Megmenekülsz majd, amikor Isten cselekszik?

„Ha azok a napok nem lennének megrövidítve, nem menekülne meg hústest; de a választottak miatt meg lesznek rövidítve azok a napok” (MÁTÉ 24:22, NW).

1., 2. a) Miért természetes dolog érdeklődnünk a jövőnk iránt? b) Milyen lényegbevágó kérdésekhez járulhatott hozzá a természetből fakadó érdeklődés?

MENNYIRE érdeklődsz magad iránt? Napjainkban sokan a végletekig a saját érdekeiket juttatják érvényre, egoista módon. A Biblia azonban nem ítéli el azt, ha megfelelő mértékben érdeklődünk azok iránt, amik érintenek bennünket (Efézus 5:33). Ebbe beletartozik az is, hogy érdekel bennünket a jövőnk. Ezért természetes, hogy tudni szeretnéd, mit tartogat számodra a jövő. Érdekel?

² Biztosra vehetjük, hogy Jézus apostolait ugyanígy érdekelte a jövőjük (Máté 19:27). Valószínűleg ezért is tettek fel egy kérdést, amikor közülük négyen Jézussal együtt az Olajfák hegyén voltak. Ezt kérdezték: „mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?” (Márk 13:4). Jézus nem hagyta figyelmen kívül a természetből fakadó érdeklődést a jövő iránt — az ő érdeklődésüket és a miénket. Újból és újból kihangsúlyozta, hogyan érintik majd követőit a jövőbeni események, és mi lesz a végkimenetel.

 3. Miért kapcsoljuk össze Jézus válaszát a mi időnkkel?

³ Jézus válasza egy olyan próféciát tartalmazott, amelynek nagyobb beteljesedése következik be napjainkban. Láthatjuk ezt a világháborúkból és a századunkban dúló más összetűzésekből, a földrengésekből, amelyek számtalan életet oltanak ki, az élelmiszerhiányokból, amelyek betegséget és halált hoznak, és a járványokból — az 1918-ban kitört spanyolnátha széles körű járványától a jelenleg is csapást jelentő AIDS-ig. A Jézus válaszában szereplő sok dolognak azonban szintén volt már egy beteljesedése, amely Jeruzsálemnek a rómaiak által i. sz. 70-ben végrehajtott elpusztítását és az ahhoz vezető eseményeket foglalta magában. Jézus így figyelmeztette a tanítványait: „vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik” (Márk 13:9).

Amit Jézus megjövendölt, és ami történt

 4. Egyebek között milyen figyelmeztetéseket tartalmaz Jézus válasza?

⁴ Jézus többet tett, mint csupán megjövendölte, hogyan bánnak majd mások a tanítványaival. Figyelmeztette őket, hogy nekik maguknak hogyan kell cselekedniük. Például: „Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot . . . ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre” (Márk 13:14). A Lukács 21:20-ban levő párhuzamos beszámoló így szól: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve.” Hogyan bizonyult ez pontosnak az első esetben?

 5. Mi történt a zsidók között Júdeában i. sz. 66-ban?

⁵ Egy 1982-ben kiadott bibliai enciklopédia elmondja nekünk: „A zsidók egyre feszültebben reagáltak a római fennhatósággal szemben, a helytartók pedig egyre erőszakosabbak, kegyetlenebbek és tisztességtelenebbek lettek. Nyílt felkelés tört ki a. D. 66-ban . . . Kitört a háború, amikor a zelóták bevették Masszadát, és utána Menahem vezetése alatt bevonultak Jeruzsálembe. Ezzel egyidőben Czézárea kormányzói városában zsidókat mészároltak le, és ennek az embertelenségnek a híre elterjedt az egész országban. Új pénzérméket vertek, amelyekre rá volt ütve a felkelés éve: az 1. évtől egészen az 5. évig” (The International Standard Bible Encyclopedia).

