Jehova a jókedvű adakozókat szereti
„Mindenki tegyen úgy, amint azt elhatározta szívében, nem vonakodva vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti” (2KORINTHUS 9:7).
1. Miképp jókedvű adakozó Isten és Krisztus?
JEHOVA volt az első jókedvű adakozó. Örömmel adott életet egyetlen-nemzett Fiának és felhasználta arra, hogy életre hívja az angyalokat és az emberiséget (Példabeszédek 8:30, 31; Kolossé 1:13–17). Isten életet és leheletet adott, s az égből aláhulló esőt és a gyümölcstermő évszakokat is beleértve mindennel ellátott, hogy szívünket jókedvvel töltse meg (Cselekedetek 14:17; 17:25). Isten és az ő Fia, Jézus Krisztus valóban jókedvű adakozók. Önzetlen szellemmel, boldogan adnak. Jehova oly nagyon szerette az emberiség világát, hogy „egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol őbenne, el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen”. És Jézus örömmel ’adta lelkét váltságul cserébe sokakért’ (János 3:16; Máté 20:28).
2. Pál szerint milyen adakozót szeret Isten?
2 Isten és Krisztus szolgáinak ezért szintén jókedvű adakozóknak kell lenniük. Ilyen adakozásra buzdított Pál apostol a korinthusi keresztényeknek írt második levelében, amelyet i. sz. 55 körül írt. Nyilvánvalóan azokra az önkéntes és magánjellegű pénzadományokra utalva, amelyet különösen a Jeruzsálemben és Júdeában élő, szükséget szenvedő keresztényeknek nyújtottak, Pál ezt mondta: „Mindenki tegyen úgy, amint azt elhatározta szívében, nem vonakodva vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti” (2Korinthus 9:7; Róma 15:26; 1Korinthus 16:1, 2; Galátzia 2:10). Vajon hogyan reagált Isten népe az adakozás eme lehetőségére? És mit tanulhatunk mi Pálnak az adakozásra vonatkozó tanácsából?
Készséges szívtől indítva
3. Milyen mértékben támogatták az izraeliták a Jehova imádatára szolgáló sátor építését?
3 A készséges szív indítja Isten népét arra, hogy önmaga és erőforrásai odaadásával támogassa az isteni szándékot. Mózes idejében az izraeliták például örömmel támogatták a Jehova imádatára szolgáló sátor építését. Néhány asszonyt arra indított a szíve, hogy kecskeszőrt fonjon, míg bizonyos férfiak mesteremberekként szolgáltak. Az emberek jókedvűen adtak aranyat, ezüstöt, fát, lent és más egyebet önkéntes ’adományként Jehovának’ (2Mózes 35:4–35). Oly bőséges volt az adományozott anyagok mennyisége, hogy „elegendőnek bizonyultak az összes elvégzendő munkához, sőt több mint elegendőnek” (2Mózes 36:4–7 [36:3–6, Károli]).
4. Milyen magatartással adakozott Dávid és mások a templom javára?
4 Évszázadokkal később Dávid király volt az, aki nagyban hozzájárult a templom építéséhez, amelyet fia, Salamon épített Jehovának. Mivel Dávidnak ’öröme volt Isten házában’, aranyból és ezüstből álló „különleges vagyont” adott. A fejedelmek, elöljárók és mások ’Jehovának szánt ajándékkal töltötték meg kezüket’. S mi volt a hatása? Nos, „örvendezett a nép az önkéntes adakozásnak, mert egész szívvel, önként adakoztak Jehovának”! (1Krónika 29:3–9). Ők jókedvű adakozók voltak.
5. Hogyan támogatták az izraeliták évszázadokon keresztül az igaz imádatot?
5 Az izraelitáknak évszázadokon át kiváltságukban állt, hogy támogassák a sátort, később a templomokat, valamint az ott szolgáló papságot és lévitákat. Nehémiás napjaiban például a zsidók úgy határoztak, hogy adományokkal segítik az igaz imádat fennmaradását, s tisztában voltak azzal is, hogy nem hanyagolhatják el Isten házát (Nehémiás 10:32–39). Ehhez hasonlóan ma Jehova Tanúi is jókedvvel adakoznak önkéntesen összejöveteli helyek építésére és ezek fentartására, s az igaz imádat támogatására.
