Ne tekintsünk a hátrahagyott dolgokra!

„Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz” (LUK 9:62)

TUDSZ RÁ VÁLASZOLNI?

Miért kell emlékeznünk Lót feleségére?

Melyik három dolgon nem szabad elidőznünk?

Hogyan tarthatunk lépést Jehova szervezetével?

 1. Mire figyelmeztetett Jézus, és milyen kérdést vet ez fel?

„EMLÉKEZZETEK Lót feleségére!” – figyelmeztetett Jézus Krisztus (Luk 17:32). Bár közel 2000 évvel ezelőtt hangzottak el ezek a szavak, most minden eddiginél fontosabb, hogy megfogadjuk ezt a tanácsot. De mit értett Jézus ez alatt a komoly figyelmeztetés alatt? A zsidó hallgatóinak nem volt szükségük magyarázatra, tudták, mi történt Lót feleségével. Miközben a családjával Szodomából menekült, engedetlenné vált azáltal, hogy hátranézett, és ezért sóoszloppá vált. (Olvassátok fel: 1Mózes 19:17, 26.)

 2. Mi lehetett az oka annak, hogy hátranézett Lót felesége, és mivel kellett fizetnie az engedetlenségéért?

² De miért nézett hátra Lót felesége? Kíváncsiságból? Vagy nem hitte el, hogy a város elpusztul, vagy esetleg gyenge volt a hite? Vagy talán vágyakozott azok után, amiket maga mögött hagyott Szodomában? (Luk 17:31). Bármi volt is az oka annak, hogy hátranézett, az életével fizetett az engedetlenségéért. Gondolj csak bele! Ugyanazon a napon halt meg, mint Szodoma és Gomorra romlott lakói. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: „Emlékezzetek Lót feleségére!”

 3. Hogyan emelte ki Jézus annak fontosságát, hogy nem szabad hátranéznünk jelképes értelemben?

³ Mi is olyan időszakban élünk, amikor létfontosságú, hogy ne nézzünk hátra jelképes értelemben. Jézus kiemelte ennek fontosságát. Egyszer egy férfi azt kérte tőle, hogy mielőtt a tanítványává válna, hadd térjen vissza a családjához, hogy elbúcsúzzon tőlük. Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz” (Luk 9:62). Vajon Jézus nyers vagy ésszerűtlen volt ezzel a válaszával? Nem, hiszen tudta, hogy a férfi csupán ürügyet keresett arra, hogy kibújjon a felelősség alól. Jézus úgy utalt arra, amikor valaki húzódozik az Isten iránti kötelezettségei teljesítésétől, hogy „a mögötte levőkre néz”. Vajon számít az, hogy aki szánt, csak egy pillanatra néz hátra, vagy pedig le is teszi az ekét, és úgy fordul hátra? Bármelyiket teszi is, elterelődik a figyelme arról, amit tennie kellene, és ez hátrányosan befolyásolja a munkáját.

 4. Mire kell összpontosítanunk?

⁴ Ahelyett, hogy a múltra fordítanánk figyelmet, arra összpontosítsunk, ami még előttünk van. Figyeld meg, hogyan világít rá erre a Példabeszédek 4:25: „Szemed előre nézzen, igen, ragyogó szemeddel magad elé nézz.”

 5. Milyen okunk van arra, hogy ne tekintsünk a hátrahagyott dolgokra?

⁵ Jó okunk van rá, hogy ne tekintsünk a hátrahagyott dolgokra. Mi ez az ok? Az, hogy „az utolsó napokban” élünk (2Tim 3:1). Nemcsak két gonosz város fog elpusztulni hamarosan, hanem az egész jelenlegi világrendszer. Hogyan kerülhetjük el, hogy hasonló történjen velünk, mint Lót feleségével? Először is fel kell ismernünk, hogy milyen hátrahagyott dolgok jelenthetnek kísértést nekünk (2Kor 2:11). Ezért most vizsgáljuk meg, hogy mik lehetnek ezek a dolgok, és hogy hogyan kerülhetjük el, hogy ezekre összpontosítsunk.