 6. Mi volt a rómaiak válasza a zsidók felkelésére?

⁶ A tizenkettedik római légió Cestius Gallus vezetése alatt bevonult Szíriából, feldúlta Galileát és Júdeát, majd megtámadta a fővárost, és még „Jeruzsálemnek, a szent városnak” a felső részét is elfoglalta (Nehémiás 11:1; Máté 4:5; 5:35; 27:53). Összegezve az eseményeket, egy forrásmű elmondja: „Öt napig próbálták a rómaiak megmászni a falat, de ismételten visszaverték őket. Végül a védők — az őket elborító lövedékek zápora miatt — visszavonultak. A római katonák testudo alakzatot felvéve — összezárt pajzsaikat védelmül a fejük fölé emelve — aláásták a falat, és megpróbálták felgyújtani a kaput. Iszonyú pánik lett úrrá a védőkön” (The Roman Siege of Jerusalem). A városban levő keresztények visszaemlékezhettek Jézus szavaira, és felismerhették, hogy az utálatosság a szent helyen áll.a De hogyan tudtak elmenekülni a körülzárt városból ezek a keresztények, ahogy Jézus tanácsolta nekik?

 7. Mit tettek a rómaiak, amikor a győzelem már karnyújtásnyira volt i. sz. 66-ban?

⁷ Josephus Flavius történetíró ezt mondja el: „Cestius [Gallus], akinek nem volt tudomása az ostromlottak kétségbeesett helyzetéről, sem pedig a nép hangulatáról, váratlanul parancsot adott katonáinak a visszavonulásra, ámbár semmi kudarc sem érte; mégis elcsüggedt, és érthetetlen módon távozott a városból” (A zsidó háború, II. könyv, 202. oldal [XIX. fejezet, 7. bekezdés]). Miért vonult vissza Gallus? Bármi volt is az indítóok, visszavonulása lehetővé tette a keresztényeknek, hogy engedelmeskedjenek Jézus parancsának, és a hegyekbe, biztos helyre meneküljenek.

 8. Mi volt a rómaiak Jeruzsálem elleni támadásának második szakasza, és miben volt részük a túlélőknek?

⁸ Az engedelmesség életmentő volt. Nem sokkal később a rómaiak megindultak, hogy leverjék a felkelést. A Titus hadvezér által vezetett hadjárat akkor érte el csúcspontját, amikor az i. sz. 70 áprilisától augusztusáig terjedő időszakban ostromolták Jeruzsálemet. Az emberben megfagy a vér, ha elolvassa Josephus beszámolóját arról, hogyan szenvedtek a zsidók. Azokon kívül, akiket a rómaiak elleni harcban öltek meg, voltak olyan zsidók, akiket rivális zsidó csoportok mészároltak le, az éhínség pedig emberevéshez vezetett. A római győzelem idejére 1 100 000 zsidó halt meg.b A 97 000 túlélő közül egyeseket azonnal kivégeztek; másokat rabszolgákká tettek. Josephus elmondja: „Titus a 17 évesnél idősebbeket az egyiptomi bányákba küldte, de a legtöbbet a tartományoknak ajándékozta, hogy a játékokon vadállatok vagy a fegyverek végezzenek velük.” Sőt, amíg ez a szétválogatás végbement, 11 000 rab éhen halt.

 9. Miért nem volt részük a keresztényeknek abban a végkimenetelben, amiben a zsidóknak igen, de milyen kérdések maradnak nyitva?

⁹ A keresztények hálásak lehettek, hogy engedelmeskedtek az Úr figyelmeztetésének, és elmenekültek a városból a római hadsereg visszatérése előtt. Így megmenekültek annak egy részétől, amiről Jézus úgy beszélt, hogy a Jeruzsálemen bekövetkező „nagy nyomorúság . . ., a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha” (Máté 24:21). Jézus hozzáfűzte: „Valójában, ha azok a napok nem lennének megrövidítve, nem menekülne meg hústest; de a választottak miatt meg lesznek rövidítve azok a napok” (Máté 24:22, NW). Mit jelentett ez abban az időben, és mit jelent most?

10. Hogyan magyaráztuk korábban a Máté 24:22-t?

¹⁰ A múltban úgy magyaráztuk, hogy a ’megmenekülő hústest’ azokra a zsidókra utal, akik i. sz. 70-ben túlélték a Jeruzsálemre bekövetkezett nyomorúságot. A keresztények már elmenekültek, így Isten engedhette, hogy a rómaiak gyors pusztítást végezzenek. Más szóval, a miatt a tény miatt, hogy a „választottak” a veszélyen kívül tartózkodtak, a nyomorúság napjait meg lehetett rövidíteni, lehetővé téve bizonyos zsidó „hústestnek” a megmenekülést. Úgy éreztük, hogy a túlélő zsidók azokat árnyékolták elő, akik túlélik a napjainkban bekövetkező nagy nyomorúságot (Jelenések 7:14).

