Javadra fordítod a ki nem érdemelt kedvességet?

„MINÉL többet tanulok meg Isten irányadó mértékei felől a Bibliából, annál kevésbé érzem méltónak magamat az ő kegyére és áldására” — mondta Frank. Akkor ébredt fel benne a Biblia iránti érdeklődés, amikor kábítószerrel kapcsolatos vétség miatt börtönben volt. Elolvasta Az igazság, mely örök élethez vezet című könyvet,a biztosra vette, hogy a könyv az igazságot mondja el, és szabadulás után felkereste Jehova Tanúit, hogy többet tudjon meg a Bibliáról.

De miért érezte magát méltatlannak, miután tanulmányozta a Bibliát? Nos, azért, mert korábbi életmódja számos területen megszegte Isten alapelveit. A kábítószerrel való visszaélés, a túlzott alkoholfogyasztás és egyéb lealjasító szokások olyan mélyre züllesztették, hogy egy alkalommal egy rendőr ezt mondta neki: „Megadná kérem a lakása címét? Szeretném tudni, hová küldjük a hulláját!”

Ami miatt később még méltatlanabbnak érezte magát, az volt, hogy minél jobban próbálta leküzdeni ezeket a meggyökerezett, tisztátalan szokásait, annál nehezebben sikerült. Az alkoholizmus lezüllesztő szenvedélye például csaknem megsemmisítette őt. „Újra és újra nyomorultul éreztem magam és nagyon lehangolt voltam” — mondja. „Majdnem teljesen feladtam a harcot, mivel úgy éreztem, reménytelen eset vagyok.”

Másoknak talán nem volt olyan múltjuk, mint Franknak. Mindazonáltal mélyen átérzik talán a méltatlanságukat. Ennek az lehet az oka, hogy túl magas mércét állítanak maguk elé, amikor megpróbálnak aszerint élni, amiről úgy érzik, hogy Isten megköveteli tőlük. S amikor ez nem sikerül, bűnösnek érzik magukat. „A bűnösség érzése valóságos lidércnyomássá lehet — magyarázza dr. Claire Weekes a Self-Help for Your Nerves című könyvében — különösen azok számára, akik megpróbálnak túl magas mércét felállítani maguknak.” Mit tehet a keresztény, ha erőt vesz rajta a méltatlanság érzése?

Értékeld aki nem érdemelt kedvességet!

„Nagyon sokat segített nekem — mondja Frank —, hogy megértettem, amit a Biblia a Zsidók 4:15, 16-ban mond. Pál apostol ott arra emlékeztet minket, hogy Jézus figyelmes segítő, aki képes ’együtt érezni gyengeségeinkkel’, és aki lehetővé tette számunka, hogy ’irgalmat nyerjünk és ki nem érdemelt kedvességet találjunk segítségül a kellő időben’.

Szeretnéd megtudni, mi a kulcsa annak, hogy legyőzd a méltatlanság érzését? A következő: Gondolj arra, Jehova Isten és Jézus Krisztus tudja, hogy az öröklött tökéletlenségünk következtében gyengék vagyunk. Megértik, hogy képtelenek vagyunk tökéletesen elérni az igazságos irányadó mértékeket (Zsoltárok 51:5 [51:7, Károli]; Róma 3:23; 5:12, 18; Jakab 3:2). Ezért nem várnak el tőlünk többet, mint amire képesek vagyunk. A jó oldalunkat nézik, nem a gyengeségeinket. A zsoltáros ezt kérdezte: „Ha a bűnöket tartanád számon, ó Jah, ó Jehova, ki állhatna meg?” Megértheted, hogy közülünk senki sem. Jézus Krisztus váltságáldozata révén azonban Jehova képes irgalmas módon tiszta állapotba hozni minket a tökéletlenségünk ellenére (1János 2:2; 4:9, 10). Elnyerhetjük ’vétkeink megbocsátását’ — és ezáltal segítséget kapunk ahhoz, hogy úrrá legyünk a méltatlanságunk érzésén — ’az ő ki nem érdemelt kedvessége szerint’ (Efézus 1:7).

Így tekintsd ezt a dolgot. A művészeti alkotásokat kedvelő emberek hosszú időt fordítanak arra, hogy restauráljanak egy súlyosan sérült festményt vagy egyéb műalkotást. Például, amikor Angliában a londoni National Gallery-ben valaki lőfegyverrel megrongált egy Leonardo da Vinci rajzot, amelynek az értéke mintegy 32 millió USA-dollár, senki sem javasolta, hogy mivel a rajz most már sérült, ki kell selejtezni. Azonnal megkezdték a 487 éves mestermű restaurálását. Vajon miért? Mert igen értékes volt a műértők szemében!

