Szolgáljunk az isteni béke követeiként
„Mily szépek a hegyeken . . . [annak] lábai, a ki békességet hirdet” (ÉSAIÁS 52:7).
1., 2. a) Milyen jó hírt kell közölnünk, ahogyan azt az Ésaiás 52:7 megjövendölte? b) Mit jelentettek Ésaiás prófétai szavai az ókori Izráel esetében?
JÓ HÍRÜNK van, melyet hirdetnünk kell! Ez a jó hír a békéről — az igazi békéről szól. Megmentés üzenete ez, mely Isten Királyságával van kapcsolatban. Réges-régen Ésaiás próféta írt erről, és szavai az Ésaiás 52:7-ben maradtak fenn számunkra, ahol ezt olvashatjuk: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!”
2 Jehova ihlette prófétáját, Ésaiást az üzenet feljegyzésére, hogy hasznára váljon az ókori Izráelnek, napjainkban pedig nekünk. Mit jelent ez? Abban az időben, amikor Ésaiás ezeket a szavakat írta, Izráel északi királyságát már valószínűleg fogságba vitték az asszírok. Júda déli királyságának a lakosait később viszik fogságba Babilonba. A nemzetben ezek a szívfájdalom és a felfordulás napjai voltak, mivel a nép nem engedelmeskedett Jehovának, s ezért az emberek nem voltak békében Istennel. Amint Jehova megmondta nekik, bűnös életútjuk falat emelt köztük és Istenük között (Ésaiás 42:24; 59:2–4). Jehova azonban Ésaiáson keresztül előre megmondta, hogy a megfelelő időben Babilon kapui kitárulnak. Isten népe szabad lesz, hogy visszatérjen hazájába, és újjáépítse Jehova templomát. Sion helyreáll, és újra az igaz Isten imádatát gyakorolják Jeruzsálemben (Ésaiás 44:28; 52:1, 2).
3. Izráel helyreállításának a próféciája hogyan volt egyben a béke próféciája is?
3 Ez az ígéret a szabadulásra egyben békéről szóló prófécia is volt. Ha az izraeliták visszatérnének földjükre, amelyet Jehova adott nekik, ez az Isten irgalmának és az ő megbánásuknak a bizonyítéka volna. Azt mutatná, hogy békében vannak Istennel (Ésaiás 14:1; 48:17, 18).
„Uralkodik a te Istened!”
4. a) Milyen értelemben volt elmondható i. e. 537-ben, hogy ’Jehova uralkodik’? b) Hogyan irányította Jehova az eseményeket, hogy javára váljanak a népének a későbbi években?
4 Amikor Jehova végrehajtotta ezt a szabadítást i. e. 537-ben, találóan lehetett kijelenteni Sionról: „Uralkodik a te Istened!” Igen, Jehova az „örökkévalóság Királya” (Jelenések 15:3, NW). Ám népének ez a megszabadítása szuverenitásának újabb megnyilvánulása volt. Feltűnő módon mutatta meg, hogy hatalma felette áll még az addigi legnagyobb emberi birodalomnak is (Jeremiás 51:56, 57). Jehova szelleme működésének az eredményeként meghiúsultak a népe ellen szőtt egyéb összeesküvések (Eszter 9:24, 25). Jehova különféle módon újra meg újra közbeavatkozott, hogy Méd-Perzsia királyai együttműködjenek az ő szuverén akaratának végrehajtásában (Zakariás 4:6). Az azokban a napokban történt csodálatos eseményeket feljegyezték számunkra a Bibliában, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter, Aggeus és Zakariás könyvében. S mily hiterősítő áttekinteni ezeket!
