14. fejezet
Kinek a hatalmát kell elismerned?
1., 2. Vajon a hatalomnak minden formája káros? Magyarázd meg.
A „HATALOM” szó ellenszenvet kelt sokakban. Ez érthető is, mert a hatalommal való visszaélés gyakori jelenség — a munkahelyen, a családban és a kormányzatoknál is. A Biblia a valóságnak megfelelően állapítja meg: „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9). Igen, sokan uralkodtak mások felett úgy, hogy zsarnokoskodtak és csak saját érdekeiket nézték.
2 De nem minden hatalom káros. Például azt is mondhatnánk, hogy a testünk hatalmat gyakorol felettünk. „Elrendeli”, hogy lélegezzünk, együnk, igyunk és aludjunk. Vajon ez elnyomás? Nem. Javunkat szolgálja, ha eleget teszünk e követeléseknek. Noha testi szükségleteinknek talán önkéntelenül vetjük alá magunkat, a hatalomnak olyan formái is vannak, melyek azt kívánják meg tőlünk, hogy önként rendeljük alá magunkat nekik. Figyelj meg néhány példát.
A LEGFŐBB HATALOM
3. Miért hívják Jehovát jogosan „Szuverén Úrnak”?
3 A Biblia több mint 300-szor hívja Jehovát „Szuverén Úrnak”. Szuverén az, aki a legfőbb hatalom birtokosa. Mi jogosítja fel Jehovát e rangra? A Jelenések 4:11 így válaszol: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.”
4. Milyen módját választja Jehova a hatalma gyakorlásának?
4 Jehovának mint Teremtőnknek joga van ahhoz, hogy a maga választotta módon gyakorolja hatalmát. Ez félelmetesnek tűnhet, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Isten bővelkedik „hatalomban [dinamikus energiában, NW ]”. „Mindenható Istennek” hívják — a héberben ez a kifejezés a legyőzhetetlen erő gondolatát közvetíti (Ésaiás 40:26; 1Mózes 17:1). Jehova azonban jóindulatúan nyilvánítja ki erejét, mert uralkodó tulajdonsága a szeretet (1János 4:16).
5. Miért nem nehéz alávetnünk magunkat Jehova hatalmának?
5 Bár Jehova figyelmeztetett arra, hogy büntetéssel fogja sújtani a megbánást nem tanúsító helytelenül cselekvőket, Mózes úgy ismerte őt mindenekelőtt, mint „az [igaz, K. f. ] Istent, a hívséges Istent”, aki „megtartja a szövetséget és az irgalmasságot . . . azok iránt, a kik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják” (5Mózes 7:9). Gondold csak el! A világegyetem Legfőbb Hatalma nem kényszerít minket a szolgálatára. Inkább magához vonz a szeretetével (Róma 2:4; 5:8). Sőt, ha alávetjük magunkat Jehova hatalmának, ez örömet szerez nekünk, mert a törvényei mindig a legjobb érdekeinket szolgálják (Zsoltárok 19:8, 9).
6. Hogyan vetődött fel a hatalom kérdése az Éden-kertben, és mik voltak a következmények?
6 Ősszüleink elvetették Isten szuverenitását. Maguk akarták meghatározni, mi a jó és mi a rossz (1Mózes 3:4–6). Ennek következtében kiűzettek paradicsomi otthonukból. Jehova ezután megengedte az embereknek, hogy olyan hatalmi struktúrákat hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik, hogy ha nem is tökéletes, de rendezett társadalomban éljenek. Többek között melyek ezek a hatalmak, és milyen mértékben várja el tőlünk Isten, hogy alávessük magunkat nekik?
„A FELSŐBB HATALMAK”
7. Kik „a felsőbb hatalmak”, és hogyan függ össze az állásuk Isten hatalmával?
7 Pál apostol ezt írta: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak [a felsőbb hatalmaknak, NW ]; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől.” Kik „a felsőbb hatalmak”? Pál szavai a következő versekben rámutatnak, hogy emberi államhatalmakról van szó (Róma 13:1–7; Titus 3:1). Jehova nem hozott létre emberi államhatalmakat, de megengedi, hogy létezzenek. Így hát Pál az alábbiakat írhatta: „a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek [vannak viszonylagos állásukban, NW ].” Mit tár fel ez az ilyen földi hatalomról? Azt, hogy alá van rendelve, vagyis alatta áll Isten hatalmának (János 19:10, 11). Ennélfogva, ha az emberek törvénye ütközik Isten törvényével, a keresztényeknek a Biblia által kiiskolázott lelkiismeretükre kell hallgatniuk. Mint uralkodónak, ’Istennek kell inkább engedniük, hogynem az embereknek’ (Cselekedetek 5:29).
