Tizenegyedik fejezet
„Keressétek először a királyságot”!
1. a) Miért buzdította Jézus a hallgatóit arra, hogy keressék először a Királyságot? b) Mit kérdezzünk meg magunktól?
JÉZUS több mint 1900 évvel ezelőtt egy Galileában mondott beszédében a következőkre buzdította hallgatóit: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az [Isten] igazságosságát.” De miért volt ilyen sürgős ez? Hát nem évszázadokkal később kapott Krisztus hatalmat a Királyság fölött? De igen. A messiási Királyság azonban az az eszköz, amely lehetőséget ad Jehovának arra, hogy igazolja szuverenitását, és véghezvigye a földdel kapcsolatos magasztos szándékát. Mindenki első helyre tette életében a Királyságot, aki valóban megértette ennek a fontosságát. Ha ez igaz volt az első században, mennyivel inkább igaz most, amikor Krisztus már trónra ült mint Király! A kérdés hát ez: azt mutatja az életutam, hogy én Isten Királyságát keresem először? (Máté 6:33).
2. Mire törekszik a legtöbb ember elszántan?
2 Ma szerte a világon emberek milliói keresik először a Királyságot. Azáltal, hogy átadták magukat Jehovának, és az akarata cselekvése köré összpontosul az életük, kimutatják, hogy támogatják a Királyság-uralmat. Az emberiség legnagyobb része azonban a földi örömök keresésével van elfoglalva. A pénzre, valamint a pénzen megvásárolható javakra és élvezetekre törekszenek, vagy az köti le az energiájukat, hogy minél nagyobb karriert fussanak be. Életmódjuk azt tükrözi, hogy belefeledkeznek önmaguk kényeztetésébe, az anyagi javak és az élvezetek hajszolásába. Istent csak a második helyre teszik életükben, ha egyáltalán hisznek benne (Máté 6:31, 32).
3. a) Milyen kincsek keresésére buzdította Jézus a tanítványait, és miért? b) Miért nem szükséges különösen aggódni az anyagiak miatt?
3 Jézus azonban ezt tanácsolta tanítványainak: „Ne halmozzatok tovább kincseket magatoknak a földön”, mert az ilyen javak egyike sem tart örökké. Majd hozzátette: „Inkább halmozzatok magatoknak kincseket az égben”, azáltal hogy Jehovát szolgáljátok. Jézus arra buzdította követőit, hogy legyen „egyszerű” a szemük, és figyelmüket, energiájukat Isten akarata cselekvésére összpontosítsák. „Nem szolgálhattok rabszolgaként Istennek is, és a Gazdagságnak is” — mondta nekik. De mi a helyzet az anyagi szükségleteinkkel — az élelemmel, ruházattal és a lakhelyünkkel? „Ne aggódjatok” — tanácsolta Jézus, és hallgatói figyelmét a madarakra irányította, amiket Isten táplál. Jézus a követőit arra is buzdította, hogy vegyenek leckét a virágoktól, amelyeket Isten öltöztet. Vajon Jehova intelligens emberi szolgái nem érnek többet ezeknél? „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát — mondta Jézus —, és ezek az egyéb [szükséges] dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:19–34). Tetteid azt mutatják, hogy hiszel ebben?
Ne engedd, hogy a Királyság-igazságot elfojtsa valami
4. Mi lehet a következménye annak, ha valaki túl nagy hangsúlyt fektet az anyagi javakra?
4 Helyénvaló, ha törődünk azzal, hogy kielégítsük a saját és a családunk anyagi szükségleteit. Azonban katasztrofális következményei lehetnek annak, ha valaki szélsőségesen törekszik az anyagi javak megszerzésére. Lehet, hogy az ilyen személyek azt állítják, hogy hisznek a Királyságban, de ha a szívükben más dolgok élveznek elsőbbséget, akkor az elfojtja a Királyság-igazságot (Máté 13:18–22). Egyszer például egy gazdag, fiatal elöljáró ezt kérdezte Jézustól: „mit kell tennem, hogy örök életet örököljek?” Ez a fiatal erkölcsös életet élt, és jól bánt másokkal, viszont túl erősen ragaszkodott az anyagi javaihoz. Nem volt képes feladni az anyagi javait azért, hogy Krisztus követője legyen. Így elszalasztotta azt a lehetőséget, amely ahhoz vezethetett volna, hogy Krisztussal legyen az égi Királyságban. Jézus ekkor a következőket mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük az Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!” (Márk 10:17–23).