A RÉGI SZÉP IDŐK

 6. Miért nem bízhatunk meg mindig abban, ahogyan a múltra emlékezünk?

⁶ Az egyik nyilvánvaló veszély az, ha eltorzult nézetünk van a régi szép időkről. Előfordulhat, hogy másként emlékezünk a múltra, mint ahogy az valójában történt. Akaratlanul is lekicsinyelhetjük a múltbeli nehézségeinket, és felnagyíthatjuk az örömeinket, így sokkal jobbnak tűnhetnek a dolgok, mint amilyenek valójában voltak. Az ilyen eltorzult emlékek arra késztethetnek minket, hogy vágyakozzunk a régi szép idők után. A Biblia azonban erre figyelmeztet: „Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak? Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel” (Préd 7:10, Katolikus, 1987). Miért olyan veszélyes ez a gondolkodásmód?

7–9. a) Mi történt az izraelitákkal Egyiptomban? b) Mi adott okot az izraelitáknak az örömre? c) Mi miatt kezdtek az izraeliták morgolódni és zúgolódni?

⁷ Nézzük meg, mi történt az izraelitákkal Mózes napjaiban. Bár az izraelitákra kezdetben vendégként tekintettek Egyiptom földjén, József halála után az egyiptomiak „munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy nehéz terhekkel sanyargassák őket” (2Móz 1:11). Később a fáraó egy fajta népirtást rendelt el, hogy korlátozza Isten népének létszámát (2Móz 1:15, 16, 22). Így hát nem csoda, hogy Jehova ezt mondta Mózesnek: „Bizony láttam nyomorúságát népemnek, mely Egyiptomban van, és meghallottam a hajcsáraik miatti kiáltásukat; mert jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el” (2Móz 3:7).

⁸ El tudod képzelni, mennyire örülhettek az izraeliták, amikor mint szabad nép kivonulhattak a rabszolgaság földjéről? Tanúi voltak annak, hogy Jehova ereje látványos módon megnyilvánult, amikor tíz csapással sújtotta a büszke fáraót és a népét. (Olvassátok fel: 2Mózes 6:1, 6, 7.) Sőt, az egyiptomiak nem csupán engedték, hogy az izraeliták elmenjenek, hanem még sürgették is őket, és olyan sok aranyat és ezüstöt adtak nekik, hogy a Biblia szerint az izraeliták „kifosztották az egyiptomiakat” (2Móz 12:33–36). Az izraeliták örömét fokozta, amikor látták, hogy a fáraó és hadereje a Vörös-tengerbe veszett (2Móz 14:30, 31). Gondolj bele, mennyire hiterősítő lett volna látnod ezeket az izgalmas eseményeket!

⁹ Ám meglepő módon nem sokkal azután, hogy a nép csoda útján megszabadult, morgolódni és zúgolódni kezdett. Mi miatt? Az élelem miatt! Elégedetlenné váltak, és már nem értékelték azt, amiről Jehova gondoskodott a számukra, ezért így panaszkodtak: „Emlékszünk a halra, amit egykor Egyiptomban ingyen ehettünk, az uborkára, a görögdinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára! Most azonban eltikkadt a mi lelkünk. Szemeink mást sem látnak, csak mannát” (4Móz 11:5, 6). Igen, eltorzult a gondolkodásuk, mégpedig olyannyira, hogy vissza akartak térni arra a földre, ahol rabszolgák voltak (4Móz 14:2–4). Az izraeliták a hátrahagyott dolgokra tekintettek, és így elvesztették Jehova kegyét (4Móz 11:10).

10. Mit tanulhatunk az izraeliták példájából?

¹⁰ Mit tanulhatunk ebből? Amikor nehézségekkel és gondokkal küzdünk, ne időzzünk a múltbeli dolgokon – melyek talán még azelőtt történtek, hogy megismertük volna az igazságot –, azt gondolva, hogy jobb volt akkor, mint most. Noha nem helytelen elgondolkodni azon, hogy mit tanulhatunk a múltbeli tapasztalatainkból, vagy felidézni a dédelgetett emlékeinket, mégis fontos, hogy mindig kiegyensúlyozott, reális képünk legyen a múltról. Máskülönben egyre inkább elégedetlenné válhatnánk a jelenlegi körülményeinkkel, és arra érezhetnénk kísértést, hogy visszatérjünk a korábbi életmódunkhoz. (Olvassátok fel: 2Péter 2:20–22.)