8. Hogyan szolgálják javadat a felsőbb hatalmak, és hogyan tudod kimutatni, hogy alárendeled magad nekik?
8 Többnyire azonban az állami felsőbb hatalmak ’Isten szolgáiként működnek a javunkra’ (Róma 13:4). Milyen módokon? Nos, gondolj a számos szolgáltatásra, melyet a felsőbb hatalmak biztosítanak — idetartozik például a postaszolgálat, a rendőrség, a tűzvédelem, a közegészségügy és az oktatás. „Azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak” — írta Pál (Róma 13:6). Ami az adókat és a törvény előírta bármely más kötelezettséget illeti, ’tisztességesen kell forgolódnunk’ (Zsidók 13:18).
9., 10. a) Hogyan illenek bele Isten „rendelésébe” a felsőbb hatalmak? b) Miért lenne helytelen, ha ellenszegülnénk a felsőbb hatalmaknak?
9 A felsőbb hatalmak olykor visszaélnek hatalmukkal. Vajon ez felment minket az alól a felelősség alól, hogy állandóan alárendeljük magunkat nekik? Nem, nem ment fel. Jehova látja e hatalmak helytelen tetteit (Példabeszédek 15:3). Az, hogy megtűri az emberi uralmat, nem jelenti azt, hogy szemet huny annak romlottsága felett; és ezt tőlünk sem várja el. Sőt, Isten hamarosan „szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat”, felváltva őket saját, igazságos kormányzatának uralmával (Dániel 2:44). De amíg ez nem történik meg, addig a felsőbb hatalmak hasznos célt szolgálnak.
10 Pál rávilágított: „a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene” (Róma 13:2). A felsőbb hatalmak Isten „rendelése” olyan értelemben, hogy bizonyos mértékű rendet tartanak fenn, ami nélkül zűrzavar és fejetlenség uralkodna. Írás-ellenes és ostoba dolog lenne ellenszegülni nekik. Szemléltetésül: Képzeld el, hogy műtéten estél át, és varratok tartják össze a sebet. Bár a varratok idegenek a testnek, megvan a maguk szerepe egy bizonyos ideig. Túl korai eltávolításuk bajt okozhat. Éppígy az emberi államhatalmak sem tartoztak Isten eredeti szándékához. Amíg azonban a Királyság-uralma nem teljesedik ki a föld felett, addig az emberi kormányzatok összefogják a társadalmat, olyan szerepet töltve be, amely összhangban van Isten napjainkra vonatkozó akaratával. Így hát állandóan alá kell rendelnünk magunkat a felsőbb hatalmaknak, miközben Isten törvényét és hatalmát tekintjük elsődlegesnek.
HATALOM A CSALÁDBAN
11. Hogyan magyaráznád el a főség alapelvét?
11 A család az emberi társadalom alapvető egysége. A családban a férj és a feleség értékes társaságra találhat, valamint a gyermekek is biztonságban lehetnek, s fel lehet őket készíteni a felnőttkorra (Példabeszédek 5:15–21; Efézus 6:1–4). Egy ilyen nemes elrendezés olyanfajta szervezettséget igényel, amely módot nyújt a családtagoknak arra, hogy békében és harmóniában éljenek. Jehova erről a főség alapelvén keresztül gondoskodik, és ezt az 1Korinthus 11:3 a következő szavakban foglalja össze: „minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.”
12., 13. Ki a család feje, és mit lehet tanulni abból, ahogy Jézus gyakorolja a főséget?
