’Jehova szava tovább növekedett’
„Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete” (ZSOLTÁROK 147:15).
1—2. Mivel bízta meg Jézus a tanítványait, és mit foglalt magában ez a megbízatás?
A BIBLIA egyik legmeglepőbb próféciája a Cselekedetek 1:8-ban található. Röviddel a mennybemenetele előtt Jézus ezt mondta hűséges követőinek: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek . . . a föld legtávolabbi részéig.” Milyen hatalmas feladat lesz ez!
2 Az a megbízatás, hogy az egész földön hirdesse Isten szavát, bizonyára félelmetesnek tűnt annak a maroknyi tanítványnak, aki a feladatot kapta. Gondolj bele, mit jelentett ez! Segíteniük kellett az embereknek megérteni az Isten Királyságáról szóló jó hírt (Máté 24:14). A Jézusról való tanúskodás azt is megkívánta, hogy megosszák másokkal Jézus erőteljes tanításait, és elmagyarázzák a Jehova szándékában betöltött szerepét. A munka továbbá azt is magában foglalta, hogy tanítvánnyá tesznek embereket, és megkeresztelik őket. S ezt a munkát az egész világra ki kellett terjeszteniük! (Máté 28:19, 20).
3. Miről biztosította Jézus a követőit, és ők mit tettek a rájuk bízott munkával?
3 Jézus azonban biztosította a követőit arról, hogy a szent szellem velük lesz, miközben a rájuk bízott munkát végzik. Így annak ellenére, hogy milyen nagy volt a megbízatás, és hogy e munka ellenzői könyörtelenül és hevesen igyekeztek elhallgattatni Jézus korai tanítványait, sikerült követniük Jézus utasításait. Ez tagadhatatlan történelmi tény.
4. Hogyan fejeződött ki Isten szeretete a prédikálásra és tanításra szóló megbízásban?
4 A világméretű prédikáló- és tanítókampány Isten szeretetének a megnyilvánulása volt azok iránt, akik nem ismerték őt. Lehetővé tette, hogy közeledjenek Jehovához, és elnyerjék a bűnök megbocsátását (Cselekedetek 26:18). A prédikálásra és tanításra szóló megbízásban azok iránt is kifejeződött Isten szeretete, akik elvitték az üzenetet, hiszen ezáltal bizonyíthatták Jehova iránti odaadásukat, és kinyilváníthatták embertársaik iránti szeretetüket (Máté 22:37–39). Pál apostol annyira értékelte a keresztény szolgálatot, hogy „kincsnek” nevezte (2Korintus 4:7).
5. a) Hol találjuk meg a korai keresztényekről szóló legmegbízhatóbb feljegyzést, valamint milyen növekedésről tudósít ez a beszámoló? b) Miért van az, hogy a Cselekedetek könyve sokat mond Isten mai szolgáinak?
5 A korai keresztények prédikálótevékenységéről szóló legmegbízhatóbb feljegyzés a Lukács tanítvány által írt, ihletett Cselekedetek könyvében található. Meglepő és gyors növekedésről számol be. Isten Szava ismeretének ez a növekedése a Zsoltárok 147:15-re emlékeztet bennünket, ahol ezt olvashatjuk: Jehova „leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete”. A korai keresztények a szent szellem hatalmával tevékenykedtek, és a róluk szóló beszámoló nemcsak hogy izgalmas, de nagyon is sokat mond nekünk ma. Mi, Jehova Tanúi is ugyanabban a munkában, a prédikálásban és a tanítványképzésben foglalatoskodunk, csak sokkal nagyobb méretekben végezzük. Ezenkívül hasonló gondokkal találjuk szembe magunkat, mint az első századi keresztények. Ha megvizsgáljuk, hogyan áldotta meg Jehova a korai keresztényeket, és hogyan adott nekik hatalmat, megerősödik a tőle jövő támogatásba vetett hitünk.
Növekszik a tanítványok száma
6. A növekedéssel kapcsolatban mely kifejezés fordul elő háromszor a Cselekedetek könyvében, és mire utal?
6 Az egyik módszer a Cselekedetek 1:8 beteljesedésének megvizsgálására az, hogy elgondolkodunk a ’Jehova szava tovább növekedett’ kifejezésen, amely — kissé eltérő formákban — csak háromszor fordul elő a Bibliában, mindannyiszor a Cselekedetek könyvében (Cselekedetek 6:7; 12:24; 19:20). „Jehova szava” vagy „Isten szava” ezekben a versekben a jó hírre utal, az isteni igazság lelkesítő üzenetére, arra az élő és erőteljes üzenetre, amely megváltoztatta az életét azoknak, akik elfogadták (Héberek 4:12).
