Ragaszkodjunk a teokráciához
„Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk” (ÉSAIÁS 33:22).
1. Miért foglalkoztatja a legtöbb embert a kormány kérdése?
A KORMÁNY kérdése mindenkit nagyon foglalkoztat. A jó kormány békét és jólétet eredményez. A Biblia ezt mondja: „A király igazsággal erősíti meg az országot” (Példabeszédek 29:4). A rossz kormány viszont igazságtalansághoz, korrupcióhoz és elnyomáshoz vezet. „Mikor . . . uralkodik az istentelen, sóhajt a nép” (Példabeszédek 29:2). A történelem folyamán az emberek sokféle kormányt kipróbáltak már, és sajnos sokszor ’sóhajtoztak’, mivel elnyomták őket az uralkodóik (Prédikátor 8:9). Vajon van olyan kormány, amelynek sikerül elérnie, hogy maradandóan elégedettek legyenek az alattvalói?
2. Miért találó elnevezés a „teokrácia” az ősi Izráel kormányára?
2 Josephus történész egy különleges kormányzatról szólt, amikor ezt írta: „némelyek a királyi hatalomra, mások a csekély számú hatalmasokra, ismét mások magukra a tömegekre bízták rá az államhatalom gyakorlását. A mi törvényhozónk [Mózes] azonban ezek közül egyiket sem fogadta el, hanem — némileg önkényes kifejezéssel élve — az állam jellegét theokráciának nyilvánította, a vezetést és a hatalmat tehát magára Istenre bízta” (Apión ellen, 72. oldal). Egy szótár szerint a teokrácia jelentése: ’isteni kormányforma’ (Concise Oxford Dictionary). Ez a szó nem fordul elő a Bibliában, de nagyon jól kifejezi, milyen kormánya volt az ősi Izráelnek. Bár az izraelitáknak látható királyuk lett, az igazi uralkodójuk Jehova volt. Az izraelita Ésaiás próféta ezt mondta: „az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk” (Ésaiás 33:22).
Mi az igazi teokrácia?
3., 4. a) Mi az igazi teokrácia? b) Milyen áldásokat fog hozni az emberiségre egy nap hamarosan a teokrácia?
3 Azóta, hogy Josephus megalkotta ezt a szót, sok társadalmat neveztek már teokráciának. Némelyikük türelmetlennek, fanatikusnak, sőt kegyetlen elnyomónak bizonyult. Vajon ezek igazi teokráciák voltak? Abban az értelemben, ahogy Josephus használta ezt a szót, nem. Az a baj, hogy a „teokrácia” szónak a jelentése kibővült. Egy enciklopédia így határozza meg: ’olyan kormányforma, amelyben az államot egy pap vagy papok uralják, és amelyben a papság tagjainak hatalma van polgári és vallási dolgokban’ (World Book Encyclopedia). Az igazi teokrácia azonban nem papok kormánya. Valójában Isten uralma, a világegyetem Teremtőjének, Jehova Istennek a kormánya.
4 Hamarosan egy nap az egész föld teokrácia alá kerül. Micsoda áldás lesz az! „Maga az Isten lesz velök [az emberekkel], az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:3, 4). Egyetlen, tökéletlen emberekből álló papi uralom sem tud ilyen boldogságot szerezni. Csakis Isten uralma tudja ezt elérni. Az igaz keresztények ezért nem politikai ténykedéssel próbálják bevezetni a teokráciát. Türelmesen arra várnak, hogy Isten hozza el világszerte a teokráciát a maga idejében, és a maga módján (Dániel 2:44).
