Idők és időszakok Jehova kezében

„Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat [időszakokat, »NW«], melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett” (CSELEKEDETEK 1:7).

 1. Hogyan válaszolt Jézus az apostolai időpontra összpontosító kérdéseire?

MI SEM természetesebb azok számára, akik „sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek” a kereszténységben és az egész földön, mint hogy szeretnék tudni, mikor lesz vége ennek a gonosz rendszernek, és mikor váltja fel Isten igazságos új világa (Ezékiel 9:4; 2Péter 3:13). Jézus apostolai időpontra összpontosító kérdéseket tettek fel neki közvetlenül a halála előtt és a feltámadása után (Máté 24:3; Cselekedetek 1:6). Válaszában Jézus azonban nem adott lehetőséget dátumok számítgatására. Az egyik alkalommal összetett jelet adott nekik, a másik alkalommal pedig ezt mondta: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat [időszakokat, NW], melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett” (Cselekedetek 1:7).

 2. Miért mondhatjuk, hogy Jézus nem mindig tudta, hogyan időzíti Atyja az eseményeket, amelyeknek a végidőben kell bekövetkezniük?

² Bár Jézus egyetlen-nemzett Fia Jehovának, ő sem tudta mindig, milyen időtervet állít fel Atyja az eseményekre nézve. Jézus az utolsó napokról szóló próféciájában alázatosan elismerte: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Máté 24:36, Újfordítású revideált Biblia). Jézus kész volt türelmesen várni, hogy Atyja feltárja neki a pontos idejét annak, mikor pusztítja el a dolgok e gonosz rendszerét.a

 3. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus az Isten szándékával kapcsolatos kérdésekre felelt?

³ Két dologra is következtethetünk abból, ahogyan Jézus az azzal kapcsolatos kérdésekre válaszolt, hogy mikor történnek meg az események Isten szándékának a beteljesedéseként. Először is arra, hogy Jehovának van egy időterve; másodszor pedig arra, hogy ezt egyedül határozza meg, és hogy a szolgái nem várhatják el, hogy már előre konkrét adatokat mondjon el az idejeiről és időszakairól.

Jehova idejei és időszakai

 4. Milyen jelentése van a Cselekedetek 1:7-ben „idők”-nek és „időszakok”-nak fordított görög szavaknak?

⁴ Mit jelent az „idők” és mit az „időszakok” kifejezés? Jézusnak a Cselekedetek 1:7-ben feljegyzett mondásában az idő két jellegzetes vonását találhatjuk. Az „idők”-nek fordított görög szó jelentése: ’idő a tartamát tekintve’, bizonyos mennyiségű idő (rövid vagy hosszú). Az „időszakok”-nak fordított szó konkrét vagy meghatározott időre utal, egy meghatározott időszakra, vagyis időtartamra, amelynek valamilyen jellemző vonásai vannak. Erről a két eredeti szóról W. E. Vine elmondja: „A Cselekedetek 1:7-ben [azt olvashatjuk, hogy] »az Atya a maga hatalmába helyezte« az időket (chronosz), az időtartam hosszúságát is, és az időszakokat (kairosz) vagy korszakokat is, amelyeket bizonyos események jellemeznek.”

 5. Mikor tájékoztatta Jehova Noét arról a szándékáról, hogy elpusztítja a romlott világot, és milyen kettős megbízást hajtott végre Noé?

⁵ Az Özönvíz előtt Isten 120 év határidőt szabott annak a romlott világnak, amelyet az emberek és a lázadó, testet öltött angyalok hoztak létre (1Mózes 6:1–3). Az istenfélő Noé 480 éves volt ekkor (1Mózes 7:6). Nem volt még gyermeke, és még 20 évig nem is született (1Mózes 5:32). Jóval később, csak miután Noé fiai felnőttek és megházasodtak, mondta el Isten azt a szándékát Noénak, hogy megszünteti a földön a gonoszságot (1Mózes 6:9–13, 18). Jóllehet Noé kettős megbízatást kapott, hogy építse a bárkát és prédikáljon kortársainak, Jehova még ekkor sem tárta fel előtte az időtervét (1Mózes 6:14; 2Péter 2:5).

 6. a) Hogyan mutatta ki Noé, hogy hagyta, hadd legyenek Jehova kezében az időtényezők? b) Hogyan követhetjük Noé példáját?

⁶ Évtizedeken át, talán még egy fél évszázadon keresztül is úgy „cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten”. Noé ezt „hit által” tette, úgy, hogy nem ismerte a pontos dátumot (1Mózes 6:22; Zsidók 11:7). Jehova nem tájékoztatta az események pontos időzítéséről, csak egy héttel azelőtt, hogy megkezdődött a Vízözön (1Mózes 7:1–5). Noé feltétlen bizalma és hite Jehovában lehetővé tette, hogy hagyja, hadd legyenek Isten kezében az időtényezők. S mennyire hálás lehetett Noé, amikor érezte Jehova védelmét az Özönvíz idején, és később, amikor kiszállt a bárkából a megtisztított földre! Mivel a szabadulás hasonló reménye van kilátásban, vajon nem kell hogy nekünk is ilyen legyen az Istenbe vetett hitünk?

