Őrizkedjünk a hatalommal való visszaéléstől!
„Jehova félelme a gonosz gyűlölése. Az önfelmagasztalást, a büszkeséget, a gonosz utat és az álnok szájat gyűlölöm (PÉLDABESZÉDEK 8:13).
1. A többi között milyen módon mutatkozik árulónak a tökéletlen emberi szív?
A HATALOMMAL való önző visszaélés kétségtelenül a gonosz úthoz tartozik, amit Jehova Isten gyűlöl. Szava óva int bennünket ettől a tökéletlen emberi hajlamtól, mivel ő jól ismeri az emberi szívet. Ezt olvassuk: „Árulóbb a szív, mint bármi más, és mindenre elszánt. Ki ismerheti azt? Én, Jehova, kifürkészem a szívet, megvizsgálom a vesét, hogy megfizethessek mindenkinek az ő útjai szerint, és az ő eljárásának gyümölcse szerint” (Jeremiás 17:9, 10).
2. Mire indíthatja a hatalom azokat, akik rendelkeznek vele?
2 Isten Szava nem ok nélkül figyelmeztet minket a hatalommal való visszaélés ellen. Az ember annyira hajlamos arra, hogy visszaéljen a hatalommal, hogy egy angol tudós megjegyezte: „A hatalom hajlamos arra, hogy megromoljon, a korlátlan hatalom pedig feltétlenül megromol.” Azt is megjegyezte: „Az embereket lealjasító és erkölcsileg megrontó összes okok közül a hatalom a legállandóbb és a legtevékenyebb.” A hatalom természetesen nem gyakorol szükségszerűen rontó befolyást, amint az előző cikkben is láthattuk, de fennáll ennek a veszélye.
3. Milyen emberi kapcsolatokban lehet visszaélni a hatalommal, és miért fordulhat elő ilyesmi?
3 Kinek kell hát résen lennie, nehogy visszaéljen a hatalommal? Nos, mindenkinek! Csaknem minden emberi kapcsolatban vannak helyzetek, amikor az egyik ember előnyösebb helyzetben van, mint a többi, egészségi, tudásbeli, testi erőnléti, állásbeli, vonzó megjelenésbeli, vagy egyéb okból. Minél nagyobb ez az előny, annál nagyobb a kísértés arra nézve, hogy önző módon használja fel azt. És miért? Nos azért, mert „az ember szívének hajlama ifjúságától kezdve rossz” (1Mózes 8:21). Igen, a tökéletlen emberi szív „áruló”, félrevezető, fondorlatos, és rosszra hajló. (Jeremiás 17:9.)
Keresztény vének
4. Milyen jó tanácsot adott Jethró Mózesnek, ami a hatalommal és tekintéllyel együtt járó kísértésekre figyelmeztet minket?
4 Tekintsük meg mindjárt elsőnek a véneket, a keresztény gyülekezetben levő felvigyázókat. Amikor a képesítéseikre gondolunk, Jethró szavai jutnak eszünkbe, amelyeket Mózeshez intézett az ezer, száz, ötven, és tíz személy fölé kiválasztandó férfiakkal kapcsolatban: „Neked azonban az egész nép közül ki kell választanod alkalmas férfiakat, akik istenfélők, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a jogtalan hasznot” (2Mózes 18:21). Ilyen férfiakat lehet megbízni a felvigyázói feladattal. Ők nem fognak visszaélni a felvigyázói feladattal együtt járó előnyökkel, mert az istenfélelem azt jelenti, hogy gyűlöljük a rosszat. Ezek a férfiak valóban „gyűlölik a jogtalan hasznot”, ahelyett, hogy törekednének rá vagy szeretnék azt.
5. Miért nagyon is helyénvaló az 1Péter 5:2, 3. versében leírt tanács, és hogyan alkalmazhatjuk azt?
5 Péter apostol is tisztában volt azzal, milyen veszélyt jelent, ha a vének visszaélnek a hatalommal, ezért ezt tanácsolta a keresztény gyülekezet felvigyázóinak: „Őrizzétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként, nem is tisztességtelen haszonlesésből, hanem buzgósággal, nem is uralkodva azokon, akik az Isten öröksége, hanem mint példaképei a nyájnak” (1Péter 5:2, 3). Tisztességtelen haszonlesésből őrizni az Isten nyáját azt jelentené, hogy visszaélünk a hatalommal. Hasonlóképpen, uralkodni a nyájon azt jelentené, hogy önző előnyökre használjuk fel a hatalmat. Egy vénnek például határozott véleménye van arról, hogy a családja hogyan öltözködjön. De őrizkednie kell attól, hogy megpróbálja rákényszeríteni a személyes nézetét a nyájra; ha ezt tenné, uralkodna felettük.