MÚLTBELI ÁLDOZATOK

11. Hogyan tekintenek néhányan a múltban meghozott áldozataikra?

¹¹ Sajnálatos módon néhányan elszalasztott lehetőségnek tekintik a múltban meghozott áldozataikat. Talán neked is lehetőséged lett volna arra, hogy tovább tanulj, hírnevet szerezz vagy anyagi biztonságra tegyél szert, ám lemondtál ezekről. Sok testvérünk pedig jövedelmező állást hagyott maga mögött az üzleti élet, a szórakoztatóipar, az oktatás vagy a sport területén. Azóta sok idő eltelt, és a vég még mindig nem jött el. Szoktál ábrándozni arról, hogy mi lett volna, ha nem hozod meg ezeket az áldozatokat?

12. Hogyan tekintett Pál mindarra, amit maga mögött hagyott?

¹² Pál apostol sok mindenről lemondott azért, hogy Krisztus követője legyen (Fil 3:4–6). Hogyan tekintett mindarra, amit maga mögött hagyott? Ezt mondja: „amik nekem nyereségek voltak, azokat veszteségnek tekintettem a Krisztus miatt.” Miért mondta ezt? Így folytatja: „bizony veszteségnek is tekintek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan értéke miatt. Őmiatta mindent kárba veszni hagytam, és egy halom szemétnek tekintek, hogy megnyerjem Krisztust”a (Fil 3:7, 8). Éppen úgy, ahogy egy személy nem kesereg a szemét miatt, melyet kidobott, és nem is tartja azt veszteségnek, Pál sem sajnált semmilyen világi lehetőséget, melyet maga mögött hagyott. Többé már nem tartotta értékesnek azokat a dolgokat.

13–14. Hogyan követhetjük Pál példáját?

¹³ Mi segít, ha azt vesszük észre, hogy ezeken az úgynevezett elszalasztott lehetőségeken töprengünk? Kövessük Pál példáját. Hogyan? Gondoljuk át, mennyire értékes az, amink most van. Felbecsülhetetlen értékű kapcsolatot ápolunk Jehovával, és hűségünkkel jó hírnevet szereztünk nála (Héb 6:10). A világ által felkínált anyagi előnyök még csak meg sem közelítik a jelenlegi és a jövőbeli szellemi áldásainkat. (Olvassátok fel: Márk 10:28–30.)

¹⁴ Pál ezután megemlít valamit, ami segít, hogy továbbra is hűségesek maradjunk. Ezt mondta: „a mögöttem levő dolgokat elfelejtve, az előttem levőknek pedig nekifeszülve, a cél felé törekszem” (Fil 3:13, 14). Figyeld meg, hogy Pál két szükséges lépést hangsúlyozott. Először is el kell felejtenünk a hátrahagyott dolgokat, vagyis nem szabad az értékes erőnket és időnket arra pazarolnunk, hogy túlzottan sokat foglalkozzunk ezekkel. Másodszor egy futóhoz hasonlóan, aki a célvonal előtt van, neki kell feszülnünk, vagyis arra kell összpontosítanunk, ami előttünk van.

15. Hogyan válik javunkra, ha elmélkedünk Isten hűséges szolgáinak példáin?

¹⁵ Ha elmélkedünk Isten múltbeli vagy jelenlegi hűséges szolgáinak a példáin, az további ösztönzést adhat ahhoz, hogy továbbra is előretekintsünk, és ne a hátrahagyott dolgokra. Például ha Ábrahám és Sára folyton Ur városára emlékeztek volna, „lett volna alkalmuk visszatérni” (Héb 11:13–15). De nem mentek vissza oda. Amikor Mózes legelőször eljött Egyiptomból, sokkal többet hagyott hátra, mint később bármelyik izraelita. Még sincs arról feljegyzés, hogy vágyódott volna ezek után a hátrahagyott dolgok után. Ehelyett a bibliai beszámolóban az áll, hogy „nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztus gyalázatát Egyiptom kincseinél; mert a megjutalmazásra szegezte tekintetét” (Héb 11:26).

FÁJDALMAS EMLÉKEK

16. Milyen hatással lehetnek ránk a fájdalmas emlékek?

¹⁶ Néhány emlék fájdalmas lehet. Előfordulhat, hogy a múltban elkövetett bűneink vagy hibáink miatt gyötrődünk (Zsolt 51:3). Az is lehet, hogy tüske maradt bennünk egy erőteljes tanács miatt (Héb 12:11). Esetleg valós vagy vélt igazságtalanságok uralják a gondolatainkat (Zsolt 55:2). Hogyan kerülhetjük el, hogy ezek miatt a fájdalmas emlékek miatt a mögöttünk levő dolgokra összpontosítsunk? Vizsgáljunk meg három példát.