6. Említs példákat a keresztények jókedvű adakozására.
6 Az első keresztények is vidám adakozók voltak. Gájus például „hűséges munkát” végzett azáltal, hogy vendégszeretetet tanúsított azok iránt, akik a Királyság érdekében utaztak, s ma Jehova Tanúi is messzemenő vendégszeretettel látják azokat az utazófelvigyázókat, akiket az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat küld ki (3János 5–8). S bár némi költséget ugyan jelent e testvérek utaztatása a gyülekezetekhez, és az irántuk tanúsított vendégszeretet, mégis nagyon hasznos mindez szellemileg! (Róma 1:11, 12).
7. Hogyan használták fel anyagi erőforrásaikat a filippibeliek?
7 A gyülekezetek egészében véve a Királyság-érdekek elősegítésére használták anyagi forrásaikat. Pál például ezt mondta a Filippiben élő hívőknek: „Már Thessalonikába is küldtetek egyszer-másszor valamit, amire szükségem volt. Nem mintha az adományra vágynék, hanem csak a gyümölcsét áhítom, amely bőségesen kamatozik javatokra” (Filippi 4:15–17). A filippibeliek jókedvvel adtak, de vajon milyen tényezők indítanak ilyen jókedvű adakozásra?
Mi késztet a jókedvű adakozásra?
8. Hogyan bizonyítanád, hogy Isten szelleme indítja a népét arra, hogy jókedvű adakozó legyen?
8 Jehova szent szelleme vagy hatékony ereje indítja az embereket arra, hogy jókedvű adakozók legyenek. Amikor a júdeai keresztények szükségben voltak, Isten szelleme arra indított más hívőket, hogy anyagi segítséget nyújtsanak számukra. Pál a macedóniai gyülekezetek példáját idézte a korinthusi keresztényeknek arra való buzdításul, hogy a tőlük telhető legtöbbet tegyék az ilyen adományok terén. Bár a macedónai hívők üldözést és nélkülözést szenvedtek, testvéri szeretetüket bizonyították azzal, hogy a tényleges képességükön felül adtak. Sőt, maguk könyörögtek azért a kiváltságért, hogy adhassanak! (2Korinthus 8:1–5). Isten ügyének előmenetele nem kizárólag a gazdag adományoktól függ (Jakab 2:5). Az ő, anyagilag szegény, önátadott szolgái fő támaszok a Királyság-prédikáló munka pénzügyi támogatása terén (Máté 24:14). Mégsem szenvednek bőkezűségük miatt, mivel Isten mindenkor gondoskodik e munkában serénykedő népe szükségleteinek kielégítéséről, és az erő ami ezt folytonossá és növekedővé teszi, az az ő szelleme, amely mögöttük áll.
9. Hogyan függ össze a hit, az ismeret és a szeretet a jókedvű adakozással?
9 A hit, az ismeret és a szeretet indít jókedvű adakozásra. Pál mondta: „Ahogy ti is [korinthusiak] bővelkedtek mindenben, hitben, szóban, ismeretben, teljes buzgalomban és az irántatok való szeretetünkben, bárcsak ebben a kedves adakozásban is bővelkednétek. Nem parancsként mondom ezeket, hanem mások ösztönzésére, és hogy a bennetek levő szeretet valódiságát kipróbáljam” (2Korinthus 8:7, 8). Jehova ügyéért adakozni, különösen akkor, ha az adakozó eszközei korlátozottak, Isten jövőbeni gondoskodásába vetett hitet követel. A keresztények gazdag ismeretek birtokában kívánják Jehova céljait szolgálni, és akik bővelkednek az iránta és népe iránt érzett szeretetben, azok jókedvűen használják fel erőforrásaikat, hogy támogassák ügyét.
10. Miért mondhatjuk, hogy Jézus példája arra indítja a keresztényeket, hogy jókedvűen adakozzanak?
10 Jézus példája is a jókedvű adakozásra indítja a keresztényeket. Pál, miután szeretetből fakadó adakozásra buzdította a korinthusiakat, ezt mondta: „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus ki nem érdmelt kedvességét, hogy ő, bár gazdag volt, szegénnyé lett érettetek, hogy az ő szegénysége által gazdagok lehessetek” (2Korinthus 8:9). Jézus, aki Isten valamennyi égi fiánál gazdagabb volt, megüresítette magát mindezekért és emberré lett (Filippi 2:5–8). S Jézus, bár ily önzetlen módon szegény lett, hozzájárult Jehova nevének a megszenteléséhez és váltságáldozatul adta életét azon emberek javára, akik elfogadják azt. Jézus példájával összhangban vajon nem kell-e nekünk is örömmel adakoznunk, hogy segítsünk másoknak és hozzájáruljunk Jehova nevének a megszenteléséhez?