6. Mi a nepotizmus, és hogyan eshetnek a vének is ebbe a hibába?
6 Ha a vének nem vigyáznak, könnyen a nepotizmus hibájába eshetnek, ami szintén a hatalommal való visszaéléssel egyenlő. Nepotizmus? Igen, ez a szó a latin nyelvből ered, és azt jelenti „unokaöcs”. Ezt a szót azért alkották meg, mert a pápák és más egyházi tisztségviselők bevezették azt a szokást, hogy rokonaiknak, de legfőképpen fivéreik vagy nővéreik gyermekeinek vallási és anyagi előnyöket biztosítottak. III. Miklós pápa arról vált nevezetessé, hogy ő volt „a pápai nepotizmus pátriárkája”. Ha a keresztény felvigyázók nem elég figyelmesek, helytelenül befolyásolhatják őket a családi kötelékek, ahelyett, hogy a szellemi alapelvek vezetnék őket. Egy vén igen erőteljesen követelte, hogy fiát felvigyázónak ajánlják, jóllehet a többi vén ezzel nem értett egyet. Az apa ezért átköltözött egy másik gyülekezetbe. Néhány évvel később a fiú még mindig nem volt kinevezett vén. Világos, hogy az apát a vérségi kapcsolat befolyásolta.
7., 8. Milyen példák mutatják, hogy a nepotizmus a vének számára valóságos veszélyt jelent?
7 A hatalommal való visszaélésnek a nepotizmus formájában jelentkező másik változata az, amikor a vének nem járnak el a helytelenül viselkedő rokonaikkal szemben. (Vö. 1Sámuel 2:22–25, 30–35.) Néhány évvel ezelőtt a vétkesség megütközést keltő állapota jött létre néhány gyülekezetben az Egyesült Államok középső részén. Nemrég bizonyos európai gyülekezetekben fejlődött ki ez az állapot. Számos fiatal keveredett bele paráznaságba, kábítószer-élvezetbe, és hasonlókba. Ezek közül sokan vének gyermekei voltak. A vének közül néhányan szemet hunytak gyermekeik helytelen viselkedése felett. Amikor az ügy kitudódott, néhányat e vének közül le kellett váltani, mivel visszaéltek véni előjogukkal, vagy még pontosabban, mivel helytelenül használták fel a hatalmukat.
8 Időként ez a hajlam megmutatkozik, amikor egy vén vagy kisegítő szolga elnököl az összejövetelen jelenlevő hallgatóság felett. Gondosan ügyelnie kell arra, hogy kerülje a részrehajlást. A családtagjai együttműködhetnek vele ebben, ha vigyáznak arra, hogy akkor jelentkezzenek hozzászólásra, ha más nem jelentkezik, és nem akarnak mindenáron hozzászólni akkor is, amikor sokan vannak, akik szívesen hozzászólnának.
Utazó képviselők
9. A hatalommal való visszaélés melyik formáját nevezik szimóniának, és honnan ered ez az elnevezés?
9 A felelős állásban levő keresztények, különösen a Watch Tower Society utazó képviselői gondosan ügyeljenek arra, hogy ne essenek se tudatosan, se szándék nélkül abba a hibába, amit a szimónia néven ismerünk. Ez a kifejezés a Cselekedetek 8:9–24-ben említett Simon nevéből ered, aki pénzt kínált fel az apostoloknak azért a képességért, hogy kézrátétellel ő is átadhassa másoknak a szent szellemet. Lukács feljegyezte: „Péter azt mondta neki: ’Ezüstöd veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy pénzzel megszerezheted az Isten ingyen ajándékát. Sem részed, sem jussod nincs ebben a dologban, mivel Isten szamében a szíved nem egyenes. Bánd meg azért ezt a gonoszságodat és könyörögj Jehovához, hogy ha lehetséges, bocsássa meg neked szíved gondolatát. ’ ” Ez a helytelen gyakorlat a római katolikus egyház tisztségviselői között is meghonosodott az évek során. Egy enciklopédia szerint, „ez a bűn elég általánossá lett az egyházban a XI. és XII. században”.
