Vajon kiállja a tűzpróbát a munkád?

„Kiki azonban meglássa mimódon épít [az alapra]” (1KORINTHUS 3:10).

 1. Milyen reményt táplálnak a hűséges keresztények a leendő tanítványokat tekintve?

EGY keresztény házaspár újszülött gyermekét nézi elragadtatva. Egy Királyság-hírnök lelkes érdeklődést lát a bibliatanulmányozó arcán. Egy keresztény vén a pódiumon tanít, és észrevesz a hallgatóság között egy új érdeklődőt, aki szinte mohón keresi ki az idézeteket a Bibliájában. Jehova ezen hűséges szolgáinak reménnyel teli a szívük. Akaratlanul is felmerül bennük a kérdés, hogy ez a valaki megszereti-e majd Jehovát, őt fogja-e szolgálni, és vajon hűséges marad-e? Természetesen mindez nem jön magától. Dolgozni kell érte.

 2. Hogyan emlékeztette Pál apostol a héber keresztényeket a tanítómunka fontosságára, és milyenfajta önvizsgálatra késztessen ez minket?

² Pál apostol maga is remek tanító lévén hangsúlyozta, mennyire fontos a tanító- és tanítványképző munka, amikor ezt írta: „ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek” (Zsidók 5:12). Ahhoz képest, hogy már milyen régóta voltak hívők, kevés előrehaladást értek el azok a keresztények, akiknek ez szólt. Nemhogy képesek lettek volna másokat tanítani, hanem még őket magukat is az igazság alapvető jellegzetességeire kellett emlékeztetni. Ma jól tesszük mindannyian, ha időről időre felbecsüljük tanítói képességünket, és megvizsgáljuk, hogyan fejlődhetnénk. Életekről van szó. Mit tehetünk tehát?

 3. a) Mihez hasonlította Pál apostol a keresztény tanítványok képzésének a folyamatát? b) Keresztény építőkként milyen nagy kiváltságunk van?

³ Pál egy sok mindenre kiterjedő szemléltetésben a tanítványképzést az építkezés folyamatához hasonlította. Kezdésként ezt mondta: „Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1Korinthus 3:9). Olyan építési munkában veszünk tehát részt, melyben emberekről van szó; segítünk nekik felépülni Krisztus tanítványaivá. Ezt annak a Valakinek a munkatársaiként tesszük, aki „mindent felépített” (Zsidók 3:4, Újfordítású revideált Biblia). Micsoda kiváltság! Nézzük csak, hogyan segíthet képzettebbé válnunk munkánkban Pál korinthusiaknak szóló ihletett tanácsa. Most főleg a ’tanítási művészetünkre’ fogunk összpontosítani (2Timótheus 4:2, NW).

A megfelelő alap lerakása

 4. a) Mi volt Pál szerepe a keresztény építőmunkában? b) Miért mondhatjuk el, hogy Jézus is, és a hallgatósága is tudta, hogy fontos a jó alap?

⁴ Ahhoz, hogy egy épület szilárd és időtálló legyen, jó alapra van szükség. Pál ezért ezt írta: „Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot [alapot, Úf] vetettem” (1Korinthus 3:10). Jézus Krisztus hasonló szemléltetést használva olyan házról beszélt, amely túlélte a vihart, mert az építője szilárd alapot választott (Lukács 6:47–49). Jézus nagyon is jól tudta, mennyire fontos az alap. Ott volt, amikor Jehova alapot vetett magának a földneka (Példabeszédek 8:29–31). Jézus hallgatósága is tisztában volt azzal, hogy fontos a jó alap. Csak azok a házak állták ki a Palesztinában néha előforduló, hirtelen keletkező áradatokat és földrengéseket, amelyeknek jó alapot készítettek. De milyen alapra gondolt Pál?

 5. Ki a keresztény gyülekezet alapja, és ezt hogyan jövendölték meg?

⁵ Pál ezt írta: „más fundamentomot [alapot, Úf] senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Korinthus 3:11). Nem ez volt az első alkalom, amikor Jézust alaphoz hasonlították. Valójában az Ésaiás 28:16 megjövendölte: „így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal.” Jehova réges-régen elhatározta, hogy a Fia lesz a keresztény gyülekezet alapja (Zsoltárok 118:22; Efézus 2:19–22; 1Péter 2:4–6).