5. Hol működik ma igazi teokrácia, és milyen kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban?
5 De addig is működik igazi teokrácia. Hol? Azok között, akik önként alávetik magukat Isten uralmának, és együttműködnek Isten akaratának a cselekvésében. Ezek a hűséges személyek egybegyűltek egy egész világra kiterjedő, szellemi „nemzetbe”, annak szellemi „országában”. Ők „Isten Izráelének” maradéka, valamint a több mint öt és fél millió keresztény társuk (Ésaiás 66:8, Katolikus fordítás; Galátzia 6:16). Ezek Jézus Krisztusnak, annak az égi Királynak az alattvalói, akit Jehova Isten, „az örökkévaló király” emelt trónra (1Timótheus 1:17; Jelenések 11:15). Miért teokratikus ez a szervezet? Hogyan tekintik a tagjai a világi kormányzatok hatalmát? És hogyan tartják be a teokrácia alapelvét azok az emberek, akiknek hatalmuk van szellemi közösségükben?
Teokratikus szervezet
6. Hogyan uralkodhat Isten egy látható, emberi szervezet felett?
6 Hogyan uralkodhat egy emberi szervezet felett Jehova, aki a láthatatlan egekben lakozik? (Zsoltárok 103:19). Úgy, hogy akik kapcsolatban állnak ezzel az uralommal, megfogadják az ihletett tanácsot: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Példabeszédek 2:6; 3:5). Engedik, hogy Isten uralkodjon felettük, miközben betartják „a Krisztus törvényét”, és alkalmazzák az ihletett bibliai alapelveket a mindennapi életükben (Galátzia 6:2; 1Korinthus 9:21; 2Timótheus 3:16; lásd: Máté 5:22, 28, 39; 6:24, 33; 7:12, 21). Ehhez bibliatanulmányozóknak kell lenniük (Zsoltárok 1:1–3). A régi időkben élt, „nemesb lelkű” béreaiakhoz hasonlóan nem embereket követnek, hanem mindig ellenőrzik a Bibliában, amit tanulnak (Cselekedetek 17:10, 11; Zsoltárok 119:33–36). A zsoltáríróhoz hasonlóan így imádkoznak: „Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak” (Zsoltárok 119:66).
7. Mi a felvigyázás sorrendje a teokráciában?
7 Minden szervezetben kell lenniük olyanoknak, akiknek hatalmuk van vagy irányítanak. Jehova Tanúi sem kivételek ezalól, és alárendelik magukat annak a hatalmi elrendezésnek, melyet Pál apostol ismertetett: „minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1Korinthus 11:3). Ezzel összhangban csakis képesített férfiak szolgálnak vénként a gyülekezetekben. S bár Jézus, „minden férfiúnak feje”, az égben van, még vannak a földön felkent testvéreinek a „maradékából”, akiknek az a reménységük, hogy vele fognak uralkodni az egekben (Jelenések 12:17, NW; 20:6). Ők alkotják a sokakból összetevődő „hű és értelmes rabszolgát”. A keresztények úgy mutatják ki, hogy alárendelik magukat Jézusnak, s ezáltal Jézus fejének, Jehovának, ha elfogadják, hogy ez a „rabszolga” a felvigyázójuk (Máté 24:45–47, Vida fordítás; 25:40). Így a teokrácia rendezett. „Isten nem a visszavonásnak [zűrzavarnak, Újfordítású revideált Biblia], hanem a békességnek Istene” (1Korinthus 14:33).
8. Hogyan támogatják a keresztény vének a teokrácia alapelvét?
8 A keresztény vének támogatják a teokrácia alapelvét, mert felismerik, hogy felelősséggel tartoznak Jehovának azért, hogy miként gyakorolják korlátozott mértékű hatalmukat (Zsidók 13:17). Amikor döntéseket hoznak, Isten bölcsességére támaszkodnak, nem a sajátjukra. Ebben Jézus példáját követik. Ő volt a legbölcsebb ember, aki valaha élt (Máté 12:42). Mégis ezt mondta a zsidóknak: „a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát” (János 5:19). A véneknek ugyanaz a véleményük, mint Dávid királynak, akinek nagy hatalma volt a teokráciában. De ezt Jehova útjának megfelelően szerette volna gyakorolni, nem pedig a maga módján. Így imádkozott: „Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen” (Zsoltárok 27:11).
9. Milyen kiegyensúlyozott nézetük van az önátadott keresztényeknek a különböző reménységekről és a teokráciában lévő különböző szolgálati kiváltságokról?
