A feltámadás reménysége biztos!
’Reménységem van az Istenben, hogy lesz feltámadás’ (CSELEKEDETEK 24:15).
1. Miért reménykedhetünk a feltámadásban?
JEHOVA gondoskodott róla, hogy jó okunk legyen reménykedni a feltámadásban. A szavát adta rá, hogy a halottak fel fognak támadni, vagyis újra életre kelnek. És biztosan valóra válik a szándéka azokra vonatkozóan, akik halálalvásba merültek (Ésaiás 55:11; Lukács 18:27). Isten valójában már megmutatta, hogy van hatalma feltámasztani a halottakat.
2. Hogyan válhat javunkra a feltámadás reménysége?
2 Ha hiszünk benne, hogy Isten gondoskodik a halottak feltámasztásáról a Fia, Jézus Krisztus által, az megerősíthet bennünket a nehézségek idején. A feltámadás reménységének bizonyossága abban is segíteni tud nekünk, hogy akár az életünk árán is megőrizzük feddhetetlenségünket égi Atyánk előtt. Valószínűleg megerősödik a feltámadásra vonatkozó reménységünk, ha megvizsgáljuk a Bibliában feljegyzett, feltámadásról szóló történeteket. Mindezek a csodák a Szuverén Úrtól, Jehovától származó hatalomnak köszönhetően történtek meg.
Feltámadás útján visszanyerték halottjaikat
3. Mire kapott hatalmat Illés, amikor meghalt egy sareptai özvegyasszony fia?
3 Amikor Pál apostol megindító módon felidézte, milyen hitet nyilvánítottak ki Jehova keresztény kor előtti tanúi, többek között ezt írta: „Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat” (Zsidók 11:35; 12:1). Az egyik ilyen asszony egy szegény özvegy volt a föníciai Sarepta városában. Ez az asszony vendégszeretően bánt Isten prófétájával, Illéssel, ezért csodálatos módon nem fogyott el a lisztje és az olaja egy éhínség idején, amely miatt különben meghalt volna ő is, és a fia is. Amikor a gyermek később meghalt, Illés lefektette egy ágyra, imádkozott, háromszor ráborult a fiúra, és így könyörgött: „Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!” Isten valóban előidézte, hogy visszatérjen a fiúba a lelke, vagyis az élete (1Királyok 17:8–24). Képzeld el, mennyire örülhetett az özvegyasszony, amikor a hitét így megjutalmazták: tanúja lehetett az első feltámadásnak, amelyet aztán feljegyeztek, méghozzá az ő drága fia feltámadásának!
4. Milyen csodát tett Elizeus Súnemben?
4 Súnemben élt egy másik asszony, aki feltámadás útján visszanyerte elhunyt hozzátartozóját. Egy idős ember felesége volt, és kedvesen fogadta Elizeust és a szolgáját. Jutalmul fia született. Évekkel később azonban magához hívta a prófétát, Elizeus pedig halva találta a fiút az asszony házában. Miután Elizeus imádkozott, és megtett bizonyos lépéseket, „megmelegedék a gyermek teste . . . prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek”. A fiú feltámadásának biztosan nagyon örült az anyja is, és maga a fiú is (2Királyok 4:8–37; 8:1–6). De mennyivel boldogabbak lesznek, amikor életre kelnek majd a földön a „becsesebb feltámadásban”. Akkor az a lehetőség áll majd előttük, hogy soha többé nem kell meghalniuk! Mennyire hálásak lehetünk Jehovának, a feltámadás szerető Istenének! (Zsidók 11:35).
5. Hogyan volt része Elizeusnak egy csodában még a halála után is?
5 Isten a szent szellem által még Elizeus halála és temetése után is erőt kölcsönzött a próféta csontjainak. Azt olvassuk, hogy az izraeliták „egy embert temettek, és mikor meglátták a [moabita] csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de a mint [a holttest] odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott” (2Királyok 13:20, 21). Biztosan nagyon meglepődött, és nagyon boldog volt ez a férfi! Képzeld el, micsoda örömben lesz részünk, amikor Jehova Isten csalhatatlan szándékával összhangban életre kelnek majd szeretteink!
Isten Fia feltámasztotta a halottakat
6. Milyen csodát tett Jézus Nain város közelében, és hogyan érint minket ez az esemény?
6 Isten Fia, Jézus Krisztus gondoskodott róla, hogy jó okunk legyen elhinni, hogy a halottak feltámadhatnak, mégpedig az örök élet kilátásával. Ami Nain város közelében történt, az segít nekünk felfogni, hogy Istentől kapott hatalommal végre lehet hajtani egy ilyen csodát. Egyszer Jézus gyászolókkal találkozott, akik egy fiatalember holttestét vitték kifelé a városból, hogy eltemessék. A férfi egy özvegyasszony egyetlen gyermeke volt. Jézus így szólt az anyához: „Ne sírj.” Majd megérintette a ravatalt, és ezt mondta: „Ifjú, néked mondom, kelj föl!” Erre az felült, és beszélni kezdett (Lukács 7:11–15). Ez a csoda kétségtelenül megerősíti a meggyőződésünket, mely szerint a feltámadás reménysége biztos.