5. Milyen jelentőségteljes eseményekre mutat rá az Ésaiás 52:13—53:12?
5 Ami azonban i. e. 537-ben és azután történt, csupán a kezdet volt. Közvetlenül a helyreállítási prófécia után az 52. fejezetben Ésaiás a Messiás eljöveteléről írt (Ésaiás 52:13—53:12). A Messiáson keresztül, akiről kiderült, hogy Jézus Krisztus, Jehova olyan szabadítás és béke üzenetét küldte, mely még annál is jelentősebb, mint ami i. e. 537-ben volt.
Jehova legfőbb békekövete
6. Ki Jehova legfőbb békekövete, és milyen megbízatást vonatkoztatott magára?
6 Jehova legfőbb békekövete Jézus Krisztus. Ő Isten Igéje, Jehova személyes Szószólója (János 1:14). Ezzel összhangban nem sokkal azután, hogy megkeresztelkedett a Jordán folyóban, Jézus Názáretben, a zsinagógában felállt, és az Ésaiás 61. fejezetéből felolvasta, milyen megbízást kapott. Ez a megbízás világossá tette, többek között azért küldetett, hogy „szabadulásról” és ’gyógyításról’ prédikáljon, valamint arról, hogy lehetőség van kedvet találni Jehova előtt. Jézus azonban nem csupán békeüzenetet hirdetett. Isten azért is küldte, hogy alapról gondoskodjon a maradandó békére (Lukács 4:16–21).
7. Mit eredményez, ha békében vagyunk Istennel, ami Jézus Krisztuson keresztül lehetséges?
7 Jézus születésének idején angyalok jelentek meg néhány pásztornak Betlehem közelében, dicsőítve Istent, így szólva: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön béke a jóakarat emberei között!” (Lukács 2:8, 13, 14, NW). Igen, úgy volt, hogy azoknak lesz békéjük, akik felé Isten kimutatta jóakaratát, mert hitet gyakoroltak a Fián keresztül megtett gondoskodásban. Ez mit jelent? Azt, hogy az emberek, bár bűnben születtek, tiszta állapotba és helyeselt kapcsolatba kerülhettek Istennel (Róma 5:1). Élvezhették a belső nyugalmat, a békét, amely sehogy máshogy nem lehetséges. Az Istennek megfelelő időben megszabadulnak Ádám bűnének minden hatásától, ideértve a betegséget és a halált is. Az emberek többé nem lesznek vakok, siketek vagy nyomorékok. A lehangoló gyengeség és a szívet tépő elmebeli rendellenességek végleg megszűnnek. Lehetővé válik majd, hogy tökéletességben élvezhessék az életet örökké (Ésaiás 33:24; Máté 9:35; János 3:16).
8. Kiknek van felajánlva az isteni béke?
8 Kiknek van felajánlva ez a béke? Mindazoknak, akik hitet gyakorolnak Jézus Krisztusban. Pál apostol azt írta, hogy „tetszett az Atyának . . . hogy Ő általa [Krisztus által] békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő [Jézus] keresztjének vére által”. Az apostol ezenkívül még hozzátette, hogy a megbékélés magában foglalja azt, ami a „mennyekben” van — vagyis azokat, akik majd társörökösök lesznek Krisztussal az égben. A „földön” lévőket is magában foglalja — vagyis azokat, akik kegyet találnak, és lehetőségük lesz örökké élni ezen a földön, amikor az a paradicsomi körülmények teljességére jut (Kolossé 1:19, 20). Mivel felhasználják Jézus áldozatának értékét, s mivel szívből engedelmeskednek Istennek, mindannyian meghitt barátságot élvezhetnek Istennel. (Vö. Jakab 2:22, 23.)
9. a) Milyen más kapcsolatokra van még hatással az Istennel való béke? b) Milyen hatalmat ruházott Jehova a Fiára, hogy majd maradandó békét teremtsen mindenütt?
