Az „élet kenyere” mindenki számára

„Én vagyok az élő kenyér, aki a mennyből jött le; ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké; és bizony a kenyér, amelyet én adok majd, az én húsom a világ életéért (JÁNOS 6:51).

 1. Milyen tragikus helyzettel kell szembenéznie ma az emberiségnek?

AZ EMBERISÉG világát hosszú időn át a kenyér tarotta fenn, a legelterjedtebb eledel a földön. Joggal nevezték hát a legfontosabb életfenntartónak. De napjainkban a kenyér utáni éhség targikus kérdéssé lett. Nemrég, a Kanadában megjelenő The Globe and Mail című torontói lap kijelentette: „Az éhínség, akár a háború, nem ismer határokat.” Az újság idézte az ENSZ egyik afrikai segélyakciójának tisztviselőjét, aki arra figyelmeztette a világot, hogy Afrika „az egyik legnagyobb emberi tragédia, az egyik legsúlyosabb emberi válsághelyzet szélén áll, amellyel valaha is szembe kellett néznünk”.

 2. 3. a) Milyen „jelnek” a része az élelmiszerhiány? b) Hogyan kerülnek majd megoldásra az élelmezési gondok? c) Mire van azonkívül még szükség, és milyen megnyugtató biztosítékokat ad erre vonatkozóan az Ésaiás 25:8. verse?

² Jézus megjövendölte, hogy a Királyság-hatalomban való jelenlétének jeléhez az élelmiszerhiány is hozzátartozik (Máté 24:3, 7, 32, 33; 25:31, 32; Lukács 21:11). Mily boldogok lehetünk tehát azért, hogy Királysága immár közel van! Ez a dicsőséges Király rövidesen győzelmet arat az emberiség minden ellensége felett, megszünteti a politikai és gazdasági igazságtalanságot, ami oly kegyetlen szenvedést okozott. Akkor minden nép örvendhet majd annak, hogy meglesz a mindennapi kenyere (Máté 6:10, 11; 24:21, 22; Dániel 2:44; Példabeszédek 29:2).

³ Az igazságos kormányzat alatt jó földünk „túlcsorduló” mennyiségben termi meg az élelmet, amely elegendő lesz arra, hogy kielégítse a világ jelenlegi lakosságát jóval meghaladó emberiség szükségleteit (Zsoltárok 72:12–14, 16, 18). Jehova „lakomát” szerez finom eledelekből a népe számára (Ésaiás 25:6). De még valamire szükség van. Ahogy peregnek az évek, vajon az emberek még mindig megbetegszenek és meghalnak majd? Szerencsére, az Ésaiás 25:8. verse így folytatja Jehovával kapcsolatban: „Elnyeli a halált örökre, és a szuverén Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról.” De hát hogyan valósul ez meg?

Jehova szerető gondviselése

 4. Milyen szerető gondoskodásról tett tanúbizonyságot Jehova Egyiptomban?

⁴ Amikor József Egyiptom élelmezési tisztviselője lett, bőven volt gabona. Ez azért volt így, mivel — miután a fáraó kinevezte őt — József bölcsen felkészült a megjövendölt hét éhínséges esztendőre, Jehova pedig szerető áldását adta ráadásként (1Mózes 41:49). Bőven jutott mindenkinek, és még félre is tehettek. Amikor József atyja, Jákob, valamint József testvérei családjukkal együtt Egyiptomba költöztek Józsefhez, javukra fordíthatták az isteni gondviselést. Nem kétséges, hogy ezek az izraeliták alaposan megtanulták a kovásszal dagasztott kenyér készítését, mivel az valószínűleg Egyiptomból ered.

 5. a) Hogyan gondoskodott az ellátásról Jehova a pusztában? b) Kik részesültek Izraellel együtt ebben az áldásban, és miért?

