Kövesd a szeretet mindent felülmúló útját!
JEHOVA ISTEN szeretet (1János 4:8). Fia, Jézus Krisztus azt mondta, hogy szeressük Istent és a felebarátainkat (Máté 22:37–40). Igen, Isten az egész világegyetemet ennek a tulajdonságnak az alapján működteti! Ezért bárhol szeretnénk örök életet nyerni, követnünk kell a szeretet útját.
Isten szeretetet nyilvánított Izrael nemzete iránt, később azonban elvetette azt a szervezetet, annak hűtlensége miatt. Akkor Jézus tanítványainak gyülekezetét azonosította az ő új szervezeteként. Hogyan? A szent szellem különleges megnyilvánulásai által képessé tette őket arra, hogy nyelveken beszéljenek és prófétáljanak. Ennek hatására i. sz. 33 pünkösdjén 3000 zsidó és prozelita lett hívővé, és ezek elhagyták a régi szervezetet Isten új szervezetéért (Cselekedetek 2:1–41). Mivel a szellem adományai attól kezdve Jézus apostolain keresztül jutottak el az emberekhez, az ilyen megnyilvánulások megszűntek az apostolok halálakor (Cselekedetek 8:5–18; 19:1–6). Azonban akkorra az adományok már bebizonyították, hogy Isten támogatta a szellemi Izraelt (Galátzia 6:16).
A szellem adományaiból származó csodák hasznosak voltak. A szeretet és a mások iránti önzetlen érdeklődés kimutatása, azonban még a szellem adományainak birtoklásánál is fontosabb. Pál apostol megmutatta ezt a korinthusiakhoz írott első levelében (i. sz. 55 körül). Abban úgy beszélt a szeretetről, mint ’egy kiválóbb útról’ (1Korinthus 12:31). Ezt az utat tárja fel részletesen az 1Korinthus 13. fejezetében.
Szeretet nélkül, semmik sem vagyunk
Pál így érvel: „Ha az emberek és angyalok nyelvén beszélek is, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy zengő érc vagy egy pengő cimbalom” (1Korinthus 13:1). Szeretet nélkül semmit sem jelentene, ha valaki szellem által nyert képesség révén bármilyen emberi nyelven vagy egy égi angyali nyelven tudna beszélni. Pál többre értékelte, ha öt nevelő hatású szót mondott, mintha tízezret mondott volna egy olyan nyelven, amelyet az emberek nem értettek (1Korinthus 14:19). Egy szeretet nélküli személy olyan lenne, mint „egy zengő érc” — egy zajos, idegesítő gong — vagy egy dallam nélkül „pengő cimbalom”. A nyelveken szólás szeretet nélkül nem volt megnyugtató, szellemileg építő módja Isten dicsőítésének, és nem szolgált segítségül az ő népe számára. Napjainkban szeretetet nyilvánítunk ki a keresztény szolgálatban alkalmazott érthető beszéddel.
Az apostol így folytatta mondanivalóját: „És ha rendelkezem a prófétálás adományával és ismerek minden szent titkot és minden tudományt, és ha teljes hitem van, amely áthelyez hegyeket, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok” (1Korinthus 13:2). A csodálatos prófétálás, a szent titkok különleges megértése és a szellem által nyert ismeret hasznára lehetett másoknak, de nem az ilyen adományokkal rendelkezőknek, ha azok szeretet nélküliek voltak. Pál felhasználta a szent titkok különleges megértését, hogy segítsen másoknak, és az ismeret adománya képessé tette őt arra, hogy előre megmondja egy hajótörés kárvallottjainak az életben maradását (Cselekedetek 27:20–44; 1Korinthus 4:1, 2). Mégis, hiába rendelkezett volna ’minden ismerettel és minden hittel’, ha nem lett lett volna benne szeretet, semmi se lett volna Jehova szemében.