9 Némelyekben kételyek merültek fel, hogy tisztességes dolog-e, hogy csak férfiak, képesített férfiak gyakorolnak hatalmat a gyülekezetben, vagy hogy némelyeknek égi reménységük van, míg másoknak földi (Zsoltárok 37:29; Filippi 3:20). Az önátadott keresztények azonban felismerik, hogy ezeket az elrendezéseket Isten Szava tárja fel. Teokratikusak. Ezeket általában azok vonják kétségbe, akik nem ismerik el a bibliai alapelveket. Ezenkívül a keresztények tudják, hogy ami a megmentést illeti, a férfiak és a nők egyformák Jehova szemében (Galátzia 3:28). Az igaz keresztények számára az a lehető legnagyobb kiváltság, hogy a világegyetem Szuverénjének az imádói, és boldogan elfogadnak bármilyen szerepet, melyet Jehova szán nekik (Zsoltárok 31:24; 84:11; 1Korinthus 12:12, 13, 18). Ezenkívül az örökké tartó élet, legyen az akár az égben, akár a paradicsomi földön, igazán csodálatos remény.
10. a) Milyen nagyszerű szemléletmódja volt Jonathánnak? b) Hogyan lehet ma a keresztényeknek Jonathánéhoz hasonló a szemléletmódjuk?
10 Jehova Tanúi ezért Jonathánhoz hasonlítanak, Saul király istenfélő fiához. Jonathánból valószínűleg kiváló király lett volna. Saul hűtlensége miatt azonban Jehova Dávidot választotta Izráel második királyának. Jonathán vajon elkeseredett emiatt? Nem. Jó barátja lett Dávidnak, sőt még Saultól is megvédte (1Sámuel 18:1; 20:1–42). Ehhez hasonlóan a földi reménységűek nem irigykednek azokra, akiknek égi a reménységük. Az igaz keresztények azokra sem irigykednek, akik teokratikus hatalmat gyakorolnak a gyülekezetben. Sőt, inkább ’megkülönböztetett szeretettel viseltetnek irántuk’, elismerve, hogy keményen munkálkodnak szellemi testvéreikért és testvérnőikért (1Thessalonika 5:12, 13).
A teokratikus nézet a világi uralomról
11. Hogyan tekintik a világi hatalmakat azok a keresztények, akik teokratikus uralomnak vetik alá magukat?
11 Ha Jehova Tanúi teokrácia, vagyis isteni uralom alatt vannak, hogyan tekintik a nemzeti uralkodókat? Jézus azt mondta, hogy a követői nem lesznek „e világból valók” (János 17:16). De azért a keresztények elismerik, hogy kötelezettségeik vannak a „császár”, vagyis a világi kormányok felé. Jézus azt mondta, hogy ’meg kell adniuk, ami a császáré a császárnak, és ami az Istené, az Istennek’ (Máté 22:21). A Biblia szerint az emberi kormányzatok „Istentől rendeltettek”. Jehova, a minden hatalom Forrása engedélyezi a kormányzatok létét, és elvárja tőlük, hogy jót tegyenek azokkal, akik a fennhatóságuk alatt vannak. Ha így tesznek, akkor ’Isten szolgái’. A keresztények ’a lelkiismeretük’ miatt alá vannak rendelve az ország kormányának, amelyben élnek (Róma 13:1–7). Természetesen, ha az állam olyasmit követelne meg, ami Isten törvényébe ütközik, a keresztények ’inkább Istennek engednek, hogynem az embereknek’ (Cselekedetek 5:29).
12. Kiknek a példáját követik a keresztények, ha üldözik őket a hatóságok?
12 Mi van olyankor, amikor a kormányhivatalok üldözik az igaz keresztényeket? Akkor a korai keresztények példáját követik, akik nagy üldözési időszakokat álltak ki (Cselekedetek 8:1; 13:50). Ezek a hitpróbák nem érték őket váratlanul, mivel Jézus figyelmeztette őket, hogy lesznek ilyen hitpróbák (Máté 5:10–12; Márk 4:17). De ezek a korai keresztények nem álltak bosszút az üldözőiken, és a hitük sem gyengült meg a nyomás alatt. Sőt, inkább Jézus példáját követték: „A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre” (1Péter 2:21–23). Igen, a keresztény alapelvek győztek Sátán kihívásaival szemben (Róma 12:21).