9 Mennyire létfontosságú ez a béke Istennel! Ha nincs béke Istennel, nem lehet maradandó vagy jelentőségteljes béke egyetlen más kapcsolatunkban sem. A Jehovával való béke az alapja az igazi békének a földön (Ésaiás 57:19–21). Helyénvalóan Jézus Krisztus a Béke Fejedelme (Ésaiás 9:6). Jehova az uralkodói hatalmat is őrá bízta, aki által az emberek megbékélhetnek Istennel (Dániel 7:13, 14). Jézus emberek feletti fejedelmi uralmának eredményeivel kapcsolatban Jehova megígéri: „békéjének nem lesz vége” (Ésaiás 9:7; Zsoltárok 72:7).
10. Hogyan mutatott Jézus példát Isten békeüzenetének a hirdetésében?
10 Minden embernek szüksége van erre az Istentől származó békeüzenetre. Jézus személy szerint buzgón mutatott példát ennek prédikálásában. Így tett a jeruzsálemi templom területén, a hegyoldalon, az úton, egy szamaritánus asszonnyal egy kútnál és az emberek otthonaiban. Ahol csak voltak emberek, Jézus kereste az alkalmat, hogy prédikáljon nekik a békéről és Isten Királyságáról (Máté 4:18, 19; 5:1, 2; 9:9; 26:55; Márk 6:34; Lukács 19:1–10; János 4:5–26).
Arra kapunk képzést, hogy Krisztus nyomdokain járjunk
11. Milyen munkára képezte ki Jézus a tanítványait?
11 Jézus arra tanította tanítványait, hogy prédikálják Istennek a békeüzenetét. Mint ahogy Jézus „hű és igaz bizonysága” volt Jehovának, felismerték, az ő felelősségük is, hogy tanúskodjanak (Jelenések 3:14; Ésaiás 43:10–12). Krisztusra tekintettek Vezetőjükként.
12. Hogyan mutatott rá Pál a prédikálótevékenység fontosságára?
12 Pál apostol azt fejtegette, milyen fontos ez a prédikálótevékenység, amikor ezt mondta: „azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.” Vagyis senki sem fog csalódni, aki hitet gyakorol Jézus Krisztusban mint Jehova megmentést hozó Főközvetítőjében. Az etnikai hovatartozás nem kizáró tényező, hiszen Pál még hozzátette: „nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róma 10:11–13). De hogyan szereztek tudomást erről a lehetőségről az emberek?
13. Mire volt szükség, hogy az emberek halljanak a jó hírről, és hogyan reagáltak erre a szükségletre az első századi keresztények?
13 Pál úgy foglalkozott ezzel a szükséglettel, hogy kérdéseket tett fel, amelyeken Jehova minden szolgájának el kell gondolkodnia. Az apostol ezt kérdezte: „Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek?” (Róma 10:14, 15). A korai keresztényekről szóló beszámoló ékesszólóan bizonyítja, hogy férfiak és asszonyok, fiatalok és idősek reagáltak arra a példára, amelyet Krisztus és az apostolai állítottak fel. A jó hír buzgó hirdetőivé váltak. Jézust utánozva mindenütt prédikáltak az embereknek, ahol csak fel lehetett őket lelni. Mivel nem szerettek volna senkit sem kihagyni, ezért nyilvános tereken és házról házra is végezték szolgálatukat (Cselekedetek 17:17; 20:20).
14. Hogyan bizonyult igaznak, hogy „szépek” a jó hírt vivőknek a „lábai”?
14 Természetesen nem mindenki fogadta a keresztény prédikálókat kedvesen. Ennek ellenére, amit Pál apostol az Ésaiás 52:7-ből idézett, igaznak bizonyult. Miután feltette a kérdést: „Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek?”, hozzátette: „A miképen meg van írva: Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!” A legtöbben közülünk nem tekintjük a lábunkat szépnek vagy gyönyörűnek. Akkor hát mit jelent ez? Azt a lábat, amely rendszerint egy személyt mozgat, miközben elmegy másoknak prédikálni. Ez a láb valójában ezt a személyt jelképezi. S mi biztosak lehetünk benne, hogy sokak számára, akik a jó hírt hallották az apostoloktól és Jézus Krisztus más, első századi tanítványaitól, ezek a korai keresztények valóban gyönyörű látványt nyújtottak (Cselekedetek 16:13–15). Ezenfelül értékesek voltak Isten szemében.