11. Miért tűnik úgy, hogy a Máté 24:22 magyarázatát át kell gondolni?

¹¹ De egybehangzik ez a magyarázat azzal, ami i. sz. 70-ben történt? Jézus arról beszélt, hogy az emberi „hústestnek” ’meg kell menekülnie’ a nyomorúságból. Vajon használnád a ’megmenekült’ kifejezést a 97 000 túlélő leírására, figyelembe véve azt a tényt, hogy közülük ezrek nem sokkal később éhenhaltak, vagy lemészárolták őket egy amfiteátrumban? Josephus beszél egy czézáreai amfiteátrumról: „több mint 2500 pusztult el részben az állatviadalokban, részben máglyán, részben az egymással vívott mérkőzésekben.” Bár ők nem haltak meg az ostrom alatt, egyáltalán nem ’menekültek meg’. És vajon Jézus úgy tekintette őket, mint akik hasonlítanak az eljövendő „nagy nyomorúság” boldog túlélőihez?

Hústest menekül meg — hogyan?

12. Kik voltak az első századi „választottak”, akik iránt érdeklődött Isten?

¹² I. sz. 70-ben Isten már nem tekintette a természetes zsidókat választott népének. Jézus megmutatta, hogy Isten elvetette azt a nemzetet, és hagyni fogja, hogy fővárosa, temploma és imádati rendszere véget érjen (Máté 23:37—24:2). Isten egy új nemzetet választott — a szellemi Izráelt (Cselekedetek 15:14; Róma 2:28, 29; Galátzia 6:16). Ez olyan férfiakból és nőkből áll, akiket minden nemzetből választottak ki, és felkentek szent szellemmel (Máté 22:14; János 15:19; Cselekedetek 10:1, 2, 34, 35, 44, 45). Néhány évvel Cestius Gallus támadása előtt Péter írt azoknak, „a kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése [előretudása, Vida fordítás] szerint, a Lélek megszentelésében”. Az ilyen, szellemmel felkent személyek ’választott nemzetséget, királyi papságot, szent nemzetet’ alkottak (1Péter 1:1, 2; 2:9). Isten az égbe viszi az ilyen választottakat, hogy Jézussal együtt uralkodjanak (Kolossé 1:1, 2; 3:12; Titus 1:1; Jelenések 17:14).

13. Mi lehetett az értelme Jézusnak a Máté 24:22-ben használt szavainak?

¹³ A választottak ezen azonosítása hasznos, mivel Jézus megjövendölte, hogy a nyomorúság napjai meg lesznek rövidítve „a választottak miatt”. A „miatt” szónak fordított görög kifejezést „-ért” raggal is vissza lehet adni (Márk 2:27; János 12:30; 1Korinthus 8:11; 9:10, 23; 11:9; 2Timótheus 2:10; Jelenések 2:3). Ezért Jézus így is mondhatta: ’ha azok a napok nem lesznek megrövidítve, nem menekül meg hústest; de a választottakértc meg lesznek rövidítve azok a napok’ (Máté 24:22, NW). Történt valami, ami javára vált a Jeruzsálemben rekedt keresztény választottaknak, vagyis ami ’értük’ volt?

14. Hogyan menekült meg „hústest”, amikor a római hadsereg váratlanul visszavonult Jeruzsálem alól i. sz. 66-ban?

¹⁴ Emlékezz vissza, hogy i. sz. 66-ban a rómaiak átvonultak az országon, elfoglalták Jeruzsálem felső részét, és elkezdték aláásni a falat. Josephus erről számol be: „Ha Cestius még rövid ideig folytatja az ostromot, bizonyára gyorsan elfoglalhatta volna a várost.” Kérdezd meg magad: „Miért hagyta abba hirtelen az erős római hadsereg a támadást, és miért vonult vissza »érthetetlen módon«?” Rupert Furneaux, aki a hadtörténelem értelmezésére szakosodott, ezt az észrevételt teszi: „Egyetlen történésznek sem sikerült eddig megfelelő indokkal szolgálnia Gallus furcsa és végzetes döntésére.” Bármi legyen is az indok, a következmény az lett, hogy a nyomorúság meg lett rövidítve. A rómaiak visszavonultak a zsidók vad támadásai közepette. Mi lett a felkent keresztény „választottakkal”, akik bennrekedtek? Az ostrom feloldása azt jelentette, hogy mindenfajta mészárlás elől megmenekültek, amely fenyegetett a nyomorúság alatt. Ezért az i. sz. 66-ban bekövetkezett nyomorúság megrövidítését a maguk javára fordító keresztények voltak a megmenekült „hústest”, amelyről a Máté 24:22 (NW) beszél.