7. Mi történt Jairus lányával?
7 Nézzük meg most Jairus esetét, aki a kapernaumi zsinagóga egyik elöljárója volt. Jairus arra kéri Jézust, hogy jöjjön és segítsen tizenkét éves, szeretett kislányán, aki már haldoklik. Nemsokára jelentik, hogy a kislány meghalt. Jézus arra buzdítja a lesújtott Jairust, hogy higgyen, majd elmegy vele az otthonába. Ott síró sokadalmat találnak. De mindenki nevet, amikor Jézus ezt mondja nekik: „A gyermek nem halt meg, hanem alszik.” A lányka valójában meghalt, de Jézus hamarosan megmutatja, hogy ugyanúgy életre lehet kelteni valakit, mint ahogy fel lehet ébreszteni mély álmából. Megfogja a kislány kezét, és ezt mondja: „Lányka, kelj fel!” (NW). A kislány azonnal felkel, és „elálmélkodának annak szülei” (Márk 5:35–43; Lukács 8:49–56). A családtagok is biztosan ’elálmélkodnak’ majd, amikor elhunyt szeretteik életre kelnek a paradicsomi földön.
8. Mit tett Jézus Lázár sírjánál?
8 Lázár már négy napja halott volt, amikor Jézus odament a sírjához, és elmozdíttatta a követ a sír bejárata elől. Jézus mindenki füle hallatára imádkozott, mert tudatni akarta a megfigyelőkkel, hogy az Istentől kapott hatalomra támaszkodik, majd hangosan így szólt: „Lázár, jőjj ki!” Erre Lázár ki is jött! Kezén és lábán még körül volt kötve halotti pólyával, arca pedig kendővel volt letakarva. „Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni” — mondta Jézus. A csoda láttán sokan hittek Jézusban azok közül, akik Lázár lánytestvéreit, Máriát és Márthát jöttek vigasztalni (János 11:1–45). Vajon nem tölt el reménnyel ez a beszámoló, hogy szeretteid talán életre kelnek majd Isten új világában?
9. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jézus most is fel tudja támasztani a halottakat?
9 Amikor Keresztelő János börtönben volt, Jézus ezt a bátorító üzenetet küldte neki: „A vakok látnak . . . a halottak föltámadnak” (Máté 11:4–6). Ha Jézus feltámasztotta a halottakat, amikor a földön járt, akkor Istentől kapott hatalommal bizonyára meg tudja tenni ugyanezt hatalmas szellemteremtményként is. Jézus „a feltámadás és az élet”, és milyen vigasztaló tudni, hogy a közeljövőben „mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek”! (János 5:28, 29; 11:25).
Mások feltámadása is erősíti a reménységünket
10. Hogyan mondanád el a Biblia beszámolójában szereplő első olyan esetet, amikor egy apostol támasztott fel valakit?
10 Amikor Jézus kiküldte apostolait a Királyság prédikálóiként, ezt mondta: „halottakat támasszatok” (Máté 10:5–8). Ehhez természetesen Isten hatalmára kellett támaszkodniuk. I. sz. 36-ban Joppéban az istenfélő asszony, Dorkás (Tábitha) halálalvásba merült. Előtte jótettek jellemezték őt, például ruhákat készített a szűkölködő özvegyeknek, ezért amikor meghalt, ezek az özvegyek sokat sírtak. A tanítványok előkészítették a holttestet a temetésre, és elküldtek Péter apostolért, feltehetően vigaszt várva tőle (Cselekedetek 9:32–38). Péter mindenkit kiküldött a felső helyiségből, imádkozott, és ezt mondta: „Tábitha, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, felült, megfogta Péter kezét, Péter pedig felsegítette őt. Ez az első olyan eset, amikor a Biblia beszámolója szerint egy apostol támasztott fel valakit. Ennek hatására sokan hívőkké lettek (Cselekedetek 9:39–42). Nekünk pedig még több okot ad rá, hogy reménykedjünk a feltámadásban.
