Értékelés testvéreink iránt

„Képmutatás nélküli testvéri gyengéd vonzalom eredményeként, tiszta szívből, bensőségesen szeressétek egymást” (1PÉTER 1:22).

 1. Mi győzött meg sok embert arról, hogy Jehova Tanúi az igaz keresztényiséget gyakorolják?

SZERETET az igaz keresztényiség fémjele. Jézus akkor hangsúlyozta ezt, amikor utoljára étkezett együtt a tanítványaival, és ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogyan és szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). Sok ember akkor győződött meg először arról, hogy Jehova Tanúi az igaz keresztényiséget gyakorolják, amikor részt vett összejövetelükön a Királyság-teremben vagy elment egy nagyobb kongresszusra. Megfigyelték a tevékeny szeretetet, és ebből tudták, hogy Krisztus igaz tanítványai között vannak.

 2. Mit mondott Pál apostol a szeretetre, a keresztényiség megkülönböztető jelére vonatkozóan?

² Mindannyian örvendünk annak, hogy a valódi keresztényiségnek ez a megkülönböztető jele megfigyelhető ma Jehova népe között. Mindamellett az első keresztényekhez hasonlóan azt is felimerhetjük, hogy állandóan új módot kell keresnünk a testvéreink iránti értékelés kimutatására. Pál írta a thessalonikai gyülekezetnek: „Gyarapítson titeket az Úr, tegyen az egymás iránti . . . szeretetben túláradókká” (1Thessalonika 3:12). Hogyan növekedhetünk az egymás iránti szeretetünkben?

Szeretet és testvéri gyengéd vonzalom

 3. A tiszta életmódon felül, mit tartott még szükségesnek Péter apostol a keresztények számára?

³ A Kis-Ázsiában levő krisztusi gyülekezethez intézett levelében írta Péter apostol: „Most, hogy megtisztították lelketeket az igazság iránti engedelmesség által, képmutatás nélküli testvéri gyengéd vonzalom [phi·la·del·phi΄a] eredményeként, tiszta szívből, bensőségesen szeressétek [a·ga·pa΄o] egymást” (1Péter 1:22). Péter kimutatta, hogy nem elég megtisztítani az életünket. Az igazság iránti, s benne az új parancsolat iránti engedelmességünk eredményez képmutatás nélküli testvéri gyengéd vonzalmat és bensőséges szeretetet egymás iránt.

 4. Milyen kérdéseket kellene feltennünk, és mit mondott Jézus erre vonatkozóan?

⁴ Vajon hajlamosak vagyunk-e a testvéreink iránti szeretetünket és értékelésünket csak azok irányában kifejezni, akiket kedvelünk? Hajlamosak vagyunk-e ezek iránt nagylelkűnek lenni, szemet hunyva hiányosságaik előtt, ugyanakkor gyorsan észrevesszük-e mások hibáit és mulasztásait, akik iránt nem érzünk természetes vonzalmat? Jézus ezt mondta: „Ha azokat szeretitek [a·ga·pa΄o formában], akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Nem ugyanezt cselekszik-e az adószedők?” (Máté 5:46).

 5. Milyen különbséget tett egy görög tudós a „szeretet” szóval és a gyengéd „vonzalom” szóval fordított görög kifejezések között?

⁵ A New Testament Words című könyvében William Barclay professzor a következő magyarázatot fűzi a gyengéd „vonzalom”-nak fordított szóhoz és a „szeretet” szóval fordított szóhoz: „Kedves melegség van ezek körül a szók körül [phi·li΄a, jelentése gyengéd „vonzalom”, és az ide vonatkozó ige, phi·le΄o]. Azt jelentik, hogy gyengédséggel tekinteni valakire. . . . Messze a legáltalánosabb szavak az Ú[j] T[estamentum]-ban a szeretetre az agapē főnév és az agapan ige. . . . A philia kedves szó, de ez határozottan a melegség, közelség és vonzalom szava. . . . Az agapē-nak köze van az elméhez: ez nem egyszerűen a szívünkből magától feltámadó érzelem; alapelv ez, amellyel szándékosan élünk. Az agapē leginkább az akarat-tal kapcsolatos. Hódítás ez, győzelem, teljesítmény. Soha senki sem szerette természetszerűen az ellenségét. Ahhoz, hogy szeressük ellenségeinket, le kell győznünk minden természetes hajlamunkat és érzelmünket. Ez az agapē . . . valóban olyan erő, amellyel szeretni tudjuk a nem szeretnivalókat, szeretni olyan embereket, akiket nem kedvelünk.”

