Legyen a ti igenetek igen!

 1. Mit mondott Jézus az esküről, és miért?

AZ IGAZ keresztényeknek általában nem kell esküt tenniük. Ennek az az oka, hogy engedelmeskednek Jézusnak, aki ezt mondta: „beszédetekben legyen a ti igenetek igen”. Ezzel arra utalt, hogy állnunk kell a szavunkat. Jézus a következő szavakkal vezette be ezt a parancsot: „egyáltalán ne esküdjetek”. Jézus ezzel elítélte azt az általános szokást, hogy sokan a mindennapi beszélgetéseik során újra meg újra megesküdtek erre vagy arra, anélkül hogy szándékukban állt volna meg is tenni, amit mondtak. Ha egy egyszerű igenen vagy nemen „felül” volt az, amit a szándékukról mondtak, az azt mutathatta, hogy egyáltalán nem szavahihetők, a gonosz befolyása alatt állnak. (Olvassátok fel: Máté 5:33–37.)

 2. Magyarázd el, hogy miért nem mindig helytelen esküt tenni.

² Vajon Jézus szavai azt jelentik, hogy mindig helytelen esküt tenni? Nem, dehogyis. Amint az előző cikkből megtudtuk, Jehova Isten és az igazságos szolgája, Ábrahám esküt tettek fontos alkalmakkor. Emellett Isten Törvénye megkövetelte, hogy esküt tegyenek bizonyos viták rendezéséhez (2Móz 22:10, 11; 4Móz 5:21, 22). Most is előfordulhat, hogy egy kereszténynek meg kell esküdnie, hogy az igazat fogja mondani, amikor tanúskodik a bíróságon. Vagy egy keresztény olykor szükségesnek tarthatja, hogy esküt tegyen annak megerősítésére, hogy megtesz valamit, vagy azért, hogy segítsen rendezni egy ügyet. Amikor a főpap kényszerítette Jézust, hogy esküdjön meg rá, hogy az igazat mondja a zsidó szanhedrinnek, ő nem ellenkezett (Máté 26:63, 64). Jézus mindig igazat mondott, ezért nem volt szükséges, hogy bárkinek is esküt tegyen. Ennek ellenére gyakran a következő, egyedülálló módon vezette be a szavait, hogy megerősítse az üzenete megbízhatóságát: „Bizony, bizony mondom nektek” (Ján 1:51; 13:16, 20, 21, 38). Nézzük meg, mit tanulhatunk Jézus, Pál és mások példájából, akiknek az igene igen volt.

 3. Mit ígért Jézus Istennek imában, és hogyan válaszolt égi Atyja?

³ „Íme! Eljöttem . . . , hogy cselekedjem az akaratodat, ó, Isten” (Héb 10:7). Jézus ezekkel a jelentőségteljes szavakkal ígéretet tett Istennek, hogy véghezvisz mindent, ami meg lett jövendölve a megígért Magról, és így azt is megengedi, hogy Sátán szétzúzza a sarkát (1Móz 3:15). Egyetlen ember sem vállalt még soha ekkora felelősséget magára. Noha Jehova nem várta el, hogy Jézus esküt tegyen, hogy hű lesz a szavához, válaszolt erre az imára és kifejezte, hogy teljesen bízik a Fiában (Luk 3:21, 22).

 4. Milyen mértékben volt Jézus igene igen?

⁴ Mivel Jézus mindig azzal összhangban élt, amit prédikált, az igene igen volt. Nem engedte, hogy bármi is elterelje a figyelmét az Atyjától kapott megbízatásáról, hogy prédikálja Isten Királyságának jó hírét, és tanítvánnyá tegyen mindenkit, akit Isten hozzá vonzott (Ján 6:44). A Biblia ezekkel a jól ismert szavakkal írja le, hogy Jézus mennyire megbízható volt: „bármennyi ígérete van is Istennek, ezek őáltala lettek »igenné«” (2Kor 1:20). Valóban Jézus a legkiválóbb példa arra, hogy valaki hűnek bizonyul a Jehovának tett ígéretéhez. Most vizsgáljuk meg egy olyan személy példáját, aki a tőle telhető legjobb módon utánozta Jézust.