Napjainkban Jehova szelleme képessé teszi az ő Tanúit, hogy megértsék a bibliai próféciákat és szent titkokat, irányítja őket, hogy másokat is részesítsenek ilyen ismeretben (Jóel 2:28, 29). A szellem megtermi a hegyként tornyosuló akadályok legyőzéséhez szükséges hitet is (Máté 17:20). Mivel ezeket a dolgokat a szellem cselekszi, helytelen dolog személyes dicsőségre törekedni általuk. Mi semminek számítunk, ha cselekedeteinket nem Isten dicsőségére végezzük, és nem az iránta és embertársaink iránti szeretetből tesszük (Galátzia 5:6).
A szeretet nélkül hozott áldozatnak semmi haszna.
Pál azt mondta: „Ha minden tulajdonomat mások táplálására adom, és ha testemet feláldozom is, hogy dicsekedhessem, de szeretet nincs bennem, egyáltalán semmi hasznom nincs” (1Korinthus 13:3). Ha Pál minden tulajdonát odaadja azért, hogy másokat tápláljon, de ezt szeretet nélkül teszi, akkor semmi haszna abból. Isten az adományaink mögött rejlő szeretetért jutalmaz minket, nem pedig azok anyagi értékéért, vagy azért, ha mint adakozók, a hazug Anániáshoz és Safirához hasonlóan, dicsőséget keresünk (Cselekedetek 5:1–11). Pál nagyszerű mintát állított fel a szeretetteljes önkéntes adakozásra a Júdeában élő hívők érdekében végzett segélynyújtással kapcsolatban (1Korinthus 16:1–4; 2Korinthus 8:1–24; 9:7).
Még az igazság melletti tanúskodásban elszenvedett vértanúság sem jelent semmit Istennél, ha nem szeretetből fakad (Példabeszédek 25:27). Jézus beszélt az ő áldozatáról, de nem dicsekedett vele. Dicsekvés helyett hajlandó volt szeretetből odaadni önmagát (Márk 10:45; Efézus 5:2; Zsidók 10:5–10). Az ő szellemi testvérei ’a testüket mutatják be élő áldozatként’ Isten szolgálatában, nem öndicsőítő vértanúságban, nem látványosan, hanem Jehovát dicsőítő és az iránta érzett szeretetüket kifejező módon (Róma 12:1, 2).
Néhány cselekvési mód, amelyre a szeretet indít bennünket
Pál ezt írta: „A szeretet hosszútűrő és kedves” (1Korinthus 13:4a). Isten hosszútűrése, amelyet Ádám bűne óta tanúsít, már sokak számára jelentette a megmentésre vezető megbánás lehetőségét (2Péter 3:9, 15). Ha van bennünk szeretet, türelmesen fogjuk tanítani másoknak az igazságot. Tartózkodunk az indulatos kirohanásoktól, ellenben figyelmesek és megbocsátóak leszünk (Máté 18:21, 22). A szeretet kedves is, és Istenhez az ő kedvessége miatt vonzódunk. A kedvesség az ő szellemének gyümölcse, és megőriz bennünket attól, hogy többet várjunk el másoktól, mint amennyit ő tőlünk (Efézus 4:32). A szeretet kedvessé tesz minket a hálátlan emberek iránt (Lukács 6:35).
Pál így folytatta: „A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel” (1Korinthus 13:4b). A féltékenység a test cselekedete, amely kizár valakit Isten Királyságából (Galátzia 5:19–21). A szeretet megőriz minket attól, hogy féltékenyek legyünk egy másik személy javaira vagy kedvező körülményeire. Ha megkap valaki egy szolgálati kiváltságot, amelyre mi vágyakozunk, a szeretet a vele együtt való örvendezésre indít minket, biztosítja számára a mi támogatásunkat, valamint hálásak leszünk Istennek, hogy hasznára lehet a gyülekezetnek.
