Karácsony — Vajon ez a módja Jézus üdvözlésének?

A MEGMENTŐ, a régen várt Messiás megszületése valóban az örvendezés időszaka volt. „Íme! — jelentette be egy angyal a Betlehem környéki pásztoroknak — nagy öröm jó hírét jelentem be nektek az egész nép számára, mert ma született nektek Dávid városában egy Megmentő, aki az Úr Krisztus.” Angyalok sokasága csatlakozott Isten dicsőítéséhez: „Dicsőség a magasságban az Istennek és a földön béke a jóakarat emberei között!” (Lukács 2:10–14). Egyesek úgy következtetnek, hogy a keresztényeknek utánozniuk kell az angyalokat abban, amikor ott kifejezték az örömüket Krisztus földrejövetele miatt.

Ez nem az első bibliai feljegyzés arról, hogy az angyalok dicsőítő énekekre fakadtak. A föld alapjainak lerakásakor, „örömteljesen együtt kiáltoztak a hajnalcsillagok és Istennek minden fiai együtt lelkendeztek” (Jób 38:4–7). Ennek az eseménynek a pontos időpontja nincs feljegyezve a Bibliában (1Mózes 1:1, 14–18). Bármennyire örömteljes volt is ez az esemény, a keresztények nem érvelnek úgy, hogy azért mert az angyalok üdvözölték az eseményt, így nekik is évente meg kellene ünnepelniük a föld teremtését és talán bevezetniük egy pogány ünnepet, hogy megemlékezzenek az alkalomról.

Nos, akik megünneplik a karácsonyt, azok éppen ezt teszik Jézus Krisztus születésével. A legtöbb megbízható enciklopédia közül bármelyikben keressük is ki a „karácsony” címszót, azt látjuk igazolva, hogy Jézus születésének az időpontja ismeretlen. Az események leírásakor a Biblia nem tesz említést erről az időpontról.

„Ha bizonytalanul harsan a trombita”

„Isten nem a rendetlenség, hanem a békesség [Istene]” — írta Pál apostol, kiigazítva az ókori korinthusi gyülekezet helytelenségeit. Ugyanebben a szövegösszefüggésben ezt a kérdést tette fel: „Ha bizonytalanul harsan a trombita, ki készül csatába?” (1Korinthus 14:8, 33). Nos, ha a rend Istenének szándékában állna megünnepeltetni a keresztényekkel Fia megszületését a földön, akkor vajon a tökéletlen emberekre bízná, hogy önkényesen ők válasszanak ki egy időpontot a pogány ünnepek közül és istentelen szokásokat vegyenek át?

Néhány bibliai példa megvizsgálása rávilágít arra, hogy Jehova Isten nem ily módon bánik a népével. Amikor a Mózesi Törvény alatt megkövetelte az izraelitáktól, hogy tartsanak meg bizonyos évenkénti ünnepeket, akkor Isten meghatározott időpontokat jelölt ki erre és megmondta nekik, hogyan tartsák meg ezeket az ünnepi alkalmakat (2Mózes 23:14–17; 3Mózes 23:34–43). Jézus Krisztus, bár soha nem parancsolta meg, hogy emlékezzenek meg a születéséről, megparancsolta követőinek, hogy tartsanak meg egy meghatározott dátumot. „Azon az éjszakán, amelyen kiszolgáltatták”, i. sz. 33. niszán hónap 14-én, Jézus bevezette az Úr vacsorájának megünneplését, melyhez kovásztalan kenyeret és bort használt fel. Ezt parancsolta: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (1Korinthus 11:23, 24). A trombita hangja világos, félreérthetetlen arra vonatkozóan, hogy mikor és hogyan tartsák meg az Úr vacsoráját. Akkor hát mi a helyzet a karácsonnyal? Sehol a Bibliában nem találunk parancsot arra, hogy megünnepeljük Krisztus születését, és azt sem mondja nekünk, hogy mikor vagy hogyan tegyük ezt.

’Hogy az embereket megnyerjem’

„Oh, természetesen tudom, hogy a karácsony pogány eredetű — mondta egy lelkész a tokiói Zion egyházban —, de amíg az átlagemberek december 25-én érdeklődnek a keresztény hit iránt és eljönnek, hogy megismerjék a Dicsőséges Jézus tanításait, addig a karácsonynak helye van a keresztény hitben.” Sokan egyetértenek ezzel az érveléssel. Te hiszel abban, hogy helyénvaló az ilyen megalkuvás?

Egyesek azzal érvelnek, hogy maga Pál is megalkudott, hogy hívőket nyerjen meg. „ . . . magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem — írta —, hogy a többséget megnyerjem . . . A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem . . . hogy megnyerjem a törvény nélkülieket . . . Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részesüljek annak javaiban” (1Korinthus 9:19–23, Ökumenikus fordítás). Vajon ezek a szavak azt igazolják, hogy pogány ünnepeket kell átvennünk ahhoz, hogy pogányokat nyerjünk meg a keresztényhitnek?

