A felsőbb hatalmak szerepe

„Isten szolgája ő a te javadra. Ha azonban rosszat teszel, akkor félj” (RÓMA 13:4).

 1., 2. Hogyan avatkoztak be sokan a kereszténység tagjai közül forradalmi tevékenységekbe?

KÉT évvel ezelőtt egy püspöki konferencia Londonban méltatlankodó vezércikket váltott ki a New York Post című újságban. Ez a konferencia a Lambeth Conference nevet viselte, és az anglikán közösség több mint 500 püspöke volt jelen. A méltatlankodást az váltotta ki, hogy a konferencia egy határozatot fogadott el, amely megértését fejezte ki azok iránt az emberek iránt, „akik, miután minden egyéb eszközt kimerítettek, a fegyveres harcot választják, mint a jog érvényesítésének egyedüli eszközét”.

² A Post szerint, ez valójában a terrorizmus jóváhagyása volt. A püspökök azonban csupán egy gyorsan növekvő tendenciát követtek. Magatartásuk egy cseppet sem tért el annak a ghánai katolikus papnak a magatartásától, aki a gerillaharcot ajánlotta mint Afrika felszabadításának leggyorsabb, legbiztosabb és legbiztonságosabb módját; vagy annak az afrikai metodista püspöknek a magatartásától, aki megesküdött arra, hogy „a végsőkig folytatja a felszabadító háborút”; vagy a kereszténység számos misszionáriusa magatartásától, akik a felkelőkkel harcoltak a fennálló kormányzatok ellen Ázsiában és Dél-Amerikában.

Az igaz keresztények ’nem fordulnak szembe a hatalommal’

 3., 4. a) Milyen alapelveket sértenek meg az olyan úgynevezett keresztények, akik a forradalom mellé állnak? b) Mit derített ki egy egyén Jehova Tanúival kapcsolatban?

³ Jézus az első században ezt mondta követőiről: „Ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak” (János 17:14). Bármelyik úgynevezett keresztény, aki a forradalmat támogatja, nagyon is része a világnak. Ő nem Jézus követője; nem is ’rendeli alá magát a felsőbb hatalmaknak’ (Róma 13:1). Jól tenné, ha megszívlelné Pál apostol figyelmeztetését, hogy „aki szembefordul a hatalommal, Isten elrendezése ellen foglal állást; akik pedig az ellen foglalnak állást, ítéletet vonnak magukra” (Róma 13:2).

⁴ A kereszténység számos tagjával ellentétben, Jehova Tanúinak semmi közük a fegyveres erőszakhoz. Egy európai férfi rájött erre. Ezt írja: „Amikor láttam, mit eredményezett a vallás és a politika, elszántam magamat, hogy megdöntöm a fennálló társadalmi rendet. Egy terrorista csoporthoz csatlakoztam és kiképzést kaptam minden típusú fegyver kezelésére; számos fegyveres rablásban vettem részt. Az életem szüntelenül veszélyben forgott. Ahogy múlt az idő, nyilvánvalóvá lett, hogy vesztett csatát vívunk. Kiábrándult emberré lettem, teljesen hatalmába kerített az élet reménytelensége. Akkor egy Tanú kopogtatott az ajtómon. Isten Királyságáról beszélt. Azt bizonygatva, hogy csak az időmet rabolja vele, azt javasoltam, hogy a feleségem hallgassa meg őt. Ő meg is hallgatta, és házi bibliatanulmányozás kezdődőtt. Végül beleegyeztem, hogy én is jelen leszek a tanulmányozáson. Nem találok szavakat annak a leírására, mekkora megkönnyebbülést éreztem, amikor megértettem, milyen vonzerő kényszeríti az emberiséget a rossz irányába. A csodálatos Királyság-ígéret megtartó reménységet és életcélt adott nekem.”

 5. Miért maradnak békés alárendeltségben a keresztények a felsőbb hatalmak iránt, és meddig lesz ez így?

⁵ A keresztények Isten és Krisztus nagykövetei vagy küldöttei (Ésaiás 61:1, 2; 2Korinthus 5:20; Efézus 6:19, 20). Ebben a minőségükben semlegesek maradnak a világ konfliktusaiban. Mégha némelyik politikai rendszer gazdaságilag sikeresebbnek tűnik is a többinél, és némelyik több szabadságot enged is meg mint mások, a keresztények nem támogatnak vagy rangsorolnak egyetlen rendszert sem egy másik ellenében. Tudják, hogy minden rendszer tökéletlen. Ez „az Isten elrendezése”, hogy ezek addig létezzenek, amíg az ő Királysága nem győz (Dániel 2:44). Ezért a keresztények békés alárendeltségben maradnak a felsőbb hatalmak tekintetében, és mások örök jólétén munkálkodnak azáltal, hogy prédikálják a Királyság jó hírét (Máté 24:14; 1Péter 3:11, 12).

