16. fejezet
Hallgass a tanácsra, fogadd el a fegyelmezést!
1. a) Van-e közöttünk olyan, akinek nincs szüksége tanácsra és fegyelmezésre? b) Mely kérdéseken kellene elgondokodnunk?
VALÓSZÍNŰLEG mindnyájan egyetértünk a következő írásszöveggel: „Mindannyian sokszor megbotlunk” (Jak 3:2). Nem nehéz olyan helyzeteket felidézni, amelyekben nem bizonyultunk olyan személyeknek, amilyenekké Isten Szava szerint válnunk kellene, s amilyennek szeretnénk lenni. Így aztán elismerjük, hogy a Bibliának tökéletesen igaza van, amikor azt mondja: „Hallgass a tanácsra és fogadd el a feddést, hogy később bölcs lehess” (Péld 19:20). Tudjuk, hogy szükségünk van erre a segítségre. Kétségtelenül már eddig is sokat változtattunk az életünkön, hogy összhangba hozzuk azzal, amit a Biblából tanultunk. De mit teszünk, ha egy keresztény testvérünk ad tanácsot egy bizonyos dologban, amelyben nem valami bölcsen jártunk el? Vagy mi van akkor, ha egyszerűen javaslatot tesz, hogyan tehetnénk előmenetelt egy adott területen?
2. a) Miért kellene értékelnünk a személyes tanácsot? b) Hogyan nem szabad reagálnunk?
2 Függetlenül attól, hogyan reagálunk belsőleg emberi tökéletlenségünk miatt az első pillanatban, tulajdonképpen hálásnak kellene lennünk a tanácsért, s igyekeznünk kellene alkalmazni azt. Ez egész biztosan nagyon hasznos lenne (Zsid 12:11). Lehet azonban, hogy amikor tanácsot kapunk, megpróbáljuk igazolni magunkat, kevésbé súlyosnak feltüntetni a helyzetet vagy másra hárítani a hibát. Előfordult-e már veled, hogy így tettél? Ha visszagondolunk, neheztelünk-e a tanácsadóra? Kritizáljuk-e őt saját hibái miatt vagy a tanácsadás módja miatt, mintha ez mentené saját gyengeségeinket? Tud-e segíteni a Biblia az ilyen hajlamok leküzdésében?
A FIGYELMEZTETÉSÜNKRE FELJEGYZETT PÉLDÁK
3. a) Mit tartalmaz a Biblia, ami segíthet helyes nézetet kifejleszteni a tanács és fegyelmezés iránt? b) Elemezd Saul és Uzziás reagálását a tanácsra a fenti kérdések segítségével!
3 Isten Szava egész sereg intést tartalmaz ezen a területen, s a való életből beszámol olyan személyekről is, akik tanácsot kaptak. A tanács gyakran egyben fegyelmezés is volt, mivel az egyénnek meg kellett változtatnia beállítottságát vagy viselkedését. Ha megviszgálod az alábbi példákat a kérdések segítségével, megállapíthatod, hogy mindnyájan sokat tanulhatunk belőlük:
SAUL, A KIS FIA: nem engedelmeskedett teljes mértékben Jehovának, mivel az Amálek elleni háborúban megkímélte a királyt és állatainak legjavát (1Sám 15:1–11).
Mi mutatja, hogy Saul a Sámueltől kapott tanács hatására megpróbálta kissebbíteni hibáját? (20. vers). Kire próbálta hárítani a felelősséget? (21. vers). Mivel mentegette magát, amikor végül is elismerte a hibát? (24. vers). Még ekkor is, mi volt a legfőbb gondja? (25., 30. vers).
UZZIÁS: belépett Jehova templomába tömjénáldozatot bemutatni, holott erre csak a papoknak volt felhatalmazásuk (2Krón 26:16–20).
Amikor a főpap megpróbálta Uzziás királyt visszatartani, miért bőszült fel a király? (Vö. a 16. verssel.) Hová vezetett ez? (19–21. versek).
4. a) Miért nem tudta sem Saul, sem Uzziás elfogadni a tanácsot? b) Miért olyan súlyos ez a probléma napjainkban is?
4 Miért esett mindkét említett személynek oly nehezére beismerni, hogy tanácsra volt szükségük? Az alapvető oka ennek a büszkeség volt, az, hogy túl nagyra tartották magukat. Ma is sokan hoznak romlást magukra emiatt a jellemvonás miatt. Ha egyszer a koruk vagy pozíciójuk következtében elérnek egy bizonyos szintet, amit ők valamilyen státusznak tekintenek, nem hallgatnak többé a személyes tanácsra. Talán arra gondolnak, hogy a tanács elfogadása gyengeségüket bizonyítaná, vagy hogy a jó hírnevük szenvedne csorbát. Pedig tulajdonképpen a büszkeség bizonyítja legjobban a gyengeséget. Ezt a jellemhibát nem mentegetheti az ember azzal, hogy az mindenkiben megvan. Csapda ez, amelyet Sátán az egyének tisztánlátásának elködösítésére használ, hogy ellenálljanak annak a szerető segítségnek, amelyről Jehova a Szaván és látható szervezetén keresztül gondoskodik. Jehova így figyelmeztet: „A bukást büszkeség előzi meg, a botlást pedig gőgös szellem” (Péld 16:18; vö. Róma 12:3; Péld 16:5).
