János 15:13: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál”

„Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért” (János 15:13, Új világ fordítás).

„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (János 15:13, Újonnan revideált Károli-Biblia).

Jézus azt szerette volna megértetni a követőivel, hogy annyira kell szeretniük egymást, hogy még meghalni is késznek kell lenniük egymásért.

Az előző versben Jézus ezt mondta az apostolainak: „Azt parancsolom nektek, hogy úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket” (János 15:12). Miben mutatkozott meg Jézus szeretete? Abban, hogy önfeláldozó és önzetlen volt. A földi szolgálata során a követői és mások érdekeit mindig a sajátja elé helyezte. Meggyógyította az embereket, és tanította őket Isten királyságáróla. Még alantas feladatokat is kész volt elvégezni másokért (Máté 9:35; Lukács 22:27; János 13:3–5). Viszont a János 15:13-ban többről van szó. Mindössze néhány órával azután, hogy ezeket a szavakat mondta, Jézus kész volt „az életét váltságul [adni] cserébe sokakért” (Máté 20:28; 22:39). Ezzel rendkívüli módon mutatta meg, hogy jobban szeret másokat magánál.

Jézus szereti az emberiséget. De azokat az embereket, akik a tanításai szerint élnek, különösen szereti. A tanítványokat a közeli barátainak tartotta, mert azt tették, amit parancsolt nekik, és mert kitartottak mellette a próbáiban (Lukács 22:28; János 15:14, 15). Ezért értük még inkább kész volt feláldozni az életét.

Az első századi keresztények megfogadták Jézus szavait, és készek voltak az életüket is odaadni egymásért (1János 3:16). Sőt, az önfeláldozó szeretet, melyben Jézus példát mutatott, az igaz keresztények legfőbb ismertetőjele lett (János 13:34, 35).

A János evangéliumának 13-tól 17-ig terjedő fejezeteiben elolvashatjuk, hogy mit mondott Jézus búcsúzóul a 11 hűséges apostolának, valamint az értük mondott utolsó imája is itt van feljegyezve. Néhány órával később feláldozta az életét. Azért, hogy érzékeltesse a tanítványaival, hogy milyen fontos egységben maradniuk vele, a 15. fejezetben elmondott egy szemléltetést. Ebben a tanítványait olyan szőlővesszőkhöz hasonlította, amelyek gyümölcsöt teremnek, és arra ösztönözte őket, hogy továbbra is teremjenek sok gyümölcsöt (János 15:1–5, 8). Ezt többek között úgy tehetik meg, ha önfeláldozóan szeretnek másokat. Ez a szeretet arra indítja őket, hogy Jézushoz hasonlóan hirdessék az embereknek „az Isten királyságáról szóló jó hírt” (Lukács 4:43; János 15:10, 17).

Nézd meg ezt a rövid videót, mely áttekinti János evangéliumát!