Engedelmeskedve a törvénynek

 6. Miért jó sok emberi törvény annak ellenére, hogy „az egész világ a gonosznak a hatalmában van”?

⁶ A nemzeti kormányzatok törvényrendszereket dolgoznak ki, és e törvények legnagyobb része jó. Meglepő legyen ez számunkra annak a ténynek az ismeretében, hogy „az egész világ a gonosznak a hatalmában van”? (1János 5:19). Nem. Jehova lelkiismeretet adott ősatyánknak, Ádámnak, és ez a jónak és a rossznak velünk született érzékelési képessége sokféle módon visszatükröződik az emberi törvényekben (Róma 2:13–16). Hammurabi, az ókori babiloni törvényalkotó, törvénygyűjteményének bevezetőjében ezt írta: „Abban az időben azért neveztek ki engem, hogy előmozdítsam a nép jólétét, engem, Hammurabit, az odaadó, istenfélő fejedelmet, hogy érvényt szerezzek a jognak az országban, hogy megsemmisítsem a gonoszt és a rosszat, hogy az erős ne nyomhassa el a gyengét.”

 7. Ha valaki megszegi a törvényt, kinek van joga őt megbüntetni, és miért?

⁷ A legtöbb kormányzat azt mondaná, hogy törvényeiknek azonos céljuk van: előmozdítani a polgárok jólétét, s a jó rendet a társadalomban. Ezért büntetik a társadalomellenes tetteket, mint például a gyilkosságot és a lopást, és szabályrendeleteket hoznak, mint például a sebességkorlátozás és a parkolási szabályok. Aki pedig szándékosan megszegi a törvényeiket, a hatalommal fordul szembe, és az ilyenek „ítéletet vonnak magukra”. Ítéletet, de kinek a részéről? Nem feltétlenül az Isten részéről. Az itt ítélettel fordított görög szó utalhat polgári eljárásra is, mintsem a Jehova általi ítéletre. (Vö. 1Korinthus 6:7.) Ha valaki törvénytelenül cselekszik, a felsőbb hatalomnak jogában áll őt megbüntetni.

 8. Hogyan reagál a gyülekezet, ha egyik tagja súlyos bűntettet követ el?

⁸ Jehova Tanúinak jó hírnevük van abban a vonatkozásban is, hogy nem szegülnek szembe a hatalommal. Ha előfordul, hogy a gyülekezet valamely tagja megszegi a törvényt, a gyülekezet nem segít neki abban, hogy elkerülje a büntetést. Ha valaki lop, gyilkol, hamisan vádol, adócsalást, erőszakot, sikkasztást követ el, törvényellenesen drogot használ, vagy bármely más módon szembe fordul a törvényes hatalommal, a gyülekezet részéről komoly fegyelmezésnek teszi ki magát — és nem érezheti magát üldözöttnek, ha a világi hatóság ezért megbünteti (1Korinthus 5:12, 13; 1Péter 2:13–17, 20).

Elrettentésre vannak

 9. Hová folyamodhatnak joggal a keresztények, ha törvényszegő elemek fenyegetik őket?

⁹ Pál a felsőbb hatalmakkal kapcsolatos fejtegetését így folytatja: „Mert az uralkodók nem a jó, hanem a gonosz tettek elrettentésére vannak. Akarod tehát, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Cselekedd a jót, és dicséreted lesz tőle” (Róma 13:3). Nem a lojális keresztényeknek kell félniük a hatalom részéről jövő büntetéstől, hanem a helytelenül cselekvőknek, a ’gonosz tettek’, a bűncselekmények elkövetőinek. Amikor az ilyen törvényszegő elemek fenyegetik őket, Jehova Tanúi joggal fogadhatják el a hatalom részéről a rendőrségi vagy katonai védelmet (Cselekedetek 23:12–22).