Nem érsz-e többet, mint egy szén- vagy krétarajz? Isten szemében biztosan többet érsz — bár az öröklött bűnös mivoltod miatt sérültnek lehet téged tekinteni (Zsoltárok 72:12–14; Máté 20:28). Jehova Isten, az emberi család szakavatott eredeti Teremtője, elvégzi majd a szükséges helyreállítási munkákat, hogy tökéletessé tegye ennek a családnak mindazokat a tagjait, akik hajlandók válaszolni az ő szerető gondoskodására. (Vö. Cselekedetek 3:21; Róma 8:20–22.)

Válaszolj aki nem érdemelt kedvességre!

Kövesd Pál apostol példáját! Ő nagyra értékelte Isten kedvességét, aki irgalmasan megbocsátotta múltbeli tévedéseit, és állandóan támogatta őt abban a küzdelemben, amelyet visszatérő gyengeségei leküzdéséért folytatott (Róma 7:15–25; 1Korinthus 15:9, 10). Pál helyesbítette életpályáját, ’megsanyargatta testét és mint rabszolgát vezette azt’, hogy megmaradhasson az Isten által helyeselt életpályán (1Korinthus 9:27). Nem engedte, hogy a teste, bűnös fizikai és érzelmi hajlamaival őt vezesse mint rabszolgát.

Fogadd el Isten ki nem érdemelt kedvességét, és engedd, hogy az vezessen téged bűnbánatra (Róma 2:4; 2Korinthus 6:1). Ha múltbeli helytelenségek zavarnak, helyesbítsd azokat és azután higgyél Jehovában, aki arról biztosít, hogy megbocsátott neked (Ésaiás 1:16–18; Cselekedetek 2:38). Ha magukat makacsul tartó gyengeségek csapásként sújtanak, kitartóan küzdj ellenük. Őszintén könyörögj Jehova segítségéért, hogy legyőzhesd azokat, miközben az ő irgalmára bízod magadat (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]). A saját tapasztalatára utalva Frank ezt tanácsolja: „Amikor valaki alkalmasint elesik valamilyen rossz szokása elleni küzdelmében, ne tekintse azt teljes, végleges kudarcnak, hanem inkább ideiglenes balszerencsének.” Ha mások csak megnehezítik gondjaidat azzal, hogy többet követelnek, mint amire képes vagy, jusson eszedbe, hogy te Istennek próbálsz tetszeni, nem embereknek (Galata 1:10).

Abban a harcban, amelyet azért vívsz meg, hogy azt tehesd, ami jó, őrizkedj Sátán „ravasz cselszövéseitől”, amit joggal lehet „az Ördög gonosz fortélyá”-nak nevezni (Efézus 6:11; Reference Bible, lábjegyzet; Today’s English Version). Vizsgáljunk meg most két „gonosz fortély”-t, amit felhasznál, hogy megpróbáljon megfosztani a ki nem érdemelt kedvesség előnyeitől.

Sátán „gonosz fortélyai”

Az Ördög kihasználja az értéktelenségünk érzését, hogy megpróbáljon elszakítani Istentől. Sátán a forrása annak a bűnnek, amely az első alkalommal okozott kárt neked. Most azt az érzést próbálja felkelteni benned, hogy méltatlanná lettél Isten szemében, ahogyan Bildád is megpróbálta ezt Jób esetében (Jób 25:4–6; János 8:44). Hány csatát vesztettek el azért, mert a katonák már csüggedten indulnak a harcba! Ne engedd hát, hogy Sátán elcsüggesszen! (Efézus 6:10–13). Mivel tisztában vagy Sátán terveivel, ez arra buzdítson, hogy annál keményebben küzdj azért, hogy azt tedd, ami helyes! (2Korinthus 2:11).

Ha időnként elszomorítanak ilyen vagy olyan fajta kudarcok, sohase engedd meg, hogy ’a felettébb való bánat elemésszen’ (2Korinthus 2:7). Dr. Claire Weekes így nyilatkozott arról a hajlamról, amellyel némely ember engedi, hogy múltbeli kudarcai elkeserítsék: „Ha engedjük, hogy a múltbeli vétek megbénítsa a mostani tettünket, az pusztítólag hat az életünkre.” (Lásd: Cselekedetek 3:19).