17. a) Miért nevezte magát Pál „minden szent közül a legeslegkisebbnek”? b) Mi segített Pálnak abban, hogy ne uralkodjanak el rajta a negatív gondolatok?

¹⁷ Múltbeli hibák. Pál apostol „minden szent közül a legeslegkisebbnek” nevezte magát (Ef 3:8). Miért érzett így? „Mivel üldöztem az Isten gyülekezetét” – mondja (1Kor 15:9). El tudod képzelni, mit érezhetett, amikor találkozott olyanokkal, akiket korábban üldözött? Pál nem engedte, hogy eluralkodjanak rajta a negatív gondolatok. Inkább az iránta mutatott ki nem érdemelt kedvességre összpontosított (1Tim 1:12–16). Az ebből fakadó hála arra ösztönözte, hogy folytassa a szolgálatot. A korábbi bűnös viselkedése is azok közé a dolgok közé tartozott, melyeket Pál el akart felejteni. Ha Jehova irántunk tanúsított irgalmára összpontosítunk mi is, akkor nem fogja kiszívni az erőnket az, hogy túlzottan aggodalmaskodunk olyan múltbeli események miatt, melyeken úgysem tudunk változtatni. Így Jehova szolgálatára tudjuk fordítani minden erőnket.

18. a) Mi történhet akkor, ha nehezteléssel tekintünk vissza egy tanácsra, melyet személy szerint mi kaptunk? b) Hogyan szívlelhetjük meg Salamon szavait a tanácsok elfogadásával kapcsolatban?

¹⁸ Fájó tanács. Mi a helyzet akkor, ha nem tudjuk túltenni magunkat egy tanácson, melyet személy szerint mi kaptunk, és nehezteléssel tekintünk rá vissza? Ez nemcsak fájdalmas lehet, de le is gyengíthet bennünket, és odavezethet, hogy ellankadunk (Héb 12:5). Tehát az eredmény ugyanaz lesz akkor is, ha lekicsinyeljük, vagyis elvetjük a tanácsot, és akkor is, ha ellankadunk, vagyis elfogadjuk a tanácsot, de később feladjuk a küzdelmet. Valójában nem engedjük, hogy a tanács a javunkra váljon, és finomítson minket. Mennyivel jobb megfogadni Salamon szavait: „Ragaszkodj a fegyelmezéshez, ne hagyd el; óvd, mert ez a te életed” (Péld 4:13). Egy autóvezetőhöz hasonlóan, aki betartja a jelzőtáblákon lévő utasításokat, mi is fogadjuk el a tanácsot, alkalmazzuk, és haladjunk előre (Péld 4:26, 27; olvassátok fel: Héberek 12:12, 13).

19. Hogyan utánozhatjuk Habakuk és Jeremiás hitét?

¹⁹ Valós vagy vélt igazságtalanságok. Időnként hasonló érzéseink lehetnek, mint Habakuk prófétának, aki Jehovához kiáltott, hogy szolgáltasson igazságot, és nem értette, hogy miért engedi meg, hogy igazságtalan dolgok történjenek (Hab 1:2, 3). Mennyire fontos, hogy olyan hitünk legyen, mint ennek a prófétának, aki ezt mondta: „én akkor is ujjongani fogok Jehovában, örvendezek megmentésem Istenében” (Hab 3:18). Továbbá az ókorban élt Jeremiáshoz hasonlóan mi is várakozzunk Jehovára, az igazságosság Istenére, és teljes mértékben higgyünk benne. Biztosak lehetünk afelől, hogy mindent helyrehoz majd a megfelelő időben (Sir 3:19–24).

20. Hogyan bizonyíthatjuk, hogy emlékszünk Lót feleségének példájára?

²⁰ Izgalmas időkben élünk. Csodálatos események történnek már most, és még több ilyen van közvetlenül előttünk. Bárcsak mindannyian lépést tartanánk Jehova szervezetével! Fogadjuk meg a szentírási tanácsot, hogy előretekintsünk, és ne a hátrahagyott dolgokra. Ezáltal bebizonyítjuk, hogy észben tartjuk, amire Jézus figyelmeztetett: „Emlékezzetek Lót feleségére!”

[Lábjegyzet]