10. Hogyan ’lesz dicséretük’ a hatalomtól Jehova Tanúinak?

¹⁰ Annak a kereszténynek, aki megtartja a felsőbb hatalom törvényét, Pál ezt mondja: „Dicséreted lesz tőle.” Ennek egyik példájaként vizsgáljunk meg néhány levelet, amit Jehova Tanúi Brazíliában kaptak a kerületkongresszusaik után. Egy városi sportosztály vezetőjétől: „A legnagyobb dicséret illeti az önök békés viselkedését. Megnyugtató ebben a felkavart világban tudni azt, hogy még mindig oly sokan hisznek Istenben és imádják őt.” Egy városi stadion igazgatójától: „A résztvevők hatalmas tömege ellenére, semmilyen incidens nem vetett árnyékot erre az eseményre, hála a kifogástalan rendezésnek.” Egy polgármesteri hivataltól: „Szeretnénk felhasználni ezt az alkalmat arra, hogy gratuláljunk önöknek a nagyszerű rendért és a csodálatos, önkéntes fegyelemért, és sok sikert kívánunk a jövőbeni rendezvényeikhez.”

11. Miért nem lehet a jó hír prédikálására semmiképpen azt mondani, hogy az rossz cselekedet?

¹¹ A „jó tettek” kifejezés a felsőbb hatalmak törvényei iránti engedelmes cselekedetekre utal. Azonkívül a prédikáló munkánk, amelyet Isten parancsolt meg nekünk és nem ember, nem rossz cselekedet — s ezt a politikai hatalmaknak is el kellene ismerniük. Olyan közszolgálat ez, amely emeli azoknak az erkölcsi színvonalát, akik reagálnak rá. Ezért azt reméljük, hogy a felsőbb hatalmak megvédik azt a jogunkat, hogy másoknak prédikáljunk. Pál a hatóságokhoz fellebbezett, hogy a jó hír prédikálásának törvényes jogát elismertesse (Cselekedetek 16:35–40; 25:8–12; Filippi 1:7). Nemrég Jehova Tanúi hasonló módon keresték és el is nyerték munkájuk törvényes elismerését Kelet-Németországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Beninben és Myanmarban (Burma).

„Isten szolgája ő”

12-14. Hogyan ténykedtek a felsőbb hatalmak Isten szolgáiként a) a bibliai időkben? b) az újabb korban?

¹² Pál a világi hatalomról szólva így folytatja: „Isten szolgája ő a te javadra. Ha azonban rosszat teszel, akkor félj; mert nem ok nélkül viseli a kardot; hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki rosszat cselekszik” (Róma 13:4).

¹³ A nemzeti hatalmak néha sajátos módon szerepeltek mint Isten szolgái. Így volt ez Cirus esetében is, aki felszólította a zsidókat, hogy térjenek haza Babilonból és építsék újjá Isten házát (Ezsdrás 1:1–4; Ésaiás 44:28). Artaxerxes Isten szolgája volt, amikor hazaküldte Ezsdrást adománnyal együtt, hogy építse fel újra azt a házat és később megbízta Nehémiást, hogy építse fel újra Jeruzsálem falait (Ezsdrás 7:11–26; 8:25–30; Nehémiás 2:1–8). A római felsőbb hatalmak is ily módon szolgáltak, amikor kiszabadították Pált a jeruzsálemi csőcselék karmai közül, védelmet nyújtottak neki a hajótörés alkalmával, és gondoskodtak arról, hogy saját háza legyen Rómában (Cselekedetek 21:31, 32; 28:7–10, 30, 31).

¹⁴ Hasonlóképpen szolgáltak a világi hatalmak Isten szolgájaként az újabb korban is. Például, 1959-ben Kanadában a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy nem bűnös Jehova egyik Tanúja, akit Quebecben azzal vádoltak, hogy lázító és becsületsértő írást terjeszt — ezzel a bírósági határozattal ellensúlyozva az akkori quebeci miniszterelnök, Maurice Duplessis előítéletét.

15. Milyen általános módon cselekednek a hatalmak Isten szolgáiként, és ez mire ad nekik jogot?

¹⁵ Azonkívül, nagy általánosságban, a nemzeti kormányok Isten szolgáiként működnek, amikor fenntartják a rendet amíg Isten Királysága át nem veszi ezt a feladatot. Pál szerint ebből a célból ’viseli a kardot’ a hatalom, jelképezve ezzel azt a jogát, hogy büntetést szabjon ki. Ez általában magában foglalja a bebörtönzést vagy a pénzbírság kiszabását. Némely országban a halálbüntetést is magában foglalja.a Másrészt számos nemzet úgy döntött, hogy nem alkalmazza a halálbüntetést, és ehhez is joguk van.

