„Ne ingereljétek gyermekeiteket!”

„ATYÁK, ne ingereljétek gyermekeiteket!” — mondta Pál apostol (Efézus 6:4). A nyugati országokban, ahol a szülők ki vannak téve az iparosodott társadalom stresszhatásainak és túlterhelésének, nem mindig könnyű kedvesen bánniuk a gyermekeikkel. A gyermeknevelés nem jelent kisebb kihívást a fejlődő országokban sem. Igaz, az élet irama itt talán lassúbb, mint Nyugaton. De a régi keletű szokások és hagyományok befolyásolhatják a szülőket, hogy olyan módon bánjanak a gyermekekkel, amely minden bizonnyal zavarja és ingerli őket.

Néhány fejlődő országban a gyermekeket az elismerés és a tisztelet skálájának a legalacsonyabb fokára helyezik. Bizonyos kultúrákban fenyegető és parancsoló hangnembem utasítják a gyermekeket, üvöltenek velük és megsértik őket. Ritka dolog olyan felnőttet hallani, aki kedves szót szól egy gyermekhez, nem beszélve az olyan udvarias kifejezésekről, mint a „kérem” és a „köszönöm”. Az apák úgy érzik, hogy tekintélyüket erős kézzel kell felépíteniük; a kemény szavakat kemény ütésekkel erősítik meg.

Egyes afrikai kultúrákban még azt is szemtelenségnek tekintik egy gyermek részéről, hogy a saját kezdeményezéséből köszönjön egy felnőttnek. Nem szokatlan dolog olyan fiatalokat látni, akik súlyos terheket cipelve fejükön türelmesen várnak engedélyre, hogy köszönthessenek egy felnőttcsoportot. A felnőttek addig folytatják üres fecsegésüket, nem véve tudomást a várakozó fiatalokról, mígnem úgy döntenek, hogy megengedik nekik a köszöntést. A gyermekek csak ezután a köszönés után kapnak engedélyt a továbbhaladásra.

A szegénység egy másik olyan tényező, amely a gyermekek jólétét akadályozza. A fiatalok egészségét és iskoláztatását feláldozva gyerekmunkásokként használják ki őket. Indokolatlanul sok munkával terhelik őket még otthon is. És amikor a falusi családok a nagyvárosokba küldik gyermekeiket, hogy a rokonok vigyázzanak rájuk, amíg ott iskolába járnak, akkor gyakran valóságos rabszolgaként kezelik őket. Ez a méltánytalan eljárás bizonyára ingerli a gyermekeket!

Ami az ’ingerlésüket’ jelenti

Egyes szülők nem törődve a következményekkel, megengedik maguknak, hogy a népszerű gyereknevelési szokások magukkal sodorják őket. Az Isten Szava azonban alapos okkal figyelmezteti a szülőket, hogy ne ingereljék a gyermekeiket. A „ne ingereljétek”-nek fordított eredeti görög kifejezés betű szerint azt jelenti, hogy „ne te váltsd ki a haragot” (Királyság Sorközi fordítás). A Róma 10:19-ben ugyanazt az igét így fordítják: ’izzó haragra gerjeszt’.

A Csia fordítás így mondja: „Atyák, ti se haragítsátok fel gyermekeiteket.” A Katolikus fordítás így szól: „Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket.” A Biblia tehát nem olyanfajta kisebb ingerlésekről beszél, melyeket a szülő a tökéletlensége miatt akaratlanul okoz a gyermekének, sem nem ítéli el az igazságosan alkalmazott fenyítést. A Lange’s Commentary on the Holy Scriptures szerint ez a bibliavers „a gyermekekkel szemben tanúsított meggondolatlan, durva, szeszélyes bánásmódról beszél, hogy . . . vissza vannak szorítva, valamint arról, hogy ellenállásra, dacra, és keserűségre éreznek csábítást.”

J. S. Farrant pedagógus megjegyezte: „Az a helyzet, hogy a gyermekek emberi lények. Nem csupán olyan passzív módon hatnak vissza, mint a növények a környezetükre. Ők reagálnak.” És az igazságtalan bánásmódra történő cselekvő reagálásuk gyakran szellemi és érzelmi pusztítást okoz. A Prédikátor 7:7 ezt mondja: „Mert az elnyomás bolond tettekre indíthatja a bölcset.”

Gyermeknevelés Isten fegyelmezése szerint

Azok a szülők, akik azt kívánják, hogy a gyermekeik az igazságban járjanak, nem engedhetik meg, hogy egyedül a kulturális szokások és hagyományok határozzák meg gyermekeik nevelését. (Vö. 3János 4.) Pál, miután arra figyelmeztette a szülőket, hogy ne ingereljék a gyermekeiket, hozzáfűzte: „Továbbra is neveljétek őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” (Efézus 6:4). Jehova irányadó mértékei tehát hatálytalanná teszik a helyi szokásokat és nézeteket.

Bár egyes országokban talán szokás a gyermekeket alacsonyabb rendűekként és rabszolga munkásokként kezelni, a Biblia a Zsoltárok 127:3-ban kijelenti: „Íme, a fiak örökség Jehovától, az anyaméh gyümölcse jutalom!” Vajon jó kapcsolatot tud fenntartani Istennel az a szülő, aki durván bánik Isten örökségével? Aligha. Olyan nézetnek sincs helye, hogy a gyermekek csupán azért léteznek, hogy szüleik szükségleteit kielégítsék. A 2Korinthus 12:14-ben a Biblia erre emlékeztet minket: „Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.”