 5. Milyen példát mutatott nekünk Pál apostol?

⁵ „Mit tegyek, Uram?” (Csel 22:10). Pál, akit akkoriban Saulként ismertek, ezekkel az őszinte szavakkal válaszolt a megdicsőült Úr Jézusnak, aki megjelent neki egy látomásban, hogy megakadályozza őt abban, hogy üldözze a tanítványait. A látomás hatására Saul alázatosan megbánta a múltbeli tetteit, megkeresztelkedett, és elfogadta azt a különleges megbízatást, hogy tanúskodjon Jézusról a nemzeteknek. Attól fogva Pál Jézust az Urának hívta, és ezzel összhangban cselekedett földi élete végéig (Csel 22:6–16; 2Kor 4:5; 2Tim 4:8). Pál nem olyan volt, mint azok, akikről Jézus ezt mondta: „Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?” (Luk 6:46). Igen, Jézus elvárja mindenkitől, aki Urának fogadja el őt, hogy hű legyen a szavához, akárcsak Pál apostol.

6–7. a) Miért változtatott Pál a Korintuszba való látogatásának időpontján, és miért nem volt jogos, hogy Pál bírálói kétségbe vonták a szavahihetőségét? b) Hogyan tekintsük azokat, akik ki lettek nevezve, hogy vezetést nyújtsanak nekünk?

⁶ Pál buzgón hirdette a Királyság üzenetét szerte Kis-Ázsiában és Európában, sok gyülekezetet alapított, és újra meglátogatta őket. Időnként szükségesnek találta, hogy megesküdjön rá, hogy az igazat írja (Gal 1:20). Például Korintuszban néhányan megvádolták Pált, hogy nem szavahihető, ezért védekezésül ezt írta: „bízni lehet az Istenben, hogy a hozzátok intézett beszédünk nem »igen« és mégis »nem«” (2Kor 1:18). Amikor Pál ezeket a szavakat írta, elhagyta Efézust, és Makedónián át Korintuszba tartott. Eredetileg azt tervezte, hogy mielőtt Makedóniába menne, újra ellátogat Korintuszba (2Kor 1:15, 16). De akárcsak az utazófelvigyázók esetében napjainkban, időnként módosítani kell az útvonalon. Az ilyen változtatások hátterében nem valamilyen jelentéktelen, önző ok áll, hanem valamilyen sürgős helyzet miatt van rájuk szükség. Pál a gyülekezet érdekében halasztotta el a Korintuszba tett látogatását. Miért mondhatjuk ezt?

⁷ Valamivel azután, hogy Pál megtervezte az eredeti útvonalát, nyugtalanító híreket kapott arról, hogy Korintuszban viszályok vannak a testvérek között, és megtűrik az erkölcstelenséget (1Kor 1:11; 5:1). A korintusziaknak írt első levelében erőteljes tanácsot adott, hogy segítsen nekik megoldani a problémát. Majd ahelyett, hogy Efézusból közvetlenül Korintuszba hajózott volna, időt hagyott nekik, hogy alkalmazni tudják a tanácsát, mielőtt elmegy hozzájuk, és így a látogatása buzdítóbb legyen. Pál a második levelében a következőket írta, hogy biztosítsa őket arról, hogy valóban emiatt változtatott a tervein: „Én pedig az Istent hívom tanúul a saját lelkem ellen, hogy azért nem mentem még el Korintuszba, hogy kíméljelek benneteket” (2Kor 1:23). Soha ne legyünk olyanok, mint Pál bírálói, inkább mélységesen tiszteljük azokat, akik ki lettek nevezve, hogy vezetést nyújtsanak nekünk! Jól tesszük, ha utánozzuk Pált, éppen úgy, ahogy ő is utánozta Krisztust (1Kor 11:1; Héb 13:7).

 8. Miért jó példa számunkra Rebeka?

⁸ „Kész vagyok elmenni vele” (1Móz 24:58). Rebeka ezekkel az egyszerű szavakkal válaszolt, amikor az édesanyja és a testvére megkérdezte tőle, hogy hajlandó-e elhagyni az otthonát még aznap, és elutazni egy idegennel 800 kilométerre, hogy Ábrahám fiának, Izsáknak a felesége legyen (1Móz 24:50–58). Rebeka igene igen volt, és Izsák hűséges, istenfélő feleségének bizonyult. Élete hátralevő részében sátrakban lakott jövevényként az Ígéret földjén. Hűségéért abban a jutalomban részesült, hogy a megígért Mag, Jézus Krisztus egyik ősanyja lehetett (Héb 11:9, 13).