5. a) Pál buzdítása szerint mivel kellett Timóteusnak elégedettnek lennie, és miért? b) Hogyan használja fel Sátán a „pénz szeretetét” ártalmas csapdaként?
5 Évekkel később Pál apostol levelet írt Timóteusnak, aki akkor Efézusban tartózkodott, egy gazdag kereskedővárosban. Pál erre emlékeztette: „semmit sem hoztunk a világba, és ki sem vihetünk semmit. Így hát, ha van élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk, elégedettek leszünk ezekkel.” Helyénvaló, ha törekszünk arra, hogy a családunknak és nekünk legyen „élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk”. Pál azonban erre figyelmeztetett: „Akiknek . . . elhatározásuk, hogy gazdagok lesznek, azok kísértésbe, csapdába, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embereket.” Sátán kifinomultan ravasz. Először talán kis dolgokkal kísérti meg az embereket. Majd lehet, hogy nagyobb kísértések következnek, például egy előléptetés, vagy egy jobb munka, amely többet fizet, de leköti az addig szellemi célokra fordított időnket. Ha nem vigyázunk, „a pénz szeretete” elfojthatja a sokkal fontosabb Királyság-érdekeket. Pál így fogalmazott: „erre a szeretetre törekedve némelyek eltévelyedtek a hittől, és mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Timóteus 6:7–10).
6. a) Mit kell tennünk ahhoz, hogy elkerüljük az anyagiasság csapdáját? b) Miben lehetünk biztosak, még a világ gazdasági helyzetét figyelembe véve is?
6 Pál őszinte szeretettől indíttatva, erre buzdította keresztény testvérét, Timóteust: „menekülj ezektől a dolgoktól”, és „harcold meg a hit kiváló harcát” (1Timóteus 6:11, 12). Komoly erőfeszítést kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy a körülöttünk lévő világ anyagias életmódja magával ragadjon bennünket. De ha törekszünk arra, hogy hitünkkel összhangban cselekedjünk, Jehova sohasem fog elhagyni bennünket. A magas árak és a gyakori munkanélküliség ellenére biztosítani fogja nekünk mindazt, amire valóban szükségünk van. Pál ezt írta: „Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől, megelégedve a meglevő dolgokkal. Mert [Isten] megmondta: »Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen.« Úgyhogy igen bátrak lehetünk, és elmondhatjuk: »Jehova az én segítőm; nem fogok félni. Mit tehet nekem ember?«” (Héberek 13:5, 6). Dávid király pedig ezt írta: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé” (Zsoltárok 37:25).
A korai tanítványok példája
7. Milyen utasításokat adott Jézus a tanítványainak a prédikálással kapcsolatban, és miért voltak ezek helyénvalóak?
7 Jézus megfelelő képzést adott az apostolainak, majd kiküldte őket Izraelbe, hogy prédikálják a jó hírt, és a következőt hirdessék: „Elközeledett az egek királysága.” Micsoda felvillanyozó üzenet! Jézus Krisztus, a messiási Király ott volt köztük. Mivel az apostolok Isten szolgálatára adták át magukat, Jézus arra buzdította őket, hogy bízzanak abban, hogy Isten gondoskodni fog róluk. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se elemózsiás tarisznyát, se kenyeret, se ezüstpénzt, és két alsóruha se legyen nálatok. Ha pedig valahol beléptek egy otthonba, maradjatok ott, és onnan induljatok el” (Máté 10:5–10; Lukács 9:1–6). Jehova gondoskodott róla, hogy szükségleteiket izraelita társaik kielégítsék, akik között az idegenek iránti vendégszeretet általános volt.
8. a) Miért adott Jézus újabb utasításokat a prédikálással kapcsolatban, közvetlenül a halála előtt? b) Mi maradt továbbra is Jézus követői életének a középpontjában?
