Mindenkinek számot kell adnia Istennek
„Mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek” (RÓMA 14:12).
1. Milyen korlátai voltak Ádám és Éva szabadságának?
JEHOVA ISTEN szabad akarattal teremtette meg első szüleinket, Ádámot és Évát. Bár ők alacsonyabbak voltak az angyaloknál, intelligens teremtményekként képesek voltak bölcs döntéseket hozni (Zsoltárok 8:5, 6). Ám ez az Istentől kapott szabadság nem jogosította fel az embereket arra, hogy maguk döntsék el, mi a jó és mi a rossz. Ádám és Éva számadással tartoztak Istennek, és ez a számadási kötelezettség kiterjedt valamennyi leszármazottjukra.
2. Milyen számadást tart majd hamarosan Jehova, és miért?
2 Most, hogy közeledünk a dolgok e gonosz rendszerének csúcspontja felé, Jehova számadást fog tartani a földön. (Vö. Róma 9:28, NW.) Az istentelen embereknek hamarosan számot kell adniuk Jehova Istennek a föld erőforrásainak kizsákmányolásáért, az emberi élet pusztításáért, és legfőképp az ő szolgái üldözéséért (Jelenések 6:10; 11:18).
3. Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?
3 Ilyen kijózanító jövőkép mellett hasznos elgondolkodnunk Jehovának a teremtményeivel való múltbeli igazságos bánásmódján. Hogyan segíthet a Szentírás személy szerint megfelelőképpen számot adnunk Teremtőnknek? Milyen példák lehetnek hasznosak, és melyeknek az utánozásától kell tartózkodnunk?
Az angyalok számadással tartoznak
4. Honnan tudjuk, hogy az angyalokat Isten számadásra kötelezi a tetteikért?
4 Jehova angyali teremtményei az égben éppen úgy számadással tartoznak neki, mint mi. Noé napjainak Özönvize előtt egyes angyalok engedetlenül fizikai testet öltöttek magukra, hogy nőkkel szexuális kapcsolatot létesítsenek. Szabad akarattal megteremtett személyekként ezek a szellemteremtmények meghozhatták ezt a döntést, Isten azonban számadásra kötelezte őket. Amikor az engedetlen angyalok visszatértek a szellembirodalomba, Jehova nem engedte nekik, hogy visszanyerjék eredeti rangjukat. Júdás tanítvány elmondja nekünk, hogy őket ’a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartják’ (Júdás 6).
5. Milyen bukást értek meg Sátán és démonai, és hogyan zárják majd le a lázadásuk miatti számadást?
5 Ezeknek az engedetlen angyaloknak, azaz démonoknak Sátán, az Ördög az uralkodójuk (Máté 12:24–26). Ez a gonosz angyal fellázadt Teremtője ellen, és kétségbe vonta Jehova szuverenitásának jogosságát. Sátán bűnbe vezette első szüleinket, és ez végül halálukat okozta (1Mózes 3:1–7, 17–19). Bár Jehova megengedte Sátánnak, hogy ezek után egy ideig bejárása legyen az égi udvarokba, a bibliai Jelenések könyve megjövendölte, hogy Isten megfelelő idejében ezt a gonoszt levetik a föld közelségébe. A bizonyítékok azt jelzik, hogy ez röviddel azután következett be, hogy Jézus Krisztus 1914-ben Királyság-hatalmat kapott. Az Ördög és démonai végül elmennek az örökké tartó pusztulásra. A szuverenitás kérdésének végső rendezésével a lázadás miatti számadást akkor majd jogszerűen lezárják (Jób 1:6–12; 2:1–7; Jelenések 12:7–9; 20:10).
Isten Fia számadással tartozik
6. Hogyan tekinti Jézus azt, hogy számadással tartozik Atyjának?
6 Milyen kiváló példát állított Isten Fia, Jézus Krisztus! Tökéletes, Ádámmal egyenrangú emberként Jézus örömét lelte az isteni akarat cselekvésében. Az is boldogsággal töltötte el, hogy számadással tartozott Jehova törvényének betartását illetően. Rá vonatkozóan illően prófétált a zsoltáríró: „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van” (Zsoltárok 40:9; Zsidók 10:6–9).
7. Miért mondhatta Jézus a János 17:4, 5-ben feljegyzett szavakat, amikor halála előestéjén imádkozott?
7 Jézus a gyűlölettel telt ellenállás dacára, amelyet tapasztalt, Isten akaratát cselekedte, és megőrizte feddhetetlenségét a kínoszlopon bekövetkezett haláláig. Így kifizette a váltságdíjat, hogy megváltsa az emberiséget Ádám bűnének halált hozó következményeitől (Máté 20:28). Ezért Jézus a halála előestéjén teljes magabiztossággal imádkozhatott: „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt” (János 17:4, 5). Jézus elmondhatta ezeket a szavakat égi Atyjának, mert sikeresen megfelelt a számadási kötelezettség próbájának, és elfogadható volt Isten előtt.