Mit tartogat a jövőd?

15. Miért mondanád azt, hogy a Máté 24. fejezetének különös fontossággal kell bírnia napjainkban?

¹⁵ Némelyek talán megkérdezik: „Miért érdekeljen bennünket ilyen rendkívüli módon Jézus szavai megértésének ez a pontosítása?” Nos, elég okunk van arra, hogy levonjuk a következtetést: Jézus próféciájának nagyobb beteljesedése is kell hogy legyen, amely túlmutat azon, ami i. sz. 70-ben és addig történt.d (Vö. Máté 24:7; Lukács 21:10, 11; Jelenések 6:2–8.) Jehova Tanúi már évtizedek óta azt tanítják, hogy a mi időnkben bekövetkező nagyobb beteljesedés értelmében egy küszöbön álló, széles körben tapasztalható „nagy nyomorúságot” várhatunk. Hogyan teljesednek majd be alatta a Máté 24:22-ben feljegyzett prófétai szavak?

16. Milyen buzdító tényről gondoskodik a Jelenések könyve a közelgő nagy nyomorúságra vonatkozóan?

¹⁶ Mintegy két évtizeddel a Jeruzsálemen bekövetkezett nyomorúság után János apostol megírta a Jelenések könyvét. Ez megerősítette, hogy nagy nyomorúság áll előttünk. És — mivel érdeklődést mutatunk aziránt, ami személyesen érint bennünket — megnyugtató lehet tudnunk azt, hogy a Jelenések prófétailag biztosít minket, hogy bizonyos emberi hústest túléli majd e közelgő nagy nyomorúságot. János jövendölt ’egy nagy sokaságról minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből’. Kik ők? Egy égi hang így válaszol: „Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból” (Jelenések 7:9, 14). Igen, ők túlélők lesznek! A Jelenések abba is betekintést nyújt nekünk, hogyan zajlanak majd az események a közelgő nagy nyomorúságban, és hogyan teljesedik be a Máté 24:22.

17. Miből áll majd a nagy nyomorúság kezdő szakasza?

¹⁷ E nyomorúság kezdő szakasza a „Nagy-Babilonnak” nevezett jelképes prostituált elleni támadás lesz (Jelenések 14:8, NW; 17:1, 2). Ő képviseli a hamis vallás világbirodalmát, amelynek a kereszténység a legkifogásolhatóbb része. A Jelenések 17:16–18 szavai szerint Isten a politikai elemek szívébe ülteti, hogy támadják meg ezt a jelképes szajhát.e Gondolj bele, milyen látszatot kelthet ez Isten felkent „választottai” és társaik, a „nagy sokaság” számára. Amint ez a vallás elleni, pusztító támadás előrehalad, úgy tűnhet, hogy minden vallásszervezetet eltöröl, beleértve Jehova népét is.

18. Miért tűnhet úgy, hogy nem menekül meg „hústest” a nagy nyomorúság kezdeti szakaszában?

¹⁸ Ez az az idő, amikor Jézusnak a Máté 24:22-ben mondott szavai nagyobb mértékben teljesednek be. Ahogy a Jeruzsálemben levő választottak látszólag veszélyeztetve voltak, Jehova szolgáival kapcsolatban is úgy tűnhet, hogy a felszámolás veszélye fenyegeti őket a vallás elleni támadás alatt, mintha ez a támadás Isten népének minden „hústestét” megsemmisítené. Mégis gondoljunk arra, mi történt i. sz. 66-ban. A rómaiak által előidézett nyomorúság meg lett rövidítve, kedvező alkalmat biztosítva Isten felkent választottainak, hogy elmeneküljenek és életben maradjanak. Így biztosra vehetjük, hogy a vallás elleni pusztító támadás nem terjedhet ki arra, hogy elpusztítsa az igaz imádók világméretű gyülekezetét. Gyorsan fog végbemenni, mintha „egy nap” alatt történne. Valahogyan azonban meg lesz rövidítve — nem lesz lehetőség arra, hogy teljesen elérje célját —, azért, hogy Isten népe ’megmenekülhessen’ (Jelenések 18:8).

19. a) Mi lesz nyilvánvaló a nagy nyomorúság első része után? b) Mihez vezet ez?