8 Később, közvetlenül a halála előtt, Jézus arra figyelmeztette apostolait, hogy a jövőben más körülmények között kell majd munkálkodniuk. Mivel a hatóságok ellenzik a prédikálásukat, lehet, hogy nem fogják majd olyan szívesen fogadni őket Izraelben. Ezenkívül hamarosan a nem zsidók közé is el kell vinniük a Királyság-üzenetet. Így már szükséges volt magukkal vinniük egy „erszényt” és egy „elemózsiás tarisznyát”. Ettől függetlenül továbbra is Jehova Királyságát és az Ő igazságosságát kellett először keresniük, és bízniuk abban, hogy Isten megáldja a szükséges élelem és ruházat meg hajlék megszerzéséért tett erőfeszítéseiket (Lukács 22:35–37).
9. Hogyan tette Pál első helyre a Királyságot, mialatt kielégítette fizikai szükségleteit, és mit tanácsolt ezzel kapcsolatban?
9 Pál apostol alkalmazta Jézus tanácsait, és jó példát mutatott ebben. A szolgálat köré építette az életét (Cselekedetek 20:24, 25). Amikor elment prédikálni valahova, saját maga elégítette ki az anyagi szükségleteit, például sátorkészítéssel. Nem várta el, hogy mások gondoskodjanak róla (Cselekedetek 18:1–4; 1Tesszalonika 2:9). Hálásan elfogadta viszont mások vendégszeretetét és ajándékait, akik ezáltal akarták kifejezni szeretetüket (Cselekedetek 16:15, 34; Filippi 4:15–17). Pál arra buzdította a keresztényeket, hogy ne hanyagolják el a családi kötelezettségeiket a prédikálás miatt, hanem inkább kiegyensúlyozottan lássák el különböző felelősségeiket. Azt tanácsolta nekik, hogy dolgozzanak, szeressék családjukat, és osszák meg másokkal, amijük van (Efézus 4:28; 2Tesszalonika 3:7–12). Buzdította őket, hogy ne az anyagi javaikban bízzanak, hanem Istenben, és az életüket úgy használják fel, hogy az valóban azt tükrözze, hogy tisztában vannak a fontosabb dolgokkal. Jézus tanításaival összhangban ez azt jelentette, hogy először Isten Királyságát és az Ő igazságosságát kellett keresniük (Filippi 1:9–11).
Folyton tartsd első helyen a Királyságot az életedben!
10. Mit jelent először a Királyságot keresni?
10 Mi személyesen milyen mértékben terjesztjük a Királyság jó hírét? Ez részben a körülményeinktől és az értékelésünk mélységétől függ. Ne feledd, Jézus nem azt mondta, hogy „keressétek a királyságot, ha éppen nincs semmi dolgotok”. Jézus tudta, hogy milyen fontos a Királyság, és a következőképpen juttatta kifejezésre Atyja akaratát: „keressétek folyton az ő királyságát” (Lukács 12:31). Legtöbbünknek dolgoznunk kell a saját magunk és a családunk szükségleteinek kielégítéséért, de ha hitünk van, az életünk a Királyság-munka köré fog összpontosulni, amellyel Isten bízott meg bennünket. Ugyanakkor eleget fogunk tenni a családi kötelezettségeinknek is (1Timóteus 5:8).
11. a) Hogyan szemléltette Jézus azt, hogy nem tud mindenki ugyanannyit tenni a Királyság üzenetének terjesztéséért? b) Milyen körülményeknek van szerepük abban, hogy ki mennyit tud tenni?
11 Néhányan több időt tudnak fordítani a Királyság jó hírének prédikálására, mint mások. De Jézus a különböző földtípusokról szóló példázatában rámutatott, hogy akinek kiváló földhöz hasonló szíve van, az gyümölcsöt fog teremni. Mennyit? Ez a körülményektől függ, és egyénenként eltérő lehet. Az életkornak, egészségnek és családi kötelezettségeknek mind szerepük van benne. Ha azonban valaki őszintén értékeli a Királyság jó hírét, akkor sok mindent véghez tud vinni (Máté 13:23).