8. a) Hogyan mutatott rá Pál, hogy számot kell adnunk magunkról Jehova Istennek? b) Mi segít majd, hogy elfogadhatók legyünk Isten előtt?
8 Jézus Krisztussal mint tökéletes emberrel ellentétben mi tökéletlenek vagyunk. Mégis számadással tartozunk Istennek. Pál apostol ezt mondta: „miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke [Isten ítélőszéke, Újfordítású revideált Biblia] elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek” (Róma 14:10–12). Azért, hogy mi is így tehessünk, és Jehova előtt elfogadhatók legyünk, Isten szerető módon lelkiismerettel ruházott fel bennünket, és nekünk adta ihletett Szavát, a Bibliát, hogy útmutatásul szolgáljon számunkra abban, amit mondunk és teszünk (Róma 2:14, 15; 2Timótheus 3:16, 17). Ha teljes mértékben a javunkra fordítjuk Jehova szellemi gondoskodását, és követjük a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretünket, az segít majd, hogy elfogadhatók legyünk Isten előtt (Máté 24:45–47). Jehova szent szelleme, azaz tevékeny ereje további forrása az erőnek és az útmutatásnak. Ha összhangban cselekszünk a szellem irányításával és a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretünk vezetésével, akkor kimutatjuk, hogy nem ’vetjük meg Istent’, akinek számot kell adnunk minden tettünkért (1Thessalonika 4:3–8; 1Péter 3:16, 21).
A nemzetekre vonatkoztatott számadási kötelezettség
9. Kik voltak az edomiták, és mi történt velük az Izráellel való bánásmódjuk miatt?
9 Jehova számadásra hívja a nemzeteket (Jeremiás 25:12–14; Sofóniás 3:6, 7). Vizsgáljuk meg Edom ókori királyságát, amely a Holt-tenger déli és az Akabai-öböl északi részén helyezkedett el. Az edomiták szemita népként közeli rokonságban álltak az izraelitákkal. Bár az edomiták ősapja Ábrahám unokája, Ézsaú volt, az izraelitáktól megtagadták az engedélyt, hogy „a király útján” közlekedve átutazzanak Edomon, míg útban voltak az Ígéret földje felé (4Mózes 20:14–21, Úf ). Ahogy teltek a századok, Edom rosszindulata könyörtelen gyűlöletté fajult Izráellel szemben. Végül az edomitáknak számot kellett adniuk azért, mert sürgették a babiloniakat, hogy pusztítsák el Jeruzsálemet i. e. 607-ben (Zsoltárok 137:7). Az i. e. hatodik században a babiloni csapatok Nabú-naid király vezetése alatt legyőzték Edomot, és pusztává lett, ahogy Jehova elrendelte (Jeremiás 49:20; Abdiás 9–11).
10. Hogyan viselkedtek a moabiták az izraelitákkal szemben, és Isten hogyan hívta Moábot számadásra?
10 Moáb sem boldogult jobban. A moabita királyság Edomtól északra, a Holt-tengertől pedig keletre volt. Mielőtt az izraeliták bementek az Ígéret földjére, a moabiták nem viselkedtek velük vendégszeretően; nyilvánvalóan csak nyereségvágyból látták el őket kenyérrel és vízzel (5Mózes 23:3, 4). Moáb királya, Bálák felbérelte Bálám prófétát, hogy átkozza meg Izráelt, és moabita nőket használtak fel, hogy erkölcstelenségre és bálványimádásra csábítsák az izraelita férfiakat (4Mózes 22:2–8; 25:1–9). Jehova azonban nem hagyta, hogy Moáb gyűlölete Izráel iránt észrevétlen maradjon. Ahogy megjövendölte, Moáb pusztulást szenvedett el a babiloniak kezétől (Jeremiás 9:25, 26; Sofóniás 2:8–11). Igen, Isten számadásra hívta Moábot.
11. Milyen városokhoz lett hasonló Moáb és Ammon, és mit jeleznek a bibliai próféciák a dolgok jelenlegi gonosz rendszerére vonatkozóan?
11 Nemcsak Moábnak, hanem Ammonnak is számot kellett adnia Istennek. Jehova megjövendölte: „Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermő föld, só-telep és pusztaság örökre” (Sofóniás 2:9). Moáb és Ammon földje elpusztult, éppen úgy, ahogy Isten elpusztította Sodomát és Gomorát. A Londoni Geológiai Társaság szerint egyes kutatók azt állítják, hogy megállapították az elpusztult Sodoma és Gomora fekvését a Holt-tenger keleti partján. Bármilyen megbízható bizonyíték, amely még napvilágra kerülhet ebben a vonatkozásban, csak alátámaszthatja a bibliai próféciákat, amelyek jelzik, hogy a dolgok jelenlegi gonosz rendszerét is számadásra hívja majd Jehova Isten (2Péter 3:6–12).
