Tizenötödik fejezet
Hallgass a tanácsra, és fogadd el a fegyelmezést!
1. a) Miért van mindannyiunknak szüksége tanácsra és fegyelmezésre? b) Milyen kérdést vizsgáljunk meg?
„MINDANNYIAN sokszor megbotlunk” — írja a Biblia a Jakab 3:2-ben. Könnyen fel tudunk idézni eseteket, amikor nem sikerült olyan embereknek bizonyulnunk, mint amilyenre Isten Szava buzdít bennünket. Így hát elismerjük, hogy igazat mond a Biblia, amikor ezt írja: „Hallgass a tanácsra, és fogadd el a fegyelmezést, hogy bölcs lehess a jövőben” (Példabeszédek 19:20, NW). Kétségtelenül már eddig is változtattunk az életünkön, hogy összhangba hozzuk a Biblia tanításaival. De hogyan reagálunk akkor, amikor egy keresztény hittársunk tanácsot ad nekünk valamivel kapcsolatban?
2. Mit tegyünk, ha valaki tanácsot ad nekünk?
2 Néhányan úgy reagálnak a tanácsra, hogy próbálják igazolni magukat, csökkentik a helyzet súlyosságát, vagy mást hibáztatnak a tévedésért. Sokkal jobb azonban, ha hallgatunk a tanácsra, és alkalmazzuk azt (Héberek 12:11). Természetesen senki sem várhat el tökéletességet másoktól, és az sem lenne jó, ha valaki állandóan tanácsot adna egy másik személynek jelentéktelen dolgokkal kapcsolatban, vagy olyan témában, amelyet a Biblia a személy saját döntésére bíz. Előfordulhat olyan is, hogy a tanácsot adó személy nem vett figyelembe minden tényt, és erre tisztelettudóan fel lehet hívni a figyelmét. Most azonban olyan helyzeteket vizsgáljunk meg, ahol a tanácsok vagy fegyelmezések helyénvalóak, és a Biblián alapulnak. Hogyan reagáljunk hát az ilyen tanácsokra, fegyelmezésekre?
Példák, amelyeket hasznos megvizsgálnunk
3—4. a) Mit tartalmaz a Biblia, ami segíthet nekünk helyes nézőpontot kialakítani a tanáccsal és fegyelmezéssel kapcsolatban? b) Hogyan reagált Saul király a tanácsra, és mihez vezetett ez?
3 Isten Szava tartalmaz olyan megtörtént eseteket, amelyekben némelyek helyénvaló tanácsot kaptak. Időnként a tanáccsal fegyelmezés is együtt járt. Az egyik ilyen személy Saul volt, Izrael királya, aki nem engedelmeskedett Jehovának Amálek nemzetével kapcsolatban. Az amálekiták ellenálltak Isten szolgáinak, így Jehova azt az ítéletet hozta, hogy sem nekik, sem az állataiknak nem szabad életben maradniuk. Saul király azonban meghagyta a királyuk életét és az állataik legjavát (1Sámuel 15:1–11).
4 Jehova Sámuel prófétát küldte el, hogy megfeddje Sault. De vajon hogyan reagált Saul? Úgy érvelt, hogy ő legyőzte az amálekitákat, és csak a királyukat hagyta életben. Ám ez nem egyezett meg Jehova parancsával (1Sámuel 15:20). Saul megpróbálta a népet hibáztatni azért, hogy nem ölte meg az állatokat, amikor ezt mondta: „féltem a néptől, azért hallgattam szavokra” (1Sámuel 15:24). Úgy tűnt, Saulnak fontosabb volt az önérzete, még arra is megkérte Sámuelt, hogy tisztelje őt a nép előtt (1Sámuel 15:30). Jehova végül elvetette Sault mint királyt (1Sámuel 16:1).
5. Mi történt Uzziás királlyal, amikor nem fogadta el a tanácsot?
5 Júda királya, Uzziás ’vétkezett az Úr ellen, az ő Istene ellen. Bement az Úr templomába, hogy a füstölőoltáron füstöljön’ (2Krónika 26:16). A Törvény szerint azonban csak a papoknak volt szabad füstölőszert égetniük. Amikor a főpap megpróbálta Uzziást megakadályozni, a király haragos lett. Mi történt ezután? A Biblia ezt írja: „bélpoklosság támada a homlokán . . . mert az Úr megverte vala őt. És lőn Uzziás király halála napjáig bélpoklos” (2Krónika 26:19–21).
6. a) Miért nem fogadta el Saul és Uzziás a tanácsot? b) Miért komoly gond napjainkban a tanács visszautasítása?