12. Milyen egészséges szellemi cél kitűzését tanácsos különösen megfontolniuk a fiataloknak?
12 Jó, ha kitűzünk olyan célokat, amelyek segítenek abban, hogy kiterjesszük részvételünket a Királyság-szolgálatban. A fiatalok jól teszik, ha komolyan elgondolkodnak a buzgó fiatal keresztény, Timóteus kiváló példáján (Filippi 2:19–22). Mi lehet jobb számukra az iskola befejezése után, mint a teljes idejű szolgálat? Az idősebbek is hasznot merítenek abból, ha egészséges szellemi célokat tűznek ki.
13. a) Ki dönti el, hogy mi személyesen mennyit tudunk tenni a Királyság-szolgálatban? b) Mit bizonyítunk be, ha valóban a Királyságot keressük először?
13 Ahelyett, hogy azokat kritizálnánk, akikről úgy gondoljuk, hogy többet tehetnének, a hitünknek arra kellene indítania bennünket, hogy a személyes előmenetelünkön dolgozzunk, és a saját körülményeinkhez képest a legteljesebb mértékben szolgáljuk Istent (Róma 14:10–12; Galácia 6:4, 5). Amint azt Jób példája is mutatja, Sátán azt állítja, hogy önző érdekekből szolgáljuk Istent, és leginkább az anyagi javaink, a kényelmünk és a jólétünk érdekel bennünket. De ha tényleg a Királyságot keressük először, akkor mi is bebizonyíthatjuk, hogy az Ördög valóban egy nagy hazug. Ezenkívül azt is bizonyítjuk, hogy a mi életünkben Isten szolgálata áll az első helyen. Szavainkkal és tetteinkkel kimutatjuk, hogy nagyon szeretjük Jehovát, lojálisan támogatjuk szuverenitását, és szeretjük az embertársainkat (Jób 1:9–11; 2:4, 5; Példabeszédek 27:11).
14. a) Miért hasznos, ha tervet készítünk a szántóföldi szolgálat elvégzésére? b) Milyen mértékben veszi ki a részét sok Tanú a szántóföldi szolgálatból?
14 Ha tervet készítünk feladataink elvégzésére, akkor valószínűleg több mindent tudunk megvalósítani, mint terv nélkül. Jehovának van egy ’meghatározott ideje’, amikor véghezviszi szándékát (2Mózes 9:5, Kat.; Márk 1:15). Jó, ha legalább heti egy-két meghatározott időben ki tudjuk venni részünket a szántóföldi szolgálatból, ha erre lehetőségünk van. Jehova Tanúi közül világszerte több százezren vesznek részt a kisegítőúttörő-szolgálatban, és naponta körülbelül két órát töltenek a jó hír prédikálásával. Több százezren mások általános úttörőként szolgálnak, és hozzávetőleg két és fél órát szentelnek a Királyság-üzenet hirdetésének mindennap. A különleges úttörők és a misszionáriusok még ennél is több időt töltenek a Királyság-szolgálatban. Ezenkívül kereshetjük a lehetőségeket arra, hogy megosszuk a Királyság-reménységet kötetlen formában bárkivel, aki meghallgatja (János 4:7–15). Mindnyájunknak vágyakoznunk kellene rá, hogy a körülményeinkhez mérten a lehető legnagyobb mértékben kivegyük a részünket ebből a munkából, mert Jézus megjövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14; Efézus 5:15–17).
15. Miért érzed időszerűnek az 1Korintus 15:58-ban feljegyzett tanácsot a szolgálatunkkal kapcsolatban?
15 Jehova Tanúi a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a föld minden részén egyesülten kiveszik a részüket ebből a szolgálatból, és kiváltságnak tekintik azt. Ők megfogadták a Biblia ihletett tanácsát: „legyetek tántoríthatatlanná, rendíthetetlenné, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrral kapcsolatban” (1Korintus 15:58).
Beszéljük meg a főbb pontokat!
• Amikor Jézus azt mondta, hogy továbbra is ’keressük először a királyságot’, mire utalt, hogy mit tegyünk másodlagos helyre?
• Hogyan tekintsük a saját magunk és a családunk szükségleteinek kielégítését? Milyen segítséget ad nekünk Isten?
• A Királyság-szolgálat milyen ágaiból vehetjük ki a részünket?
[Kép a 107. oldalon]
Jehova Tanúi ma minden országban prédikálják a jó hírt, mielőtt eljön a vég