Gyűlölik őket a hitük miatt

„Gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért” (MÁTÉ 10:22).

 1., 2. Tudsz mondani olyan valós életből vett tapasztalatokat, amelyeket Jehova Tanúi a hitük gyakorlása miatt éltek át?

KRÉTA szigetén egy becsületes boltost rengetegszer letartóztattak, és újra meg újra a görög bíróságok elé idéztek. Összesen több mint hat évet töltött börtönben, távol a feleségétől és öt gyermekétől. Japánban egy 17 éves diákot kizártak az iskolából, pedig jó volt a magaviselete, és osztályelső volt a 42 diák között. Franciaországban számos embert rövid úton elbocsátottak a munkahelyéről, pedig arról voltak ismertek, hogy szorgalmas és lelkiismeretes munkások. Mi a közös ezekben a valós életből vett tapasztalatokban?

² Mindegyikük Jehova Tanúja volt. Mi volt a „bűnük”? Alapjában véve az, hogy hitük szerint éltek. Jézus Krisztus tanításainak engedelmeskedve a boltos megosztotta másokkal a hitét (Máté 28:19, 20). Többnyire egy elavult görög törvény alapján ítélték el, amely szerint bűncselekménynek számít a térítői tevékenység. A diákot azért zárták ki, mert a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismerete nem engedte meg neki, hogy részt vegyen a kötelező kendogyakorlatokon (japán kardforgatás-művészet) (Ésaiás 2:4). Akiket pedig Franciaországban elbocsátottak a munkahelyükről, azokkal közölték, hogy csupán azért küldték el őket, mert Jehova Tanúiként azonosították magukat.

 3. Miért okoznak az emberek viszonylag ritkán nagy szenvedést Jehova Tanúi többségének?

³ Ezek a kemény tapasztalatok jól jellemzik, min mentek keresztül Jehova Tanúi nemrégiben néhány országban. Jehova Tanúi többségének azonban viszonylag ritkán okoznak az emberek ilyen nagy szenvedést. Jehova népe világszerte jó magaviseletéről ismeretes — ez olyan hírnév, mely senkinek sem ad igazából okot arra, hogy ártani akarjon nekik (1Péter 2:11, 12). Nem tervelnek ki összeesküvést, és nem viselkednek ártó módon (1Péter 4:15). Épp ellenkezőleg, megpróbálnak a Biblia tanácsai szerint élni, hogy elsősorban Istennek, utána pedig a világi kormányzatoknak rendeljék alá magukat. Megfizetik a törvény által megkövetelt adókat, és igyekeznek ’minden emberrel békességesen élni’ (Róma 12:18; 13:6, 7; 1Péter 2:13–17). Bibliai oktatómunkájuk által előmozdítják a törvény iránti tiszteletet, a családi értékeket és az erkölcsöt. Sok kormány dicsérte már őket, amiért törvénytisztelő állampolgárok (Róma 13:3). De amint az első bekezdésben is utaltunk rá, időnként ellenségeskedés célpontjai — néhány országban még be is tiltja működésüket a kormány. Meglepjen ez minket?

A tanítvánnyá válás „ára”

 4. Jézus szerint mire számíthatunk, ha a tanítványai leszünk?

⁴ Jézus Krisztus nem hagyott kétséget afelől, mit jelent a tanítványának lenni. „Nem nagyobb a szolga az ő uránál — mondta a követőinek. — Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” Jézust „ok nélkül” gyűlölték (János 15:18–20, 25; Zsoltárok 69:5; Lukács 23:22). Tanítványai ugyanerre számíthattak — ellenségeskedésre, minden jogalap nélkül. Többször is így figyelmeztette őket: „gyűlöletesek lesztek” (Máté 10:22; 24:9).

 5., 6. a) Miért buzdította Jézus arra a leendő követőit, hogy ’számolják ki az árat’? b) Miért ne jöjjünk tehát zavarba, ha ellenségeskedéssel találkozunk?