11. Melyik volt a feltámadásról szóló utolsó történet a Bibliában?
11 A Bibliában feljegyzett, feltámadással kapcsolatos utolsó eset Tróásban történt. Amikor Pál a harmadik misszionáriusi útján megállt itt, az előadását egészen éjfélig tartotta. Egy Eutikhus nevű fiatalember a fáradtságtól és talán a sok lámpás meg az összejöveteli hely túlzsúfoltsága miatti melegtől elaludt, és kiesett egy második emeleti ablakból. „Halva véteték föl”, nem csupán eszméletlenül. Pál ráborult Eutikhusra, magához ölelte, és ezt mondta azoknak, akik figyelték: „Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.” Pál arra gondolt, hogy a fiatalember újra él. A jelenlevők „felette igen megvigasztalódának” (Cselekedetek 20:7–12). Isten szolgáinak ma nagyon vigasztaló az a tudat, hogy akikkel korábban együtt szolgálták Istent, azok meglátják majd a feltámadás reménységének beteljesedését.
A feltámadás reménységét már régóta ápolják az emberek
12. Milyen meggyőződésének adott hangot Pál a római Félix kormányzó előtt?
12 Amikor Pál ügyének tárgyalása folyt a római Félix kormányzó előtt, Pál kijelentette: „hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. Reménységem lévén az Istenben, hogy . . . lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 24:14, 15). Hogyan mutatnak rá a halottak feltámadására Isten Szavának bizonyos részei, például „a törvény”?
13. Miért mondhatjuk, hogy Isten utalt a feltámadásra, amikor elmondta az első próféciát?
13 Maga Isten is utalt a feltámadásra, amikor elmondta az első próféciát Édenben. Amikor kiszabta az ítéletet a „régi kígyóra”, Sátánra, az Ördögre, ezt mondta: „ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (Jelenések 12:9; 1Mózes 3:14, 15). Az asszony magvának a sarkát úgy marta meg Sátán, hogy megölte Jézus Krisztust. Ha ennek a Magnak később a kígyó fejére kellett taposnia, akkor Krisztusnak fel kellett támadnia a halálból.
14. Mit jelent az, hogy Jehova „nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene”?
14 Jézus kijelentette: „Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki” (Lukács 20:27, 37, 38; 2Mózes 3:6). Ábrahám, Izsák és Jákób már meghalt, de annyira biztos volt, hogy Isten a szándékát megvalósítva feltámasztja őket, hogy az ő szemében olyanok voltak, mintha éltek volna.
15. Miért volt oka Ábrahámnak hinni a feltámadásban?
15 Ábrahámnak volt oka reménykedni a feltámadásban, hiszen amikor ő és a felesége, Sára már nagyon idősek voltak, a gyermeknemzés, illetve -szülés tekintetében pedig halottak, akkor Isten csoda útján helyreállította a szaporodóképességüket. Olyan volt ez, mint egy feltámadás (1Mózes 18:9–11; 21:1–3; Zsidók 11:11, 12). Amikor a fiuk, Izsák olyan 25 éves volt, Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot. Ám éppen amikor Ábrahám lesújtani készült Izsákra, Jehova angyala lefogta a kezét. Ábrahám ’úgy gondolkozott, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani Izsákot, miért is őt példaképpen visszanyerte’ (Zsidók 11:17–19; 1Mózes 22:1–18).
16. Mi vár Ábrahámra, aki most halálalvásban nyugszik?
16 Ábrahám reménykedett benne, hogy a Messiásnak, vagyis a megígért Magnak az uralma alatt lesz feltámadás. Isten Fia, mielőtt emberré vált, az égből megfigyelte Ábrahám hitét. Az ember Jézus Krisztus ezért ezt mondta a zsidóknak: „Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat” (János 8:56–58; Példabeszédek 8:30, 31). Ábrahám most halálalvásban nyugszik, és várja, hogy feltámadjon a földön Isten messiási Királyságának az idején (Zsidók 11:8–10, 13).
Bizonyíték a Törvényből és a Zsoltárok könyvéből
17. Hogyan mutattak előre Jézus Krisztus feltámadására, „a mik a törvényben . . . meg vannak írva”?
17 Pál feltámadásra vonatkozó reménysége összhangban volt azokkal, „a mik a törvényben . . . meg vannak írva”. Isten meghagyta az izraelitáknak: „aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt [niszán 16-án], hogy kedvesen fogadtassék érettetek” (3Mózes 23:9–14). Erre a törvényre gondolhatott Pál, amikor a következőket írta: „Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” Jézus, a „zsenge” i. sz. 33. niszán 16-án támadt fel. Idővel, a jelenléte idején feltámadnak a „későbbi gyümölcsök” is, vagyis Jézus szellemmel felkent követői (1Korinthus 15:20–23; 2Korinthus 1:21; 1János 2:20, 27).