12 A család feje a férj. De neki is van feje, aki felette áll, mégpedig Jézus Krisztus. Pál ezt írta: „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért” (Efézus 5:25). A férj akkor mutatja ki, hogy alárendeli magát Krisztusnak, ha úgy bánik feleségével, ahogy Jézus bánt mindenkor a gyülekezettel (1János 2:6). Jézus nagy hatalmat kapott, de a lehető legnagyobb gyöngédséggel, szeretettel és ésszerűséggel gyakorolja azt (Máté 20:25–28). Mint ember, Jézus soha nem élt vissza hatalmi állásával. „Szelid és alázatos szívű” volt, s a követőit inkább „barátoknak”, mint „szolgáknak” hívta. „Megnyugosztlak titeket” — ígérte nekik; és ezt is tette (Máté 11:28, 29; János 15:15).
13 Jézus példája megtanítja a férjeknek, hogy a keresztény főség nem olyan állás, amely a nyers uralkodással egyenlő. Inkább olyan, amely tiszteletet és önfeláldozó szeretetet fejez ki. Ez egyértelműen kizárja, hogy rosszul bánjon valaki a házastársával testileg vagy szóban (Efézus 4:29, 31, 32; 5:28, 29; Kolossé 3:19). Ha tehát egy keresztény férfi rosszul bánna a feleségével, akkor egyéb jó munkái értéktelenek lennének, és az imái akadályba ütköznének (1Korinthus 13:1–3; 1Péter 3:7).
14., 15. Hogyan segít egy feleségnek az Isten ismerete abban, hogy alávesse magát férjének?
14 Ha a férj utánozza Krisztus példáját, ez megkönnyíti feleségének, hogy összhangban éljen az Efézus 5:22, 23-ban található szavakkal: „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak.” Miként a férj alá kell hogy vesse magát Krisztusnak, éppígy a feleség is köteles alárendelni magát a férjének. A Biblia azt is világossá teszi, hogy a derék feleségek megbecsülést és dicséretet érdemelnek Istennek tetsző bölcsességükért és szorgalmukért (Példabeszédek 31:10–31).
15 A keresztény feleség alárendeltsége a férjének viszonylagos alárendeltség. Ez azt jelenti, hogy ha önmaga alávetése egy bizonyos dologban az isteni törvény megsértésével járna, akkor Istennek kell inkább engedelmeskednie, mint embernek. De a feleségnek még ilyen esetben is „szelíd és csendes” szellemmel kell mérsékelnie szilárd állásfoglalását. Nyilvánvalónak kell lennie, hogy az Isten ismerete jobb feleséggé tette őt (1Péter 3:1–4). Ugyanez igaz arra a keresztény férfira is, akinek felesége hitetlen. Jobb férjjé kell válnia attól, hogy betartja a bibliai alapelveket.
16. Hogyan utánozhatják a gyermekek Jézus serdülőkorban mutatott példáját?
16 Az Efézus 6:1 körvonalazza a gyermekek szerepét, ezt mondván: „szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.” A keresztény gyermekek Jézus példáját követik, aki mindig alárendelte magát szüleinek, mialatt felnevelkedett. Mint engedelmes fiú, „gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2:51, 52).
17. Milyen hatással lehet a gyermekekre az, hogy miként gyakorolják szüleik a hatalmat?
17 Hogy miként teljesítik felelősségeiket a szülők, az nagyban meghatározhatja, hogy tisztelni fogják-e gyermekeik a hatalmat, vagy fellázadnak ellene (Példabeszédek 22:6). Ezért a szülők helyesen teszik, ha megkérdezik maguktól: „Szeretettel gyakorlom a hatalmamat, vagy nyersen? Engedékeny vagyok?” Egy Istennek tetsző szülőtől elvárják, hogy szeretetteljes és figyelmes legyen, ugyanakkor szilárdan ragaszkodjon az Istennek tetsző alapelvekhez. Helyesen írta Pál: „atyák ne ingereljétek [szó szerint ’ne hozzátok méregbe’] gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint” (Efézus 6:4; Kolossé 3:21).
18. Hogyan kell fegyelmezniük a szülőknek?
18 A szülőknek alaposan meg kell vizsgálniuk nevelési módszereiket, főleg ha azt szeretnék, hogy gyermekeik engedelmesek legyenek s így örömet szerezzenek nekik (Példabeszédek 23:24, 25). A Bibliában a fegyelmezés elsősorban az oktatás egyik formája (Példabeszédek 4:1; 8:33). A szeretettel és a szelídséggel függ össze, nem pedig a haraggal és a kegyetlenséggel. Ennélfogva a keresztény szülőknek bölcsen kell cselekedniük, és mérsékelniük kell magukat, amikor fegyelmezik gyermekeiket (Példabeszédek 1:7).