⁵ Jézus ezért arra buzdította leendő követőit, hogy ’számolják ki a tanítvánnyá válásuk árát’ (Lukács 14:28, Revised Standard Version). Miért? Nem azért, hogy legyenek-e a követői vagy sem, hanem azért, hogy legyenek eltökéltek abban, hogy teljesítik, ami azzal jár. Felkészültnek kell lennünk, hogy kiálljunk bármilyen próbát vagy nehézséget, amely ezzel a kiváltsággal jár (Lukács 14:27). Senki sem kényszerít minket arra, hogy Jehovát szolgáljuk Krisztust követve. Önkéntes döntésről van szó, amely tájékozottságon alapul. Tudjuk előre, hogy az áldásokon kívül, melyeket akkor tapasztalunk, ha önátadott kapcsolatba kerülünk Istennel, ’gyűlöletesek leszünk’. Ennélfogva nem jövünk zavarba, ha ellenségeskedéssel találkozunk. ’Kiszámoltuk az árat’, és teljes mértékben fel vagyunk arra készülve, hogy meg is fizetjük (1Péter 4:12–14).

⁶ Miért akarnak némelyek, ideértve néhány kormányzati hatóságot is, ellene lenni az igaz keresztényeknek? Segít megtalálnunk a választ, ha megvizsgálunk két vallási csoportot, amely az i. sz. első században létezett. Mindkettőt gyűlölték, de igen különböző okok miatt.

Gyűlölők és gyűlöltek

 7., 8. Milyen tanítások mutattak megvetést a nem zsidók iránt, és milyen magatartás alakult ki ennek következtében a zsidók között?

⁷ Az i. sz. első században Izráel Róma fennhatósága alatt állt, és a judaizmus, a zsidó vallási rendszer, egészében véve elnyomó vallásvezetők kezében volt, az írástudók és a farizeusok kezében (Máté 23:2–4). Ezek a fanatikus vezetők kiforgatták a Mózesi Törvénynek azokat az előírásait, hogy különüljenek el a nemzetektől, olyan követelménnyé téve, hogy vessék meg a nem zsidókat. Ezzel olyan vallást hoztak létre, amely gyűlöletet szült a nem zsidókkal szemben, ami viszont gyűlöletet keltett a nem zsidókban.

⁸ Nem volt nehéz arról prédikálniuk a zsidó vezetőknek, hogy vessék meg a nem zsidókat, mivel a zsidók akkoriban hitvány teremtményeknek tartották őket. A vallásvezetők azt tanították, hogy a zsidó asszonyoknak sosem szabad egyedül lenniük nem zsidókkal, mert azok „feltehetően feslettek”. A zsidó férfiaknak sem volt szabad „egyedül lenniük velük, mivel azok vért onthatnak”. Az olyan tejet, melyet nem zsidók fejtek, nem volt szabad felhasználniuk, hacsak nem volt jelen a fejésnél egy zsidó, hogy végignézze. Vezetőik befolyásolására a zsidók tartózkodó és mereven elzárkózó magatartást fejlesztettek ki magukban. (Vesd össze: János 4:9.)

 9. Milyen hatása volt a zsidó vezetők nem zsidókkal kapcsolatos tanításának?

⁹ Az ilyen, nem zsidókkal kapcsolatos tanítások aligha mozdítottak elő jó kapcsolatot a zsidók és a nem zsidók között. A nem zsidók úgy tekintették a zsidókat, hogy azok az egész emberiséget gyűlölik. Tacitus (i. sz. 56 körül született) római történetíró azt mondta a zsidókról, hogy „mindenki mást ellenségesen gyűlölnek”. Tacitus még azt is állította, hogy a zsidó prozelitákká lett nem zsidóknak azt tanították, tagadják meg hazájukat, és ne tiszteljék a családjukat és a barátaikat. A rómaiak többnyire megtűrték a zsidókat, akik épp elegen voltak ahhoz, hogy tartsanak tőlük. De i. sz. 66-ban a zsidók lázadását a rómaiak kemény megtorlásai követték, ami i. sz. 70-ben Jeruzsálem pusztulásához vezetett.

10., 11. a) Milyen bánásmódot követelt meg a Mózesi Törvény az idegenekkel? b) Mit tanulhatunk abból, ami a judaizmussal történt?