⁵ Jehova később is szeretettel gondoskodott népéről. Ez akkor volt, amikor az izraeliták milliói elhagyták Egyiptomot, hogy átvonuljanak a Sinai pusztaságon. Hogyan juthatott élelemhez ez a hatalmas tömeg a kopár, barátságtalan sivatagban? Bár Jehovát haragra ingerelte a nép hitetlensége, ő mégis „megnyitotta az egek kapuit. És hullatott rájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nekik”. „Mennyei kenyérrel elégítette meg őket” 40 hosszú éven át (Zsoltárok 78:22–24; 105:40; 2Mózes 16:4, 5, 31, 35). Azt se feledjük, hogy az izraeliták nem egyedül fogyasztották a mannát. Nem-izraelitákból álló „hatalmas egyveleg nép” is hitet gyakorolt Jehovában és csatlakozott hozzájuk az Egyiptomból való kivonuláskor. Isten számukra is gondoskodott mannáról (2Mózes 12:38).

 6. a) Miféle még nagyobb szükségben van az ember, és miért? b) Mit hangsúlyoztak Izrael áldozatai, és mit árnyékoltak elő?

⁶ Az emberiségnek azonban mindenkor nagyobb szüksége volt valami másra, mint betű szerinti „mennyei kenyérre”. Azok is megöregedtek és meghaltak, akik a csodálatos módon kapott mannát fogyasztották, mert az ember öröklött bűnös állapota, az étrendjétől függetlenül, elkerülhetetlenné tette a halált (Róma 5:12). Izrael áldozatai eszközül szolgáltak arra, hogy jó viszonyban maradhassanak Istennel, de azok az áldozatok egyúttal a nemzet bűnösségét is hangsúlyozták. ’Sohasem voltak képesek eltörölni a bűnöket.’ Azonkívül, azok az áldozatok előárnyékolták Jézus „egyetlen áldozatát”, amely „végérvényesen” eltörli a bűnöket. Felmagasztalt mennyei helyzetéből, Jézus most képes az emberek javára fordítani annak az áldozatnak az érdemét (Zsidók 10:4, 11–13).

Az „igazi mennyei kenyér”

 7. a) Melyik új szövegösszefüggésben kell megvizsgálni Jézus szavait a János 6. fejezetében? b) Miért dorgálta meg Jézus a tömeget?

⁷ Lapozzuk most fel a János evangélium 6. fejezetét. Jézus megjegyzései ott nem képezik az 5. fejezetben feljegyzettek folytatását. A kapcsolt szövegrész itt egészen más, mert újabb esztendő telt el azóta. Most i. sz 32-t írunk. A helyszín nem az önigazoló zsidók környezete Jeruzsálemben, hanem az egyszerű nép Galileában. Jézus éppen azelőtt táplált csodálatos módon 5000 embert mindössze öt árpakenyérből és két kicsinyke halból. Másnap a tömeg Jézus nyomában járt újabb ingyenebéd reményében. Ezért Jézus így szólt hozzájuk: „Nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért munkálkodjatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre.” Az Atya azért küldte el Jézust, hogy ilyen táplálékot adjon mindazoknak, akik hitet gyakorolnak őbenne. Ez az igazi „mennyei kenyér”, amelynek tartósabb hatása van, mint az ókori izraeliták által fogyasztott mannának (János 6:26–32).

 8. Hogyan juthat el valaki az örök életre?

⁸ Jézus ezután megmagyarázta, milyen előnyök származnak abból az „eledel”-ből, és ezt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, egyáltalán nem éhezik meg, s aki hitet gyakorol bennem, sohasem szomjazik meg . . . Mert az az én Atyám akarata, hogy mindannak, aki látja a Fiút és hitet gyakorol benne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (János 6:35–40).

 9., 10. a) Milyen ellentétben áll az „élet kenyere” a mannával? b) A János 6:42–51. versei szerint, kiért adta oda Jézus a hústestét? c) Ezek hogyan ’ették az ő hústestét’ ?