10., 11. Hogyan eshetnek a vének is a szimónia csapdájába?
10 De hát hogyan eshetnek Jehova szolgái is ebbe a hibába? Ha nem vigyáznak, hajlamosak lehetnek arra, hogy azért ajánljanak egy vént a körzetkongresszus vagy kerületkongresszus valamelyik programjára, mert az illető nagyszerű vendéglátásban részesítette őket vagy bőkezű ajándékot kaptak tőle. A valóságban ritkán fordul elő, hogy egy vén bőkezű ajándékot adjon és ugyanakkor lehetőséget kapjon arra, hogy különleges kiváltságot bízzanak rá. Az ilyen egyének nem elégszenek meg azzal, hogy ’a legkisebb’-ként viselkedjenek, és nem bízzák a szent szellemre, hogy az indítsa a felelős pozícióban levőket a teokratikus kinevezések tekintetében. (Lukács 9:48.) Az említett körülmények között ilyen ajándékok visszautasításra találtak, és az illetők szép példát mutattak abban, hogy nem éltek vissza a hatalom adományával. Mindezek a példák azt mutatják, hogy a kiemelkedő pozíciókat betöltő véneknek nagyon kell vigyázniuk arra, hogy a szimóniának még a látszatát is kerüljék!
11 Azonkívül, esetenként előfordulhat, hogy egy utazó szolga kénytelen komoly tanácsot adni egy vénnek. Ámde ha az utazó szolga ismételten ajándékot fogadott el attól a véntől, vagy ha a vendégszeretetének örvendett, talán nehéznek találja majd, hogy nyílt, egyenes tanácsot adjon neki. Vajon az önző szempontok visszatartják-e attól, hogy eleget tegyen a feladatának és megadja a szükséges tanácsot? A saját anyagi előnyénél előbbre teszi-e a testvére szellemi érdekeit? Igen, Isten tetszését keresi-e vagy az emberekét? (Galata 1:10.)
A családi kör
12. Miért legyenek a férjek nagyon éberek, hogy helyesen használhassák fel a hatalmukat?
12 A családi körön belül is vigyáznia kell minden családtagnak arra, hogy ne éljen vissza a hatalmával vagy az előnyös helyzetével. A férj, családfői minőségben vagy nagyobb testi ereje tudatában, talán önkényes, önző, érzéketlen módon az együttérzés hiányát árulja el. Pál erőteljesen hangsúlyozza, hogy a feleségek rendeljék alá magukat a férjüknak. Ugyanakkor azonban azt mondja a férjeknek, hogy úgy szeressék a feleségüket, mint a tulajdon testüket, és legyenek készek meghalni is értük, miként Krisztus is meghalt a keresztény gyülekezetért. (Efézus 5:25–33.) Ez a tanács jó lehetőséget ad a férjeknek, hogy ellenőrizzék: nem élnek-e vissza a hatalmukkal vagy előnyös helyzetükkel. Péter apostol, miután azt tanácsolja a feleségeknek, hogy rendeljék alá magukat a férjüknek, a férjeket a következő szavakkal inti: „Ti, férjek, továbbra is lakjatok velük hasonló módon az ismeretnek megfelelően, megadva nekik a tiszteletet, mint gyengébb edényeknek, a női nemnek, mivel velük együtt ti is az élet ki nem érdemelt jóindulatának örökösei vagytok, hogy imáitoknak ne legyen akadálya.” Igen, a férjek ügyeljenek arra, hogy helyesen használják a hatalmukat, ha azt akarják, hogy jó viszonyban maradhassanak Jehova Istennel. (1Péter 3:7.)
13. a) Milyen nőies jellemvonást használnak ki időnként a férjek a saját előnyükre? b) Némely önző feleség hogyan él vissza a hatalmával, megszegve ezzel a bibliai tanácsot?