 6. Hogyan rakta le Pál a megfelelő alapot a korinthusi keresztényekben?

⁶ Mi szolgál alapként az egyes keresztények számára? Amint Pál mondta, nincs más alap az igaz keresztények számára, mint az, ami le van rakva Isten Szavában, vagyis Jézus Krisztus. Pál biztosan ilyen alapot rakott le. Korinthusban, ahol oly nagyra tartották a filozófiát, nem próbált világi bölcselettel hatást kelteni az emberekben. Pál inkább a ’megfeszített Krisztusról’ prédikált, amit a nemzetek nagy „bolondságnak” tartottak, és elvetettek (1Korinthus 1:23). Pál azt tanította, hogy Jézus a központi alak Jehova szándékában (2Korinthus 1:20; Kolossé 2:2, 3, Úf).

 7. Mit tanulhatunk abból, hogy Pál „bölcs építőmesterként” utalt magára?

⁷ Pál elmondta, hogy az ilyen tanítómunkát „bölcs építőmesterként” végezte. Ez a kijelentés nem önteltségből eredt. Egyszerűen csak elismerte, hogy Jehovától milyen nagyszerű adományt kapott: szervező- vagy irányítómunkát (1Korinthus 12:28). Igaz, ma nincsenek csodatévő adományaink, mint amilyeneket az első századi keresztények kaptak. Talán nem is gondolnánk, hogy tehetséges tanítók vagyunk, pedig egy lényeges szempontot tekintve azok vagyunk. Gondoljunk bele: Jehova a szent szellemét adja segítségül. (Vesd össze: Lukács 12:11, 12.) Szeretjük Jehovát, és ismerjük Szavának az alaptanításait. Ezek igazán csodálatos adományok, amelyeket felhasználhatunk, amikor másokat tanítunk. Határozzuk el, hogy felhasználjuk ezeket a megfelelő alap lerakásához.

 8. Hogyan tesszük meg Krisztust alapnak a leendő tanítványokban?

⁸ Ha Krisztust tesszük meg alapnak, akkor nem fogjuk jászolban fekvő, magatehetetlen csecsemőnek beállítani, és Jehovával sem tesszük egyenlővé a Háromságban. Nem, az ilyen Írás-ellenes elképzelések a hamis keresztényeknek szolgálnak alapul. Mi inkább azt tanítjuk róla, hogy ő volt a legnagyobb ember, aki valaha élt, hogy tökéletes életét adta értünk, és hogy most ő Jehova kinevezett Királya, aki az égben uralkodik (Róma 5:8; Jelenések 11:15). Ezenkívül igyekszünk arra ösztönözni a tanítványainkat, hogy járjanak Jézus nyomában, és utánozzák a tulajdonságait (1Péter 2:21). Szeretnénk, ha mélyen megindítaná őket Jézus buzgalma a szolgálat iránt, könyörülete az alacsony sorsú és elnyomott emberek iránt, irgalma a bűnösök iránt, akiket saját bűntudatuk nyomaszt, valamint rendíthetetlen bátorsága a próbákkal szemben. Jézus valóban csodálatos alap. De mi jön az alap után?

Építkezés megfelelő anyagokból

 9. Bár Pál elsősorban az alapot rakta le, mennyire törődött azokkal, akik elfogadták az igazságot, melyet tanított?

⁹ Pál ezt írta: „Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket [értékes követ, Csia, 1978], fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra [alapra, Úf]; kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg” (1Korinthus 3:12, 13). Mit értett ezen Pál? Vizsgáljuk meg a hátteret. Pál elsősorban az alapot rakta le. Misszionáriusi útjain városról városra járt, sokaknak prédikált, akik még sosem hallottak Krisztusról (Róma 15:20). Ahogy az emberek elfogadták az igazságot, melyet tanított, gyülekezetek jöttek létre. Pál komolyan foglalkozott ezekkel a hűséges egyénekkel (2Korinthus 11:28, 29). Munkája azonban megkívánta, hogy menjen tovább. Ezért, miután 18 hónapot töltött Korinthusban, hogy lerakja az alapot, elment, hogy más városokban prédikáljon. De azért még nagyon is érdekelte őt, hogy miként folytatták mások a munkát, melyet ott végzett (Cselekedetek 18:8–11; 1Korinthus 3:6).