⁹ Azok az anyagias zsidók nem értettek egyet ezekkel a szavakkal. Ők csupán József és Mária fiát látták Jézusban. Ezért Jézus így figyelmeztette őket: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.” Majd megismételte: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Ez a kenyér a mennyből jön le, aki tehát eszik belőle, nem hal meg. Én vagyok az élő kenyér, aki a mennyből jött le; ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké; és bizony a kenyér, amelyet adok majd, az én húsom a világ életéért” (János 6:42–51).

¹⁰ Jézus tehát „a világ életéért” — a megváltásban részesíthető egész emberiség világáért — adta oda húsát. És „ha valaki” az emberiség világából jelképesen eszik abból a „kenyérből”, és hitet tanúsít Jézus áldozatának megváltó erejében, ráléphet az örök élethez vezető útra. Itt a „hatalmas egyveleg nép”, amely az izraelitákkal együtt ette a mannát a pusztában, Jézus „más juhai”-nak nagy sokaságát árnyékolta elő, vagyis azokat, akik az „Isten Izraelé”-nek felkent maradékával együtt ma Jézus húsát eszik jelképes értelemben. Ezt úgy teszik, hogy hitet gyakorolnak az ő áldozatában (Róma 10:9, 10; Galata 6:16).

11. Jézus mely további szavain ütköztek meg a zsidók, és miért?

¹¹ Akkor, Galileában, Jézus számos hallgatója megütközött azon, amit Jézus mondott. Ezért amikor még mindig a húsáról beszélt, egy lépéssel még tovább ment, és ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának húsát és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki a húsommal táplálkozik és az én véremet issza, annak örökké tartó élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon; mert az én húsom igazi étel, és az én vérem igazi ital” (János 6:53–55). Persze hogy megdöbbentő! Nemcsak az emberevés gondolata tűnt visszataszítónak az akkori zsidók előtt, de a 3Mózes 17:14-ben leírt törvény is határozottan megtiltotta „mindenfajta hús vérének” a megevését.

12. a) Mit hangsúlyozott itt Jézus? b) Mely írásszövegek mutatják, hogy ez nem korlátozódik Jézus társörököseire?

¹² Természetesen Jézus itt azt hangsúlyozta, hogy mindenkinek, aki el akar jutni az örök életre, így kell tennie azon az alapon, hogy hitet gyakorol abban az áldozatban, amelyet Jézus később vitt véghez, amikor feláldozta tökéletes emberi testét és kiontotta életvérét (Zsidók 10:5, 10; 1Péter 1:18, 19; 2:24). Ez a gondoskodás nem korlátozódik Jézus társörököseire. Kiterjed a „nagy sokaságra” is, akik túlélik a „nagy nyomorúságot”, mert ezek „megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében”. A Jézus áldozatába vetett hitük — mely abban is megnyilvánul, hogy „szent szolgálatot” végeznek Istennek — azt eredményezi, hogy megmentésben részesülnek a föld legnyomorúságosabb időszakában. Hasonló módon jelentetett ki igaznak Ráháb is, és életben maradt, amikor Józsué elpusztításra ítélte Jerikót (Jelenések 7:9, 10, 14, 15; Józsué 6:16, 17; Jakab 2:25).

„Élet tibennetek”

13. a) Ha összevetjük János 5:26. versét a János 6:53. versével, mit kell megjegyeznünk? b) Melyik görög nyelvtani szerkezet segít megérteni a János 6:53. versét? c) Mit jelent tehát a kifejezés: „élet tibennetek”, és vajon kikre alaklmazhatók ezek a szavak?