HATALOM A GYÜLEKEZETBEN
19. Hogyan gondoskodott Isten arról, hogy ékes rend legyen a keresztény gyülekezetben?
19 Mivel Jehova rendszerető Isten, ésszerű, hogy irányadó és jól szervezett vezetésről gondoskodjon a népe számára. Éppen ezért kinevezte Jézust a keresztény gyülekezet Fejévé (1Korinthus 14:33, 40; Efézus 1:20–23). Isten egy olyan elrendezést léptetett életbe, amelyben Krisztus láthatatlan vezetése alatt minden egyes gyülekezetben kinevezett vének legeltetik a nyájat buzgósággal, készségesen és szeretettel (1Péter 5:2, 3). A kisegítőszolgák különféleképpen segítenek nekik, és értékes szolgálatot végeznek a gyülekezetben (Filippi 1:1).
20. Miért kell alávetnünk magunkat a kinevezett keresztény véneknek, és miért hasznos ez?
20 Ami a keresztény véneket illeti, Pál a következőket írta: „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ” (Zsidók 13:17). Isten bölcs módon keresztény felvigyázókra ruházta azt a felelősséget, hogy törődjenek a gyülekezethez tartozók szellemi szükségleteivel. E vének nem alkotnak papi osztályt. Szolgák ők és Isten rabszolgái, s azok szükségleteire figyelve szolgálnak, akik társaik az imádatban, mint ahogy Mesterünk, Jézus Krisztus is ezt tette (János 10:14, 15). Annak ismerete, hogy az Írások szerint képesített férfiak szívükön viselik előmenetelünket és szellemi növekedésünket, együttműködésre és önmagunk alávetésére buzdít bennünket (1Korinthus 16:16).
21. Hogyan igyekeznek a kinevezett vének szellemi segítséget nyújtani a keresztény társaiknak?
21 A juhok időnként eltévelyedhetnek, vagy olyan helyzetbe kerülhetnek, amelyben káros világi tényezők veszélyeztetik őket. A Főpásztor vezetése alatt a vének mint alpásztorok készek gyorsan reagálni a gondjaikra bízottak szükségleteire, és mindent elkövetnek azért, hogy személyes figyelmet szenteljenek nekik (1Péter 5:4). Meglátogatják a gyülekezet tagjait, és buzdítják őket szavaikkal. Tudván, hogy az Ördög igyekszik megbontani Isten népének a békéjét, a vének a felülről való bölcsesség szerint járnak el, bármilyen problémát kezelnek is (Jakab 3:17, 18). Keményen fáradoznak az egységesség és a hitbeli egység megőrzésén, s ez olyasmi, amiért maga Jézus is imádkozott (János 17:20–22; 1Korinthus 1:10).
22. Milyen segítséget nyújtanak a vének helytelen cselekedetek esetén?
22 Mi a helyzet akkor, ha egy keresztény valamilyen bajt szenved el, vagy elcsügged, mert bűnt követett el? A fájdalmat enyhítő bibliai tanács és a vének érte mondott, szívből jövő imái segíthetnek abban, hogy felgyógyuljon szellemileg (Jakab 5:13–15). E szent szellem által kinevezett férfiaknak arra is van hatalmuk, hogy fegyelmezzék és megfeddjék azt, aki a helytelen cselekedetek útján jár, vagy aki veszélyezteti a gyülekezet szellemi és erkölcsi tisztaságát (Cselekedetek 20:28; Titus 1:9; 2:15). Előfordulhat, hogy a gyülekezet tisztántartása végett egy személynek jelentenie kell egy súlyos helytelenséget (3Mózes 5:1). Ha egy komoly bűnben vétkes keresztény elfogadja az Írás szerinti fegyelmezést és feddést, valamint bizonyítékát adja az őszinte megbánásnak, akkor segítséget fog kapni. Isten törvényének makacs és megbánást nem tanúsító megszegőit természetesen kiközösítik (1Korinthus 5:9–13).