13. Hogyan reagáltak Jehova Tanúi az üldözésre és az őellenük irányuló rágalmazó hadjáratokra?
13 Ugyanez igaz napjainkban is. Jehova Tanúi sokat szenvedtek a zsarnokoskodó uralmak miatt — ahogyan Jézus előre megmondta (Máté 24:9, 13). Néhány országban hazugságokat és téves információkat terjesztenek róluk olyanok, akik megpróbálnak nyomást gyakorolni a hatóságokra, hogy tegyenek valamit ezek ellen a becsületes keresztények ellen. De hiába ez a „rossz . . . hír”, a Tanúk jó magaviseletükkel Isten szolgáiként ajánlják magukat (2Korinthus 6:4, 8). Amikor csak lehetséges, az ország hivatalos szervei és bíróságai elé viszik ügyüket, hogy bizonyítsák ártatlanságukat, vagyis hogy nem követtek el helytelenséget. Bármilyen lehetőség nyílik meg előttük, nyilvánosság előtt védelmezik a jó hírt (Filippi 1:7). De miután mindent megtettek, amire a törvény lehetőséget ad, Jehovára bízzák az ügyet (Zsoltárok 5:8–13; Példabeszédek 20:22). Ha úgy adódik, a korai keresztényekhez hasonlóan nem félnek attól, hogy szenvedniük kell az igazságosságért (1Péter 3:14–17; 4:12–14, 16).
Isten dicsőítése legyen az első
14., 15. a) Mi a legelőbbre való azok szemében, akik a teokrácia alapelvét támogatják? b) Milyen alkalommal mutatott Salamon nagyszerű példát abban, hogy alázatos volt a felvigyázói tisztségében?
14 Amikor Jézus imádkozni tanította a követőit, legelsőként azt említette meg, hogy szenteltessék meg Jehova neve (Máté 6:9). Ezzel összhangban, akik teokrácia alatt élnek, Isten dicsőségét keresik, nem a magukét (Zsoltárok 29:1, 2). A Biblia arról számol be, hogy az első században ez botláskő volt némelyeknek, akik nem voltak hajlandók Jézust követni, mivel „szerették az emberek dicséretét”, vagyis azt, ha dicsőítik őket az emberek (János 12:42, 43). Igen, alázatosságra van szükség ahhoz, hogy Jehovát tegyük előrébb, és ne legyünk elbizakodottak.
15 Salamonnak nagyszerű volt a gondolkodásmódja ebben. Hasonlítsuk össze szavait, amelyeket az általa épített, dicsőséges templom átadásakor mondott Nabukodonozor szavaival, melyet az az építészeti remekműveiről mondott. Nabukodonozor túlontúl büszkén így dicsekedett: „Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?” (Dániel 4:27). Salamon viszont szerényen csekély jelentőséget tulajdonított annak, hogy ő mit valósított meg, ezt mondván: „lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek, és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem” (2Krónika 6:14, 15, 18; Zsoltárok 127:1). Salamon nem magasztalta fel magát. Tudta, hogy ő csupán Jehova képviselője, és ezt írta: „Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van” (Példabeszédek 11:2).