11., 12. Hogyan tehet minket jókedvű adakozóvá a jó tervezés?
11 A jó tervezés lehetővé teszi a jókedvű adakozást. Pál ezt mondta a korinthusiaknak: „Minden hét első napján mindegyikőtök tegye félre otthon azt, ami tőle telik, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek” (1Korinthus 16:1, 2). Azok tehát, akik ma adománnyal kívánják elősegíteni a Királyság-munkát, hasonló módon, egyénileg és önként tegyék félre azt az összeget, amelyet erre a célra szánnak. Jó tervezéssel a Tanúk egyénenként, családonként és gyülekezetileg is támogatni tudják az igaz imádat előmozdítását.
12 A hozzájárulásra vonatkozó tervek végrehajtása jókedvűekké tesz minket. Miként Jézus mondotta, „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). A korinthusiak is fokozhatták örömüket, ha követték Pál arra vonatkozó tanácsát, hogy teljesítsék a korábbi évben készített tervüket a Jeruzsálembe küldendő pénzalapra vonatkozóan. „Különösképpen elfogadható aszerint, amije van valakinek, nem pedig aszerint, amije nincs” — mondta. Ha valaki az anyagi helyzetének megfelelően adományoz, ezt mások nagyra értékelik. Ha bízunk Istenben, ő ki tudja egyenlíteni ezt úgy, hogy akiknek több van, azok bőkezűek, nem pazarlók, akiknek pedig kevesebbjük van, azok sem szenvednek hiányt abban az értelemben, hogy csökken az erejük és képességük ahhoz, hogy őt szolgálják (2Korinthus 8:10–15).
Az adakozás gondos intézése
13. Miért bízhattak a korinthusiak abban, hogy Pál felügyel az adományokra?
13 Jóllehet Pál felügyelt az adakozás menetére, így a szükséget szenvedő hívők anyagi vonatkozásban könnyebbséget éreztek és még nagyobb erővel végezték a prédikálómunkát; sem ő, sem mások nem fogadtak el pénzt a szolgálatukért (2Korinthus 8:16–24; 12:17, 18). Pál megdolgozott saját anyagi szükségleteinek kielégítéséért ahelyett, hogy pénzügyi terhet rakott volna a gyülekezetekre (1Korinthus 4:12; 2Thessalonika 3:8). Amikor adományaikat a korinthusiak őrá bízták, Isten egyik megbízható, keményen munkálkodó szolgájára bízták azokat.
14. Mely irat bizonyítja, hogy az Őr Torony Társulat hogyan használja fel az adományokat?
14 Az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat 1884-ben történt törvényes bejegyzése óta az adományozók meggyőződhettek arról, hogy ez a szervezet megbízhatóan felügyel valamennyi rábízott adományra Jehova Királyság-munkája érdekében. Az alapító okiratban foglaltak szerint a Társulat igyekszik valamennyi ember legnagyobb szükségletét, vagyis a szellemi dolgok iránti szükségletét kielégíteni. Ezt bibliai irodalom és olyan útmutatók formájában teszik, amelyek megmutatják, hogyan nyerhetünk megmentést. Jehova ma felgyorsítja a juhszerű egyének egybegyűjtését kiterjedt szervezetébe, és a Királyság-prédikáló munkára bölcsen felhasznált adományokon nyugvó áldása egyértelmű bizonyítéka az isteni elismerésnek (Ésaiás 60:8, 22). Biztosak vagyunk abban, hogy továbbra is ő indítja a jókedvű adakozók szívét.