13 Megfigyelték, hogy a házastárs, aki mélységesebben szeret, ki van szolgáltatva annak, aki kevésbé szeret. Ebben van valami igazság. A feleségek általában mélyebben szeretnek, mint a férjek — a szeretet fontosabb a számukra —, és sok férj önző módon ki is használja ezt. Másrészről, egyes feleségek arról ismertek, hogy hamarabb vonakodnak megadni a férjnek azt, ami a házasságban neki jár, ha keresztezik a kívánságaikat. Valójában némely feleség teljesen megtagadja az ilyen járandóságot. Szomorú, de előfordult, hogy ez hozzájárult a férj részéről elkövetett házasságtöréshez. Mivel mindezekben az esetekben elmulasztják megfogadni Pálnak az 1Korinthus 7:3–5-ben adott tanácsát, itt is a hatalommal való önző visszaélésről beszélhetünk.
14. Milyen bizonyítékok mutatják, hogy némely szülők visszaélnek a gyermekeik feletti hatalmukkal?
14 Az a tény, hogy a gyermekek engedelmeskedni tartoznak a szüleiknek az Úrral egységben, hatalommal ruházza fel a szüleiket, különösen az apát. Nos, hogyan élnek a szülők ezzel a hatalommal? Meggondolatlanul, érzéketlenül, együttérzés nélkül? Számos világi apa, és néhány anya is így cselekszik, és ezzel csak fokozza annak az elterjedését, amit úgy hívnak: „sérült gyermek szindróma” (vagyis tünetegyüttes). A World Health című folyóirat 1984 január/februári száma szerint, „minden társadalomban vannak helytelenül kezelt, bántalmazott gyermekek”, és „úgy tűnik, hogy manapság egyre több és több gyermeket bántalmaznak, kizsákmányolnak, megvernek vagy magára hagynak, és a világ egyetlen része sem kivétel ez alól”. Egy másik riport elmondja, hogy az Egyesült Államokban a gyermekek bántalmazása az utóbbi tíz évben több mint a kétszeresére emelkedett. Mindez természetesen nem más, mint a hatalommal való visszaélés. Még a keresztény szülők, akiknek eszébe sem jut, hogy súlyosan bántalmazzák a gyermeküket, bűnösek lehetnek valamiféle visszaélésben ezen a téren. Ez Pál tanácsából is látható: „Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem továbbra is neveljétek őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint.” „Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek” (Efézus 6:4; Kolossé 3:21).
15., 16. Hogyan eshetnek gyermekek is abba a bűnbe, hogy visszaélnek a hatalmukkal, és mit követel ez meg a szülőktől?
15 Bármennyire furcsának tűnhet is az első pillanatban, még maguk a gyermekek is abba a hibába eshetnek, hogy visszaélnek a hatalommal. Hogyan lehetséges ez? Nos, a gyermekek elérhetik, hogy a szüleik a saját jobb belátásuk ellen cselekdjenek a gyengéd érzelmek miatt, amelyek a szülőkben a gyermekeik iránt megvannak. Egy gyermek, aki tudja, hogy rászolgált az elnáspángolásra, esetleg olyan keserves sírásba kezd, hogy az édesanyja képtelen végrehajtani a megérdmelt büntetést. Egy sikeres üzletasszony, aki azzal dicsekedett, hogy kitűnően tud bánni a vevőivel, ezt mondta: „A nők ezzel a képességgel születnek. Látnia kellene, milyen ügyesen irányítja az én lányom az édesapját!”
16 Egy újság arról tudósít, hogy „Észak-Amerikában aggasztóan növekszik a ’hatalomittas gyermekek’ azáma, akik valósággal uralkodnak a szüleik életén és tetszésük szerint irányítják azt.” A megoldás azonban nem az, hogy a gyermekeknek adunk tanácsot, hanem a szülőknek. A szülőknek kell egységes állásponton lenniük a gyermekeikkel szemben. A fiatalok hamar észreveszik a nézeteltérést és könnyen kijátsszák az egyik szülőt a másik ellen, hogy elérjék, amit akarnak. A szülőknek szilárdan kell ragaszkodniuk ahhoz, ami helyes, ugyanakkor mindig biztosítani kell a gyermekeiket a szeretetükről. Miként Jehova teszi, a szülőknek is szeretetből fakadóan kell fegyelmezniük a gyermekeiket. (Zsidók 12:5, 6.)