¹⁰ Mennyiben különbözött a Mózesi Törvényben ismertetett imádati formától az, ahogyan az idegeneket tekintették? A Törvény valóban arra buzdította őket, hogy különüljenek el a nemzetektől, de ez azért volt, hogy megvédje az izraelitákat, s főleg a tiszta imádatukat (Józsué 23:6–8). A Törvény még így is megkövetelte, hogy az idegenekkel bánjanak igazságosan és pártatlanul, s fogadják őket vendégszeretettel — mindaddig, amíg nem szegülnek szembe botrányos módon Izráel törvényeivel (3Mózes 24:22). Miután eltávolodtak attól az ésszerű szemlélettől, amely világosan meg volt adva a Törvényben az idegeneket illetően, Jézus napjaiban a zsidó vallásvezetők olyan imádati formát hoztak létre, amely gyűlöletet szított és gyűlölt volt. Végül az első századi zsidó nemzet elvesztette Jehova kegyét (Máté 23:38).

¹¹ Vajon tanulhatunk mi ebből? Bizony tanulhatunk! Az önelégült, felsőbbrendű magatartás, amely lenézi azokat, akik nincsenek egy vallási hiten velünk, nem képviseli jól Jehova tiszta imádatát, és nem is tetszik neki. Vizsgáljuk meg most az első századi hűséges keresztényeket. Ők nem gyűlölték a nem keresztényeket, és nem is lázadtak fel Róma ellen. Mégis „gyűlöletesek” voltak. Miért? És kik gyűlölték őket?

Kik gyűlölték a korai keresztényeket?

12. Hogyan látható egyértelműen a Szentírásból, hogy Jézus azt akarja, a követői kiegyensúlyozottan tekintsék a nem keresztényeket?

¹² Jézus tanításából nyilvánvalóan látszik, hogy megkívánta tanítványaitól, tekintsék kiegyensúlyozottan a nem keresztényeket. Egyrészt azt mondta, hogy követői elkülönülnek a világtól, vagyis hogy kerülik az olyan gondolkodásmódot és magatartást, amely ellentétben van Jehova igazságos útjaival. Semlegesek maradnak a háborúkban és a politikában is (János 17:14, 16). Másrészt viszont Jézus egyáltalán nem arról prédikált, hogy vessék meg a nem keresztényeket, sőt inkább azt mondta követőinek, hogy ’szeressék ellenségeiket’ (Máté 5:44). Pál apostol így intette a keresztényeket: „ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia” (Róma 12:20). Azt is mondta a keresztényeknek, hogy ’cselekedjenek jót mindenekkel’ (Galátzia 6:10).

13. Miért voltak a zsidó vallásvezetők annyira ellenségesek Krisztus tanítványaival?

¹³ Krisztus tanítványai nem sokkal később mégis „gyűlöletesek” lettek három irányból is. Elsőként a zsidó vallásvezetők gyűlölték őket. Nem csoda, ha a keresztények hamar felkeltették a figyelmüket! A keresztényeknek az erkölcsben és a feddhetetlenségben magas irányadó mértékeik voltak, és tüzes lelkesedéssel vitték reménykeltő üzenetüket. Ezrek hagyták ott a judaizmust, és vették fel a kereszténységet (Cselekedetek 2:41; 4:4; 6:7). A zsidó vallásvezetők számára Jézus zsidó tanítványai csak hitehagyottak voltak! (Vesd össze: Cselekedetek 13:45.) Ezek a dühös vezetők úgy érezték, hogy a keresztényiség érvénytelenítette a hagyományaikat. Hiszen még a nem zsidókról alkotott nézetüket is tagadta! I. sz. 36-tól a nem zsidókból keresztények lehettek, és ugyanolyan hitük lehetett, s ugyanolyan kiváltságnak örvendhettek, mint a zsidó keresztények (Cselekedetek 10:34, 35).

14., 15. a) Miért vonták magukra a keresztények a pogány imádók gyűlöletét? Mondj rá példát. b) Mely harmadik csoport előtt váltak „gyűlöletessé” a korai keresztények?