5. Világíts rá a bekezdésben levő kérdések segítségével, mit tanulhatunk Dávid és Mózes példájából?
5 A Biblia azonban olyanok példáját is tartalmazza, akik elfogadták a tanácsot. Értékes tanulságot szűrhetünk le ezekből a példákból. Páldául:
MÓZES: apósa néhány gyakorlati javaslatot tett neki arra vonatkozóan, hogyan tudna eleget tenni súlyos felelősségének anélkül, hogy tönkretenné egészségét. Mózes hallgatott rá, s azonnal elfogadta a tanácsot (2Mózes 18:13–24).
Miért volt Mózes ilyen fogékony a bölcs tanácsra, jóllehet nagy hatalommal rendelkezett (Vö. 4Móz 12:3.) Mennyire fontos ez a tulajdonság számunkra? (Sof 2:3).
DÁVID: házasságtörést követett el, majd kitervelte a férj megöletését, hogy feleségül tudja venni az asszonyt, s így titokban maradjon a házasságtörés. Hónapok teltek el, mire Jehova elküldte Nátánt Dávid megfeddésére (2Sám 11:2—12:12).
Feldühödött-e Dávid a helyreigazítás hallatára, belátta-e hibáját, vagy megpróbálta-e másokra hárítani? (2Sám 12:13; Zsolt 51 bevezető szavak és 1–3. versek, [51:3–5, Károli]). Vajon az a tény, hogy Isten elfogadta Dávid bűnbánatát, mentesítette-e Dávidot és családját helytelen viselkedésének következményeitől? (2Sám 12:10, 11, 14; 2Móz 34:6, 7).
6. a) Milyen érzéssel viseltetett Dávid azok iránt, akik bölcs tanácsot adtak neki? b) Milyen hasznunk lehet belőle, ha készségesen elfogadjuk az ilyen tanácsot? c) Mit nem szabad elfelejtenünk, ha komolyan megfegyelmeznek?
6 Dávid király jól tudta, milyen fontos hallgatni a bölcs tanácsra, s alkalomadtán köszönetet is mondott Istennek azért a személyért, akin keresztül a tanács jött (1Sám 25:32–35; vö. Péld 9:8). Mi is így teszünk? Ha igen, elkerülhetjük, hogy olyasmit mondjunk vagy tegyünk, amit később megbánnánk. De ha mégis olyan körülmények közé kerülnénk, ami szükségessé teszi, hogy súlyos fegyelmezésben részesüljünk, mint Dávid a Bethsabéval elkövetett bűne miatt, ne felejtsük el, hogy a fegyelmezés Jehova szeretetének bizonyítéka a mi örök jólétünk érdekében (Péld 3:11, 12; 4:13).
ÉRTÉKES TULAJDONSÁGOK KIFEJLESZTÉSE
7. Milyen tulajdonságra van szükség Jézus szerint a Királyságba való bejutáshoz?
7 Ha jó kapcsolatban kívánunk lenni Jehovával és testvéreinkkel, szükségünk van bizonyos jó tulajdonságok kifejlesztésére. Jézus egy ilyen jó tulajdonságra mutatott rá, amikor középre állított egy kisgyermeket, s azt mondta: „Hacsak meg nem tértek, s nem váltok olyanokká, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek királyságába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az lesz a legnagyobb a mennyek királyságában” (Máté 18:3, 4). A tanítványoknak meg kellett változniuk. Fel kellett adniuk büszkeségüket, s alázatosságra kellett törekedniük.
8. a) Kihez kell alázatosaknak lennünk s miért? b) Hogyan fogadjuk a tanácsot, ha valóban alázatosak vagyunk?
8 Péter apostol később azt írta keresztény testvéreinek: „Mindannyian övezzétek fel magatokat alázatos értelemmel egymás iránt, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, de ki nem érdemelt kedvességben részesíti az alázatosakat” (1Pét 5:5). Azt tudjuk, hogy alázatosnak kell lennünk Isten előtt, de ez az írásszöveg azt mondja, hogy hittestvéreinkkel való kapcsolatainkban is alázatosnak kell lennünk. Ha azok vagyunk, nem fogjuk ostobán visszautasítani javaslataikat. Készek leszünk tanulni egymástól (Péld 12:15, [12:14, Károli]). S ha a testvéreink szükségesnek látják, hogy helyreigazító tanácsot adjanak, nem fogjuk elutasítani, hanem eszünkbe jut, hogy Jehova használja fel őket eszközként a mi formálásunkban (Zsolt 141:5).