 9. Hogyan bizonyult Ruth hűnek a szavához?

⁹ „Nem, hanem veled együtt visszatérünk a te népedhez” (Ruth 1:10). Ruth és Orpa, két moábita özvegy kitartóan ezt mondogatták megözvegyült anyósuknak, Naominak, amikor elindultak Moábból, mivel Naomi vissza akart térni Betlehembe. Naomi unszolására Orpa végül visszatért a szülőföldjére. Ruth neme viszont nemet jelentett. (Olvassátok fel: Ruth 1:16, 17.) Lojálisan ragaszkodott Naomihoz, és örökre elhagyta a családját és Moáb hamis vallását. Jehova hűséges imádója volt élete végéig, és abban a jutalomban részesült, hogy Máté őt is belefoglalta Jézus leszármazási vonalába, noha csak öt nőt említett meg (Máté 1:1, 3, 5, 6, 16).

10. Miért jó példa számunkra Ézsaiás?

¹⁰ „Itt vagyok én! Küldj engem” (Ézs 6:8). Mielőtt Ézsaiás ezt mondta, egy dicsőséges látomásban volt része, melyben Jehova a trónján ült. Miközben Ézsaiás ezt a dicsőséges látványt nézte, hallotta, hogy Jehova ezt mondja: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?” Ez egy felhívás volt Jehova részéről, hogy valaki a szószólójaként elvigye az üzenetét a makacs népének. Ézsaiás állta a szavát, az igene igent jelentett. Több mint 46 éven át hűségesen szolgált mint próféta, és kihirdette a népnek Jehova erőteljes ítéletüzeneteit, valamint az igaz imádat helyreállítására vonatkozó csodálatos ígéreteit.

11. a) Miért olyan fontos, hogy hűek legyünk a szavunkhoz? b) Kik intő példák a számunkra amiatt, hogy nem voltak szavahihetők?

¹¹ Miért jegyeztette fel Jehova számunkra az előbb említett példákat a Szavában? És mennyire kell komolyan vennünk azt, hogy az igenünk igen legyen? A Biblia világosan figyelmeztet, hogy akik „egyezségszegők”, azok közé tartoznak, akik „halált érdemelnek” (Róma 1:31, 32). Egyiptom fáraóját, Sedékiás júdai királyt, valamint Anániást és Szafirát a Biblia azok közt a rossz példák közt említi, akiknek az igenük nem jelentett igent. Mindannyian rosszul jártak, és intő példák a számunkra (2Móz 9:27, 28, 34, 35; Ez 17:13–15, 19, 20; Csel 5:1–10).

12. Mi segít nekünk hűnek lenni a szavunkhoz?

¹² Most, „az utolsó napokban” olyan emberek vesznek körül minket, akik „illojálisak”, olyanok, „akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak” (2Tim 3:1–5). Amennyire csak lehetséges, kerülnünk kell az ilyen rossz társaságot. Inkább olyanokkal kell rendszeresen összegyűlnünk, akik törekednek rá, hogy az igenük mindig igen legyen (Héb 10:24, 25).

13. Mi a legfontosabb igen Jézus Krisztus egyik követője számára?

¹³ A legfontosabb igen – vagyis a legfontosabb ígéret, melyet valaki tehet – az Istennek való önátadása. Azoknak, akik készek megtagadni magukat, hogy Jézus tanítványai legyenek, háromszor is lehetőségük van kifejezni, hogy komoly ez a szándékuk (Máté 16:24). Amikor két vén elbeszélget egy olyan személlyel, aki szeretne kereszteletlen hírnök lenni, ezt kérdezik tőle: „Valóban Jehova Tanúja szeretnél lenni?” Később, amikor további szellemi előrehaladást tesz, és szeretne megkeresztelkedni, a vének ismét találkoznak vele, és megkérdezik tőle: „Te már átadtad magadat Jehovának imában?” Végül a keresztelkedés napján minden keresztelkedésre jelentkezőtől a következőt kérdezik: „Jézus Krisztus áldozata alapján megbántad-e bűneidet, és átadtad-e magad Jehovának, hogy az ő akaratát cselekedd?” Így a keresztelkedésre jelentkezők tanúk előtt erősítik meg azt az ígéretüket, hogy örökké Istent fogják szolgálni.

