’Elragadtatás az Úr elébe’ — Hogyan?
A JELEN gonosz rendszer végére vonatkozó visszaszámlálás megmásíthatatlanul folytatódik. Minden óra, minden perc, minden másodperc múlásával a régóta megjövendölt meglepő eseményekhez közeledünk. Ezek egyike az elragadtatás? Ha igen, mikor és hogyan fog az megtörténni?
Az „elragadtatás” szó nem szerepel a Biblia eredeti szövegében. Azok azonban, akik hisznek benne, Pál apostolnak az 1Thessalonika 4:17-ben található szavait idézik mint alapot ezen hitnézetükre. Vizsgáljuk meg ezt az írást annak szövegösszefüggésében. Pál azt írta:
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel” (1Thessalonika 4:13–18).
A thessalonikai gyülekezet viszonylag új volt, amikor Pál az ott levő keresztényekhez intézte első levelét i. sz. 50 körül. A gyülekezet tagjait lesújtotta, hogy közülük néhányan „elaludtak”. Amit azonban Pál írt a feltámadás reményével vígasztalta a thessalonikaiakat.
Krisztus „jelenléte”
Mialatt megerősíti, hogy azok a hűséges keresztények, akik meghaltak, fel fognak támadni, Pál azt is mondta: „a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak” (15. vers). Valóban figyelemre méltó, hogy az apostol az Úr ’jelenlétére’ utal. Az eredeti nyelv szövege itt a görög pa·rou·siʹan szót használja, ami szó szerint azt jelenti: „mellette lenni”.
Amikor egy idegen államfő meglátogat egy országot, megjelenésének dátumát általában bejelentik. Ez igaz az Úr Jézus Krisztus jelenlétére vonatkozóan is. Az Őrtorony következetesen bemutatta a bibliai prófécia őszinte szívű tanulmányozói számára annak bizonyítékát, hogy Jézus jelenléte az égi Királyság hatalmában 1914-ben kezdődött. Az azon év óta történt események tanúskodnak Jézus láthatatlan jelenlétéről (Máté 24:3–14). Így amikor Pál az Úr jelenlétekor élő bizonyos keresztényekről azt mondta, hogy „elragadtatunk . . . a felhőkön az Úr elébe a levegőbe”, ezen azt értette, hogy azok a túlélők Krisztussal nem a földi légtérben, hanem a láthatalan égi birodalomban fognak találkozni, ahol Jézus Isten jobb keze felől ül (Zsidók 1:1–3). De kik ezek?
„Az Isten Izraele”
Az Írások sokat beszélnek a testi izraelitákról és beszélnek az ’Isten szellemi Izraeléről’ is. Zsidó és nem zsidó hívőkből tevődik össze az Isten szelleme vagy tevékeny ereje által felkentek ezen csoportjának teljes létszáma (Galátzia 6:16; Róma 11:25, 26; 1János 2:20, 27). A Jelenések könyve megmutatja, hogy a szellemi Izrael teljes száma 144 000, és ezek mindannyian a Báránnyal, Jézus Krisztussal együtt vannak ábrázolva az égi Sion hegyén. Ők Krisztussal együtt királyok és papok lesznek az égben (Jelenések 7:1–8; 14:1–4; 20:6). Közöttük vannak olyan egyének is, akik a thessalonikai és más gyülekezetek tagjai voltak, bármi legyen is faji vagy nemzeti hátterük (Cselekedetek 10:34, 35).
Mielőtt a szellemi Izrael bármely hű tagja megkaphatná az égi jutalmat, bizonyos tapasztalatban kell részesülnie. Amint Jézus kínoszlopon történő halála megelőzte az égi életre történő feltámadását, úgy az égi reménységgel rendelkező keresztényeknek is meg kell halniuk mielőtt megkapják jutalmukat (1Korinthus 15:35, 36). Ez igaz volt a szellemi Izrael i. sz. első században élő tagjai esetében, és a ma élő ilyen egyének esetében is.