15. Miért tesz említést e folyóirat alkalmanként az adományokról?
15 A Társulat esetenként arra használja fel e folyóirat hasábjait, hogy a világméretű Királyság-prédikáló munka önkéntes támogatásának kiváltságára hívja fel olvasói figyelmét. Ez nem sürgető kérelem, csupán emlékeztető mindazok számára, akik támogatni kívánják ’a jó hír szent munkáját’, mivel Isten a kegyében részesíti őket (Róma 15:16; 3János 2). A Társulat a leggazdaságosabban használ fel minden pénzadományt, hogy ismertté tegye Jehova nevét és Királyságát. Minden adományt köszönettel fogadnak, nyugtázzák azokat, és az Isten Királyságáról szóló jó hír széles körben történő ismertetésére használják. Például, ezen eszközök teszik lehetővé, hogy misszionárius tevékenység folyjon sok országban, s hogy nyomdák működhessenek, amelyek lényegesek a megszerzett bibliai ismeret fenntartásához és kiterjesztéséhez. A világméretű munkára szánt adományokat azonkívül Bibliák előállításának, bibliai témájú kiadványoknak, valamint audio- és videokazetták költségeinek a fedezésére használják fel. Így segítik elő a Királyság-érdekeket a jókedvű adakozók.
Nem kényszerből
16. Bár Jehova Tanúi közül kevesen vannak az anyagilag gazdagok, miért becsülendők az adományaik?
16 Jehova Tanúi közül kevesen gazdagok anyagi vonatkozásban. Bár talán szerényebb összegeket képesek adni a Királyság-érdekek előmozdítására, adományaik mégis fontosak. Amikor Jézus látta, amint egy szükségben levő özvegy két kis értékű pénzérmét dobott a templomi kincsesládába, ezt mondta: „Ez az özvegyasszony, bár szegény, többet dobott oda, mint amazok összesen. Mert azok [a többi adakozó] mindannyian a fölöslegükből dobtak oda adományt, de ez az asszony az ő szegénységéből dobta be mindazt, amije volt” (Lukács 21:1–4). Bár az asszony ajándéka csekély volt, ő mégis jókedvű adakozó volt — és adományát megbecsülték.
17., 18. Mi a lényege Pál szavainak a 2Korinthus 9:7-ben, és mire utal a ’jókedvűnek’ fordított görög szó?
17 A júdeai keresztények érdekében végzett segélynyújtással kapcsolatban ezt mondta Pál: „Mindenki tegyen úgy, amint azt elhatározta szívében, nem vonakodva vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti” (2Korinthus 9:7). Az apostol talán a Példabeszédek 22:8 egy szakaszára utalt a Septuaginta fordítás szerint, amely így szól: „Isten megáldja a jókedvű adakozót és pótolja tetteinek hiányosságát” (The Septuagint Bible, fordította Charles Thomson). Pál a „szereti” szóval helyettesítette a „megáldja” szót, de ebben az összefüggésben Isten szeretete az áldások aratását eredményezi.
18 A jókedvű adakozó valóban boldog, hogy adhat. A 2Korinthus 9:7-ben „jókedvű”-nek fordított görög szóból származik a „hangosan jókedvű” kifejezés! R. C. H. Lenski tudós ennek kimutatása után ezt mondta: „Isten a derűs, örömteli, boldog adakozót szereti . . . [akinek] hite mosolyban nyilvánul meg, amikor az adakozás újabb lehetősége köszönt rá.” Az ilyen örömteli szellemmel rendelkező egyén nem kelletlenül vagy kényszer hatása alatt ad, hanem mert a szíve indítja adakozásra. Te is ilyen jókedvű vagy, amikor a Királyság-érdekek támogatására történő adakozásról van szó?
19. Hogyan adakoztak az első keresztények?
19 Az első keresztények számára nem tettek ki gyűjtőtányérokat, illetőleg nem szedtek tőlük dézsmát megkívánva, hogy jövedelmük tizedét áldozzák vallási célokra. Adományaik teljes mértékben önkéntesek voltak. Tertullianus, aki i. sz. 190 táján tért át a keresztény hitre, ezt írta: „Bár van kincses ládikánk, ez nem azt a célt szolgálja, hogy pénzen vásároljunk megmentést, mintha egy vallás megszabhatná annak az árát. A havonként esedékes napon [nyilvánvalóan havonta egyszer], ha úgy kívánja, tehet bele csekély adományt; de csak akkor, ha ezt örömmel teszi és csak akkor, ha megteheti; mert ez nem kényszer; minden önkéntes” (Apology, XXXIX. fejezet).