Mivel a szeretet „nem kérkedik”, nem indít bennünket dicsekvésre azért, amit Isten megenged véghezvinnünk az ő szolgálatában. Némely korinthusi úgy dicsekedett, mintha tőlük származtak volna a szellem gyümölcsei, noha Istentől kapták azokat, amint az ő újkori szervezetében is tőle erednek a kiváltságok. Ahelyett, hogy dicsekednénk az Isten szervezetében elfoglalt pozíciónk miatt, inkább óvakodjunk, nehogy elessünk (1Korinthus 1:31; 4:7; 10:12). A szeretet „nem fuvalkodik fel”, de egy szeretet nélküli személy felfuvalkodottá válhat a beképzeltsége miatt. A szeretetteljes emberek nem ézik magukat feljebbvalónak másoknál (1Korinthus 4:18, 19; Galátzia 6:3).
Nem illetlen, nem önző, nem ingerült
A szeretet „nem viselkedik illetlenül, nem keresi a saját érdekeit, nem válik ingerültté” (1Korinthus 13:5a). Elősegíti a jó modort, az Istennek tetsző viselkedést, a hatóság tiszteletét és az illő magatartást a keresztény összejöveteleken (Efézus 5:3–5; 1Korinthus 11:17–34; 14:40; vö. Júdás 4, 8–10). Mivel a szeretet mindenkivel azt érezteti, hogy szükség van rá — ahogyan az ember testének minden részére szükség van —, egy szerető gyülekezet a béke és a menedék helye (1Korinthus 12:22–25). Ahelyett, hogy önzően ’a saját érdekeit keresné’, a szeretet képessé tesz minket arra, hogy időnként feláldozzuk a jogainkat és érdeklődést mutassunk mások iránt, és a jólétük iránt (Filippi 2:1–4). A szeretet tesz képessé arra, hogy ’minden fajta embernek mindenné legyünk, hogy megmenthessünk némelyeket’ a szolgálatunk révén (1Korinthus 9:22, 23).
A szeretet „nem válik ingerültté”. A dührohamok a bűnös test cselekedetei, de a szeretet ’lassúvá tesz minket a haragra’ (Jakab 1:19; Galátzia 5:19, 20). Még ha jogos lenne is a felháborodásunk, a szeretet nem engedi meg, hogy ingerültek maradjunk és így teret adjunk az Ördögnek (Efézus 4:26, 27). Különösen a véneknek kell kerülniük a felháborodást, amikor hívőtársaik esetleg nem fogadnak meg némely tanácsot.
Pál azt is mondta a szeretetről: „Nem tartja számon a sérelmet” (1Korinthus 13:5b). A szeretet nem vezet listát a sérelmekről, mintha azok egy főkönyvbe kerülnének bejegyzésre. A jót látja meg a hívőtársakban és nem torolja meg a valóságos vagy képzelt sérelmeket (Példabeszédek 20:22; 24:29; 25:21, 22). A szeretet segít nekünk, hogy „törekedjünk az olyan dolgokra, amelyek a békét szolgálják” (Róma 14:19). Pál és Barnabás összevitatkozott, és mindketten más-más útvonalon indultak el Isten szolgálatában, de a szeretet elsimította az ellentéteket, és megőrizte őket a haragtartástól (3Mózes 19:17, 18; Cselekedetek 15:36–41).
Igazságosságra és igazságra indíttatva
A szeretet tekintetében, Pál így folytatja: „Nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal” (1Korinthus 13:6). Némelyek olyannyira örömüket lelik az igazságtalanságban, hogy nem tudnak még ’aludni sem, ha nem cselekszenek rosszat’ (Példabeszédek 4:16). Isten szervezetében azonban mi nem versengünk egymással, és nem örvendezünk ha valaki bűnbe keveredik (Példabeszédek 17:5; 24:17, 18). Ha a korinthusi gyülekezetben elegendő szeretet lett volna Isten iránt és az ő igazságossága iránt, nem tűrték volna meg az erkölcstelenséget maguk között (1Korinthus 5:1–13). Az igazságosság iránti szeretet megőriz minket egyebek között attól, hogy élvezzük az igazságtalanságot bemutató tévéműsorokat, filmeket vagy színházi előadásokat.