7. Mivel fonódik össze Isten szavának a növekedése a Cselekedetek 6:7-ben? Mi történt i. sz. 33 pünkösdjén?
7 Isten szavának a növekedésére először a Cselekedetek 6:7 utal. Itt ezt olvassuk: „Ennélfogva az Isten szava tovább növekedett, és a tanítványok száma igencsak sokasodott Jeruzsálemben, és a papoknak nagy sokasága kezdett engedelmeskedni a hitnek.” Itt a növekedés összefonódik a tanítványok számának gyarapodásával. Korábban, i. sz. 33 pünkösdjén Isten szent szelleme kitöltetett mintegy 120 tanítványra, akik egy felső szobában gyűltek össze. Ezután Péter apostol egy lelkesítő előadást tartott, és a hallgatók közül úgy 3000-en még aznap hívőkké lettek. Micsoda felbolydulást kelthetett, amikor több ezer ember igyekezett a Jeruzsálemben vagy a körülötte található tóhoz vagy tavakhoz, hogy megkeresztelkedjen Jézus nevében, akit úgy 50 nappal korábban gonosztevőként oszlopra feszítettek! (Cselekedetek 2:41).
8. Hogyan nőtt a tanítványok száma az i. sz. 33 pünkösdjét követő években?
8 Ez persze még csak a kezdet volt. A zsidó vallási vezetők hiába próbálták folyton leállítani a prédikálótevékenységet. E vezetők bosszúságára „Jehova továbbra is naponta gyarapította [a tanítványokat] megmentésben részesülőkkel” (Cselekedetek 2:47). Nemsokára „a férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett”. Ezután „továbbra is csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiaknak és asszonyoknak tömege egyaránt” (Cselekedetek 4:4; 5:14). Egy későbbi időszakról ezt olvashatjuk: „A gyülekezet ekkor valójában egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett, épült, és ahogy Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járt, egyre gyarapodott” (Cselekedetek 9:31). Néhány évvel később, valószínűleg az i. sz. 58 körüli időből, sok „ezer hívőre” találunk utalást (Cselekedetek 21:20). Akkoriban már sok nem zsidó hívő is volt.
9. Hogyan jellemeznéd a korai keresztényeket?
9 A számbeli növekedés nagyrészt annak volt köszönhető, hogy sokan áttértek a keresztény hitre. Ez a vallás új volt, de rendkívül lendületes. A tanítványok korántsem voltak tétlen egyháztagok, sőt teljesen Jehovának és a Szavának szentelték magukat, és néha olyanoktól ismerték meg az igazságot, akik ádáz üldözést tapasztaltak (Cselekedetek 16:23, 26–33). Akik elfogadták a keresztényiséget, azoknak a döntése józan érveken és a lelkiismeret szaván alapult (Róma 12:1). Isten útjaira oktatták őket; az igazság megtöltötte elméjüket és szívüket (Héberek 8:10, 11). Készek voltak meghalni a hitükért (Cselekedetek 7:51–60).
10. Milyen felelősséget fogadtak el a korai keresztények, és milyen párhuzamát látjuk ma ennek?
10 Akik magukévá tették a keresztény tanítást, felismerték, hogy felelősségük megosztani az igazságot másokkal. Ez közvetlenül hozzájárult a további számbeli növekedéshez. Egy bibliatudós ezt mondta: „A hitük másokkal való megosztását nem tekintették a nagyon buzgó vagy a hivatalosan kijelölt evangéliumhirdetők kizárólagos jogának. Az evangéliumhirdetés minden egyháztag kiváltsága és kötelessége volt . . . Az egész keresztény közösség önkéntes hitterjesztése már a kezdet kezdetén óriási lendületet adott a mozgalomnak.” Ez a bibliatudós a következőket írta még: „Az evangéliumhirdetés a korai keresztények éltető eleme volt.” Ma is így van ez az igaz keresztényekkel.
Növekedés földrajzi értelemben
11. Milyenfajta növekedésről ír a Cselekedetek 12:24? Hogyan ment végbe ez a növekedés?
11 Isten szavának növekedésére másodszor a Cselekedetek 12:24-ben találunk utalást: „Jehova szava . . . tovább növekedett és terjedt.” A kifejezés itt a földrajzi értelemben vett növekedéssel van összekötve. A kormányzat ellenállása ellenére a munka továbbra is sikeres volt. A szent szellem először Jeruzsálemben töltetett ki, onnan pedig gyorsan elterjedt a szó. A jeruzsálemi üldözés miatt a tanítványok szétszóródtak egész Júdeában és Szamáriában. Mi lett ennek az eredménye? „Akik szétszóródtak, átmentek a vidéken, hirdetve a szó jó hírét” (Cselekedetek 8:1, 4). Fülöp utasítást kapott, hogy tanúskodjon egy férfinak, aki a megkeresztelkedése után elvitte az üzenetet Etiópiába (Cselekedetek 8:26–28, 38, 39). Az igazság rövidesen gyökeret vert Liddában, Sáron síkságán és Joppéban (Cselekedetek 9:35, 42). Később Pál apostol több ezer kilométert tett meg szárazföldön és vízen, gyülekezeteket alapítva a Földközi-tenger térségében sok országban. Péter apostol eljutott Babilonba (1Péter 5:13). Harminc év sem telt el a szent szellem pünkösdi kitöltése után, és Pál azt írta, hogy a jó hírt ’az ég alatt levő egész teremtésben prédikálták’, amivel valószínűleg a föld akkor ismert részére utalt (Kolosszé 1:23).