6 Miért volt nehéz elfogadnia a tanácsot Saulnak és Uzziásnak? Leginkább a büszkeségük miatt, ugyanis mindketten túl sokat gondoltak önmagukról. Sok ember okoz fájdalmat magának e jellemvonás miatt. Úgy tűnik, azt érzik, hogy ha elfogadják a tanácsot, az valamilyen hiányosságukra utal, vagy tönkreteszi a hírnevüket. A büszkeség azonban egy olyan gyengeség, amely elhomályosítja az egyén gondolkodását, így a büszke ember hajlamos lesz elutasítani azt a segítséget, amelyről Jehova gondoskodik a Szaván és a szervezetén keresztül. Ezért Jehova a következőkre figyelmeztet: „A megromlás előtt kevélység [büszkeség, NW] jár, és az eset előtt felfuvalkodottság” (Példabeszédek 16:18; Róma 12:3).
Fogadjuk el a tanácsot!
7. Milyen jó dolgokat tanulhatunk abból, ahogyan Mózes reagált a tanácsra?
7 A Szentírásban olyanokról is olvashatunk, akik jó példát mutattak a tanács megfogadásában. Ezekből a példákból tanulhatunk. Vegyük például Mózest, aki tanácsot kapott az apósától arra, hogy miként birkózzon meg kemény munkájával. Mózes hallgatott rá, és azonnal alkalmazta a kapott tanácsokat (2Mózes 18:13–24). Mózesnek nagy hatalma volt, miért fogadta el mégis a tanácsot? Azért, mert alázatos volt. „Mózes pedig messze a legszelídebb ember volt minden ember közül, aki a föld színén élt” (4Mózes 12:3, NW). Mennyire fontos a szelídség? A Sofóniás 2:3 (NW) megmutatja, hogy az életünk függ tőle.
8. a) Milyen bűnöket követett el Dávid? b) Hogyan reagált Dávid Nátán feddésére? c) Milyen következményei voltak Dávid bűneinek?
8 Dávid király házasságtörést követett el Bethsabéval, és azzal próbálta elpalástolni a bűnét, hogy megölette Bethsabé férjét, Uriást. Jehova elküldte Nátán prófétát, hogy feddje meg Dávidot. Ő megbánta tettét, és gyorsan bevallotta: „Vétkeztem az Úr ellen!” (2Sámuel 12:13). Isten elfogadta Dávid bűnbánatát, de el kellett szenvednie a bűnének következményeit. Jehova azt mondta neki, hogy a ’fegyver nem fog eltávozni a házából’, és a feleségei a ’felebarátjához’ kerülnek, valamint, hogy a házasságtörésből született fia „bizonynyal meghal” (2Sámuel 12:10, 11, 14).
9. Mit ne feledjünk el, ha tanácsot kapunk vagy megfegyelmeznek?
9 Dávid király tudta, hogy milyen előnyökkel jár, ha valaki hallgat a józan tanácsra. Volt olyan, hogy köszönetet mondott Istennek azért, aki által a tanácsot kapta (1Sámuel 25:32–35). Mi is ilyenek vagyunk? Ha igen, akkor a legtöbb esetben elkerülhetjük, hogy olyat mondjunk vagy tegyünk, amit később megbánnánk. Ám hogyan reagálunk akkor, ha olyan helyzetbe kerülünk, ami szükségessé teszi, hogy tanácsot kapjunk, vagy meg is fegyelmezzenek? Ne feledjük el, hogy a tanács és a fegyelmezés Jehova szeretetének a megnyilvánulása, aki figyelembe veszi az örök jólétünket (Példabeszédek 3:11, 12; 4:13, Úf.).
Fejlesszünk ki értékes tulajdonságokat!
10. Milyen tulajdonságot emelt ki Jézus, amelyet ki kell mutatniuk azoknak, akik bejutnak a Királyságba?
10 Ahhoz, hogy jó kapcsolatban legyünk Jehovával és a keresztény testvéreinkkel, ki kell fejlesztenünk bizonyos tulajdonságokat. Jézus rámutatott az egyik ilyen tulajdonságra, amikor a tanítványai közé állított egy kisgyermeket, és így szólt: „Bizony mondom nektek: ha meg nem tértek, és olyanná nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb az egek királyságában” (Máté 18:3, 4). Jézus tanítványainak törekedniük kellett az alázatosság kifejlesztésére, mert azon vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közöttük (Lukács 22:24–27).
11. a) Ki előtt kell alázatosnak lennünk, és miért? b) Hogyan fogunk reagálni a tanácsra, ha alázatosak vagyunk?
11 Péter apostol ezt írta: „Mindannyian övezzétek fel pedig magatokat elmebeli alázatossággal egymás iránt, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (1Péter 5:5). Tudjuk, hogy alázatosnak kell lennünk Isten előtt, de ez az írásszöveg azt mutatja, hogy a hívőtársainkkal is alázatosan kell viselkednünk. Ha így teszünk, akkor nem fogunk megsértődni, ha helyénvaló javaslatokat kapunk másoktól, hanem tanulni fogunk tőlük (Példabeszédek 12:14).
12. a) Milyen fontos tulajdonság kapcsolódik szorosan az alázatossághoz? b) Miért érdekeljen bennünket az, hogy a viselkedésünk milyen hatással van másokra?