¹⁴ Másodszor, a keresztények a pogány istenek imádóinak a gyűlöletét vonták magukra. Az ókori Efézusban például jövedelmező üzlet volt ezüstszentélyeket készíteni Artemisz istennőnek. De amikor Pál ott prédikált, sok efézusi reagált prédikálására, elhagyva Artemisz imádatát. Az ezüstművesek forrongani kezdtek, mivel veszélyben volt az üzletük (Cselekedetek 19:24–40). Valami hasonló történt, miután a keresztények Bithiniában (a mai Törökország északnyugati részén) is terjeszkedni kezdtek. Nem sokkal azután, hogy befejeződött a Keresztény Görög Iratok megírása, Bithinia kormányzója, az ifjabb Plinius arról számolt be, hogy a pogány templomokat elhagyták, és nagymértékben csökkent az áldozati állatoknak való takarmány eladása. A keresztényeket okolták — és üldözték őket —, mivel az imádatuk nem tette lehetővé az állatáldozatot és a bálványokat (Zsidók 10:1–9; 1János 5:21). A keresztényiség terjedése nyilván veszélyeztette némelyeknek a pogány imádattal kapcsolatos érdekeltségét, és akik emiatt elvesztették az üzletüket és a pénzüket, ezt rossz néven vették.

¹⁵ Harmadszor pedig a hazafias rómaiak számára voltak „gyűlöletesek” a keresztények. A rómaiak eleinte csak kicsiny, talán fanatikus valláscsoportként ismerték a keresztényeket. Idővel azonban főbenjáró vétek lett már az is, ha valaki azt mondta, hogy keresztény. Miért tekintették üldözésre és halálra méltónak a becsületes, keresztény életet élő állampolgárokat?

Miért gyűlölték a korai keresztényeket a római világban?

16. Hogyan maradtak elkülönültek a keresztények a világtól, és miért tette ez őket népszerűtlenné a római világban?

¹⁶ A római világban a keresztényeket főleg azért gyűlölték, mert gyakorolták hitüket. Például elkülönültek maradtak a világtól (János 15:19). Ezért nem volt politikai állásuk, és nem voltak hajlandók a katonaságban szolgálni. Emiatt „úgy beszéltek [róluk], mint akik meghaltak a világ számára, és az élet minden dolgában hasznavehetetlenek” — mondja Augustus Neander történész. Hogy nem voltak része a világnak, az azt is magában foglalta, hogy kerülték a züllött római világ gonosz szokásait. „A kis keresztény közösségek zavarták jámborságukkal és illemükkel az élvhajhász pogány világot” — magyarázza Will Durant történész (1Péter 4:3, 4). A keresztények üldözésével és kivégzésével a rómaiak talán háborgó lelkiismeretüket próbálták csitítani.

17. Mi mutatja, hogy hatékonyan végezték az első századi keresztények a prédikálómunkájukat?

¹⁷ Az első századi keresztények rendíthetetlen buzgalommal prédikálták Isten Királyságának a jó hírét (Máté 24:14). Körülbelül i. sz. 60-ra Pál elmondhatta, hogy a jó hír „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kolossé 1:23). Az első század végére Jézus követői a Római Birodalomban mindenütt képeztek tanítványokat — Ázsiában, Európában és Afrikában! Még „a császár udvarának”a tagjai közül is keresztények lettek néhányan (Filippi 4:22). Ez a buzgó prédikálás neheztelést váltott ki. Neander ezt mondja: „A keresztények fokozatosan értek el eredményeket mindenféle rangú emberek között, és az a veszély fenyegetett, hogy megbuktatják az államvallást.”

18. Hogyan kerültek szembe a keresztények a római kormánnyal, amiért kizárólagos odaadást tanúsítottak Jehova iránt?

¹⁸ Jézus követői kizárólagos odaadást tanúsítottak Jehova iránt (Máté 4:8–10). Imádatuknak valószínűleg ezen vonása miatt kerültek leginkább szembe Rómával. A rómaiak eltűrtek más vallásokat mindaddig, amíg híveik a császárimádatban is részt vettek. A korai keresztények egyszerűen nem vehettek részt ilyen imádatokon. Nézetük szerint a római államnál nagyobb hatalmú valakinek, Jehova Istennek tartoztak számadással (Cselekedetek 5:29). Ennek következtében bármilyen jó állampolgárok voltak is a keresztények minden más területen, az állam ellenségének tekintették őket.

19., 20. a) Főleg kik voltak a felelősek a rosszindulatú rágalmakért, amelyek a hűséges keresztényekről terjedtek? b) Milyen hamis vádakat emeltek a keresztények ellen?