Miután említést tett ’az Úr eljöveteléről’, Pál megjelölte az időt, amikor a hűséges szellemi izraeliták, akik meghaltak, átveszik égi jutalmukat. Azt írta: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban” (16. vers). Ezért ha Jézus királykénti jelenléte egyszer elkezdődött, várhatjuk, hogy az égi feltámadás is elkezdődjön, kezdve azon szellemi izraelitákkal, akik már meghaltak, mint a feddhetetlenség megörzői (1Korinthus 15:23). Ők most Jézus mellett szolgálnak az égben. De mi a helyzet azzal a viszonylag kevés felkent kereszténnyel, akik még a földön élnek? Ők várják az elragadtatást?
„Elragadtatás” — hogyan?
Miután azokra a felkent keresztényekre hivatkozott, akik meghaltak, Pál hozzátette: „Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk” (17. vers). Az ’élők’ azok, akik életben vannak Krisztus jelenléte idején. Ők „elragadtatnak”, hogy találkozzanak az Úr Jézussal. Amint a korai hűséges keresztények esetében, nekik is meg kell halniuk emberként, hogy egyesüljenek Krisztussal az égben (Róma 8:17, 35–39).
A Korinthusban levő keresztényeknek írva, Pál azt mondta: „Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk” (1Korinthus 15:50–52). Krisztus jelenléte idején a szellemi Izrael maradékának minden egyes hűségben meghaló tagja azonnal megkapja égi jutalmát. „Egy szempillantásban” mint szellemi teremtmény támad fel, és „elragadtatik”, hogy találkozzon Jézussal, és mint társuralkodó szolgáljon az egek Királyságában. De mi a helyzet mindazokkal, akik Jehovát imádják? Amint e gonosz rendszer vége közeledik, ők is elragadtatnak az égbe?
Túlélők — de nem az elragadtatás által
Mivel Jézus királyi jelenléte 1914-ben kezdődött, mi mélyen benne vagyunk e világ „végső idejében” (Dániel 12:4). Pál arra figyelmeztetett: „Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békeség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek” (1Thessalonika 5:1–3). Az éber keresztények azonban megmenekülnek. Hogyan?
A „Békeség és biztonság” kikiáltása előjele annak az időszaknak, melyet Jézus „nagy nyomorúság”-nak nevezett. A hűségesek „nagy sokaság”-át leírva, akiknek az a reménységük, hogy örökké éljenek egy földi Paradicsomban, a Jelenések könyve azt mondja: „Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében” (Jelenések 7:9, 14; Lukács 23:43). Nem, az ő kilátásuk nem az elragadtatás. Inkább az a reményük, hogy éppen itt a földön legyenek túlélők. Hogy erre felkészülhessenek, szellemileg ébereknek kell maradniuk. Hogyan tehetik ezt meg, és hogyan élhetik túl e rendszer végét?
Szükséges ’ébernek lenni, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe’ (1Thessalonika 5:6–8). Most van itt az idő arra, hogy figyelmet szentelj Isten prófétai Szavának, a Bibliának. Amint az idő halad e rendszer vége felé, vedd figyelembe Pál tanácsát: „A prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg (1Thessalonika 5:20, 21, Ökumenikus fordítás). Jehova Tanúi ennélfogva meghívnak téged a Királyság-termeikbe, ahol részt vehetsz velük a bibliai próféciák és Isten ihletett Szava más jellegzetességeinek a tanulmányozásában.
Amint növekszel a pontos ismeretben és hitben, látni fogod Jehova Isten szándékának megvalósulását, hogy megszabadítsa a világegyetemet ellenségeitől, és helyreállítsa a földet Paradicsommá. A hit gyakorlása által te is a nagy nyomorúság túlélői között lehetsz, akiknek az a kiváltságuk, hogy üdvözlik azokat a milliókat, akik fel lesznek támasztva, hogy a földön éljenek. S mily öröm lesz élni Jézus Krisztus és a társuralkodói kezében levő Isten Királysága alatt, akik ’elragadtattak az Úr elébe’, azáltal, hogy feltámadtak az életre az égi birodalomban.
Az engedelmes emberiség számára általában mi a valóban Írás szerinti remény? Nem az elragadtatás. Ehelyett egy örökké tartó élet az Isten Királyság–uralma alatt levő földön.
[Kép a 7. oldalon]
A nagy nyomorúság túlélői üdvözlik majd a feltámadottakat, hogy egy paradicsomi földön éljenek Jézusnak és azoknak az uralma alatt, akik „elragadtatnak” az égbe