¹³ A János 6:53, 54. versében Jézus az „örökké tartó élet” kifejezést az „élet tibennetek” kifejezéssel hozza párhuzamba. Ebben a szövegösszefüggésben tehát az „élet tibennetek” kifejezés mintha mást jelentene annál, amit Jézus a János 5:26-ban mondott. Ugyanolyan nyelvtani szerkezetű kifejezések, mint az „élet tibennetek”, másutt is előfordul a Görög Iratokban. Például: „Legyen bennetek só” (Márk 9:50) és elnyerték önmagukban . . . a teljes büntetést” (Róma 1:27).a Ezekben a példákban a mondatrész nem azt a képességet, hatalmat jelenti, hogy sót vagy jutalmat adományozzunk másoknak. Inkább saját belső teljességre, betöltöttségre utal. A János 6:53 szövegösszefüggése tehát: „élet tibennetek” itt azt jelenti, hogy végül bemennek az élet igazi teljességébe. A Királyság-örökösök „kicsiny nyája” akkor tapasztalja ezt, amikor feltámad a mennybe, a „más juhok” pedig az ezerév vége után, amikor kipróbáltatnak és igazságosnak nyilváníttatnak ki az örökké tartó életre a paradicsomi földön (1János 3:2; Jelenések 20:4, 5).

14. Ki fordíthatja még a javára a „mennyei kenyeret”, és hogyan?

¹⁴ Mások is javukra fordíthatják a „mennyei kenyeret”. Jézus azt mondta arról, aki ’eszi és issza az ő vérét’, ámde meghal: „Feltámasztom őt az utolsó napon.” Ezen azt értjük, hogy a halálban alvó felkent keresztények felkelnek az „utolsó trombitaszóra”, amelyre akkor kerül sor, amikor Jézus Krisztus „megnyilvánul” Királyság-dicsőségében való jelenléte idején (1Korinthus 15:52; 2Timótheus 4:1, 8). De mit mondhatunk azokról a szóbajöhető „más juhok”-ról, akik halálalvásba merültek? Márta szavai Lázár halálakor, nagyon érdekesek számunkra, mivel abban az időben az istenfélő zsidóknak nem volt más reménységük, mint a földi feltámadás. Márta így fejezte ki a hitét: „Tudom [Lázár] fel fog kelni a feltámadásban az utolsó napon” (János 11:24). Mi, akik most Krisztus jelenléte idejében élünk, azt remélhetjük, hogy a „nagy sokaság” hithű tagjai, akik halálalvásba merültek, földi feltámadásban részesülnek itt a földön, hogy újra magukhoz vehessék a „mennyei kenyeret” az örök élet kilátásával. Mily nagyszerű ez a reménység, amire az a biztosíték, hogy maga Jézus is feltámadt a halottak közül! (1Korinthus 15:3–8).

’Krisztussal egységben’

15. Kikre vonatkoznak Jézus ezen szavai: „egységben Krisztussal”, és miért ez a válaszod?

¹⁵ Jézus így folytatja: „Aki a húsommal táplálkozik és a véremet issza, egységben marad velem és én egységben vele” (János 6:56). Ez „mindenkire” vonatkozik, aki hitet gyakorol Jézus áldozatában azzal a kilátással, hogy ’élet lesz őbenne’. Mindazok, akik ilyen hitet nyilvánítanak ki, ’egységbe kerülnek Jézussal’. Természetesen a földi reménységgel élő „nagy sokaság” nincsen ’egységben Krisztussal’ abban az értelemben, hogy nem társörökösök vele együtt, és nem tagjai a menyasszonyának, azoknak, akik — mint ő is — mennyei feltámadásban részesülnek (Róma 8:1, 10; 1Korinthus 1:2; 2Korinthus 5:17; 11:2; Galata 3:28, 29; Efezus 1:1, 4 11; Filippi 3:8–11). De a földi reménységgel rendelkező összes egyén teljesen összhangban lehet, és valóban összhangban is kell lennie az Atyával és a Fiúval, megismerve és cselekedve „Isten tökéletes akaratát”, ahogyan az a kicsiny nyáj esetebén történik (Róma 12:2; vö. János 17:21).

16. a) Milyen lényeges módon vannak „egységben Jézussal” mindazok, akik hitet gyakorolnak Krisztus áldozatában? b) Miben tükröződik vissza a szándékbeli és az erőfeszítésbeli egységük?