12. Hogyan ismerték el a keresztényiség ellenségei Isten szavának földrajzi értelemben vett növekedését?
12 Még a keresztényiség ellenségei is elismerték, hogy Isten szava a Római Birodalomban mindenütt gyökeret vert. A Cselekedetek 17:6 például elbeszéli, hogy Tesszalonikában, Görögország északi részén a keresztények ellenségei felkiáltottak: „Ezek, akik felforgatták a lakott földet, itt is jelen vannak.” A második század elején pedig az ifjabb Plinius írt Traianus római császárnak Bitíniából a keresztényiséggel kapcsolatban. Így panaszkodott: „Nem csupán a városokban található meg, hanem a környékbeli falvakban és vidéken is elterjesztette kórságát.”
13. Hogyan tükrözte a földrajzi értelemben vett növekedés Istennek az emberiség iránti szeretetét?
13 Ez a földrajzi értelemben vett növekedés Jehova mélységes szeretetének a kifejeződése volt a megváltható emberiség iránt. Amikor Péter látta, hogy a szent szellem működik a nem zsidó Kornéliuszon, ezt mondta: „Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Igen, a jó hír minden népnek szóló üzenet volt, és ma is az; Isten szavának a földrajzi értelemben vett növekedése mindenhol lehetőséget kínált az embereknek arra, hogy válaszoljanak Isten szeretetére. Mostanra, a XXI. századra Isten szava a föld minden részén elterjedt, a szó szoros értelmében.
A növekedés győzedelmeskedett
14. Milyenfajta növekedésről ír a Cselekedetek 19:20? Min győzedelmeskedett Isten szava?
14 Isten szava növekedésére harmadszor a Cselekedetek 19:20 utal: „Jehova szava továbbra is hatalmasan növekedett és tért hódított.” Az itt „tért hódított” kifejezéssel fordított eredeti görög szó azt a gondolatot közvetíti, hogy valami „hatalmas, erőteljes”. Az előző versek beszámolnak róla, hogy Efézusban sokan hívőkké lettek, és a mágiát gyakorlók közül jó néhányan elégették a könyveiket mindenki előtt. Így Isten szava győzedelmeskedett a hamis vallásos hitnézeteken. A jó hír más akadályokat is legyőzött, például az üldözést. Semmi sem állíthatta meg. Ebben is szembetűnő párhuzamot figyelhetünk meg a mai igaz keresztényiséggel.
15. a) Hogyan írt egy bibliatörténész a korai keresztényekről? b) Kinek tulajdonították a tanítványok a sikereiket?
15 Az apostolok és más korai keresztények buzgón hirdették Isten szavát. Egy bibliatörténész ezt mondta róluk: „Ha az emberek beszélni akarnak az Urukról, megtalálják ennek a módját. Igazából jobban megragad bennünket ezeknek a férfiaknak és nőknek a buzgalma, mint a módszereik.” A korai keresztények azonban felismerték, hogy szolgálatuk sikere nem kizárólag az ő erőfeszítéseiken múlik. Istentől kapták a megbízást ennek a munkának a végzésére, és tőle kaptak támogatást is a munka elvégzéséhez. A szellemi növekedést Isten adja. Pál apostol elismerte ezt a korintusi gyülekezetnek írt levelében. Ezt írta: „Én ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adta folyamatosan a növekedést. Mert Isten munkatársai vagyunk” (1Korintus 3:6, 9).