16. a) Mivel a hatalom Isten szolgája, Isten szolgái közül némelyek mit tekintenek helyénvalónak? b) Milyen állást nem fogadna el egy keresztény, és miért nem?

¹⁶ Az a tény, hogy a felsőbb hatalmak Isten szolgái, megmagyarázza, miért voltak képesek elfogadni felelős állásokat a babiloni és a perzsa kormányzatban olyan személyek mint Dániel, a három héber, Nehémiás és Márdokeus. Az államhatalmat felhasználhatták ily módon Isten népének a javára (Nehémiás 1:11; Eszter 10:3; Dániel 2:48, 49; 6:1, 2). Ma is dolgoznak keresztények a kormány szolgálatában. De mivel elkülönültek ettől a világtól, nem csatlakoznak politikai pártokhoz, nem keresnek politikai állásokat, és nem fogadnak el politikai szervezetekben a politikát kialakító pozíciókat.

Hitre van szükség

17. Milyen helyzetek válthatják ki egyes nem keresztény egyénekből a hatalommal szembeni ellenállást?

¹⁷ De mi a helyzet akkor, ha a hatalom megtűri a korrupciót, sőt az elnyomást is? Vajon a keresztények próbálják meg a hatalmat egy jobbnak látszóval felváltani? Nos, a kormányzati korrupció és igazságtalanság nem új keletű dolog. Az első században a Római Birodalom eltűrt olyan igazságtalanságot, mint például a rabszolgaság. Korrupt tisztviselőket is megtűrt. A Biblia beszél adószedőkrők, akik csaltak, beszél egy igazságtalan bíróról és egy tartományi helytartóról, akik megvesztegetési pénzre áhítoztak (Lukács 3:12, 13; 18:2–5; Cselekedetek 24:26, 27).

18., 19. a) Hogyan reagálnak a keresztények ha a kormánytisztviselők részéről visszaélést vagy korrupciót tapasztalnak? b) Hogyan tették jobbá a keresztények az egyének életét, ahogyan egy történész és az alábbi levél is bizonyítja?

¹⁸ A keresztények megpróbálhatták volna megszüntetni az ilyen visszaéléseket, de nem tették. Pál például nem prédikálta a rabszolgaság végét, és nem mondta a keresztény rabszolga-tulajdonosoknak, hogy engedjék szabadon a rabszolgáikat. Inkább azt tanácsolta a rabszolgáknak és a rabszolga-tulajdonosoknak, hogy tanúsítsanak keresztény együttérzést az egymással való bánásmódban (1Korinthus 7:20–24; Efézus 6:1–9; Filemon 10–16; lásd még 1Péter 2:18). Hasonlóképpen, a keresztények nem avatkoztak forradalmi tevékenységbe. Túlságosan lekötötte őket „a béke jó hírének” prédikálása (Cselekedetek 10:36). I. sz. 66-ban a római hadsereg megostromolta Jeruzsálemet, majd visszavonult. Ahelyett, hogy a város lázadó védőivel maradtak volna, a héber keresztények ’a hegyekbe menekültek’ Jézus útmutatásának megfelelően (Lukács 21:20, 21).

¹⁹ Az első keresztények úgy fogadták a dolgokat, ahogy azok voltak, és úgy próbálták jobbá tenni az egyének életét, hogy segítettek nekik a bibliai alapelveket követni. John Lord történész, The Old Roman World című könyvében ezt írta: „A krisztusi tan igazi győzelme abban mutatkozott meg, hogy jó embereket formált azokból, akik annak hittételeit vallották, és nem próbált megváltoztatni külső népszerű intézményeket, vagy kormányt vagy törvényeket.” Vajon ma másként cselekedjenek a keresztények?

Amikor az állam nem segít

20., 21. a) Egy világi hatalom hogyan mulasztotta el, hogy Isten szolgája legyen a jóra? b) Hogyan kell reagálniuk Jehova Tanúinak, amikor az állam cinkossága mellett üldözik őket?