¹⁶ Következésképpen, Krisztus húsa és vére ma mindazok számára rendelkezésre áll, akik hitet gyakorolnak; és akik élnek ezzel a lehetőséggel, azok lényeges módon ’egységben lehetnek Krisztussal’. Mindannyian Jehova Isten egyetemes családjának a tagjaivá kell hogy legyenek. Ezekben a válságos „utolsó napok”-ban a hit, a szándék, és a tevékenység világraszóló egységének örvendhetnek. Ha hitet gyakorolnak Jézusban, képesek lesznek „még nagyobb tetteket” végrehajtani azokhoz viszonyítva, amelyeket Jézus vitt véghez itt a földön. És meg kell jegyezni, hogy a „nagy sokaság”-hoz tartozó embermilliók ma 99,7 százalékát teszik ki azoknak, akik jelenleg Jehova munkáját végzik (János 14:12; Róma 10:18). Ez a szándékban és erőfeszítésben megmutatkozó egység tükröződik vissza a nagyszabású, egész világra kiterjedő tanúskodásban, valamint az Őrtorony Társulat építkezési programjának a támogatásában (Zsoltárok 110:3). Csak később láthatjuk meg majd, hogy az emberiség világából hányan hisznek még és hányan csatlakoznak még ehhez a drága egységhez. A mostani jelentések szerint 3 024 131 tevékeny Tanú van a világon.

17. Milyen szempontokat kell nagyra értékelniük mindazoknak, akik jelen vannak az Emlékünnepen?

¹⁷ Reméljük, hogy az 1986. évi Emlékünnepen sok érdeklődő növeli majd a jelenlevők számát. A „más juhok” milliói lesznek jelen a „kicsiny nyáj” megfogyatkozott ezreivel, mindannyian nagyra értékelve Jehova szerető gondoskodását Krisztus által, és elismerve, hogy mennyire létfontosságú Krisztus húsa és vére. Ámde mindegyiküknek világosan kell látnia a saját helyzetét. Az emlékünnepi jelképekből való fogyasztás nem biztosítja az örök életet. Ezek csupán Jézus áldozatának jelképei, amelyeket első ízben az „új szövetséggel” kapcsolatban alkalmazott. Az abba a szövetségbe felvett felkentek, és csakis ők vehetik magukhoz jogosan a jelképeket. Valaki tehát vagy fel van véve abba a szövetségbe, vagy nincs felvéve (1Korinthus 11:20, 23–26). Akik nincsenek az új szövetségben és akiket Jézus nem vett fel a királyságra kötött szövetségbe, azok nem veszik magukhoz a jelképeket, de nekik is el kell ismerniük, mennyire fontos számukra Jézus feláldozott húsa és vére (Lukács 22:14–20, 28–30). Ez az áldozat az eszköz, amely által örök életet nyerhetnek itt a földön.

18. Milyen boldogság származik abból, ha világosan megértjük mindazt, amit Jézus áldozata jelent?

¹⁸ Bárcsak tiszta ítélőképességgel közeledhetnénk ehhez az emlékünnepi alkalomhoz, megértve mindazt, amit Jézus áldozata jelent az emberiségnek. Bárcsak kincsként értékelnék a „kicsiny nyáj” tagjai elhívásukat, a „más juhok” egyre növekvő sokasága pedig örvendezne annak a kilátásnak, hogy tökéletes földi ’élete lehet önmagában’, miközben az e sokasághoz tartozók nagyra értékelik egységüket már most az Atyával, a Fiúval, és a fogyatkozó számú felkent maradékkal, akik még a földön vannak. Mily boldogok lehetünk, hogy „az élet kenyere” most mindenki számára rendelkezésre áll!

[Lábjegyzet]

Ismétlési kérdések

◻ I. sz 32-ben milyen kétféle mannáról beszélt Jézus, és kinek a számára történt gondoskodás erről?

◻ Kiket hívott meg Jézus, hogy ’táplálkozzanak az ő húsából és igyanak a véréből’, és hogyan teszik meg ezt?

◻ Mit jelent az a kifejezés, hogy ’élet van bennetek’, és hogyan lehet azt elérni?

◻ Milyen boldogságban lehet része ma mindenkinek „az élet kenyere” tekintetében?