A szeretet „együtt örül az igazsággal”. Itt az igazságot szembe állítják az igazságtalansággal. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a szeretet örvendezést vált ki bennünk, amikor azt látjuk, hogy az igazság igazságosságra indít embereket. Örömünket találjuk az emberek épülésére szolgáló, az igazság és az igazságosság ügyét előremozdító dolgokban. A szeretet visszatart minket a hazug beszédtől, örömmel tölt el, amikor a becsületes ártatlannak bizonyul, és örvendezésre indít Isten igazságának a diadala felett (Zsoltárok 45:4 [45:5, Károli]).
Ahogyan a szeretet viszonyul mindenhez
Folytatva a szeretet meghatározását, Pál a következőket írta: „Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Korinthus 13:7). A szeretet, mivel „mindent elvisel”, megvéd a sértődékenységtől, mint egy jó tető az esőtől. Ha valaki megsért minket, de azután bocsánatot kér, a szeretet segít elviselni a sérelmet; megbocsátunk a sértőnek, és ahelyett, hogy elpletykálnánk másoknak az esetet, szeretetteljesen megpróbáljuk „megnyerni testvérünket” (Máté 18:15–17; Kolossé 3:13).
A szeretet „mindent elhisz” Isten Szavából, és hálássá tesz bennünket ’a hű és értelmes rabszolgán’ keresztül biztosított szellemi eledelért (Máté 24:45–47). Noha nem vagyunk hiszékenyek, a szeretet megakadályozza, hogy hitetlen szívünk legyen, és nem engedi, hogy rosszindulatot tételezzünk fel hívőtársaink részéről (Prédikátor 7:21, 22). A szeretet „mindent remél” is, amelyek fel lettek jegyezve az Írásokban, például az Isten Királyságára vonatkozó igazságokkal kapcsolatban. A szeretettől indíttatva reménykedünk a próbára tevő helyzetek legkedvezőbb kimenetelében, és imádkozunk érte. A szeretet indít minket arra is, hogy elmondjuk másoknak reménységünk okát (1Péter 3:15). Továbbá, a szeretet „mindent eltűr”, beleértve az ellenünk elkövetett bűnöket is (Példabeszédek 10:12). Az Isten iránti szeretet segít bennünket az üldözések és más próbák eltűrésében is.
Pál hozzátette: „A szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:8a). Soha nem érhet véget vagy nem szűnhett meg, ahogyan Jehova sem. Mivel a mi örökkévaló Istenünk maga a szeretet, ez a tulajdonság sohasem szűnik meg (1Timótheus 1:17; 1János 4:16). A világegyetem mindig szeretettel lesz kormányozva. Imádkozzunk tehát, hogy Isten segítsen legyőznünk önző tulajdonságainkat, és hogy felmutathassuk az ő szellemének ezt a kifogyhatatlan gyümölcsét (Lukács 11:13).
Dolgok, amelyek megszűnnek
Előremutatva, Pál azt írta: „De legyenek akár a prófétálás adományai, véget érnek; legyenek akár nyelvek, megszűnnek; legyen akár ismeret, véget ér” (1Korinthus 13:8b). A ’prófétálás adományai’ képessé tették azoknak birtokosait, hogy új próféciákat jelentsenek ki. Noha az ilyen adományok elmúltak, miután a keresztény gyülekezet Isten szervezeteként megalapozódott, de az ő prófétai hatalma soha nem múlik el, és az ő Szava tartalmazza az összes próféciát, amelyek szükségesek számunkra napjainkban. A szellem által nyert képesség, hogy valaki nyelveken beszéljen, szintén megszűnt, és a különleges ismeret „véget ért”, amint az előre be lett jelentve. Azonban Jehova teljes Szava, ellát bennünket azzal az ismerettel, amelyet szükséges tudnunk a megmentéshez (Róma 10:8–10). Továbbá, Isten népe telve van az ő szellemével és megtermi annak gyümölcsét.
