A Háromság — Tanítja a Biblia?

„Ez a katolikus hit: egy Istent imádunk Háromságban és Háromságot Egységben . . . Tehát Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szent Lélek. És mégsem Három az Isten, hanem csak Egy az Isten.”

EZEKKEL a szavakkal írja le az athanasiusi hitvallás a kereszténység központi tantételét — a Háromságot.a Ha egyháztag vagy, katolikus vagy protestáns, akkor talán azt hallod, hogy ez a legfontosabb tanítás, amelyben hinned kell. De vajon meg tudod magyarázni ezt a tantételt? A kereszténységen belül a legnagyobb elmék közül is néhányan elismerték, hogy képtelenek a Háromságot megérteni.

Miért hisznek akkor benne? Vajon azért, mert a Biblia tanítja ezt a tantételt? Az egykori anglikán püspök, John Robinson gondolatébresztő választ adott erre a kérdésre, a legnagyobb sikerű Honest to God című könyvében. Ezt írta:

„A gyakorlatban a népszerű prédikáció és tanítás egy természetfölötti képet ad Krisztusról, amelyet nem lehet igazolni az Új Testamentumból. Egyszerűen kijelenti, hogy Jézus Isten volt, mégpedig oly módon, hogy a ’Krisztus’ és az ’Isten’ fogalmak felcserélhetők. De a bibliai használatban ez sehol sincs így. Az Új Testamentum elmondja, hogy Jézus volt Isten Igéje, elmondja, hogy Isten Krisztusban volt, elmondja, hogy Jézus Isten fia; de egyszerűen nem mondja, hogy Jézus Isten volt.”

John Robinson vitatott alak volt az anglikán egyházon belül. Mégis, vajon helyesen járt el, amikor azt mondta, hogy az „Új Testamentum” „egyszerűen” sehol sem mondja, hogy „Jézus Isten volt”?

Mi az, amit a Biblia mond?

Néhányan talán annak a versnek az idézetével válaszolnának erre a kérdésre, amellyel János evangéliuma kezdődik: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennel volt, és Isten volt az Ige” (János 1:1, King James Version). Vajon nem mond ez ellent annak, amit az anglikán püspök állított? Nem igazán. Amint azt John Robinson kétségtelenül tudta, néhány mai fordító nem ért egyet a King James Version fordításával ezzel a szövegrésszel kapcsolatban. Miért? Azért, mert az eredeti görögben az „Isten volt az Ige” kifejezésnél az „Isten” szó nincs ellátva „az” határozott névelővel. A korábbi kifejezésben, „az Ige Istennel volt”, az „Isten” szó határozott, ugyanis előtte viszont határozott névelő áll. Ez valószínűtlenné teszi, hogy a két szónak ugyanaz a jelentése volna.

Ezért néhány fordítás a minőségjelzőt hozza ki belőle. Néhány például „az Ige isteni volt” szerkezettel adja vissza ezt a kifejezést (An American Translation, Schonfield). Moffatt ezt úgy adja vissza, hogy „a Logosz isteni volt”. John Robinson és a brit szövegkritikus, Sir Frederick Kenyon azonban — utalva arra, hogy az „isteni” szó itt nem volna a legmegfelelőbb fordítás — mindketten rávilágítottak arra, hogy ha János ezt szerette volna kihangsúlyozni, akkor az „isteni” szóra a görög theíosz szót használhatta volna. A New World Translation az „Isten” szót helyesen határozatlannak tekintve, valamint kihozva belőle a minőségjelzőt is, amelyre a görög szerkezet utal, az angol határozatlan névelőt használja: „az Ige egy isten volt.”

Professor C. H. Dodd, a New English Bible tervezésének igazgatója a következő megjegyzést fűzi ehhez a megközelítéshez: „Az egyik lehetséges fordítás . . . ’az Ige egy isten volt’ lehetne. Mivel szóról szóra fordítás, nem lehet benne hiba.” A The New English Bible azonban nem így adja vissza a verset. Ehelyett a János 1:1 ebben a fordításban így hangzik: „Minden dolog kezdetén az Ige már létezett. Az Ige Istennel lakott, és ami Isten volt, az volt az Ige is.” Miért nem választotta a fordítói bizottság az egyszerűbb fordítást? Dodd professzor választ ad erre: „Amiért ez elfogadhatatlan, annak az az oka, hogy ellentétben áll a jánosi gondolkodás folyamatával és valójában a keresztény gondolkodás egészével” (Technical Papers for the Bible Translator, 28. kötet, 1977. január).