 7., 8. a) Hogyan jöttek létre a nemzetek és a világhatalmak? b) Milyen értelemben ’rendelte el Jehova a meghatározott időket, és határozta meg az emberek lakásának határait’?

⁷ Az Özönvíz után Noé legtöbb leszármazottja eltért Jehova igaz imádatától. Azzal a céllal, hogy egy helyen maradjanak, elkezdtek építeni egy várost és egy tornyot hamis imádatra. Jehova úgy döntött, hogy elérkezett az ideje a beavatkozásnak. Összezavarta nyelvüket, és „elszéleszté őket onnan [Bábelből] az Úr az egész földnek színére” (1Mózes 11:4, 8, 9). Később a nyelvi csoportok nemzetekké fejlődtek, amelyek közül némelyek bekebeleztek más nemzeteket, és területi hatalmak, sőt világhatalmak lettek (1Mózes 10:32).

⁸ Azért, hogy szándéka megvalósuljon, Isten időnként meghatározta, hol legyen egy nemzet határa, és hogy egy bizonyos nemzet melyik időpontban uralkodjon egy területen vagy melyik időpontban uralkodjon mint világhatalom (1Mózes 15:13, 14, 18–21; 2Mózes 23:31; 5Mózes 2:17–22; Dániel 8:5–7, 20, 21). Pál apostol Jehova idejeinek és időszakainak erre a jellegzetes vonására utalt, amikor ezt mondta az athéni görög értelmiségieknek: „Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van . . . az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket [elrendelte a meghatározott időket, NW] és lakásuknak határait” (Cselekedetek 17:24, 26).

 9. Hogyan ’változtatta meg Jehova az időket és időszakokat’ a királyokat illetően?

⁹ Ez nem azt jelenti, hogy Jehova a felelős minden politikai győzelemért és változásért a nemzetek között. De ha úgy kívánja, be tud avatkozni, hogy megvalósítsa szándékát. Dániel próféta — aki később tanúja volt a babiloni világhatalom letűnésének, és annak, hogy Méd—Perzsia vette át a helyét — ezért ezt mondta Jehováról: „ő változtatja meg az időket és az időknek részeit [időszakokat, NW]; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek” (Dániel 2:21; Ésaiás 44:24—45:7).

’Elközelgett az idő’

10., 11. a) Mennyire előre határozta meg Jehova annak az idejét, hogy mikor fogja kiszabadítani Ábrahám leszármazottjait a fogságból? b) Miből sejthetjük, hogy az izraeliták nem tudták pontosan, hogy mikor lesz a szabadulásuk?

¹⁰ Jehova több mint négy évszázaddal előre pontosan meghatározta, melyik évben fogja megalázni az egyiptomi világhatalom királyát, és mikor fogja kiszabadítani Ábrahám leszármazottjait a rabszolgaságból. Isten feltárva szándékát Ábrahámnak, megígérte: „Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal” (1Mózes 15:13, 14). István erre a 400 éves időtartamra utalt, amikor felidézte Izráel történelmét a Szanhedrin előtt, és kijelentette: „Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban, mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet” (Cselekedetek 7:6, 17, 18).

¹¹ Ez az új fáraó rabszolgasorba süllyesztette az izraelitákat. Mózes ekkor még nem írta meg az első könyvét, de valószínű, hogy vagy szájhagyomány útján, vagy írott formában tovább adták, milyen ígéreteket tett Jehova Ábrahámnak. Akárhogy volt is, úgy tűnik, hogy amit az izraeliták tudtak, nem tette lehetővé, hogy kiszámolják az elnyomásból való szabadulásuk pontos dátumát. Isten tudta, hogy mikor fogja kiszabadítani őket, de a szenvedő izraelitákat, úgy látszik, nem tájékoztatta erről. Ezt olvashatjuk: „lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek” (2Mózes 2:23–25).

12. Hogyan mutatott rá István, hogy Mózes Jehova ideje előtt cselekedett?

¹² István összefoglalójából is arra következtethetünk, hogy nem tudták az izraeliták a szabadulásuk pontos idejét. Mózesről szólva ezt mondta: „Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait. És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett. És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg” (Cselekedetek 7:23–25). Mózes ekkor Isten idejéhez képest 40 évvel korábban cselekedett. István rámutatott, hogy Mózesnek még 40 évet kellett várnia, mire Isten ’az ő keze által adott nékik szabadulást’ (Cselekedetek 7:30–36).