Vizsgáld meg alaposan Pál kijelentésének a szövegösszefüggését. A 21. versben ezt mondta: „ . . . pedig nem vagyok az Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek” (Ö. f.). Tehát nem alkudott meg az olyan dolgokban, amelyek átlépték a Krisztus törvényét, hanem ’úgy élt mint egy pogány’ azáltal, hogy tiszteletben tartotta a helyi szokásokat és hagyományokat, amíg azok nem álltak ellentétben a keresztény törvényekkel.a

Ezt az elmédben tartva, gondolj arra, hogy a pogány ünnepek karácsony néven történő átvétele a „keresztényiségbe” hogyan tekinthető a következő bibliai parancs fényében: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában. Mert mi szövetsége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? . . . Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? . . . ’Ezért menjetek ki közülük és különüljetek el — ezt mondja Jehova — és tisztátalant ne érintsetek; és én magamhoz fogadlak titeket’ ” (2Korinthus 6:14–17). Függetlenül attól, hogy milyen kifogásokat hoznak fel, a keresztényiség házasságtörő egyesítése a pogány ünnepekkel nem lehet a módja Jézus, mint a Megmentő üdvözlésének. Nem lett volna helyénvaló ezt tenni az első században, amikor Jézus testben jött el, és éppen úgy nem helyénvaló ma sem és a jövőben sem, amikor Krisztus Királyként jön el, hogy végrehajtsa Isten ítéletét (Jelenések 19:11–16). Tulajdonképpen azok, akik szeretik megünnepelni a pogány ünnepeket „keresztény”-nek álcázva azokat, határozottan megtagadják Jézus Krisztust

A helyre nem állított „titkos keresztények”

Tanuljunk abból, ami a katolikusokkal történt Japánban a sogun korszak alatt. Amikor 1614-ben megkezdődött a katolikusok elnyomása, a mintegy 300 000 japán katolikusnak három választása volt: vértanúvá lenni, elhagyni a hitét vagy illegalitásba vonulni. Akik illegalitásba vonultak, azokat titkos keresztényeknek nevezték. Hitük álcázása végett különböző buddhista és sinto szokásokat vettek fel. Egyházi szertartásaikban az úgynevezett Maria Kannon-t használták, amely Máriát buddhista boddhiszatvaként ábrázolta egy gyermeket tartó anya képében. Ünnepeik elegyítették a buddhista, a katolikus és sinto vallást. Amikor arra kényszerültek, hogy buddhista temetésen vegyenek részt, ott mégis keresztény imákat ismételgettek és modoshi szertartást tartottak, hogy az érvénytelenítse a buddhista istentiszteletet. Mi lett azokból a „keresztények”-ből?

„Ami a Kirishitans [keresztények] többségét illeti — fejti ki a The Hidden Christians című könyv —, a vallási kötődés megnehezítette számukra, hogy szakítsanak a sinto és buddhista istenek imádatával.” Amikor a tilalom megszűnt és a katolikus misszionáriusok visszatérhettek Japánba, a „titkos keresztények” többsége ragaszkodott a vegyes típusú vallásához.

De bírálhatja-e a katolikus egyház ésszerű módon ezeket a „titkos keresztényeket”, akik visszautasították, hogy újra római katolikusokká váljanak? A katolikus egyház hasonló módon sok pogány tanítást és ünnepet átvett, beleértve a karácsonyt. Ha a katolikusok és a protestánsok — akik egyébként keresztényeknek vallják magukat — pogány ünnepekkel pogánnyá tették a „keresztényiségüket”, vajon nem vetik el ezzel Jézus Krisztust is?

Az igaz keresztény hit helyreállítása

Setsuko, aki 36 évig buzgó katolikus asszony volt, végül ráébredt erre a felismerésre. A II. világháború után igyekezett a kialakult szellemi űrt azzal kitölteni, hogy kapcsolatba lépett a katolikus egyházzal. ’Milyen megnyugtató!’ — gondolta, amikor részt vett a karácsonyi misén és tündöklő karácsonyfákat látott a templomon belül és kívül. „Büszke voltam a gyönyörű díszítésünkre, mely túltett a közeli templomok díszítésén” — mondta. Mindazonáltal Setsuko nem értette valójában a katolikus tanításokat, pedig egy ideig még vasárnapi iskolát is tanított. Amikor több egyházi munkát szeretett volna végezni, feltett néhány kérdést a lelkészének. Ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdéseire, a pap fölényesen beszélt vele. Csalódottságában elhatározta, hogy saját maga fogja tanulmányozni a Bibliát. Két héttel később, Jehova Tanúi meglátogatták őt, és ő beleegyezett a házi bibliatanulmányozásba.

Így emlékszik vissza: „Fájdalmas volt szembenézni azokkal a bibliai igazságokkal, amelyek megcáfolták az addigi hitnézeteimet. Még hajhullásom, alopecia neurotica-m is volt az izgatott állapotom miatt. Az igazság fénye azonban fokozatosan beragyogott a szívembe. Elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy Jézus nem születhetett a hideg, esős decemberben, amikor a pásztorok nem legeltethették volna éjszaka kint a juhaikat (Lukács 2:8–12). Ez az ismeret teljesen megsemmisítette a Jézus születéséről kialakított képemet, hiszen mi vattát használtunk arra, hogy hóval díszítsük a juhokról és a pásztorokról szóló jeleneteket.”

Miután meggyőződött arról, amit a Biblia valójában tanít, Setsuko elhatározta, hogy többé nem ünnepli meg a karácsonyt. Többé már nem érzi évente egyszer „a karácsony szellemét”, hanem minden nap érzi a keresztény adakozás boldogító szellemét.

Ha őszintén hiszel Krisztusban, ne zavarjon, amikor azt látod, hogy a pogányok beszennyezik a karácsonyt. Csak azt állítják vissza, ami eredetileg is volt — pogány ünnep. A karácsony senkit nem vezet el Jézus Krisztus üdvözléséhez, aki láthatatlanul, égi Királyként tért vissza (Máté 24., 25.; Márk 13.; Lukács 21. fejezetei). Ehelyett, az igaz keresztények egész évben a Krisztuséhoz hasonló szellemet mutatnak fel, és hirdetik a Királyság jó hírét, amelynek Jézus lett a Királya. Így kívánja tőlünk Isten, hogy üdvözöljük Jézus Krisztust mint Megmentőnket és a Királyság Királyát (Zsoltárok 2:6–12).

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

Az igaz keresztények egész évben tisztelik Jézust