10., 11. a) Hogyan állította Pál szembe az építőanyagok különböző fajtáit? b) Milyenfajta szó szerinti épületek léteztek valószínűleg az ókori Korinthusban? c) Milyenfajta épületek maradnak meg nagyobb valószínűséggel, ha tűz üt ki, és milyen szemléltető példa ez a keresztény tanítványképzőknek?

¹⁰ Úgy tűnik, rossz munkát végeztek néhányan, akik a Pál által Korinthusban lerakott alapra építettek. Feltárva, mi is a baj, Pál szembeállít kétféle építőanyagot: az aranyat, ezüstöt és értékes köveket a fával, szénával és pozdorjával. Egy épületet fel lehet építeni jó, tartós, tűzálló anyagokból; vagy pedig gyorsan is össze lehet csapni silány, időt nem álló és éghető anyagokból. Egy olyan nagyvárosban, mint Korinthus, biztosan volt bőviben mindkétfajta épületből. Voltak impozáns templomok, amelyek masszív, drága kőtömbökből készültek, s talán részben arannyal és ezüsttel burkolták vagy díszítették.b Ezek a tartós anyagból készült épületek felséges pompájukkal valószínűleg kitűntek a közeli kunyhók, viskók és piaci bódék mellett, amelyeket nyers fagerendákból állítottak össze, és amelyeknek zsúpfedelük volt.

¹¹ Mi történne ezekkel az épületekkel, ha tűz ütne ki? A válasz ugyanolyan egyértelmű volt Pál napjaiban, mint napjainkban. Ami azt illeti, még i. e. 146-ban Mummius római hadvezér legyőzte és felgyújtotta Korinthus városát. Sok fából, szalmából és pozdorjából készült épület biztosan teljesen megsemmisült. Mi a helyzet a robusztus kőépületekkel, amelyeket ezüsttel és arannyal díszítettek? Ezek kétségtelenül megmaradtak. Pál korinthusi tanítványai valószínűleg naponta mentek el ilyen épületek előtt — katasztrófák büszke kőmaradványai mellett, amely katasztrófák jóval korábban a földdel tették egyenlővé a kevésbé tartós anyagokból készült szomszéd épületeket. Mennyire élénk tehát, ahogyan Pál ezt a gondolatot kifejtette! Amikor tanítunk, építőknek kell tekintenünk magunkat. Szeretnénk a lehető legjobb, legtartósabb anyagokkal dolgozni. Így nagyobb a valószínűsége, hogy munkánk maradandó. Mik azok a tartós anyagok, és miért olyan nagyon fontos használni azokat?

Vajon kiállja a tűzpróbát a munkád?

12. Milyen értelemben végzett néhány korinthusi keresztény hanyag építőmunkát?

¹² Pál nyilván úgy érezte, hogy néhány korinthusi keresztény rosszul építkezett. Mi volt a baj? Amint a szövegösszefüggés mutatja, a gyülekezetet megosztottság sújtotta, fontos szerepet betöltő személyeket csodáltak, pedig ez a gyülekezet egységét kockáztatta. Némelyek ezt mondták: „Én Pálé vagyok”, mások pedig ezt erősítgették: „én meg Apollósé”. Néhányan, úgy látszik, túl nagyra tartották a saját bölcsességüket. Nem meglepő, ha ennek következményeként a légkört testi gondolkodás, szellemi éretlenség és féktelen „írigykedés, versengés” jellemezte (1Korinthus 1:12; 3:1–4, 18). Ezek a magatartásformák biztosan visszatükröződtek abban, ahogyan a gyülekezetben és a szolgálatban tanítottak. Ennek következményeként hanyagul végezték a tanítványképző munkát, ahhoz hasonlóan, amikor silány anyagokkal építkeznek. Az ilyen munka nem élte túl a „tüzet”. Milyen tűzről beszélt Pál?