12. Bár Izráelnek számot kellett adnia Istennek a bűneiért, milyen jövendölés hangzott el egy zsidó maradékra vonatkozóan?
12 Bár Izráelt nagy kegyben tartotta Jehova, számot kellett adnia Istennek a bűneiért. Amikor Jézus Krisztus eljött Izráel nemzetéhez, a többség elutasította őt. Csak egy maradék gyakorolt hitet benne, és vált követőjévé. Pál egyes próféciákat erre a zsidó maradékra alkalmazott, amikor így írt: „Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg. Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez [számadást fog tartani, NW] az Úr a földön. És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók” (Róma 9:27–29; Ésaiás 1:9; 10:22, 23). Az apostol idézte annak a 7000 személynek a példáját, aki Illés idejében nem borult le Baál előtt, és utána ezt mondta: „Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint” (Róma 11:5). Ez a maradék olyan egyénekből állt, akik személy szerint számadással tartoztak Istennek.
Példák a személyes számadási kötelezettségre
13. Mi történt Kainnal, amikor Isten számadásra hívta őt a testvére, Ábel meggyilkolásáért?
13 A Biblia sok esetet idéz a Jehova Isten iránti személyes számadási kötelezettségre. Vegyük például Ádám elsőszülöttjét, Kaint. Ő és testvére, Ábel egyaránt áldozatot mutattak be Jehovának. Ábel áldozata elfogadható volt Istennek, de Kainé nem. Amikor számadásra hívta testvére embertelen meggyilkolásáért, Kain érzéketlenül ezt mondta Istennek: „őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?” Bűne miatt Kain száműzetett, hogy a „Nód [Menekülés, NW] földén, Édentől keletre” lakjon. Nem mutatott őszinte megbánást bűntette miatt, csupán megérdemelt büntetése miatt bánkódott (1Mózes 4:3–16).
14. Hogyan szemlélteti az Isten iránti személyes számadási kötelezettséget Éli főpapnak és fiainak az esete?
14 Az Isten előtti személyes számadási kötelezettséget Izráel főpapja, Éli esete is szemlélteti. Fiai, Hofni és Fineás hivatalban levő papokként szolgáltak, de Josephus történész szavaival élve ők „épp oly erőszakosak voltak az emberekkel szemben, mint amily kötelességszegők Istennel szemben és semmiféle aljasságtól sem riadtak vissza”. Ezek a „semmirekellő emberek” nem ismerték el Jehovát, szentségtörő viselkedésbe keveredtek, és nagyfokú erkölcstelenségben voltak vétkesek (1Sámuel 1:3; 2:12–17, 22–25, Katolikus fordítás). Élinek mint apjuknak és mint Izráel főpapjának kötelessége volt a fegyelmezésük, de ő csak szelíden korholta őket. Éli ’többre becsülte fiait, mint Jehovát’ (1Sámuel 2:29). Büntetés jött Éli házára. Mindkét fiú egy napon halt meg az apjukkal, és papi leszármazási vonaluk végül teljesen megszakadt. Így zárult le a számadás (1Sámuel 3:13, 14; 4:11, 17, 18).
15. Miért részesült jutalomban Saul király fia, Jonathán?
15 Teljesen más példát állított Saul király fia, Jonathán. Nem sokkal azután, hogy Dávid megölte Góliátot, „Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével”, és baráti szövetséget kötöttek (1Sámuel 18:1, 3). Bár Jonathán valószínűleg észrevette, hogy Isten szelleme elhagyta Sault, az ő buzgalma az igaz imádat iránt akkor is teljes maradt (1Sámuel 16:14). Jonathán értékelése Dávid Istentől kapott hatalma iránt sosem ingadozott. Jonathán megértette, hogy számadással tartozik Istennek, és Jehova megjutalmazta őt tiszteletre méltó életútjáért, mivel biztosította, hogy családi vonala nemzedékeken keresztül folytatódjon (1Krónika 8:33–40).