18. Hogyan mutatott rá Péter, hogy a Zsoltárok könyvében megjövendölték Jézus feltámadását?
18 A Zsoltárok könyvében is találunk bizonyítékot a feltámadás mellett. I. sz. 33 pünkösdjén Péter apostol idézte a Zsoltárok 16:8–11-et, amikor ezt mondta: „Dávid ezt mondja [Krisztusról]: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Péter hozzátette még: Dávid „előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten” (Cselekedetek 2:25–32).
19., 20. Mikor idézte Péter a Zsoltárok 118:22-t, és hogyan függött ez össze Jézus halálával és feltámadásával?
19 Néhány nappal később Péter a szanhedrin előtt állva ismét idézett a Zsoltárok könyvéből. Amikor megkérdezték tőle, hogyan tudott meggyógyítani egy sánta koldust, az apostol így szólt: „Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. Ez [a Jézus] ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Cselekedetek 4:10–12).
20 Péter itt a Zsoltárok 118:22-t idézte, és az ott található gondolatokat Jézus halálára és feltámadására alkalmazta. Vallási vezetőik ösztönzésére a zsidók elvetették Jézust (János 19:14–18; Cselekedetek 3:14, 15). Annak, hogy ’az építők megvetették a követ’, Krisztus halála lett a következménye; az pedig, hogy ’a kő a szegelet fejévé lett’, azt jelentette, hogy Jézus feltámadt égi, szellemi dicsőségre. Ahogy a zsoltáríró megjövendölte, „az Úrtól lett ez” (Zsoltárok 118:23). A „kő” a szeglet Fejévé lett azáltal is, hogy Király-jelöltté emelték (Efézus 1:19, 20).
A feltámadás reménysége meg tud erősíteni minket
21., 22. Milyen reményről beszélt Jób, ahogyan azt a Jób 14:13–15-ben feljegyezték, és hogyan vigasztalhatja ez a hozzátartozókat ma?
21 Bár személyesen még soha nem találkoztunk senkivel, aki feltámadt volna, most szemügyre vettünk néhány bibliai beszámolót, amely biztosít bennünket a feltámadásról. Ezért mi is azt a reménységet táplálhatjuk, amelyről a becsületes Jób beszélt. Szenvedései közepette így esedezett Jehovához: „Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet . . . ; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? . . . Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után” (Jób 14:13–15). Isten ’kívánkozni fog kezének alkotása után’, vagyis erősen vágyik majd rá, hogy feltámassza Jóbot. Milyen sok reményt nyújt ez nekünk!
22 Lehet, hogy a családod egyik istenfélő tagja súlyosan megbetegszik, mint Jób, sőt talán meg is adja magát ellenségünknek, a halálnak. A hozzátartozók talán sírnak bánatukban, mint ahogy Jézus is sírt Lázár halála miatt (János 11:35). De mennyire vigasztaló tudni, hogy Isten szólítani fogja azokat, akik az emlékezetében vannak, ők pedig válaszolnak! Olyan lesz, mintha egy utazásról térnének vissza, méghozzá nem betegen vagy gyengén, hanem épen és egészségesen.
23. Hogyan fejezték ki némelyek, hogy bíznak a feltámadás reménységében?
23 Egy hűséges, idős keresztény halálakor a hívőtársai így írtak a gyermekének: „Kérünk, fogadd mélységes együttérzésünket az édesanyád elvesztése miatt. Hamarosan újra körünkben üdvözölhetjük őt — gyönyörű lesz, tele energiával!” Egy gyermekét gyászoló házaspár ezt mondta: „Annyira várjuk már, hogy Jason felébredjen! Körbenéz majd, és a Paradicsomot fogja látni, amelyre úgy vágyott már . . . Ez valódi ösztönzés nekünk, akik szerettük őt, hogy mi is ott legyünk.” Igen, és mennyire hálásak lehetünk, hogy a feltámadás reménysége biztos!
Mit felelsz rá?
• Hogyan válhat javunkra, ha hiszünk abban, hogy Isten gondoskodik a halottak feltámasztásáról?
• A Szentírásban feljegyzett mely történetek adnak nekünk okot arra, hogy reménykedjünk a feltámadásban?
• Miért mondhatjuk, hogy a feltámadás reménységét már régóta ápolják az emberek?
• Milyen reménységet ápolhatunk a halottakkal kapcsolatban, amely meg tud erősíteni minket?
[Kép a 10. oldalon]
Jehovától kapott hatalommal Illés életre keltette egy özvegyasszony kisfiát
[Kép a 12. oldalon]
Amikor Jézus feltámasztotta Jairus lányát, a szülők elálmélkodtak
[Kép a 15. oldalon]
I. sz. 33 pünkösdjén Péter apostol bátran tanúskodott arról, hogy Jézus feltámadt a halottak közül