²⁰ Ezerkilencszázhetvenkettő szeptemberében kegyetlen üldözés tört ki Jehova Tanúi ellen egy közép-afrikai országban. Ezreket fosztottak meg minden tulajdonuktól, kegyetlen atrocitásoknak tették ki őket, a verést, a kínzást és a gyilkosságot is beleértve. Vajon eleget tett a felsőbb hatalom annak a feladatának, hogy megvédje a Tanúkat? Nem! Inkább az erőszakra buzdított, és arra kényszerítette ezeket a keresztényeket, hogy a szomszédos országokba meneküljenek és ott keressenek biztonságot.

²¹ Vajon Jehova Tanúi ne keljenek fel haraggal az ilyen kínzóik ellen? Bizony ne. A keresztények türelemmel viseljék el ezeket a méltatlanságokat, és cselekedjenek alázatosan Jézust követve: „Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindig arra bízta magát, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:23). Arra gondolnak, hogy amikor Jézust elfogták a Getsemáné-kertben, ő megdorgálta egyik tanítványát, aki karddal kelt az ő védelmére, és később ezt mondta Poncius Pilátusnak: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom e világ része volna, szolgáim harcoltak volna, hogy ne adjanak a zsidók kezére. Így hát királyságom nem innen való” (János 18:36; Máté 26:52; Lukács 22:50, 51).

22. Milyen jó példát mutattak a Tanúk Afrikában, amikor súlyos üldözést álltak ki?

²² Jézus példáját tarva szem előtt, azok az afrikai Tanúk bátran követték Pál tanácsát: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel. Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: ’Enyém a bosszúállás; én megfizetek, mondja Jehova.” (Róma 12:17–19; vö. Zsidók 10:32–34.) Mily buzdító példát mutatnak mindannyiunknak ma az afrikai testvéreink! Mégha a hatalom megtagadja is, hogy tisztességgel cselekedjék, az igaz keresztények nem térnek el a bibliai alapelvektől.

23. Milyen kérdések várnak még megbeszélésre?

²³ Mit várhatnak el tehát a felsőbb hatalmak a keresztényektől? És van-e bármilyen határa annak, amit jogosan megkövetelhetnek? Ezt fogjuk megbeszélni a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

◻ Milyen módon ’fordulhat szembe’ egy egyén a felsőbb hatalmakkal?

◻ Mi „az Isten elrendezése” a felsőbb hatalmak tekintetében?

◻ Milyen módon vannak „elrettentésre” a hatalmak?

◻ Hogyan szolgálnak emberi kormányzatok ’Isten szolgái’-ként?

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

Egy rendőrfőnök levele

„MINAS Gerais Állam Közszolgálata” nyomtatott feliratú levélpapíron levél érkezett a Watch Tower Society brazíliai fiókhivatala címére. Conquista város rendőrfőnöke írta. Talán valami baj történt? Adjon magyarázatot maga a levél. Íme a tartalma:

„Kedves Uram!

Örömmel mutatkozom be e levél által. Mintegy három év óta vagyok Minas Gerais állam Conquista városának rendőrfőnöke. Munkámat megpróbáltam mindig lelkiismeretesen végezni, mégis gondjaim voltak a börtön békéjének fenntartása terén. A börtönlakók, bár bizonyos szakmai kiképzésben részesültek, állandóan nyugtalankodtak.

Néhány hónappal ezelőtt O — úr érkezett a városunkba és Jehova Tanújaként mutatkozott be. Elkezdte prédikálni a Bibliát néhány rabnak, megtanította őket írni és olvasni, és megtanított nekik néhány alapfogalmat az egészségügy és az együttéléshez szükséges készségek terén, és beszélt nekik a Szent Bibliáról. Ennek a prédikátornak a munkálkodását az odaadás, a szeretet és az önfeláldozás jellemezte. A rabok viselkedése hamarosan jelentős módon megváltozott a jó irányába, a szemlélők legnagyobb meglepetésére és értékelésére.

Tekintettel arra, ami a börtönünkben történt, szeretném hivatalosan is kifejezni nagyrabecsülésemet azért a jó munkáért, amit az értékes prédikátor végzett.”

A kormányhatalom tekintetében Pál ezt mondta: „Cselekedj jót és dicséreted lesz tőle” (Róma 13:3). Ez igaznak bizonyult a fenti esetben. Mily nagyszerű tanúbizonyság az Isten Szavának átalakító ereje mellett, amit a jó hír végzett néhány hónap alatt, s amit a büntetőrendszer képtelen volt elérni hosszú évek alatt! (Zsoltárok 19:7–9 [19:8–10, Károli]).