Ez nem jelenti azt, hogy a gyermekeket fel kell menteni az alól, hogy részt vállaljanak a ház körüli munkákból és kötelességekből. De vajon nem kellene-e a gyermekek legjobb érdekeit is figyelembe venni? Például, amikor Yaat, egy afrikai keresztény lányt arról kérdeztek, hogy mivel tudnák őt a szülei a legjobban megörvendeztetni, ezt válaszolta: „Azt szeretném, ha kevesebb ház körüli munkát kellene végeznem azokon a napokon, amikor a szántóföldi szolgálatot végzem.” Ezért ha egy gyermeknek a sok házimunka miatt nehézséget jelent, hogy időben érkezzen az iskolába, vagy részt vegyen az összejöveteleken, vajon nem az lenne a legjobb megoldás, ha bizonyos változtatásokat tennétek?

Igaz, a fiatalokat talán nehéz kezelni. Hogyan bánhatnak velük a szülők oly módon, hogy az ne legyen méltánytalan vagy felingerlő számukra? A Példabeszédek 19:11 ezt mondja: „Az ember éleslátása feltétlenül lefékezi a haragját.” Igen, az első dolog, amit megtehetsz az, hogy megpróbálod megérteni a gyermekedet, mint különálló egyént. Minden gyermek más a maga egyéni érdeklődésével, képességeivel és szükségleteivel. Melyek ezek? Fordítottál már arra időt, hogy megismerd a gyermekedet és választ találj a kérdésére? A közös munkavégzés, a közös imádat, valamint a családi kikapcsolódások — ezek az alkalmak teremtik meg a lehetőséget a szülők számára, hogy közel kerüljenek a gyermekeikhez.

A 2Timótheus 2:22-ben Pál egy másik érdekes megfigyelést tett, amikor ezt mondta Timótheusnak: „Menekülj tehát az ifjúkori kívánságoktól!” Igen, Pál megértette, hogy a fiatalok féktelen időszakokat élhetnek át. Drámai fizikai és érzelmi változások zajlanak le bennük. Megnő a másik nem iránti vonzódásuk. Ez idő alatt a fiataloknak érett, szerető irányításra van szükségük, hogy elkerüljék a komoly csapdákat. De nem szabad úgy kezelni őket, mintha erkölcstelenek lennének. Egy keresztény férfi haragra gerjedt lánya így panaszkodott: „Ha egyszer nem követtem el paráznaságot, de az édesapám azzal vádol, akkor most már akár meg is tehetem.” Ahelyett, hogy helytelen indítékokat tulajdonítanál neki, nyilvánítsd ki, hogy megbízol a gyermekedben. (Vö. 2Thessalonika 3:4.) Ahelyett, hogy bíráló lennél, légy együttérző és józan, szeretetteljes és következetes.

Számos nehézséget el lehet kerülni azonban, ha a szülők előre megbeszélik a gyermekekkel, hogy milyen erkölcsi veszélyekkel nézhetnek szembe. Emlékezz, Isten arra kötelezi a szülőket, hogy Isten Szavára neveljék és tanítsák az utódaikat (5Mózes 6:6, 7). Ez tekintélyes időt és erőfeszítést vehet igénybe. Néhány szülő türelem hiánya miatt sajnos elmulasztja teljesíteni tanítói megbízatását. Más szülőknek akadályt jelent megbízatásukban az írástudatlanság, amely sok fejlődő országban óriási nehézséget okoz.

Bizonyos esetekben egy érett keresztényt felkérhetnek arra, hogy nyújtson segítséget. Ez egyszerűen úgy is történhet, hogy tanácsot ad egy kevésbé tapasztalt szülőnek (Példabeszédek 27:17). Vagy esetleg azt jelenti, hogy segítségképpen ő maga vezeti a tanulmányozást. Ez azonban nem mentesíti a szülőt azon felelőssége alól, hogy utódját Isten Szavára tanítsa (1Timótheus 5:8). Erőfeszítést kell tennie, hogy elkísérje gyermekét a szántóföldi szolgálatba és megbeszéljék a szellemi dolgokat az étkezések vagy más megfelelő alkalmak során.

A felnőttkorhoz közeledő fiatal természetesen egyre több függetlenséget igényel. Ezt az igényt a szülők gyakran tévesen engedetlenségnek vagy szemtelenségnek tartják. Mennyire elkeserítő lenne, ha a szülők erre úgy reagálnának, hogy kisgyermekként kezelve őket megtagadnák tőlük az egyre növekvő cselekvési szabadságot! Az is ingerlésnek számítana, ha az élet minden területén — iskoláztatás, karrier, házasság — ők határoznának anélkül, hogy nyugodt és tiszteletteljes módon megbeszélnék velük a dolgokat (Példabeszédek 15:22). Pál apostol arra buzdította keresztény társait, hogy ’az értelmi képességekben legyenek felnőttek’ (1Korinthus 14:20). Vajon nem azt kellene a szülőknek kívánniuk, hogy gyermekeik — érzelmileg és szellemileg — felnőjenek? A fiatal ’kifejlett felfogóképességét’ azonban csak „gyakorlat által” lehet kifejleszteni (Zsidók 5:14). Annak érdekében, hogy felfogóképességét használni tudja, egy bizonyos mértékű választási szabadságot kell biztosítani a számára.

Nem könnyű gyermeket nevelni ezekben a válságos napokban. De azok a szülők, akik Isten Szavát követik, nem ingerlik és nem keserítik el gyermekeiket, „nehogy elcsüggedjenek” (Kolossé 3:21). Ellenkezőleg, igyekszenek melegséggel, megértéssel és méltósággal bánni velük. Ők vezetik és nem hajtják gyermekeiket; nevelik, nem pedig semmibeveszik; szeretetre indítják őket és nem ingerlik haragra vagy reményvesztettségre.

[Kép a 31. oldalon]

Az „oware”, ez a ghánai szobai játék, lehetőséget nyújt ezeknek a szülőknek arra, hogy gyermekeik társaságát élvezzék