 6. a) Milyen vizsgálódó kérdéseket kell feltenni önmagunknak? b) Péter szerint, miért nem korlátozhatjuk testvéri gyengéd vonzalmunkat azokra, akikhez természetszerűen vonzódunk?

⁶ Annak ürügyén, hogy az Írások engednek szívélyesebb érzéseket táplálnunk néhány testvér iránt, mint a többi iránt, hajlamosak vagyunk-e ésszerűsíteni érzelmeinket? (János 19:26; 20:2). Úgy gondoljuk-e, hogy tanúsíthatunk hideg, ésszerű „szeretetet” valaki iránt, mivel tartozunk vele, ugyanakkor fenntartjuk a bensőséges testvéri gyengéd érzéseket azok számára, akikhez vonzódunk? Ha így van, nem értettük meg Péter buzdítását. Akkor nem tisztítottuk meg kellőképpen a lelkünket az igazság iránti engedelmességgel, mert Péter ezt mondja: „Miután lelketeket az igazságnak való engedelmeskedésen át szent tisztasággal megtisztítottátok arra, hogy a testvéreket képmutatás nélkül kedveljétek, szeressétek egymást szívből, megfeszülten” (1Péter 1:22, Csia fordítás).

„Képmutatás nélküli testvéri gyengéd vonzalom”

 7., 8. Mi az eredete a „képmutatás nélküli” kifejezéssel fordított szónak, s miért használja Péter ezt a kifejezést?

⁷ Péter apostol még továbbmegy. A testvéri gyengéd vonzalom képmutatás nélküli legyen. A „képmutatás nélküli” kifejezés annak a görög szónak a negatív formájából ered, amelyet a színészekre vonatkozóan használtak, amikor arcukat álarccal fedve beszéltek. Ez lehetővé tette, hogy egy színdarabban több különböző jellemet megszemélyesítsenek. Később a szó felvette a képmutatásnak, színlelésnek, tettetésnek jelképes értelmét.

⁸ Milyen érzés van mélyen benn a szívünkben a gyülekezetben élő némely testvér és testvérnő iránt? Vajon erőltetett mosollyal üdvözüljük őket az összejövetelen és azonnal elnézünk fölöttük vagy tovább megyünk? Esetleg, ami még ennél is rosszabb, azon igyekszünk, hogy egyáltalán ne is kelljen őket üdvözölnünk? Ha ez a helyzet, mit mondhatunk ’az igazság iránti engedelmességünkről’, amelynek meg kellet volna tisztítania lelkünket olyan mértékig, hogy őszinte gyengéd vonzalom legyen bennünk keresztény társaink iránt? A „képmutatás nélküli” kifejezés használatával Péter azt mondja, hogy testvéreink iránti gyengéd vonzalmunk ne csupán mutogatásul felvett legyen. Valódinak, szívből jövőnek kell lennie.

„Bensőségesen, szívből”

 9., 10. Mit akart Péter mondani, amikor azt mondta, hogy „bensőségesen”, vagy „kitárulkozva” szeressük egymást?