Egyéb kapcsolatban
17. Hogyan fordulhat elő hatalommal való visszaélés a munkaadó-munkavállaló viszonyban?
17 A munkaadó-munkavállaló viszony is felkínálhat kísértéseket a hatalommal való visszaélésre. Erre gondolt Pál, amikor azt tanácsolta a rabszolgák tulajdonosainak, akik némiképpen megfelelnek a mai munkaadóknak, felügyelőknek, főnököknek: „Ti urak, hagyjátok el a fenyegetést, hisz tudjátok, hogy nekik is, nektek is a mennyben van az Uratok, és hogy nála nincs személyválogatás” (Efézus 6:9; Kolossé 4:1). Azok a keresztények, akik világi ügyekben gyakorolnak felügyeletet, gondosan kerülniük kell a hatalmukkal való visszaélést. Jó példaként említhetnénk az ókori Boázt, aki kitűnő viszonyban volt azokkal, akik neki dolgoztak. (Ruth 2:4.)
18. Mire kell vigyázniuk az egyedülálló testvéreknek és testvérnőknek, hogy ne essenek a hatalommal való visszaélés bűnébe?
18 Hogy még csak egy területet említsünk, ahol a keresztényeknek óvakodniuk kell a hatalommal való visszaéléstől, az a szexuális vonzalom. A fiatal testvérnők természetéből adódik, hogy sokan közülük szeretnének férjhez menni és gyermekeket szülni. Ennek következtében a férfitestvérek időnként könnyen találhatnak alkalmat arra, hogy játsszanak a testvérnők gyengéd érzelmeivel. Ez természetesen szintén a hatalommal való visszaélés. Pál ezt tanácsolta Timótheusnak: ’Úgy tekintsd az idősebb asszonyokat, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint nőtestvéreket teljes szemérmességgel.’ Másrészt, a keresztény nők azt a tanácsot kapják, hogy „jól rendezett ruhában járjanak, szerényen és józanul gondolkodva ékesítsék magukat”. Akár férjes asszonyok, akár egyedülállók, a nők arra is vigyázzanak, hogy „erkölcsös életmódot” folytassanak. (1Timótheus 2:9; 5:2; 1Péter 3:2.)
19. A bölcsesség, igazságosság, és szeretet kinyilvánításán kívül, milyen tulajdonságnak a felhasználásával kell még törődnünk?
19 Bibliai irodalmunkban sok szó esett már arról, hogy a keresztényeket az isteni bölcsességnek kell irányítania, hogy minden tevékenységükben igazságosságot gyakoroljanak, és mindenkor az alapelveken nyugvó szeretet, az a·gaʹpe legyen az idítékuk. Az eddig leírtak megmutatják, hogy Jehova összes szolgájának nagy gondot kell fordítania a hatalom minőségére, jellegzetességeire, vagy birtoklására. Sohasem szabad visszaélniük vele, hanem mindenkor helyesen kell felhasználniuk. Isten Szava valóban az isteni bölcsességet nyilvánítja ki az ezekben a sorokban közölt tanácsokkal. Ha gondosan követjük az ilyen tanácsot, tiszteletet szerzünk Jehova nevének, áldásul szolgálunk mások számára, és elnyerjük Isten elismerését!
Milyen tanácsra emlékszel?
◻ Miért mondhatjuk, hogy velünk született hajlam indít minket a hatalommal való visszaélésre?
◻ Miért vigyázzanak a vének arra, hogy ne éljenek vissza a hatalmukkal?
◻ Milyen módon ne éljenek vissza a férjek és a feleségek a hatalmukkal az egymással való kapcsolatukban?
◻ Mit kerüljenek mind a szülők, mind a gyermekek az egymással való viszonyukban, ami visszaélést jelentene a hatalom tekintetében?
[Kép a 15. oldalon]
Simon megpróbálta arra használni a vagyonát, hogy befolyást gyakoroljon Péterre. Milyen tanulságot vonhatunk le ebből a beszámolóból?
[Kép a 17. oldalon]
Vajon a gyermeked visszaél-e a hatalmával, hogy kedve szerint irányítson téged?