Az Írások világos értelme

Vajon mondhatnánk-e azt, hogy az az elgondolás, miszerint Jézus egy isten volt és nem volt azonos Istennel, a Teremtővel, ellentétben áll a jánosi gondolkodással (azaz János apostoléval), akárcsak a keresztény gondolkodás egészével? Vizsgáljunk meg Jézussal és Istennel kapcsolatos néhány bibliaverset, majd nézzük meg, hogy néhány szövegmagyarázó, aki az athanasiusi hitvallás kialakulása előtt élt, mit gondolt ezekről a szövegrészekről.

„Én és az Atya egy vagyunk” (JÁNOS 10:30).

Novatianus (i. sz. kb. 200—258) ezt a megjegyzést tette: „Mivel Ő azt mondta »egy« dolog,[b] értsék meg az eretnekek, Ő nem azt mondta, hogy »egy« személy. Mivel az egy semlegesnemben van, a társas összhangot sejteti és nem a személybeli egységet . . . Ezenkívül, amikor egyet mond, az egyetértésre utal, és az egyforma ítélkezésre és önmagában a szerető együttlétre; az Atya és a Fiú egyek egyetértésben, szeretetben és vonzalomban, ami érthető” (Treatise Concerning the Trinity, 27. fejezet).

„Az én Atyám nagyobb nálamnál” (JÁNOS 14:28).

Irenaeus (i. sz. kb. 130—200): „Megtanulhatjuk Általa [Krisztus által], hogy az Atya minden dolog felett áll. Mivel »az Atya nagyobb nálamnál« — mondja [Krisztus]. Az Atyáról tehát úgy nyilatkozott a mi Urunk, mint aki felülmúlja őt tekintettel az ismeretre” (Against Heresies, II. könyv, 28. fejezet/8).

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (JÁNOS 17:3).

Alexandriai Kelemen (i. sz. kb. 150—215): „Hogy valaki megismerje az örökkévaló Istent, az örökkévalóság adományozóját, és hogy tudás és megértés által birtokolja Istent, aki az első, a legmagasabb, az egyedüli és jó . . . Az, aki igaz életet szeretne élni, először is arra kap utasítást, hogy ismerje meg Őt, ’akit senki sem ismer, csak akinek a Fiú akarja megjelenteni’ (Máté 11:27). A következő, amit meg kell tanulni, hogy Őutána milyen hatalmas a Megváltó” (Who Is the Rich Man That Shall Be Saved? VII., VIII.).

„Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által és mindenekben” (EFÉZUS 4:6, Újfordítású revideált Biblia, 1991).

Irenaeus: „Így az egyetlen Istent, az Atyát olyannak jelenti ki, aki mindenek felett van, mindenek által és mindenekben. Az Atya valóban mindenek felett van, és Ő Krisztusnak feje” (Against Heresies, V. könyv, 18. fejezet/2).

Ezek a korai írók világosan megértették ezeket a verseket, amint az Atyát felsőbbrendűnek írják le, minden és mindenki felett állónak, beleértve Krisztust is. Magyarázataik nem utalnak arra, hogy hittek volna egy Háromságban.

A szent szellem feltár minden igazságot

Jézus megígérte tanítványainak, hogy halála és feltámadása után megkapják segítségül a szent szellemet. Ezt ígérte: „mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke [szelleme, NW], elvezérel majd titeket minden igazságra . . . és a bekövetkezendőket megjelenti néktek” (János 14:16, 17; 15:26; 16:13).

Jézus halála után ez az ígéret beteljesedett. A Biblia beszámol róla, hogyan lettek feltárva vagy tisztázva új tantételek a keresztény gyülekezet előtt a szent szellem segítsége által. Ezeket az új tanításokat azokban a könyvekben írták le, amelyek később a Biblia második részévé váltak — a Keresztény Görög Iratok vagy „Új Testamentum” néven. Vajon ennek az új világosságnak ebben a kiárasztásában van bármiféle kinyilatkoztatás a Háromság létezéséről? Nincs. A szent szellem ettől valami nagyon eltérő dolgot tár fel Istenről és Jézusról.