15., 16. a) Hogyan mutatták ki a korai keresztények, hogy valóban a béke követei? b) Mi segíthet abban, hogy ugyanúgy végezzük a szolgálatunkat, mint az első századi keresztények?
15 Jézus követői a béke hírét vitték, s ezt békésen tették. Jézus a következő utasítást adta a tanítványainak: „Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza” (Lukács 10:5, 6). A sa·lómʹ, vagy ’békesség’, hagyományos zsidó köszöntés. Jézus utasításai azonban ennél sokkal többet foglaltak magukban. „Krisztusért járván . . . követségben”, felkent tanítványai így sürgették az embereket: „béküljetek meg az Istennel” (2Korinthus 5:20). Jézus utasításaival összhangban az emberekkel Isten Királyságáról beszéltek, és arról, hogy ez mit jelenthet rájuk nézve egyénileg. Akik hallgattak rájuk, áldásban részesültek, akik elutasították ezt az üzenetet, veszítettek.
16 Jehova Tanúi ma ugyanígy végzik a szolgálatukat. A jó hír, melyet az emberekhez visznek, nem az övék; Azé, aki elküldte őket. Az ő megbízatásuk az, hogy átadják. Ha az emberek elfogadják, csodálatos áldások lehetősége nyílik meg előttük. Ha elutasítják, a Jehova Istennel és Fiával, Jézus Krisztussal való békét utasítják el (Lukács 10:16).
Békésen egy vad világban
17. Hogyan viselkedjünk még akkor is, ha sértegetnek minket, és miért?
17 Bárhogy reagáljanak is az emberek, Jehova szolgáinak fontos szem előtt tartaniuk, hogy az isteni béke követei. A világi emberek túlfűtött vitatkozásokba keveredhetnek, és szabadjára engedhetik haragjukat, csípős megjegyzéseket téve, vagy sértéseket vagdosva azok fejéhez, akik felbosszantják őket. Néhányan talán így tettünk korábban. De ha már felöltöttük az új egyéniséget, és már nem vagyunk része a világnak, akkor nem utánozzuk az ilyen emberek útjait (Efézus 4:23, 24, 31; Jakab 1:19, 20). Függetlenül attól, hogy mások mit tesznek, alkalmazni fogjuk a tanácsot: „Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róma 12:18).
18. Hogyan reagáljunk, ha egy köztisztviselő durva velünk szemben, és miért?
18 Szolgálatunk időnként köztisztviselők elé vihet minket. Hatalmukat kihangsúlyozva ’számon kérhetik’ rajtunk, hogy miért teszünk meg bizonyos dolgokat, vagy hogy miért tartózkodunk bizonyos tevékenységektől. Talán azt is meg akarják tudni, miért prédikáljuk az üzenetet — olyan üzenetet, amely leleplezi a hamis vallást, és amely a jelenlegi világrendszer végéről szól. Tiszteletben tartva a Krisztus által felállított példát, arra érzünk indíttatást, hogy szelídséget és mélységes tiszteletet mutassunk (1Péter 2:23; 3:15). Ezekre a tisztviselőkre gyakran nyomást gyakorol a papság, vagy talán a saját feletteseik. A szelíd felelet segíthet nekik felismerni, hogy tevékenységünk nem veszélyes rájuk, illetve a közösség békéjére nézve. Az ilyen felelet a tisztelet, az együttműködés és a béke szellemét fejleszti ki azokban, akik elfogadják (Titus 3:1, 2).