16. Hogyan bizonyulnak a vének igazi áldásnak azáltal, hogy nem magukat dicsőítik?
16 A keresztény vének ehhez hasonlóan Jehovát magasztalják, nem magukat. Megfogadják Péter tanácsát: „ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által” (1Péter 4:11). Pál apostol a „felvigyázói tisztséget” nem egy fontos, kiemelkedő hatalmi pozíciónak, hanem „jó munkának” nevezi (1Timótheus 3:1, NW). A véneket azért jelölik ki, hogy szolgáljanak, s nem azért, hogy uralkodjanak. Ők Isten nyájának tanítói és pásztorai (Cselekedetek 20:28; Jakab 3:1). Az alázatos, önfeláldozó vének igazi áldást jelentenek a gyülekezetnek (1Péter 5:2, 3). ’Becsüljük meg az ilyeneket’, és adjunk hálát Jehovának, hogy ilyen sok képesített vénről gondoskodott, hogy megőrizzék a teokráciát ezekben „az utolsó napokban” (Filippi 2:29; 2Timótheus 3:1).
„Legyetek . . . követői az Istennek”
17. Miben utánozzák a teokrácia alatt lévők Istent?
17 Pál apostol így buzdított: „Legyetek . . . követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Efézus 5:1). Akik alávetik magukat a teokráciának, amennyire csak a tökéletlen emberektől telhet, megpróbálnak Istenhez hasonlónak lenni. A Biblia például ezt mondja Jehováról: „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!” (5Mózes 32:3, 4). Ahhoz, hogy ebben Isten követői legyenek, a keresztények igyekszenek hűségesnek, igazságosnak bizonyulni, és igyekeznek, hogy kiegyensúlyozott legyen az ítélőképességük a jogot illetően (Mikeás 6:8; 1Thessalonika 3:6; 1János 3:7). Sok dolgot kerülnek, amely elfogadhatóvá vált a világban, ilyen például az erkölcstelenség, a mohóság és a kapzsiság (Efézus 5:5). Mivel Jehova szolgái isteni és nem emberi irányadó mértékeket követnek, ezért Jehova szervezete teokratikus, tiszta és építő.
18. Mi Isten legfőbb tulajdonsága, és hogyan tükrözik vissza a keresztények ezt a tulajdonságot?
18 Jehova Isten legfőbb tulajdonsága a szeretet. „Az Isten szeretet” — mondja János apostol (1János 4:8). Mivel a teokrácia Isten általi uralmat jelent, ez szeretet általi uralom. Jézus ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35). A teokratikus szervezet már eddig is rendkívüli szeretetet mutatott ki ezekben a nehéz, utolsó napokban. Afrikában a fajirtó harc idején Jehova Tanúi szeretetet mutattak ki mindenki iránt, akármilyen etnikai csoportból való volt is. A volt Jugoszláviában dúló háború idején Jehova Tanúi bármely területről voltak is, segítették egymást, míg más valláscsoportok részt vettek az úgynevezett etnikai tisztogatásban. Ami a személyes életüket illeti, Jehova Tanúi igyekeznek megfogadni Pál tanácsát: „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek” (Efézus 4:31, 32).
19. Milyen áldások áradnak ki most is, és a jövőben is azokra, akik alávetik magukat a teokráciának?
19 Akik alávetik magukat a teokráciának, nagyszerű áldásokat élveznek. Békében vannak Istennel és keresztény hittársaikkal (Zsidók 12:14; Jakab 3:17). Van életcéljuk (Prédikátor 12:15). Szellemi biztonságban vannak, és biztos reményük van a jövőre (Zsoltárok 59:10). Igen, már most ízelítőt kapnak abból, hogy milyen lesz, amikor az egész emberiség teokratikus uralom alatt lesz. A Biblia azt mondja, hogy akkor majd „nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:9). Mily dicsőséges idő lesz az! Tegyünk érte, hogy ott legyünk ebben a jövőbeni Paradicsomban azáltal, hogy már most ragaszkodunk a teokráciához.
Meg tudod magyarázni?
◻ Mi az igazi teokrácia, és hol található napjainkban?
◻ Hogyan vetik alá magukat az emberek az életükben a teokratikus uralomnak?
◻ Hogyan keresi mindenki, aki teokrácia alatt van, inkább Isten dicsőségét, mint a sajátját?
◻ Többek között milyen isteni tulajdonságokat utánoznak azok, akik a teokráciát támogatják?
[Kép a 17. oldalon]
Salamon Isten dicsőségét a sajátja elé helyezte