13. Mit jelent Pál szemléltetésében a tűz, és mire kell minden kereszténynek számítania?

¹³ Van egy tűz, amellyel mindannyian szembekerülünk az életünk során — a hitpróbák (János 15:20; Jakab 1:2, 3). A korinthusi keresztényeknek tudniuk kellett, mint ahogyan ma nekünk is tudnunk kell, hogy mindenki, akinek tanítjuk az igazságot, próba alá fog kerülni. Ha rosszul tanítunk, ennek szomorú következményei lehetnek. Pál így figyelmeztetett: „Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül”c (1Korinthus 3:14, 15).

14. a) Hogyan ’vallhatnak kárt’ a keresztény tanítványképzők, de hogyan nyerhetik el a megmentést, mintha tűzön keresztül lenne? b) Hogyan csökkenthetjük a legkisebbre a lehetőségét annak, hogy kárt valljunk?

¹⁴ Valóban kijózanító szavak. Igazán fájdalmas lehet, amikor keményen dolgozunk azért, hogy segítsünk valakinek tanítvánnyá válni, és csak azt látjuk, hogy ez a személy enged a kísértésnek vagy az üldözésnek, és végül elhagyja az igazság útját. Pál ezt ismeri el, amikor elmondja, hogy kárt vallunk ilyenkor. Ez a tapasztalat oly fájdalmas lehet, hogy a megmentésünket így írja le: „mintha tűzön keresztül”; mint egy olyan ember, akinek mindene odaveszett a tűzben, és ő is éppen hogy csak megmenekült. Ami minket illet, hogyan csökkenthetjük a legkisebbre a lehetőségét annak, hogy kárt valljunk? Építkezzünk tartós anyagokkal! Ha úgy tanítjuk a tanulmányozóinkat, hogy elérjük a szívüket, arra késztetve őket, hogy értékeljék az olyan drága keresztény tulajdonságokat, mint például a bölcsesség, tisztánlátás, Jehova félelme és az őszinte hit, akkor tartós, tűzálló anyagokkal építkezünk (Zsoltárok 19:10, 11; Példabeszédek 3:13–15; 1Péter 1:6, 7). Akik ilyen tulajdonságokra tesznek szert, továbbra is Isten akaratát fogják tenni, s biztosan remélhetik, hogy életben maradnak örökké (1János 2:17). De hogyan ültethetjük át a gyakorlatba Pál szemléltetését? Vegyünk néhány példát.

15. Mit tehetünk azért, hogy biztosan elkerüljük a hanyag építőmunkát a bibliatanulmányozóinknál?

¹⁵ Amikor a bibliatanulmányozókat tanítjuk, sose helyezzünk embereket Jehova Isten elé. Nem azzal a céllal tanítjuk őket, hogy minket tekintsenek a bölcsesség elsődleges forrásának. Azt szeretnénk, ha Jehovára, a Szavára és a szervezetére tekintenének vezetésért. Ezért nemcsak a saját gondolatunkat mondjuk el, amikor válaszolunk a kérdéseikre, hanem inkább megtanítjuk nekik, hogyan találják meg a válaszokat a Bibliának és azoknak a kiadványoknak a felhasználásával, melyekről „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Hasonló okokból legyünk óvatosak, nehogy a sajátunknak tartsuk a bibliatanulmányozókat. Ne vegyük rossz néven, ha más is érdeklődik irántuk, hanem inkább buzdítsuk a tanulmányozókat, hogy ’táruljanak ki’ a vonzalom érzésében, ismerjenek meg és értékeljenek minél többeket a gyülekezetben (2Korinthus 6:12, 13, Vi).

16. Hogyan építkezhetnek a vének tűzálló anyagokkal?

¹⁶ A keresztény véneknek is nagyon fontos szerepük van a tanítványok építésében. Amikor a gyülekezet elé kiállva tanítanak, igyekeznek tűzálló anyagokkal építkezni. Tanítói képességük, tapasztalatuk és személyiségük nagyban különbözhet, de nem használják ki ezeket a különbségeket, hogy követőket szerezzenek maguknak. (Vesd össze: Cselekedetek 20:29, 30.) Nem tudjuk pontosan, miért mondták némelyek Korinthusban: „Én Pálé vagyok”, vagy hogy „én meg Apollósé”. De egészen biztosak lehetünk abban, hogy ezek közül a hűséges vének közül egyikük sem támogatta ezt a megosztó gondolkodást. Pál nem tartotta hízelgőnek az ilyen kijelentéseket; erősen cáfolta őket (1Korinthus 3:5–7). Ehhez hasonlóan ma a vének szem előtt tartják, hogy ők ’Isten nyáját’ legeltetik (1Péter 5:2, kiemelés tőlünk). A nyáj egyetlen embernek sem tulajdona. A vének ezért szilárdan szembeszállnak minden olyan irányzattal, hogy egy ember uralja akár a nyájat, akár a vének testületét. Míg a véneket az az alázatos vágy ösztönzi, hogy szolgálni szeretnék a gyülekezetet, el szeretnék érni a szíveket, és segíteni szeretnének a juhoknak teljes szívvel szolgálni Jehovát, addig tűzálló anyagokkal építkeznek.