12 Az alázatossághoz szorosan kapcsolódik a mások jólétével való törődés. Pál apostol ezt írta: „Senki se a maga előnyét keresse, hanem folyton a másikét . . . Így tehát akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Ügyeljetek arra, hogy se zsidóknak, se görögöknek, se az Isten gyülekezetének ne adjatok okot a botránkozásra” (1Korintus 10:24–33). Pál nem azt mondta, hogy félre kell tennünk minden személyes kívánságunkat vagy kedvtelésünket, hanem arra buzdított, hogy semmi olyat ne tegyünk, amellyel arra ösztönöznénk valakit, hogy olyat tegyen, amit nem enged meg a lelkiismerete.
13. Milyen példa mutathatja meg, hogy alkalmazzuk-e a gyakorlatban a szentírási tanácsot?
13 Te fontosabbnak tekinted mások jólétét a saját kívánságaidnál és kedvteléseidnél? Mindannyiunknak meg kellene tanulnunk ezt, és ennek sokféle módja van. Vegyük például az öltözködést és az ápoltságot. Ezek olyan területek, amelyek a személyes ízlést tükrözik a szerénységre, ízlésességre és tisztaságra vonatkozó szentírási irányelvek figyelembevétele mellett. Ha azonban megtudnád, hogy a környezetedben élő emberek háttere miatt a ruházatod vagy ápoltságod egyeseket meggátol abban, hogy hallgassanak a Királyság-üzenetre, kész lennél a változtatásra? Mindenképpen fontosabb a saját tetszésünk keresése helyett az, hogy segítsünk másoknak örök életet nyerni.
14. Miért fontos ápolni magunkban az alázatosságot, és miért igyekezzünk törődni másokkal?
14 Jézus jó példát mutatott az alázatosságban és a másokkal való törődésben, hisz még a tanítványai lábát is megmosta (János 13:12–15). Isten Szava ezt írja róla: „Őrizzétek meg magatokban azt az elmebeli magatartást, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen. Nem, hanem megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá. Mi több, amikor alakjára nézve embernek találtatott, megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig” (Filippi 2:5–8; Róma 15:2, 3).
Ne utasítsd el Jehova fegyelmezését!
15. a) Min változtassunk ahhoz, hogy Istennek tetsző egyéniségünk legyen? b) Mi által gondoskodik Jehova tanácsról és fegyelmezésről számunkra?
15 Mivel mindannyian bűnösök vagyunk, szükség van arra, hogy változtassunk a magatartásunkon és viselkedésünkön, ha Istenünk egyéniségét szeretnénk visszatükrözni. Fel kell öltenünk „az új egyéniséget” (Kolosszé 3:5–14). A tanács és a fegyelmezés segít nekünk, hogy felismerjük, hol kell még kiigazításokat tennünk, és abban is segít, hogy miként tegyük meg ezeket. A szükséges utasítások legfőbb forrása maga a Biblia (2Timóteus 3:16, 17). A Jehova szervezete által előállított bibliai irodalom és az összejövetelek segítenek nekünk Isten Szava alkalmazásában. Még ha már hallottuk is a tanácsot, vajon felismerjük, hogy szükségünk van rá, és törekszünk a fejlődésre?
16. Milyen segítségről gondoskodik Jehova számunkra egyénenként?
16 Jehova szerető módon törődik velünk, és segít a gondjaink megoldásában. Emberek milliói kaptak már segítséget a házi bibliatanulmányozás által. A gyermekeknek a szülők adnak tanácsokat, és ők fegyelmezik őket, hogy olyan magatartásuk legyen, amely nem vezet szívfájdalomhoz (Példabeszédek 6:20–23). A gyülekezeten belül többen tapasztalt hírnökökhöz fordulnak tanácsért és javaslatért, hogy javítani tudjanak a szántóföldi szolgálatban tett egyéni erőfeszítéseiken. A vének időnként egymástól, vagy más, szolgálatban tapasztalt személyektől kérnek tanácsot. A szellemileg képesítettek a Biblia által segítenek azoknak, akiknek szükségük van erre, és mindezt a szelídség szellemében teszik. Ne feledd, ha tanácsot adsz, ’tartsd magadon a szemedet, nehogy téged is megkísértsenek’ (Galácia 6:1, 2). Igen, mindannyiunknak szüksége van a tanácsra és fegyelmezésre ahhoz, hogy egyesülten imádhassuk az egyedüli igaz Istent.
Beszéljük meg a főbb pontokat!
• Hogyan segít nekünk Jehova szeretően abban, hogy meglássuk, min kell még egyénenként változtatnunk?
• Miért okoz sok embernek nehézséget a szükséges tanács elfogadása, és mennyire komoly ez?
• Milyen értékes tulajdonságok segítenek nekünk a tanács elfogadásában, és hogyan mutatott példát Jézus ezekben?
[Kép a 142. oldalon]
Uzziás nem fogadta el a tanácsot, és leprás lett
[Kép a 142. oldalon]
Mózes elfogadta Jethró tanácsát, és ez hasznára vált