobb városába, Johannesburgba ment el dolgozni.
„Öten vettek körül: az egyik a torkomnak szegezte a kést, egy másik a hátamnak. A többiek pillanatok alatt átkutatták a zsebeimet. Úgy éreztem magam, mint egy megkopasztott csirke. A járókelők tudomást sem vettek rólam.” Ron nem tanúsított ellenállást, így ép bőrrel megúszta.
Sokak számára valóságos stresszt jelent végigmenni egy nagyváros utcáin. Agyukban ott lappang a gondolat: „Hogyan kerülhetem el, hogy megtámadjanak?” Igyekeznek sietve bevásárolni, hogy mielőbb visszajuthassanak az otthonuk biztonságába. De vajon milyen biztonságot nyújt az otthonuk? A Total Home Security című könyv kijelenti: „Évről évre drámai módon növekszik annak eshetősége, hogy valaki behatol az otthonodba, elrabolja értékeid egy részét vagy az egészet, azután nyomtalanul eltűnik.”
A lakástulajdonosok figyelmeztető táblát tesznek ki, amelyben közlik, hogy harapós kutya van a helyszínen vagy fegyveres őrség monitoron figyeli a betolakodókat. Sok helyen a szomszédos háztulajdonosok közös erőfeszítéssel próbálnak védekezni a bűnözők ellen. „Csupán Nagy-Britanniában több mint 60 000 figyelőrendszer működik mintegy 750 000 háztulajdonos védelmében” — jelenti ki a Security Focus című újság. „Az egyre növekvő bűnözés következtében már a múlté a szomszédok közötti barátságtalan viszony” — mondta egy afrikai biztosítási ügynök.
A szomszédok által megszervezett figyelőszolgálat tagjai vigyáznak egymás javaira, és minden gyanús tevékenységet azonnal jelentenek a rendőrségnek.a Egy újság levelezési rovatában azonban azt magyarázzák egy háztulajdonosnak, akit kiraboltak: „Sajnos, az ilyen védelmi rendszerek sem nyújtanak garanciát arra, hogy újból nem fogják önt kirabolni. Nem létezik olyan biztonsági rendszer, amelyről azt lehetne állítani, hogy abszolút biztos . . . Még mindig gondoskodni kell arról, hogy az ajtók zárva legyenek, hogy legyen riasztóberendezés, és az ember megtegyen minden ésszerű óvintézkedést.”
Bár a szomszédok őrszolgálati rendszerének volt némi eredménye, vitatható, hogy csökkentette volna az általános bűnözési arányt. „A bűnözés állítólagos csökkenése viszonylag kis területen csak akkor tekinthető ’siker’-nek, ha nem tapasztalható ’áthelyezés’ a szomszédos területekre, vagy csak igen csekély mértékben tapasztalható ilyesmi” — magyarázzák Shapland és Vagg szerzők a Policing by the Public című könyvükben. Egyes városokban ugyanis a szomszédok őrcsoportjai kimagasló sikereket jelentenek, ugyanazon városok más területén azonban, ahol nehezebb ilyen őrséget szervezni, rendkívüli módon megnő a bűnesetek száma.
„Vannak területek, ahol a szomszédság figyelése nem ennyire eredményes” — ismeri el egy országos figyelőhálózat titkárnője, amely hálózatnak több mint 20 000 tagja van. Az illető hölgy nagy területekre utalt, „amelyek kívül esnek a városon és [ahol] a szomszédok nem láthatják egymást, és ahol a járőrszolgálat sem vált be”. Például, egy házaspár egy amerikai nagyvárosból egy kis falu közelében levő 20 hektáros birtokra költözött. Néhány éven belül kétszer törtek be a házukba. A feleség számos vidéken lakó egyén véleményének adott hangot, amikor így nyilatkozott: „Szeretnék normális maradni, de félek . . . Soha nem érzem magam biztonságban.” A vidéki lakosok további erőszakos cselekményeknek vannak kitéve, és gyakran kényszerítik őket állásfoglalásra valamelyik oldalon olyan országban, ahol politikai konfliktusok sújtják a lakosságot.
Nem csoda, ha sokan visszasírják a ’régi szép időket’. „Ennek az évszázadnak az elején — jelenti ki a The Growth of Crime című könyv — az volt az általános hiedelem, hogy a [bűnözés] ereje mintha egy kissé alábbhagyna.” De ehelyett mi történt? Sir Leon Radzinowicz és Joan King szerzők így magyarázzák: „Az évszázad első húsz évében, még az első világháború alatt is, nagyjából ugyanazon a szinten maradt a bűnözési arány a lakossághoz viszonyítva. Csak a háború utáni gazdasági válság éveiben kezdett jól felismerhetővé válni a határozott irányzat. A gazdasági válság, a munkanélküliség és egy másik nagy háború évei alatt kezdett [a bűnözés] könyörtelenül tért hódítani . . . Ami különösen szembetűnő, amikor világviszonylatban vizsgáljuk a bűnözést, az a mindenütt jelenlevő és makacsul kitartó növekedése.”
A „törvénytelenségnek” ezt a „növekedését”, amire sokan nem számítottak, valójában előre bejelentették. A Biblia ugyanis már jó előre rámutatott azokra a fő bajokra, amelyek az első világháború kezdetétől, 1914-től kezdve sújtják az emberiséget. Jézus megjövendölte, hogy az emberi gonosz rendszer a végéhez közeledik: „Nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen, és lesznek élelmiszerhiányok, és földrengések egyik hely után a másikon. És a növekvő törvénytelenség miatt a szeretet sokakban kihűl” (Máté 24:3, 7, 12; lásd még: Lukács 21:10, 11).
„Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni — tette hozzá Jézus — egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok.” Ezért hát jó okod van a derűlátásra. Az ember világméretű biztonság igénye rövidesen kielégítést nyer! (Lukács 21:28–32).
[Lábjegyzet]
a Amikor a keresztényeket felszólítják, hogy legyenek az ilyen védelemre alakult járőr tagjai, tekintsék mérvadónak az Ésaiás 2:2–4, valamint a János 17:16 alapelvét. Lásd Az Őrtorony 1983. július 15-i száma 23-25. oldal (magyarban: 84/2, 15-20. oldal).