A szent szellem munkája
16. Mi mutatja, hogy a szent szellem hatalmat adott a tanítványoknak, hogy bátran beszéljenek?
16 Emlékezzünk vissza, Jézus arról biztosította tanítványait, hogy a szent szellem szerepet kap majd Isten szavának a növekedésében, és hatalmat ad a tanítványoknak a prédikálótevékenységükben (Cselekedetek 1:8). Hogyan? Nem sokkal azután, hogy a szellem kitöltetett a tanítványokra pünkösdkor, Pétert és Jánost a zsidó szanhedrin elé idézték. A szanhedrin az ország legfelsőbb bírósága volt, és a bíráit terhelte a felelősség Jézus Krisztus kivégzéséért. Vajon az apostolok reszkettek félelmükben egy ilyen tekintélyes és ellenséges gyűlés előtt? Cseppet sem! A szent szellem hatalmat adott Péternek és Jánosnak, hogy olyan bátran beszéljenek, hogy a másik oldalon állók csak csodálkoztak, és „rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak” (Cselekedetek 4:8, 13). A szent szellem Istvánnak is megadta, hogy bátran tanúskodjon a szanhedrin előtt (Cselekedetek 6:12; 7:55, 56). Korábban a szent szellem arra indította a tanítványokat, hogy bátorsággal prédikáljanak. Lukács a következőkről számol be: „Miután könyörögtek, megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek; egytől egyig beteltek a szent szellemmel, és bátorsággal szólták az Isten szavát” (Cselekedetek 4:31).
17. Milyen egyéb módokon volt a tanítványok segítségére a szent szellem a szolgálatuk során?
17 Jehova — a feltámasztott Jézussal együtt — hatékony szent szelleme által irányította a prédikálótevékenységet (János 14:28; 15:26). Amikor Kornéliuszra, valamint annak rokonaira és meghitt barátaira kitöltetett a szellem, Péter apostol felismerte, hogy körülmetéletlen nem zsidók is alkalmasak lehetnek arra, hogy megkeresztelkedjenek Jézus Krisztus nevében (Cselekedetek 10:24, 44–48). Később a szellem kulcsszerepet játszott Barnabás és Saul (vagyis Pál apostol) misszionáriusi munkára való kijelölésében, és abban, hogy meghatározza, hová menjenek, és hová ne menjenek (Cselekedetek 13:2, 4; 16:6, 7). Jeruzsálemben a szellem vezérelte az apostolokat és az idősebb férfiakat a döntéshozatalban (Cselekedetek 15:23, 28, 29). A szent szellem irányította a felvigyázók kinevezését is a keresztény gyülekezetben (Cselekedetek 20:28).
18. Hogyan tanúsítottak szeretetet a korai keresztények?
18 A szent szellem magukban a keresztényekben is megnyilvánult, hiszen Istennek tetsző tulajdonságokat termett bennük, például szeretetet (Galácia 5:22, 23). A szeretet arra indította a tanítványokat, hogy osszák meg egymással, amijük van. Például i. sz. 33 pünkösdje után létrehoztak egy közös alapot, hogy gondoskodni tudjanak a Jeruzsálemben levő tanítványok fizikai szükségleteiről. A Biblia így számol be erről: „egy sem szűkölködött közöttük; mert mindazok, akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, és elhozták az eladott javak értékét, és letették az apostolok lábához. Azután kinek-kinek a szükséglete szerint lett szétosztva” (Cselekedetek 4:34, 35). Szeretetük nemcsak hívőtársaikra terjedt ki, hanem másokra is, mind a jó hír megosztása által, mind pedig más kedves cselekedetek által (Cselekedetek 28:8, 9). Jézus azt mondta, hogy követőit az önfeláldozó szeretet fogja azonosítani (János 13:34, 35). Kétségtelen, hogy ez a létfontosságú tulajdonság, a szeretet, Istenhez vonzotta az embereket, és hozzájárult a növekedéshez az első században, csakúgy, mint ma (Máté 5:14, 16).
19. a) Milyen három módon növekedett Jehova szava az első században? b) Mit fogunk áttekinteni a következő cikkben?
19 A „szent szellem” kifejezés összesen 41-szer fordul elő a Cselekedetek könyvében. Világos, hogy az első században az igaz keresztényi hit növekedése szorosan összefüggött a szent szellem erejével és irányításával. A tanítványok száma nőtt, Isten szava nagy területre szétterjedt, és győzedelmeskedett a kor vallásain és filozófiáin. Ennek az első századi növekedésnek megvan ma a párhuzama Jehova Tanúi munkájában. A következő cikkben áttekintjük, hogyan növekedett Isten szava ugyanilyen lenyűgöző módon napjainkban.
Emlékszel?
• Hogyan növekedtek számban a korai tanítványok?
• Hogyan terjedt Isten szava földrajzilag?
• Hogyan győzedelmeskedett Isten szava az első században?
• Milyen szerepet töltött be a szent szellem Isten szavának a növekedésében?
[Kép a 12. oldalon]
Fülöp prédikált az etiópiai férfinak, hozzájárulva ezzel a jó hír földrajzi értelemben vett terjedéséhez
[Kép a 13. oldalon]
A szent szellem vezérelte az apostolokat és az idősebb férfiakat Jeruzsálemben
[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]
Jobb felső sarok: Jeruzsálem makettja — ilyen volt a város a Második Templom idejében; a makett a jeruzsálemi Holyland Hotelben található.