20., 21. a) Mit mondott e folyóirat egy korábbi száma arról a kiváltságról, hogy pénzzel támogathatjuk Isten ügyét, és hogyan alkalmazható ez még ma is? b) Mi történik, ha értékeinkkel tiszteljük Jehovát?
20 Az önkéntes adakozás már hagyomány Jehova mai szolgái között. Időnként azonban néhányan nem használják ki teljes mértékben azt a kiváltságukat, hogy adományok által támogassák Isten ügyét. Ez a folyóirat 1883 februárjában például ezt mondta: „Némelyek oly nagy anyagi terhet viselnek mások miatt, hogy a túlzott munka és kimerültség miatt erejük fogytán van a pénzbeli támogatásra, és így hasznavehetőségük is kárt szenved; és nemcsak náluk van ez így, hanem azoknál is, akik . . . nem értették meg teljesen a helyzetet és vesztesek, mert elvesztették az áldásokat azáltal, hogy nem bőkezűek az anyagi támogatást illetően.”
21 Mivel nagy sokaság özönlik ma Jehova szervezetéhez, és mivel Isten munkája Kelet-Európára és más, korábban korlátozás alatt lévő területekre is kiterjedt, egyre nagyobb szükség van a nyomdai géppark és más létesítmények bővítésére. Több Bibliát és más kiadványt kell kinyomtatni. Sok teokratikus beruházás már megvalósulóban van; néhány azonban gyorsabban haladhatna, ha elegendő pénz állna rendelkezésre. Természetesen bízunk abban, hogy Isten gondoskodni fog arról, amire szükség van, és azt is tudjuk, hogy azok, akik ’az értékeikkel tisztelik Jehovát’ áldásban részesülnek (Példabeszédek 3:9, 10). Valóban: ’Aki bőven vet, az bőven is fog aratni.’ Jehova ’meggazdagít minket minden bőkezűségért’, és jókedvű adakozásunk sok őt illető köszönetre és dicséretre ad majd okot (2Korinthus 9:6–14).
Mutasd ki értékelésedet Isten ajándékaiért
22., 23. a) Mi Isten leírhatatlan ingyen-ajándéka? b) Mit kell tennünk Jehova ajándékai iránti tiszteletünk kimutatására?
22 Mély hálától indíttatva mondta Pál: „Hála legyen Istennek az ő leírhatatlan ingyen-ajándékáért” (2Korinthus 9:15). Jézus az alap és az út Jehova leírhatatlan ingyen-ajándékához mint „engesztelő áldozat” a felkent keresztények és a világ bűneiért (1János 2:1, 2). Ez az ajándék ’Isten ki nem érdemelt kedvességének’ a bizonyítéka, amelyet földi népe iránt mutatott Jézus Krisztuson keresztül, s ez bővelkedik az ő megmentésükre, valamint Jehova dicsőségére és igazolására (2Korinthus 9:14).
23 Juttassuk kifejezésre Jehovának mély értékelésünket leírhatatlan ingyen-ajándékáért és más szellemi és anyagi természetű ajándékáért, amellyel népét megajándékozza. Nos, égi Atyánk irántunk megnyilvánuló jósága oly csodálatos, hogy felülmúl minden emberi erőfeszítést, amellyel azt kifejezhetnénk! És ez bizonyára arra indít minket, hogy jókedvű adakozók legyünk. Aztán pedig szívből jövő tisztelettel tegyünk meg mindent, amit megtehetünk bőkezű Istenünk, Jehova, az első és legfőbb jókedvű Adakozó ügyének előmozdítására!
Emlékszel?
◻ Minek a megtételére ösztönzi Jehova népét a készséges szív?
◻ Mi indít a jókedvű adakozásra?
◻ Hogyan használja fel az Őr Torony Társulat a kapott adományokat?
◻ Milyenfajta adakozót szeret Isten, és hogyan mutassuk ki értékelésünket a tőle kapott sok ajándékért?
[Kép a 15. oldalon]
A sátor építésekor az izraeliták szorgalmasan dolgoztak és bőkezűen adakoztak Jehovának
[Kép a 18. oldalon]
A szükséget szenvedő özvegyéhez hasonló adományok tiszteletreméltók és fontosak