9. a) Milyen fontos tulajdonsággal van kapcsolatban az alázatosság? b) Miért kell törődnünk azzal, milyen hatással van viselkedésünk másokra?
9 Egy másik tulajdonság, amely szorosan kapcsolódik az alázatossághoz, a mások jólléte iránti érdeklődés. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy amit teszünk, kétségkívül hat másokra is. Pál apostol azt tanácsolta a korinthusi és római keresztényeknek, hogy törődjenek egymás lelkiismeretével. Nem mondta, hogy minden személyes kívánságukról vagy kedvtelésükről le kell mondaniuk, de azt bizony mondta, hogy semmi olyat se tegyenek, ami valakit arra bátorítana, hogy lelkiismerete ellen cselekedjen, s így szellemi romlásba dőljön. Az általános alapelvet így fejezte ki Pál: „Mindegyik a másik javát keresse, ne a magáét . . . Ezért akár esztek, akár isztok vagy bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Őrizkedjetek attól, hogy botránkozására legyetek zsidóknak, görögöknek vagy az Isten gyülekezetének” (1Kor 10:24–33; 8:4–13; Róma 14:13–23).
10. Mi mutatja, hogy szokásunkká tettük-e a bibliai tanács elfogadását?
10 Neked szokásod-e mások jóllétét a te személyes kedvteléseid fölé helyezni? Sokféle lehetőség kínálkozik erre, de most gondolj a következő példákra: az öltözködés és hajviselet általánosságban véve személyes ízlés dolga mindaddig, amíg szerények, egyszerűek és tiszták vagyunk. De ha megtudnád, hogy a környékeden uralkodó szokások miatt az öltözeted vagy frizurád egyeseket akadályoz a Királyság üzenetének elfogadásában, kész lennél-e változtatni rajta? Vajon egy másik élete fontosabb-e számodra, mint az önmagadnak való tetszés?
11. Mi mutatja, hogy ezeknek a tulajdonságoknak a művelése nélkül nem lehetünk keresztények?
11 Ha az itt említett tulajdonságok egyéniségünk részévé válnak, ez azt bizonyítja, hogy kezdünk Krisztus értelmével rendelkezni. Alázatosságban Jézus tökéletes példát mutatott (Ján 13:12–15; Fil 2:5–8). A másokkal való törődésben, ahelyett, hogy önmagának igyekezett volna tetszeni, követésre méltó mintát állított fel számunkra (Róma 15:2, 3).
NE UTASÍTSD EL JEHOVA FEGYELMEZÉSÉT!
12. a) Milyen változásokat kell végrehajtanunk életünkben, ha tetszeni akarunk Istennek? b) Mi segít nekünk ebben?
12 Miután tökéletlenek vagyunk, mindnyájunknak változtatnunk kell beszédünkön és viselkedésünkön, ha Istenünk tulajdonságait akarjuk visszatükrözni. Fel kell öltenünk az „új egyéniséget” (Kol 3:5–14; Tit 2:11–14). A tanács és fegyelmezés segít felismernünk, mely területeken kell és hogyan tudunk változni.
13. a) Milyen úton gondoskodott Jehova tanácsról és fegyelmezésről mindnyájunk számára? b) Mit kell tennünk ezzel kapcsolatban?
13 Az oktatás alapvető forrása a Biblia (2Tim 3:16, 17). A Biblia alkalmazásában pedig a látható szervezete által kiadott bibliai irodalom és e szervezet összejövetelei útján gondoskodik Jehova. Elismerjük-e alázatosan, hogy szükségünk van erre az oktatásra még akkor is, ha nem tartalmaz számunkra gyökeresen újat, s hogy állandó javulásra kell törekednünk?
14. Milyen további segítségről gondoskodik Jehova az egyének számára?
14 Jehova nem hagy minket egyedül küszködni a számunkra túl nagy problémákkal. Szeretően gondoskodik személyes segítségről. Milliók fordították már javukra a házi bibliatanulmányozás formájában nyújtott segítséget. A szülők különleges felelőssége a gyermekek oktatása, hogy megóvják őket olyan viselkedéstől, amely később sok szívfájdalmat okozhatna az életben (Péld 6:20–35; 15:5). A gyülekezeten belül is felelősek azok, akik szellemileg képesítettek, Írás szerinti helyreigazításban részesíteni azokat, akiknél ennek szükségét látják, de ezt a szelídség szellemében kell tennünk (Gal 6:1, 2). Ezeken a módokon ad tanácsot és fegyelmez minket Jehova, hogy egységes népként tudjuk imádni őt.
ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK
● Hogyan segít nekünk szerető módon Jehova észrevenni, miben van szükségünk személyes javulásra?
● Miért találják sokan nehéznek a tanács elfogadását? Mennyire fontos ez?
● Milyen értékes tulajdonságok segítenek a tanács készséges elfogadásában? Hogyan mutatott példát Jézus ebben?