17. Hogyan igyekszenek a keresztény szülők arra, hogy tűzálló anyagokkal építkezzenek?

¹⁷ A keresztény szülőket is mélységesen érdekli ez. Milyen sóváran vágynak arra, hogy gyermekük örökké éljen! Ezért dolgoznak olyan keményen, hogy gyermekük szívébe ’véssék’ az Isten Szavában található alapelveket (5Mózes 6:6, 7, K. f.). Szeretnék, ha a gyermekeik nemcsak számos szabálynak meg tények litániájának ismernék az igazságot, hanem mint ami teljes, jutalommal járó és boldogító életút (1Timótheus 1:11). Ahhoz, hogy gyermekeiket Krisztus hűséges tanítványaivá építsék, a szerető szülők igyekeznek tűzálló anyagokat használni. Türelmesen együtt dolgoznak gyermekeikkel, hogy segítsenek kigyomlálni belőlük azokat a tulajdonságokat, amelyeket Jehova gyűlöl, és olyan tulajdonságokat ápolni bennük, amelyeket szeret (Galátzia 5:22, 23).

Ki a felelős?

18. Ha egy tanítvány elutasítja az egészséges tanítást, miért nem szükségszerűen azok a hibásak, akik igyekeztek tanítani és képezni őt?

¹⁸ Ez a fejtegetés fontos kérdést vet fel. Ha elesik az igazságtól valaki, akinek igyekeztünk segíteni, vajon ez azt jelenti, hogy kudarcot vallottunk mint tanítók — vagyis hogy biztosan silány anyagokkal építkeztünk? Nem feltétlenül. Pál szavai világosan arra emlékeztetnek minket, hogy nagy felelősség részt venni a tanítványok építésében. Szeretnénk mindent megtenni, ami erőnkből telik, hogy jól építkezzünk. De Isten Szava nem azt mondja, hogy az egész felelősséget vegyük magunkra, és lelkiismeret-furdalás gyötörjön minket, ha azok, akiknek segíteni próbálunk, elfordulnak az igazságtól. Más tényezők is szerepet játszanak ebben azon kívül, hogy milyen szerepünk van nekünk mint építőknek. Figyeld meg például, mit mond Pál még arról a tanítóról is, aki rossz munkát végzett az építkezésnél: „kárt vall. Ő maga azonban megmenekül” (1Korinthus 3:15). Mire következtessünk tehát, ha ez a valaki végül megmenekülhet, miközben az a keresztény egyéniség, amelyet igyekezett kiépíteni a tanulmányozójában, jelképes értelemben „megég” a tűzpróbában? Mindenképpen arra, hogy Jehova elsősorban a tanulmányozót tartja felelősnek a saját döntéseiért, hogy követi-e a hűség útját vagy sem.

19. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

¹⁹ Nagyon fontos a személyes vagy egyéni felelősség. Ez mindannyiunkra vonatkozik. Mit tanít pontosan erről a Biblia? A következő cikkünk ezt fogja megvizsgálni.

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

◻ Mi az „alap” egy igaz keresztényben, és hogyan rakják le?

◻ Mit tanulhatunk abból, hogy különböző fajta építőanyagok vannak?

◻ Mit jelent a „tűz”, és hogyan okozhatja némelyeknél, hogy ’kárt valljanak’?

◻ Hogyan építkezhetnek tűzálló anyagokból a Biblia tanítói, a vének és a szülők?

[Kép a 9. oldalon]

Sok ókori városban megtalálhatók voltak a tűzálló kőépületek és a rozogább épületek egyaránt