Például i. sz. 33 Pünkösdjén, miután a szent szellem kiáradt a Jeruzsálemben összegyűlt tanítványokra, Péter apostol tanúskodott a kint lévő tömegnek Jézusról. Vajon beszélt egy Háromságról? Figyelj meg néhányat kijelentéseiből, és ítéld meg te magad: „Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek.” „Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.” „Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek” (Cselekedetek 2:22, 32, 36). A szellemtől telt Péter ezen kifejezései — melyek távol állnak egy Háromságról szóló tanítástól — kiemelik Jézus Atyja iránti alárendeltségét, hogy ő egy eszköz Isten akaratának teljesítésére.

Nem sokkal ezután egy másik hűséges keresztény beszélt Jézusról. Istvánt a Szanhedrin elé vitték, hogy válaszoljon a vádakra. István ehelyett a visszájára fordította a helyzetet, felrótta vádolóinak, hogy hasonlók lázadó elődeikhez. Végül a beszámoló elmondja: „Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel [szellemmel, NW], a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, és monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Cselekedetek 7:55, 56). Miért egyszerűen az Isten jobb keze felől álló ’ember Fiaként’ tárta fel a szent szellem Jézust, nem pedig az Atyával egyenlő istenség részeként? Világos, Istvánnak fogalma sem volt valamiféle Háromságról.

Amikor Péter elvitte Kornéliuszhoz a jó hírt Jézusról, újabb lehetősége lett volna, hogy feltárja a Háromság tantételét. Mi történt? Péter elmagyarázta, hogy Jézus „mindeneknek Ura”. De tovább folytatta, és elmagyarázta, hogy ez az uralom magasabb forrásból származik. Jézus „az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak”. Jézus feltámadása után Atyja „megadá [engedélyt adott neki], hogy ő megjelenjék nyilván” követőinek. És a szent szellem? Szerepel ebben a beszélgetésben, de nem mint egy Háromság harmadik személye. Inkább így: „mint kené fel őt [Jézust] az Isten Szent Lélekkel [szellemmel, NW] és hatalommal”. Tehát a szent szellem egyáltalán nem személy; úgy mutatnak rá, mint valami személytelen dologra, hasonlóan a „hatalomhoz”, amelyet szintén megemlít ez a vers (Cselekedetek 10:36, 38, 40, 42). Vizsgáld meg a Bibliát alaposan, és további bizonyítékát fogod találni, hogy a szent szellem nem egy személy, hanem egy tevékeny erő, amellyel az emberek betelhetnek, ösztönözheti őket, égő vágyat ébreszthet bennük és ki lehet tölteni rájuk.

Végül, Pál apostolnak nagyszerű lehetősége lett volna, hogy elmagyarázza a Háromságot — ha ez igaz tanítás lett volna —, amikor az athéniaknak prédikált. Beszédében utalt oltárukra, melyet egy „Ismeretlen Isten”-nek készítettek és ezt mondta: „A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.” Vajon egy Háromságot tárt fel? Nem. Leírta azt az Istent, „a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van”. De hogyan írta le Jézust? „[Isten] rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt” (Cselekedetek 17:23, 24, 31). Nincs benne semmi utalás a Háromságra!

Valójában Pál Isten szándékairól mondott el valamit, ami lehetetlenné teszi, hogy Jézus és az Atyja egy Háromság egyenrangú részei volnának. Ezt írta: „[Isten] mindent az ő [Jézus] lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” (1Korinthus 15:27, 28). Tehát Isten továbbra is felette áll majd mindennek, beleértve Jézust is.

Tanítja tehát a Biblia a Háromságot? Nem. John Robinsonnak igaza volt. Nincs benne a Bibliában és nem is része a „keresztény gondolkodásnak”. Vajon ezt fontosnak tartod imádatod szempontjából? Így kellene tenned. Jézus azt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3). Ha komolyan vesszük Isten iránti imádatunkat, akkor létfontosságú, hogy olyannak ismerjük meg, amilyen valójában, ahogyan felfedte magát előttünk. Csak akkor tudjuk ténylegesen elmondani, hogy az „igazi imádók” közé tartozunk, akik „szellemmel és igazsággal imádják az Atyát” (János 4:23, NW).

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 28. oldalon]

Az Írások világos értelme nyilvánvalóan megmutatja, hogy Jézus és Atyja nem egy személy

[Oldalidézet a 29. oldalon]

Miért nem tárta fel a szent szellem i. sz. 33. Pünkösdje után, hogy Jézus Isten volt?