Pál így folytatta: „Mert rész szerint van bennünk az ismeret és rész szerint van a prófétálás; de amikor eljön a teljesség, a rész szerinti meg lesz szüntetve” (1Korinthus 13:9, 10). Az ismeret és a prófétálás adományai nem voltak teljesek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen próféciák nem mentek bele a részletekbe, és mindegyik próféta részlegesen tárta fel a jövőt, mivel nem volt tökéletes ismeretük arról, amit előre bejelentettek. Napjainkban azonban a próféciák megértése fokozatosan teljessé lesz. Például, a bibliai próféciák beteljesedett eseményei megerősítik, hogy Jézus 1914-ben királyi fennhatóságot kapott az emberiség felett. Azóta élünk ’a vég idején’ és élvezhetjük a szellemi ismeretnek, valamint a bibliai próféciák megértésének folyamatos növekedését (Dániel 12:4). Ennélfogva, közeledünk a tökéletes ismerethez, és ’annak, ami teljes’ közel kell már lennie.
A legnagyobb tulajdonság megmarad
A gyülekezet előrehaladására utalva írta Pál: „Amikor még kisgyermek voltam, úgy beszéltem, mint a kisgyermek, úgy gondolkodtam, mint a kisgyermek, úgy ítéltem, mint kisgyermek; de most amikor férfiúvá nőttem, elhagytam a gyermekes vonásokat” (1Korinthus 13:11). Mivel egy kisgyermek korlátozott ismeret és testi fejlettség alapján cselekszik, könnyen lehet befolyásolni ide-oda, mintha bölcsőben ringatnák. Azonban egy férfi, sokkal fejlettebb testileg, több ismerete van, és általában nem könnyen befolyásolható. Ő már elhagyta a gyermekkori gondolatokat, viselkedést és cselekvési módokat. Hasonlóképpen, miután Isten földi szervezete kinőtt kiskorúságából, Ő úgy ítélte meg, hogy ezen szervezetnek nincs szüksége már a prófétálás, a nyelvek és az ismeret szellemi adományaira. Noha a gyülekezet jelenkori tagjai, amely gyülekezet most idős korban van, szintén nem érzik szükségét az ilyen adományoknak, boldogan szolgálják Istent az ő szellemének vezetése alatt.
Pál hozzátette: „Mert most fémtükör segítségével elmosódott körvonalakban látunk, akkor azonban szemtől szembe. Most rész szerint ismerek, akkor azonban pontosan fogok ismerni, miként engem is pontosan ismernek” (1Korinthus 13:12). A gyülekezet csecsemőkorában nem érkezett el Isten ideje, hogy felfedjen bizonyos dolgokat. Ennélfogva a keresztények elmosódott körvonalakat láttak, mintha egy silányan visszatükröző fémtükörbe néztek volna (Cselekedetek 1:6, 7). Mi már túl vagyunk az elmosódott látványon. A jeleknek és a próféciáknak a beteljesedése ma már teljesen nyilvánvaló, mert elérkezett Isten ideje a feltárásra (Zsoltárok 97:11; Dániel 2:28). Noha Pál maga ismerte Istent, Jehova ismeretének a csúcspontját, de a vele való legbensőségesebb kapcsolatot csak akkorra várhatta, amikor égi életre támasztják fel, és így megkapja keresztény életpályájának teljes jutalmát.
Pál a szeretetről írt műve befejezéseként ezt írja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek között a legnagyobb a szeretet” (1Korinthus 13:13). Annak ellenére, hogy ma hiányoznak a szellem csodálatos adományai, a gyülekezet egyre teljesebb ismerettel rendelkezik, és több érvet nyert a gazdagabb hithez, reményhez és szeretethez. Hisz abban, hogy minden, amit Isten megígért éppen úgy jó, mint ahogy beteljesedett (Zsidók 11:1). A hitre jellemző sajátosságok véget fognak érni, amint az Isten Szavában előre bejelentett dolgok megvalósulnak. A remény különböző vonatkozásai megszűnnek, amikor meglátjuk a remélt dolgokat. A szeretet azonban örökre megmarad. Tehát Jehova Tanúi mindannyian kövessék továbbra is a szeretet mindent felülmúló útját!