⁹ Péter hozzáfűzi: „Tiszta szívből, bensőségesen [szó szerint: „kitárulkozva”] szeressétek egymást.” Ahhoz nem kell nagyon kitárulni a szívnek, hogy kimutassuk szeretetünket azok iránt, akikhez természetszerűen vonzódunk, és akik viszontszeretnek minket. Péter azonban azt mondja, hogy szeressük egymást „kitárulkozva”. A keresztények között kifejezésre jutó a·ga΄pe szeretet nem csupán értelmi, megindokolt szeretet, amelyet ellenségeink iránt kell felmutatnunk (Máté 5:44). Bensőséges szeretet az, amelyre törekedni kell, amely erőfeszítést igényel. Ehhez hozzátartozik szívünk kitárulása, szélesre tárása, hogy magába foglalhasson olyan embereket, akikhez magunktól nem vonzódnánk.

¹⁰ Fritz Rienecker a Linguistic Key to the Greek New Testament [Nyelvészeti kulcs a görög Új Szövetséghez] című írásában kommentálja a „bensőségesen”, vagy „kitárulkozva” szavakat az 1Péter 1:22-ben. Így írja: „Az alapvető gondolat a komolyság, a buzgóság fogalma (nem könnyelműen cselekedve valamilyen dolgot, . . . hanem mintegy erőfeszítéssel) (Hort).” Erőfeszítéssel a többi között azt jelenti, „a maximálisra kiterjesztve”. Az tehát, hogy egymást szívből, bensőségesen szeretjük, azt jelenti: a legvégsőkig azon fáradozunk, hogy a testvéri gyengéd vonzalmat minden keresztény testvérünkre kiterjesszük. Vajon nem szűk-e egy kissé a tér a gyengéd vonzalmunkban néhány testvér vagy testvérnő számára? Ha igen, ki kell tágítanunk a szívünket.

’Kitárulkozni’

11., 12. a) Milyen tanácsot adott Pál a Korinthusban élő keresztényeknek? b) Hogyan mutatott Pál jó példát e tekintetben?

¹¹ Pál apostol nyilván szükségét érezte ennek a korinthusi gyülekezetben. Azt írta az ottani keresztényeknek: „A szánk megnyílt nektek, szívünk kitárult felétek, korinthusiak! Nem a mi szívünkben szűk a hely számotokra, hanem a ti gyengéd érzelmeteitekben vagytok szűken. Így viszonzásképpen — úgy szólok, mint gyermekekhez — ti is tárulkozzatok ki!” (2Korinthus 6:11–13).

¹² Hogyan tárhatjuk ki szívünket úgy, hogy minden testvérünket és testvérnőnket befogadja? Pál kitűnő példát szolgáltat erre. Ő nyilvánvalóan a legjobbat kereste testvéreiben, nem a hiányosságaikról, hanem a jó tulajdonságaikról emlékezett meg. A Rómában élő keresztényekhez írt levelének záró fejezete szemlélteti ezt. Vizsgáljuk meg a Róma 16. fejezetét és lássuk, hogyan világít rá Pál testvérei és testvérnői iránti pozítiv magatartására.

Szívélyes értékelés

13. Hogyan mutatta ki Pál értékelését Fébé iránt, és miért?

¹³ Pál Korinthusból írta levelét a rómaiaknak i. sz. 56 körül harmadik misszionáriusi útján. Nyilvánvalóan egy Fébé nevű keresztény nőre bízta a kéziratot, aki a közeli kenkhréabeli gyülekezet tagja volt és Rómába utazott. (Olvasd fel az 1, 2. verset.) Figyeljétek meg, milyen szívélyesen ajánlja őt a római testvéreknek. Fébé valamiképpen oltalmazott sok testvért, köztük Pált is, talán utazásuk alkalmával a Kenkhréa melletti forgalmas tengerparton. Pál ahelyett, hogy Fébé hiányosságaira hívta volna fel a római gyülekezet figyelmét, arra buzdította őket, hogy ’fogadják őt az Úrban szentekhez illően’. Milyen kiváló, pozitív magatartás!