¹⁹ Sátán, az Ördög földi szervezetének más elemei ezek után megmaradnak egy időre, és gyászolnak régi vallási szeretőjükkel folytatott ügyleteik elvesztése miatt (Jelenések 18:9–19). Egyszer csak észre fogják venni, hogy Isten igazi szolgái megmaradtak, „bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kőfal-kerítés nélkül”, és könnyű prédának látszanak. Milyen meglepetés vár rájuk! Válaszul a szolgái elleni nyílt vagy fenyegető támadásra, Isten felkel, hogy ítéletet tegyen ellenségei felett a nagy nyomorúság végső szakaszában (Ezékiel 38:10–12, 14, 18–23).

20. Miért nem veszélyezteti a nagy nyomorúság második szakasza Isten népét?

²⁰ A nagy nyomorúság e második szakasza annak párhuzama lesz, ami Jeruzsálemre és lakosaira következett a rómaiak i. sz. 70-ben indított második támadásakor. Ez olyan „nagy nyomorúság lesz, a milyen [addig] nem volt a világ kezdete óta . . ., és nem is lesz soha” (Máté 24:21). Biztosra vehetjük azonban, hogy Isten választottai és társaik nem lesznek a veszélyzónában, ahol életük forogna kockán. Ó, ők nem egy bizonyos földrajzi helyre menekülnek majd. A Jeruzsálemben levő első századi keresztények elmenekülhettek a városból a hegyvidékre, mint amilyen Pella a Jordánon túl. A jövőben azonban Isten hűséges Tanúi az egész földön megtalálhatók lesznek, ezért a biztonság és a védelem nem egy földrajzi helyben rejlik.

21. Ki harcol majd a végső csatában, és milyen eredménnyel?

²¹ A pusztítást nem a római erők vagy bármely más emberi képviselet viszi véghez. Helyette a Jelenések könyve úgy írja le a végrehajtó erőket, mint amelyek az égből jönnek. Igen, a nagy nyomorúságnak e végső szakaszát nem emberi hadsereg, hanem az „Isten ígéje”, a Király Jézus Krisztus és a hozzá csatlakozó „mennyei seregek” — beleértve a feltámasztott, felkent keresztényeket — hajtják végre. A „királyoknak Királya, és uraknak Ura” sokkal alaposabb ítéletvégrehajtást visz véghez, mint a rómaiak i. sz. 70-ben. Elpusztul majd Isten minden emberi ellenfele — királyok, katonai parancsnokok, szabadok és rabszolgák, kicsik és nagyok. Még Sátán világa emberi szervezeteinek is véget vetnek (Jelenések 2:26, 27; 17:14; 19:11–21; 1János 5:19).

22. Milyen további értelemben menekül majd meg „hústest”?

²² Emlékezz vissza, hogy a felkent maradékból és a „nagy sokaságból” álló „hústest” már megmenekül, amikor Nagy-Babilon gyorsan és teljesen letűnik a nyomorúság első részében. Ehhez hasonlóan a nyomorúság végső részében a Jehova oldalán menedéket kereső „hústest” fog megmenekülni. Mennyire ellentétben áll ez a lázadó zsidókon i. sz. 70-ben bekövetkezett végkimenetellel!

23. Mire tekinthet előre a túlélésnek örvendő „hústest”?

²³ Saját és szeretteid jövőbeni lehetőségeire gondolva, figyeld meg, mit ígér a Jelenések 7:16, 17: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet.” Ez kétségtelenül valódi ’megmenekülés’, csodálatos, maradandó értelemben.

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

◻ Milyen két szakasza volt a római hadsereg Jeruzsálem elleni támadásának?

◻ Miért valószínűtlen, hogy a 97 000 zsidó túlélő i. sz. 70-ben azt a „hústestet” jelentette, amelyről a Máté 24:22 (NW) beszél?

◻ Hogyan lettek Jeruzsálem nyomorúságának napjai megrövidítve, és így hogyan menekült meg „hústest”?

◻ Hogyan lesznek a napok megrövidítve, és hogyan menekül meg „hústest” a közelgő nagy nyomorúságban?

[Kép a 16. oldalon]

Zsidó pénzérme a felkelés utáni időből. A héber felirat — „Második év” — i. sz. 67-et jelenti, autonómiájuk második évét

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Kép a 17. oldalon]

Római pénzérme i. sz. 71-ből. Balra egy felfegyverzett római katona; jobbra egy gyászoló zsidó nő. Az „IVDAEA CAPTA” szavak jelentése: „rabul ejtett Júdea”

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.