¹⁹ Volt még egy oka annak, hogy a hűséges keresztények „gyűlöletesek” lettek a római világban: könnyen elhitték mások a róluk szóló rosszindulatú rágalmakat, amely vádakért nem kis mértékben a zsidó vallásvezetők voltak a felelősek (Cselekedetek 17:5–8). I. sz. 60 vagy 61 körül, amikor Pál Rómában várta, hogy Néró császár hallgassa őt ki, a zsidó vezetők ezt mondták a keresztényekről: „e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak” (Cselekedetek 28:22). Néró nyilván hallott felőlük történeteket, amelyekben őket rágalmazták. I. sz. 64-ben, amikor őt okolták a Rómát pusztító tűzért, Néró állítólag a már addig is befeketített keresztényeket választotta bűnbaknak. Valószínűleg ez váltotta ki az erőszakos üldözési hullámot, amelynek az volt a célja, hogy kiirtsa a keresztényeket.

²⁰ A keresztények ellen szóló hamis vádak gyakran a nyilvánvaló hazugságoknak és hitük kiforgatásának a keverékéből álltak. Mivel csak egy Istenben hittek, és nem imádták a császárt, ateistáknak mondták őket. S mivel némelyik nem keresztény családtag ellenségesen viselkedett keresztény rokonaival, a keresztényeket azzal vádolták, hogy szétszakítják a családokat (Máté 10:21). Emberevőknek bélyegezték őket, amely vád némelyik forrás szerint Jézus szavainak a félreértelmezésén alapult, melyeket az Úr Vacsoráján mondott (Máté 26:26–28).

21. Milyen két okból voltak a keresztények „gyűlöletesek”?

²¹ A hűséges keresztények tehát két alapvető ok miatt is „gyűlöletesek” voltak a rómaiak számára: 1. a Biblián alapuló hitük és szokásaik miatt, valamint 2. az ellenük szóló hamis vádak miatt. Bármilyen okból is, de ellenségeiknek egyetlen céljuk volt: a keresztényiség megszüntetése. A keresztények üldözésének igazi szítói természetesen az emberfeletti ellenségeik, a láthatatlan gonosz szellemi erők voltak (Efézus 6:12).

22. a) Milyen példa mutatja, hogy Jehova Tanúi igyekeznek ’jót cselekedni mindenekkel’? (Lásd a bekeretezett részt a 11. oldalon.) b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²² A korai keresztényekhez hasonlóan Jehova Tanúi a modern időkben több országban is „gyűlöletesek”. Ők mégsem gyűlölik a nem Tanúkat, és a kormányok elleni lázadások melegágya sem voltak sohasem. Épp ellenkezőleg, arról ismertek világszerte, hogy őszintén szeretnek, ami áttör minden társadalmi, faji és etnikai korlátot. Miért üldözik akkor őket? És hogyan reagálnak az ellenségeskedésre? Ezeket a kérdéseket fogjuk megvizsgálni a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért buzdította Jézus a leendő követőit, hogy számolják ki a tanítvánnyá válás árát?

◻ Milyen hatással volt a judaizmusra a nem zsidókról alkotott általános nézet, és mit tanulhatunk mi ebből?

◻ Milyen három irányból érte ellenségeskedés a hűséges korai keresztényeket?

◻ Mik voltak az alapvető okai annak, hogy „gyűlöletesek” voltak a korai keresztények a rómaiak számára?

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

’Jót cselekedve mindenekkel’

Jehova Tanúi igyekeznek megfogadni a Biblia figyelmeztetését, hogy ’cselekedjenek jót mindenekkel’ (Galátzia 6:10). A szükség idején a felebaráti szeretet arra indítja őket, hogy segítsenek olyanokon, akik nincsenek egy hiten velük. Például amikor 1994-ben szörnyű állapotok uralkodtak Ruandában, Európából önként mentek Tanúk Afrikába, hogy segítsenek segélyakciókkal. Jól megszervezett táborokat és ideiglenes kórházakat állítottak fel gyorsan, hogy segítséget tudjanak nyújtani. Rengeteg élelmet, ruhát és takarót szállítottak légi úton. Az ottani Tanúk számánál jóval több mint háromszor annyi menekült vette hasznát ennek a segélyakciónak.

[Kép a 9. oldalon]

Az első századi keresztények rendíthetetlen buzgalommal prédikálták a jó hírt