Ha képesek volnánk tökéletesen eleget tenni Isten minden követelményének, akkor kiérdemelt kedvesség lenne a részéről megadni nekünk a megígért áldásokat. De Jehova Isten és Jézus Krisztus olyan kedvességet tanúsít irántunk, amelyet nem érdemeltünk ki. A J. H. Thayer-féle A Greek-English Lexicon of the New Testament című könyv megmagyarázza a Pál apostol által használt kifejezés jelentését, amely leírja Istennek ezt a tulajdonságát: „A [kha΄ris] szó olyan kedvesség fogalmát foglalja magában, amely olyasmit adományoz valakinek, amire az illető nem szolgált rá.” Egyetlen tettünk sem érdemli meg Isten áldását. Ez ki nem érdemelt kedvesség az ő részéről, ahogy Pál mondja. Ha őszintén megteszel minden tőled telhetőt, hogy eleget tegyél az Isten iránti kötelezettségeidnek, légy boldog, hogy megtetted. Jehova nem kíván tőled többet.

Légy óvatos azonban Sátán további „gonosz fortélyával” szemben. Némelyeket azzal vezet félre, hogy azt képzelteti el velük: kihasználhatják Isten ki nem érdemelt kedvességét, eleve számíthatnak az ő irgalmára. Jehova szerető módon megbocsátja gyengeségeinket, de ez nem jelenti azt, hogy most már nem kell harcolnunk azok leküzdéséért. Pál beszél olyanokról, akik ’Isten Fiát lábbal tapodják . . . és a ki nem érdmelt kedvesség szellemét durván megsértik’ (Zsidók 10:29). Ezek nem tanúsítanak tiszteletet az igazságos alapelvek iránt, és megvetően gúnyt űznek Isten törvényeiből, egyáltalán nem kívánván helyreállni. Jézus féltestvére, Júdás, aki látta, milyen veszélyt jelentenek ezek a Sátántól megtévesztett egyének, ezt írta: „Bizonyos emberek belopakodtak [a gyülekezetekbe] . . ., istentelen emberek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használják fel a gátlástalan viselkedésre” (Júdás 4).

Sátán azzal bolondítja el az ilyeneket, hogy elhiteti velük: többé-kevésbé szándékosan elkövethetik a helytelenséget, azután pedig kérhetik Istent, hogy bocsássa meg nekik a bűnüket. Jehova azonban nem fog megbocsátani törvényei ilyen szándékos megszegőinek. Ő azok iránt „bővelkedik szerető kedvességben”, akik a tőlük telhető legjobb módon igyekeznek őt szolgálni tökéletlenségük ellenére is. „De semmiképpen nem ad felmentést a büntetés alól”, amikor arra rászolgáltak (2Mózes 34:6, 7).

Javadra fordíthatod a ki nem érdemelt kedvességet

Vigasztaló az a tudat, hogy Jehova nem csupán úgy tekint rád, mint tökéletlen, hibás egyénre. Tudja, mivé lehetsz, amikor Jézus váltságáldozatának helyreállító ereje teljes mértékben érvényre jut. Ezért imádkozz bizalommal Jehovához, ahogy a zsoltáros Dávid imádkozott. „Mutass irántam jóindulatot, ó Isten, a te szerető kedvességed szerint. Irgalmasságod bősége szerint töröld el vétkeimet. Teljesen moss meg engem tévelygésemtől, tisztíts meg bűnömtől. Mert én, én ismerem vétkeimet, és a bűnöm szüntelenül előttem van. Rejtsd el orcádat bűneim elől, és töröld el minden tévedésemet . . . A megtört és lesújtott szívet, ó Isten, te nem veted meg” (Zsoltárok 51:1–3, 9, 17 [51:3–5, 11, 19, Károli]).

Vétkeid és kudarcaid mindenkor ott lehetnek a szemed előtt. Néha úgy érezheted magad, mint a Jézus leírásában szereplő tékozló fiú. Amikor ez a fiatalember, miután idegen helyeken minden örökségét haszontalanul eltékozolta és visszatért otthonába, így kiáltott fel atyjához: „Többé nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz!” (Lukács 15:21). Ez a fiatal férfi azonban helyes magatartást tanúsított. Nem utasította el atyja kedvességét, de nem is próbálta meg előre feltételezni azt. Ezért az atyja szeretettel visszafogadta háznépe közé (Lukács 15:20–24). Jehova is örömmel teszi ugyanezt napjainkban a bűnöző emberekkel, akik őszintén megpróbálják az ő akaratát cselekedni (Zsoltárok 103:8–14; Ésaiás 55:7).

Frank nem hagyta, hogy méltatlan voltának érzése úrrá legyen felette. Válaszolt Isten ki nem érdemelt kedvességére és most Jehova Tanúi egyik gyülekezetében kisegítő szolga. „Ugrándozok örömömben — mondja — amikor arra gondolok, mit tett értünk Jehova és Jézus Krisztus és mit fog még tenni ezután is.!”

[Lábjegyzet]