13. Mennyiben hasonlít a mi helyzetünk az izraeliták Egyiptomból való szabadulása előtti helyzetéhez?

¹³ Bár „elközelgetett az ígéretnek ideje”, és Isten éppen ezt az évet tűzte ki, Mózesnek és egész Izráelnek hitet kellett gyakorolnia. Várniuk kellett Jehova meghatározott idejére, s nyilván úgy, hogy nem számíthatták ki előre. Mi is meg vagyunk róla győződve, hogy közeledik az idő, amikor megszabadulunk a dolgok jelenlegi gonosz rendszerétől. Tudjuk, hogy „az utolsó napokban” élünk (2Timótheus 3:1–5). Nem kell vajon késznek lennünk kimutatni hitünket, és várnunk, hogy Jehova a neki megfelelő időben hozza el nagy napját? (2Péter 3:11–13). Akkor nagyon is meglehet, hogy Mózeshez és az izraelitákhoz hasonlóan dicsőséges éneket zengünk a szabadulásról, Jehovát dicsérve (2Mózes 15:1–19).

’Mikor eljött az idő’

14., 15. Honnan tudjuk, hogy Isten meghatározta az idejét annak, mikor jöjjön el a Fia a földre, és mit vártak virrasztva szüntelenül a próféták, sőt még az angyalok is?

¹⁴ Jehova meghatározta a pontos idejét annak, hogy mikor jöjjön el a földre Messiásként az egyetlen-nemzett Fia. Pál ezt írta: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett” (Galátzia 4:4). Ezáltal beteljesedett Isten ígérete, hogy küld egy Magot — ’Silót, akinek a népek engednek’ (1Mózes 3:15; 49:10).

¹⁵ Isten prófétái, sőt még az angyalok is, virrasztva várták szüntelenül az „időszakot”, mikor jelenik meg a Messiás a földön, és mikor válik lehetővé a megmentés a bűnös emberiségnek. Ezt mondta Péter: „Ezt a megmentést illetően szorgalmasan tudakozódtak és gondosan kutattak a próféták, akik a nektek szánt ki nem érdemelt kedvességről prófétáltak. Egyre csak azt vizsgálták, hogy mely sajátos időszakra, illetve miféle időszakra mutat a bennük levő szellem Krisztusra nézve, amikor az előre tanúságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségekről . . . Ezek azok a dolgok, amelyekbe angyalok kívánnak betekinteni” (1Péter 1:1–5, 10–12, NW).

16., 17. a) Melyik prófécia által segített Jehova az első századi zsidóknak, hogy várják a Messiást? b) Milyen hatással volt Dániel próféciája arra, hogy a zsidók várták a Messiást?

¹⁶ Jehova a rendíthetetlen hitű prófétája, Dániel által adott egy próféciát, amelyben a „hetven hétről” van szó. Ez a prófécia tette lehetővé, hogy az első századi zsidók tudják, közel a megígért Messiás megjelenése. A próféciában ez is benne volt: „A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van” (Dániel 9:24, 25). A zsidó, katolikus és protestáns tudósok általában egyetértenek abban, hogy az itt említett ’hetek’ évhetet jelentenek. A Dániel 9:25-ben szereplő 69 „hét” (483 év) i. e. 455-ben kezdődött, amikor a perzsa Artaxerxes király felhatalmazta Nehémiást, hogy ’építsék meg újra Jeruzsálemet’ (Nehémiás 2:1–8). A 69 „hét” 483 évvel később, i. sz. 29-ben ért véget, amikor Jézus megkeresztelkedett, felkenetett szent szellemmel, s így Messiás, vagyis Krisztus lett (Máté 3:13–17).

¹⁷ Kérdéses, hogy vajon tudták-e pontosan az első századi zsidók, mikor kezdődött a 483 év. Mégis amikor Keresztelő János megkezdte szolgálatát, „a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus” (Lukács 3:15). Némelyik bibliatudós ezt a várakozást Dániel próféciájával kapcsolja össze. Ennek a versnek a magyarázataként Matthew Henry ezt írta: „Itt ez a vers azt mondja el nekünk . . ., hogy miként jutott eszébe a népnek János szolgálatáról és kereszteléséről a Messiás, és az a gondolat, hogy már nagyon közel van . . . Ekkor telt le Dániel hetven hete.” Egy francia nyelvű bibliai kézikönyv kijelenti: „Az emberek tudták, hogy a végéhez közeledett a Dániel által meghatározott hetven évhét; senki sem lepődött meg, amikor Keresztelő János bejelentette, hogy Isten királysága elközeledett” (Vigouroux, Bacuez és Brassac: Manuel Biblique). Abba Hillel Silver zsidó tudós azt írta, hogy az akkori „népszerű időszámítás” alapján „a Messiást körülbelül az i. sz. első század második negyedére várták”.