14. Milyen önvizsgálati kérdéseket tegyünk fel magunknak rendszeresen?

¹⁴ Akár nemrég keresztelkedtél, akár évtizedek óta szolgálod Istent, rendszeresen tarts önvizsgálatot, és kérdezd meg magadtól: „Utánzom Jézus Krisztust, és továbbra is hű vagyok a legfontosabb igenemhez? Továbbra is engedelmeskedem Jézusnak, és a prédikáló- és tanítványképző munka áll az életem középpontjában?” (Olvassátok fel: 2Korintusz 13:5.)

15. Az élet mely területein fontos, hogy az igenünk igen legyen?

¹⁵ Ahhoz, hogy hűek legyünk az önátadási fogadalmunkhoz, az élet más fontos területein is hűnek kell bizonyulnunk. Például: Házas vagy? Akkor továbbra is tartsd tiszteletben azt az ünnepélyes fogadalmat, melyben megígérted, hogy szeretni fogod a házastársadat, és gyöngéden fogsz bánni vele. Aláírtál egy üzleti szerződést, vagy kitöltöttél egy jelentkezési lapot valamilyen teokratikus megbízatásra? Akkor tartsd magad ahhoz, amire kötelezettséget vállaltál, és ígéretet tettél. Elfogadtál egy meghívást egy étkezésre valakitől, aki szerény körülmények közt él? Akkor ne mondd le, ha valaki mástól látszólag jobb meghívást kapsz. Vagy megígérted valakinek a házról házra végzett szolgálat során, hogy újra felkeresed, hogy további szellemi segítséget nyújts neki? Akkor feltétlenül legyen az igened igen, és Jehova meg fogja áldani a szolgálatodat. (Olvassátok fel: Lukács 16:10.)

16. Mit tegyünk, ha nem tartottuk meg a szavunkat?

¹⁶ A Biblia azt írja, hogy mivel tökéletlen emberek vagyunk, „mindannyian sokszor megbotlunk”, különösen a beszédünkben (Jak 3:2). Mit tegyünk, ha azzal szembesülünk, hogy nem tartottuk meg a szavunkat? Isten Izraelnek adott Törvényében volt egy irgalmas elrendezés arra az esetre, ha valaki az „ajkaival meggondolatlanul” szólt (3Móz 5:4–7, 11). A keresztényekre vonatkozóan is létezik ilyen szeretetteljes elrendezés. Ha megvalljuk ezt a fajta bűnünket Jehovának, irgalmasan megbocsát nekünk a Főpapunk, Jézus Krisztus közbenjárásának köszönhetően (1Ján 2:1, 2). Ám ahhoz, hogy továbbra is Isten kegyét élvezzük, megbánáshoz illő gyümölcsöket kell teremnünk. Ez azt jelenti, hogy nem szabad engednünk, hogy szokásunkká váljon az ilyen bűnök elkövetése, és mindent meg kell tennünk, hogy jóvátegyük a kárt, melyet a meggondolatlan beszédünkkel okoztunk (Péld 6:2, 3). Természetesen sokkal jobb, ha előbb alaposan átgondoljuk, amit meg akarunk ígérni, nehogy olyat ígérjünk, amit aztán nem tudunk betartani. (Olvassátok fel: Prédikátor 5:2.)

17–18. Milyen dicsőséges jövő vár mindenkire, aki megtesz mindent, hogy az igene igen legyen?

¹⁷ Milyen csodálatos jövő vár Jehova minden olyan imádójára, aki továbbra is megtesz mindent, hogy az igene igen legyen! A 144 000 felkentnek halhatatlan élete lesz az égben, ahol Jézussal együtt részesei lesznek a Királyságának, és „királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt” (Jel 20:6). Megszámlálhatatlan milliók pedig javukra fordítják majd Krisztus Királyság-uralmát a földi paradicsomban. Segítséget fognak kapni ahhoz, hogy az egészségük és a gondolkodásuk tökéletessé váljon (Jel 21:3–5).

¹⁸ Ha hűségesnek bizonyulunk a végső próbában Jézus millenniumi uralmának végén, akkor soha többé nem kell kételkednünk senkinek a szavában (Jel 20:7–10). Minden igen igent jelent majd, és minden nem nemet. Mindenki, aki akkor él majd, tökéletesen utánozni fogja szerető égi Atyánkat, Jehovát, aki az „igazságnak Istene” (Zsolt 31:5).