14. Mit mondott Pál Priszkáról és Akviláról?

¹⁴ A 3-tól a 15. versig Pál több mint 20 kereszténynek küld üdvözletet név szerint és megemlít sok mást egyénileg vagy együttesen. (Olvasd fel a 3, 4. verset.) Érzed-e a testvéri gyengéd vonzalmat, amelyet Pál érzett Priszka (vagy Priscilla; vö. Cselekedetek 18:2) és Akvila iránt? Ez a házaspár veszélynek tette ki magát Pál érdekében. Most íme, hálával üdvözölte ezeket a munkatársakat és köszönetét fejezte ki a pogányok gyülekezete nevében. Mennyire felbuzdulhatott Akvila és Priscilla e szívélyes üdvözletek által!

15. Hogyan mutatta ki Pál nagylelkűségét és alázatosságát, amikor Andronikust és Juniást üdvözölte?

¹⁵ Pál nyilvánvalóan önátadott keresztény lett Krisztus halála után egy vagy két éven belül. Az idő tájt, amikor ezt a levelet írta a Rómaiaknak, már több év óta a nemzetek kiváló apostolaként szolgált Krisztusnak (Cselekedetek 9:15; Róma 1:1; 11:13). Figyeld meg, mégis milyen nagylelkű és alázatos. (Olvasd fel a 7. verset.) Üdvözli Adronikust és Juniát, „akik figyelemre méltó férfiak az apostolok [küldöttek] között”, és hozzáteszi, hogy régebben szolgálják Krisztust, mint ő. Egy csepp féltékenységnek sincs nyoma ebben!

16. a) Milyen szeretetteljes kifejezésekkel beszélt Pál a Rómában élő többi keresztényről? b) Miért lehetünk biztosak abban, hogy ezek az üdvözletek a „képmutatás nélküli testvéri gyengéd vonzalom” példái voltak?

¹⁶ Keveset vagy semmit sem tudunk olyan korai keresztényekről, mint Epenétus, Ampliás, és Stakhis. (Olvasd fel az 5, 8, 9. verset.) De csupán abból, ahogy Pál köszönti mindhármukat, biztosak lehetünk abban, hogy hűségesek voltak. Úgy megkedveltették magukat Pállal, hogy mindegyiküket „szerettei”-nek nevezte. Volt kedves szava Pálnak Apelles és Rufus számára is, tisztelettel utalt mindegyikre, mint aki „kiválasztott az Úrban” és „helyeselt a Krisztusban”. (Olvasd fel a 10, 13. verset.) Milyen szép dicséret ez ennek a két kereszténynek! És ismerve Pál őszinteségét, biztosak lehetünk abban, hogy ez nemcsak formaság. (Vö. 2Korinthus 10:18.) Mellékesen nem felejtette el üdvözölni Rufus anyját sem.

17. Hogyan fejezett ki Pál bensőséges értékelést testvérnői iránt?

¹⁷ Ez elvezet bennünket Pálnak a testvérnők iránti értékeléséhez. Rufus anyja mellett Pál nem kevesebb, mint hat másik keresztény nőt említ meg. Már láttuk, milyen kedvesen beszélt Fébéről és Priszkáról. De figyeld meg, milyen bensőséges testvéri gyengéd vonzalommal üdvözli Máriát, Triféniát, Trifosát, és Persist. (Olvasd fel a 6, 12. verset.) Érzi az ember, mennyire tele volt a szíve szeretettel ezek iránt a keményen dolgozó testvérnők iránt, akik „sokat munkálkodtak” a testvéreikért. Mennyire építő látni Pál szívbeli értékelését testvérei és testvérnői iránt tökéletességük ellenére!

Ne kételkedjünk testvéreink indítékában

18. Hogyan igyekezhetünk Pált utánozni, és mire lehet szükségünk?

¹⁸ Miért ne utánoznánk Pált és próbálnánk találni valami szépet, amit elmondhatunk minden testvérünkről és testvérnőnkről a gyülekezetben? Néhányukkal egyáltalán nem lesz nehézséged ezen a téren. Másoknál viszont talán el kell gondolkodnod egy kissé. Miért ne próbálnál meg időt tölteni velük, hogy jobban megismerd őket? Biztosan felfedezel majd bennük szeretetre méltó jó tulajdonságot, és ki tudja, talán ők is jobban fognak értékelni téged, mint a múltban tették.

