103. fejezet

Újabb látogatás a templomban

JÉZUS és tanítványai Jerikóból való megérkezésük óta már a harmadik éjszakájukat töltik Bethániában. Hétfő, Niszán hó 10. kora reggeli világossága már úton találja őket Jeruzsálem felé. Jézus éhes. Ezért amikor észrevesz egy lombos fügefát, odamegy, hátha talál rajta néhány fügét.

A fa szokatlanul korán hajtott levelet, hiszen a fügeérés ideje június, és most még csak március vége van. Jézus azonban nyilván úgy gondolja, hogy mivel már vannak korai levelei, korai fügék is vannak rajta. De csalódnia kell. A levelek csalóka színben tűntetik fel a fát. Jézus akkor e szavakkal megátkozza a fát: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” Jézus tettének következményét és annak jelentőségét a következő reggel fogjuk megtudni.

Útjukat folytatva Jézus és tanítványai hamarosan elérik Jeruzsálemet. A templomba megy, amelyet előző délután szemlélt meg. Ma azonban cselekedni kezd, miként három évvel korábban is, amikor i. sz. 30-ban feljött a pászkára. Jézus kiűzi mindazokat, akik eladnak és vásárolnak a templomban, és felborogatja a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait. Azt sem engedi meg, hogy bármiféle eszközt hozzanak a templomba.

Elítélve azokat, akik pénzt váltanak és állatokat árulnak a templomban, ezt mondja: „Nincs-e megírva: ’Az én házamat imádság házának hívják az összes nemzet számára’? Ti azonban rablók barlangjává tettétek.” Azért rablók ők, mert megemelt árat követelnek azoktól, akiknek korlátozottak a lehetőségeik, de tőlük vásárolnak, mert áldozati állatra van szükségük. Jézus zsarolásnak vagy rablásnak tekinti az ilyen üzletelést.

Amikor a főpapok, az írástudók és a nép előkelői meghallják, mit tett Jézus, ismét lehetőséget keresnek arra, hogy megöljék. Ezáltal azt bizonyítják, hogy javíthatatlanok. Nem tudják, miképpen veszíthetnék el Jézust, mivel az egész nép rajta csüng és hallgatja őt.

A természetes zsidókon kívül pogányok is jönnek a pászkára. Ezek prozeliták, azaz zsidó vallásra áttért személyek. Bizonyos görögök, nyilvánvalóan prozeliták, Fülöphöz mennek, és megkérik, hadd láthassák Jézust. Fülöp Andráshoz megy, talán azért, hogy megkérdezze, lehetséges-e Jézussal találkozni. Jézus nyilván még a templomban van, ahol a görögök is láthatják őt.

Mivel Jézus tudja, hogy néhány napja van már csak hátra az életből, ezért a következő csodálatos szemléltetéssel ábrázolja helyzetét: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, százszoros termést hoz.”

Egy búzaszemnek csekély értéke van. Vajon ha a földbe kerül és „meghal”, élete mint búzaszem ezzel véget ér? Csírázni kezd, és idővel szárba szökik, mely sokszoros búzatermést hoz. Hasonló módon, Jézus csak egyetlen tökéletes ember. De ha Isten iránti hűségben meghal, örökké tartó életet tud adni azoknak a hűségeseknek, akik ugyanolyan önfeláldozó szellemet tanúsítanak, mint ő. Jézus ezért ezt mondja: „Aki szereti a lelkét, elpusztítja azt, aki pedig gyűlöli a lelkét ebben a világban, örökké tartó életre őrzi meg azt.”

Jézus nyilvánvalóan nemcsak önmagára gondol, mert a következőkben ezt mondja: „Ha valaki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. És ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” Milyen csodálatos jutalom Jézust követni és őt szolgálni! Abban a megtiszteltetésben részesül az Atyától, hogy társulhat Krisztussal a Királyságban.

A rá váró nagy szenvedésre és haláltusára gondolva Jézus így folytatja: „Most nyugtalan a lelkem, és mit is mondjak? Atyám, ments meg ettől az órától.” Bárcsak elkerülhetné, ami rá vár! De nem, ezt mondja: „De hisz ezért jöttem, erre az órára.” Jézus egyetért Isten egész elrendezésével, áldozati halálát is beleértve. Máté 21:12, 13, 18, 19; Márk 11:12–18; Lukács 19:45–48; János 12:20–27.

▪ Miért gondolja Jézus, hogy talál fügét, holott még nem érkezett el az ideje?

▪ Miért nevezi Jézus „rablóknak” a templomi árusokat?

▪ Milyen tekintetben olyan Jézus, mint a búzaszem, amely meghal?

▪ Hogyan érez Jézus a rá váró szenvedésre és halálra gondolva?