Események, nem pedig számítgatások

18. Bár Dániel próféciája segített a zsidóknak azonosítani az időt, mikorra várható a Messiás megjelenése, mi volt a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy Jézus a Messiás?

¹⁸ Bár a kronológia nyilván segített a zsidó népnek, hogy általános képet kapjon arról, mikor várható a Messiás megjelenése, az utána következő események azt mutatják, hogy a legtöbb zsidónak ez nem segített meggyőződni arról, hogy Jézus a Messiás. Nem egészen egy évvel a halála előtt Jézus megkérdezte a tanítványait: „Kinek mond engem a sokaság?” Így feleltek: „Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik” (Lukács 9:18, 19). Nincs róla feljegyzés, hogy Jézus egyszer is idézte volna a jelképes hetekről szóló próféciát, hogy bizonyítsa, ő a Messiás. Egyszer azonban ezt mondta: „nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem” (János 5:36). A kinyilatkoztatott kronológiánál jobban bizonyította Jézusnak a prédikálása, a csodái és a halálával kapcsolatos események (a csodálatos elsötétedés, a templom kárpitjának a kettéhasadása és a földrengés) azt, hogy Jézus a Messiás, akit Isten küldött (Máté 27:45, 51, 54; János 7:31; Cselekedetek 2:22).

19. a) Honnan tudták a keresztények, hogy Jeruzsálem pusztulása közel van? b) Miért volt még így is nagy hitre szükségük a korai keresztényeknek, akik elmenekültek Jeruzsálemből?

¹⁹ Ehhez hasonlóan Jézus halála után a korai keresztények nem kaptak segítséget ahhoz, hogy kiszámítsák a dolgok zsidó rendszerének az eljövendő végét. Igaz, Dánielnek a jelképes hetekről szóló próféciája beszélt ennek a rendszernek a pusztulásáról is (Dániel 9:26b, 27b). De ennek a „hetven hét” után kellett történnie (i. e. 455—i. sz. 36). Vagyis azután, hogy először váltak néhányan Jézus követőivé a nem zsidók közül i. sz. 36-ban, a keresztények már túljutottak a Dániel 9. fejezetében található kronológia kiemelkedő pontjain. Számukra az események és nem a kronológia jelezte, hogy a zsidó rendszernek hamarosan véget kell érnie. Azok az események, melyekről Jézus jövendölt, i. sz. 66-ban kezdték elérni a tetőpontot, amikor a római csapatok megtámadták Jeruzsálemet, majd visszavonultak. Ez a hűséges, éber keresztényeknek Jeruzsálemben és Júdeában lehetőséget adott arra, hogy ’a hegyekre fussanak’ (Lukács 21:20–22). Mivel nem voltak támpontok a kronológiához, ezek a korai keresztények nem tudták, mikor következik be Jeruzsálem pusztulása. Micsoda hitre volt szükségük, hogy elhagyják otthonukat, földjüket, műhelyüket, és hogy ne térjenek vissza Jeruzsálembe mintegy négy évig, míg a római hadsereg vissza nem tért i. sz. 70-ben és véget nem vetett a zsidó rendszernek! (Lukács 19:41–44).

20. a) Hogyan meríthetünk hasznot Noé, Mózes és a Júdeában élt első századi keresztények példájából? b) Mit fogunk megtárgyalni a következő cikkben?

²⁰ Noéhoz, Mózeshez és az első századi, Júdeában élő keresztényekhez hasonlóan ma mi is nyugodtan hagyhatjuk, hadd legyenek Jehova kezében az idők és időszakok. Az a meggyőződésünk, hogy a végidőben élünk, és hogy közel van a szabadulásunk, nem csupán kronológiai számítgatásokon alapul, hanem a valós életből vett eseményeken, amelyek bibliai próféciákat teljesítenek. Ezenkívül bár Krisztus jelenlétének idején élünk, nekünk is hitet kell gyakorolnunk, és virrasztva kell várakoznunk szüntelenül. Továbbra is éljünk úgy, hogy sóvárogva várjuk az Írásokban megjövendölt izgalmas eseményeket. Erről fog szólni a következő cikk.

[Lábjegyzet]

Ismétlésül

◻ Mit mondott el Jézus az apostolainak Jehova idejeiről és időszakairól?

◻ Mennyivel előre tudta Noé, hogy mikor kell elkezdődnie az Özönvíznek?

◻ Mi mutatja, hogy sem Mózes, sem az izraeliták nem tudták pontosan, hogy mikor szabadulnak ki Egyiptomból?

◻ Hogyan fordíthatjuk javunkra a Jehova idejeivel és időszakaival kapcsolatos bibliai példákat?

[Kép a 11. oldalon]

Noé hite lehetővé tette, hogy hagyja, hadd legyenek Jehova kezében az időtényezők