Számadási kötelezettség a keresztény gyülekezetben
16. Ki volt Titus, és miért mondhatjuk, hogy megfelelőképpen adott számot magáról Istennek?
16 A Keresztény Görög Iratok kedvezően beszélnek sok férfiról és nőről, akik megfelelőképpen adtak számot magukról. Ott volt például az a görög származású keresztény, akit Titusnak hívtak. Egyesek azt feltételezik, hogy akkor lett keresztény, amikor Pál Ciprusba ment első misszionáriusi útja alkalmával. Mivel lehettek Ciprusról származó zsidók és prozeliták Jeruzsálemben i. sz. 33 pünkösdjén, a keresztényiség talán nem sokkal azután érte el a szigetet (Cselekedetek 11:19). Mindamellett Titus hűséges munkatársa volt Pálnak. Csatlakozott Pálhoz és Barnabáshoz az i. sz. 49-ben tett jeruzsálemi útjuk során, amikor a körülmetélkedés létfontosságú kérdése megoldódott. Az a tény, hogy Titus körülmetéletlen volt, még inkább nyomatékosította Pál érvelését, hogy a keresztényiségre térteknek nem kell a Mózesi Törvény alatt lenniük (Galátzia 2:1–3). Titus kiváló szolgálatáról tanúskodik a Szentírás, és Pál még egy isteni ihletésű levelet is küldött neki (2Korinthus 7:6; Titus 1:1–4). Nyilvánvaló, hogy Titus egészen a földi pályafutása végéig mindig megfelelőképpen adott számot magáról Istennek.
17. Milyen módon adott számot magáról Timótheus, és hogyan érinthet bennünket ez a példa?
17 Timótheus egy másik buzgó személy volt, aki megfelelőképpen adott számot magáról Istennek. Bár Timótheusnak egészségi problémái voltak, ő „képmutatás nélkül való hitet” mutatott, és ’együtt szolgált Pállal az evangélium ügyében’. Az apostol ezért ezt mondta a Filippiben élő keresztény társainak: „nincsen velem senki hozzá [Timótheushoz] hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat” (2Timótheus 1:5; Filippi 2:20, 22; 1Timótheus 5:23). Az emberi gyengeségekkel és más próbákkal szembenézve nekünk is lehet képmutatás nélküli hitünk, és mi is tudunk megfelelőképpen számot adni magunkról Istennek.
18. Ki volt Lidia, és milyen szellemet mutatott?
18 Lidia istenfélő nő volt, aki nyilvánvalóan megfelelőképpen adott számot magáról Istennek. Ő és családja az elsők között voltak Európában, akik felvették a keresztényiséget Pál tevékenysége folytán Filippiben, i. sz. 50 körül. A thiatirai születésű Lidia valószínűleg zsidó prozelita volt, de kevés zsidó lehetett Filippiben, zsinagóga pedig egyáltalán nem volt. Ő és más istenfélő nők egy folyónál voltak együtt, amikor Pál beszélt nekik. Ennek eredményeként Lidia keresztény lett, és rávette Pált és társait, hogy maradjanak nála (Cselekedetek 16:12–15). Az a vendégszeretet, amelyet Lidia mutatott, ismertetőjele marad az igaz keresztényeknek.
19. Milyen jó cselekedetek által adott Dorkás megfelelőképpen számot magáról Istennek?
19 Dorkás egy másik asszony volt, aki megfelelőképpen adott számot magáról Istennek. Amikor meghalt, Péter Joppéba ment az ott élő tanítványok kérésére. A két férfi, aki találkozott Péterrel, ’felvezette őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok, mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt’. Péter visszahozta őt az életbe. De vajon csupán nemesszívűsége miatt kell emlékeznünk Dorkásra? Nem. Ő „nőtanítvány” volt, és minden bizonnyal maga is részt vett a tanítványképző munkában. A keresztény nők napjainkban hasonlóan ’gazdagok jó cselekedetekben és alamizsnákban’. Ők szintén örömet találnak abban, hogy tevékenyen részt vesznek a Királyság jó hírének hirdetésében és a tanítványképzésben (Cselekedetek 9:36–42; Máté 24:14; 28:19, 20).
20. Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak?
20 A Biblia világosan megmutatja, hogy a nemzeteknek és az egyéneknek számot kell adniuk a Szuverén Úrnak, Jehovának (Sofóniás 1:7). Ha átadtuk magunkat Istennek, akkor megkérdezhetjük magunktól: „Hogyan tekintem az Istentől kapott kiváltságaimat és felelősségeimet? Hogyan adok számot magamról Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak?”
Hogyan válaszolnál?
◻ Hogyan bizonyítanád, hogy az angyalok és Isten Fia számadással tartoznak Istennek?
◻ Milyen bibliai példák mutatják, hogy Isten számadásra kötelezi a nemzeteket?
◻ Mit mond a Biblia az Isten iránti személyes számadási kötelezettségről?
◻ Egyebek között kik voltak azok az egyének a bibliai feljegyzésben, akik megfelelőképpen adtak számot Jehova Istennek?
[Kép a 10. oldalon]
Jézus Krisztus megfelelőképpen adott számot magáról égi Atyjának
[Kép a 15. oldalon]
Dorkáshoz hasonlóan a keresztény nők napjainkban megfelelőképpen adnak számot magukról Jehova Istennek
[Kép forrásának jelzése a 13. oldalon]
Ábel halála/The Doré Bible Illustrations/Dover Publications, Inc.