19. Milyen tevékenységbe nem keverednek bele sohasem Jehova Tanúi?
19 Jehova Tanúit világszerte olyan emberekként ismerik, akik nem vesznek részt a világ viszálykodásaiban. Nem bonyolódnak bele a világ faji, vallási vagy politikai konfliktusaiba (János 17:14). Mivel Isten Szava arra utasít minket, hogy ’engedelmeskedjünk a felső hatalmasságoknak’, még csak nem is gondolunk arra, hogy polgári engedetlenségbe keveredjünk bele, tiltakozva a kormány politikája ellen (Róma 13:1). Jehova Tanúi sosem csatlakoztak olyan mozgalomhoz, amelynek a kormány megdöntése volt a célja. Azokat az irányadó mértékeket tekintve, melyeket Jehova állított fel keresztény szolgáinak, elképzelhetetlen, hogy részt vegyenek bármiféle vérontásban vagy erőszakban! Az igaz keresztények nem csupán beszélnek a békéről; összhangban élnek azzal, amit prédikálnak.
20. Milyen hírnevet szerzett Nagy-Babilon a békét illetően?
20 Az igaz keresztényekkel ellentétben a kereszténység vallásszervezeteit képviselők nem bizonyultak a béke követeinek. Nagy-Babilon vallásai — a keresztény egyházak és a nem keresztény vallások egyaránt — elnézték, támogatták vagy éppen ők vezették a nemzetek háborúit. Ezenkívül ők voltak a felbújtói annak, hogy üldözték, sőt megölték Jehova hűséges szolgáit. Ezért a Jelenések 18:24 Nagy-Babilonról kijelenti: „abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.”
21. Hogyan reagál sok tiszta szívű ember, amikor látja a különbséget Jehova népének és a hamis vallást gyakorlóknak a viselkedése között?
21 A kereszténység vallásaitól és Nagy-Babilon többi részétől eltérően az igaz vallás építő, egyesítő erő. Jézus Krisztus ezt mondta igaz követőinek: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35). Ez a szeretet felülmúlja a nemzeti, társadalmi, gazdasági és faji korlátokat, amelyek most megosztják a körülöttünk lévő emberiséget. Ezt megfigyelve, világszerte emberek milliói mondják Jehova felkent szolgáinak: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zakariás 8:23).
22. Hogyan tekintjük a még elvégzendő tanúskodómunkát?
22 Jehova népeként nagyon örülünk annak, amit Isten már eddig megvalósított, de munkánk még nem ért véget. A földműves, miután elvetette a magot, és megművelte földjét, nem hagyja abba a munkát. Tovább dolgozik, különösen az aratás kellős közepén. Az aratás idején kitartó, nagy erőfeszítésre van szükség. Most pedig az igaz Isten imádóinak nagyobb begyűjtése van folyamatban, mint valaha. Ez az öröm ideje (Ésaiás 9:3). Igaz, ellenségeskedéssel és közönnyel találjuk szembe magunkat. Egyénenként talán komoly betegséggel, nehéz családi helyzetekkel vagy gazdasági nehézséggel igyekszünk megküzdeni. De Jehova iránt érzett szeretetünk arra indít minket, hogy tartsunk ki. Olyan üzenetet bízott ránk Isten, amelyet az embereknek hallaniuk kell. Ez valóban a béke üzenete. Ez az az üzenet, melyet maga Jézus hirdetett — Isten Királyságának a jó híre.
Mit felelsz rá?
◻ Hogyan teljesedett be az Ésaiás 52:7 az ókori Izráelen?
◻ Hogyan bizonyult Jézus a legfőbb békekövetnek?
◻ Hogyan kapcsolta össze Pál apostol az Ésaiás 52:7-et a munkával, melyben a keresztények részt vesznek?
◻ Mit jelent napjainkban a béke követének lenni?
[Képek a 13. oldalon]
Jehova Tanúi Jézushoz hasonlóan az isteni béke követei
[Képek a 15. oldalon]
Jehova Tanúi békések maradnak, függetlenül attól, hogyan reagálnak az emberek a Királyság-üzenetre