23. Miről gondoskodnak a keresztény felvigyázók a gyülekezet javára?
23 A Biblia megjövendölte, hogy Jézus Krisztusnak mint Királynak a vezetése alatt szellemileg érett férfiak kapnak kinevezést arra, hogy vigaszt, védelmet és felüdülést nyújtsanak Isten népének (Ésaiás 32:1, 2). Élen járnak mint evangéliumhirdetők, pásztorok és tanítók, hogy előmozdítsák a szellemi növekedést (Efézus 4:11, 12, 16). Bár előfordulhat, hogy a keresztény felvigyázók olykor megfeddik, megdorgálják és bátorítóan intik hívőtársaikat, a vének Isten Szaván alapuló, egészséges tanításának alkalmazása segít abban, hogy mindenki az élethez vezető úton maradjon (Példabeszédek 3:11, 12; 6:23; Titus 2:1).
FOGADD EL JEHOVA HATALOMMAL KAPCSOLATOS NÉZETÉT
24. Milyen kérdésben vettetünk próba alá nap mint nap?
24 Az első férfi és nő próba alá vettetett abban a kérdésben, hogy alárendeli-e magát a hatalomnak. Nem meglepő, hogy mi is hasonló próbával nézünk szembe nap mint nap. Sátán, az Ördög a lázadás szellemét mozdítja elő az emberek között (Efézus 2:2). Úgy tünteti fel a függetlenség útját, mint ami csábítóan felette áll az alárendeltség útjának.
25. Milyen előnyökkel jár, ha elutasítjuk a világ lázadó szellemét, és ha alávetjük magunkat az Isten által gyakorolt vagy megengedett hatalomnak?
25 Nekünk azonban el kell utasítanunk a világ lázadó szellemét. Ha ezt tesszük, akkor úgy fogjuk találni, hogy az Istennek tetsző alárendeltség nagyon értékes jutalmakkal jár. Például elkerüljük majd az olyan aggodalmakat és csalódásokat, melyek általánosak azoknál, akik kihívják maguk ellen a világi hatalmak haragját. Csökkenteni fogjuk a súrlódásokat, melyek számos családban mindennaposak. Annak előnyeit is élvezni fogjuk, hogy keresztény hívőtársaink melegséggel átható, szeretetteljes társaságához tartozunk. Mindenekelőtt pedig Istennek tetsző alárendeltségünk jó kapcsolatot eredményez Jehovával, a Legfőbb Hatalommal.
MÉRD LE ISMERETEDET
Hogyan gyakorolja a hatalmát Jehova?
Kik „a felsőbb hatalmak”, és hogyan rendeljük alá magunkat nekik állandóan?
Milyen felelősséget ruház minden egyes családtagra a főség alapelve?
Hogyan mutathatjuk ki, hogy alávetjük önmagunkat a keresztény gyülekezetben?
[Kiemelt rész a 134. oldalon]
ÖNMAGUKAT ALÁVETŐK, NEM PEDIG FELFORGATÓK
Nyilvános prédikálótevékenységük során Jehova Tanúi úgy mutatnak rá Isten Királyságára, mint ami az emberiség egyedüli reménysége az igazi békére és biztonságra. De Isten Királyságának e buzgó hirdetői semmi esetre sem folytatnak felforgató tevékenységet a felettük álló kormányzatokkal szemben. Épp ellenkezőleg: a Tanúk a legtisztelettudóbb és legtörvénytisztelőbb állampolgárok közé tartoznak. Egy afrikai ország egyik államférfija kijelentette: „Ha minden vallásfelekezet olyan lenne, mint Jehova Tanúi, nem lennének gyilkosságok, betörések, bűnözés, rabok és atombombák. Az ajtók nem lennének éjjel-nappal zárva.”
Felismerve ezt, a hivatalos személyek sok országban engedélyt adtak arra, hogy akadálytalanul folyjon a Tanúk prédikálómunkája. Más országokban feloldották a tiltó rendelkezéseket vagy korlátozásokat, mikor a hatóságok felismerték, hogy Jehova Tanúi jóra irányuló erőnek bizonyulnak. Úgy van ez, ahogy Pál apostol írta a felsőbb hatalmaknak való engedelmességről: „Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól” (Róma 13:1, 3).