19. Miért nem szabad kételkednünk testvéreink indítékában, és hogyan mutatott nekünk szép példát Jehova a szeretetből?

¹⁹ Nem szabad kételkedünk testvéreink indítékában. Mindannyian szeretik Jehovát; máskülönben nem adták volna át életüket neki. És mi óvja meg őket attól, hogy visszamenjenek a világba, hogy annak könnyebb útját kövessék? A Jehova iránti, valamint igazságossága és Krisztus alatti Királysága iránti szeretetük (Máté 6:33). De valamennyiüknek különböző módon kemény harcot kell vívniuk azért, hogy hűségesek maradjanak. Jehova ezért szereti őket (Példabeszédek 27:11). Isten elismeri őket szolgáinak hibáik és mulasztásaik ellenére is. Mivel ez a helyzet, kik vagyunk mi, hogy vonakodjunk bevonni őket gyengéd vonzalmunkba? (Róma 12:9, 10; 14:4).

20. a) Pálnak a rómaiakhoz írt levele szerint, csupán kik iránt legyünk gyanakvók, és kiknek a vezetését követhetjük biztonsággal e tekintetben? b) Egyébként hogyan tekintsük minden testvérünket?

²⁰ Az egyedüliek, akikkel szemben gyanakvásra int bennünket Pál apostol azok, akik ’szakadásokat idéznek elő a testvérek között és botlásra adnak alkalmat’, valamint azok, ’akik a tanítás ellen cselekszenek, amelyet hallottatok’. Pál azt mondja, hogy tartsuk rajta a szemünket az ilyeneken és kerüljük őket (Róma 16:17). A gyülekezet vénei már megpróbáltak segíteni az ilyeneknek (Júdás 22, 23). Bízzuk tehát a vénekre, hogy ők értesítsenek bennünket, ha valakiket kerülni kell. Egyébként minden testvérünket tekintsünk méltónak a mi képmutatás nélküli testvéri gyengéd vonzalmunkra, és tanuljuk meg szívből, bensőségesen szeretni őket.

21., 22. a) Mi van most küszöbön? b) Milyen helyzet következhet be, és ezért minek van itt a legfőbb ideje?

²¹ Sátán, a démonai, és a dolgok egész világi rendszere ellenünk vannak. Armageddon pedig a küszöbön. A mágógi Góg támadása kirobbantja azt (Ezékiel 38, 39. fejezetek). Amikor jobban szükségünk lesz testvéreinkre, mint valaha. Rászorulhatunk azoknak a segítségére, akiket nem értékeltünk különösebben. Vagy ők maguk lesznek rettenetesen rászorulva a mi segítségünkre. Itt az ideje, hogy szélesítsük és növeljük értékelésünket minden testvérünk iránt.

²² Testvéreink iránti értékelésünk természetesen magában foglalja a gyülekezet vénei iránti illő tiszteletünket is. E tekintetben maguk a vének kell hogy jó példát mutassanak, nemcsak az összes testvérek iránt tanúsított illendő értékelésben, hanem a véntársaik értékelésében is.

Ismétlési pontok

◼ Mi az igaz keresztényiség megkülönböztető jele?

◼ Miért szükséges mind a szeretet, mind a testvéri gyengéd vonzalom?

◼ Hogyan tudjuk egymást „bensőségesen”, vagy „kitárulkozva” szeretni?

◼ Hogyan mutat fel értékelést Pál a testvérei és testvérnői iránt a Róma 16. fejezetében?

◼ Miért nem szabad kételkednünk testvéreink indítékaiban?

[Kép a 28. oldalon]

Próbáld meg felfedezni a szeretetre méltó tulajdonságokat azokban is, akikhez természetszerűen nem vonzódsz