Mindig lásd tisztán „a megmentés reménységét”!
„Viseljük . . . sisak gyanánt a megmentés reménységét” (1THESSALONIKA 5:8, NW).
1. Hogyan segít kitartani „a megmentés reménysége”?
A MEGMENEKÜLÉS reménysége segíthet az embernek még a legborzalmasabb körülmények között is kitartani. Egy hajótörés túlélője sokkal tovább képes kitartani a vízen úszó mentőcsónakban, ha tudja, hogy már úton van a segítség. Ehhez hasonlóan „az Úr szabadításába” vetett reménység évezredeken át megerősített hithű férfiakat és nőket a nehéz időkben, és ez a reménység soha nem vezetett csalódáshoz (2Mózes 14:13; Zsoltárok 3:9; Róma 5:5; 9:33). Pál apostol a keresztények szellemi fegyverzetéhez tartozó „sisakhoz” hasonlította „a megmentés reménységét” (1Thessalonika 5:8, NW; Efézus 6:17, NW). Igen, ha biztosak vagyunk benne, hogy Isten meg fog minket menteni, az megóvja a gondolkodóképességünket, és segít józannak maradnunk a megpróbáltatások, az ellenállás és a kísértések ellenére.
2. Milyen szempontokból alapvető „a megmentés reménysége” az igaz imádatban?
2 Egy bibliai enciklopédia (The International Standard Bible Encyclopedia) megállapítja: „A jövőre vonatkozó reménység nem volt jellemző a pogány világra”, arra a világra, amely az első századi keresztényeket körülvette (Efézus 2:12; 1Thessalonika 4:13). Az igaz imádatnak azonban alapeleme „a megmentés reménysége”. Miért mondhatjuk ezt? Először is, Jehova szolgáinak a megmentése összefügg magával az isteni névvel. Asáf, a zsoltáríró így imádkozott: „Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket” (Zsoltárok 79:9; Ezékiel 20:9). Azonkívül ahhoz, hogy jó kapcsolatban lehessünk Jehovával, nélkülözhetetlen, hogy bízzunk az áldásokban, amelyeket megígért. Pál ezt így fogalmazta meg: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6). Pál azt is elmagyarázta, hogy Jézus földre jövetelének egyik fő oka az volt, hogy a megbánást tanúsító emberek megmentésben részesüljenek. Az apostol kijelentette: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket” (1Timótheus 1:15). Péter apostol pedig úgy utalt a megmentésre, mint ami ’hitünk célja’, vagy végeredménye (1Péter 1:9). Nyilvánvaló, hogy helyesen tesszük, ha reménykedünk a megmentésben. De mi is a megmentés? És mi a feltétele annak, hogy elnyerhessük?
Mi a megmentés?
3. Milyenfajta megmentésben volt részük Jehova szolgáinak az ókorban?
3 A Héber Iratokban a „megmentés” általában az elnyomástól vagy az erőszakos, korai haláltól való megmenekülést vagy megszabadulást jelenti. Dávid például ’szabadítónak’ nevezte Jehovát, és ezt mondta: „Az Isten az én erősségem . . . idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; és megszabadulok ellenségeimtől” (2Sámuel 22:2–4). Dávid tudta, hogy Jehova odafigyel, amikor hűséges szolgái segítségért kiáltanak (Zsoltárok 31:23, 24; 145:19).
4. Milyen reménységet ápoltak Jehova keresztény kor előtt élt szolgái a jövőbeli életre nézve?
4 Jehova keresztény kor előtt élt szolgái is ápolták a jövőbeli élet reménységét (Jób 14:13–15; Ésaiás 25:8; Dániel 12:13). A Héber Iratokban található számos, szabadulásról szóló ígéret egy nagyobb megmentésnek volt a prófétai előképe. Ez a megmentés örök élethez vezet (Ésaiás 49:6, 8; Cselekedetek 13:47; 2Korinthus 6:2). Jézus korában sok zsidó reménykedett az örök életben, de nem fogadták el Jézust, mint akinek kulcsszerepe van a reménységük megvalósításában. Jézus ezt mondta az akkori vallási vezetőknek: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” (János 5:39).
5. Mit jelent végső soron a megmentés?
5 Jézus által Isten feltárta a megmentés teljes értelmét. A megmentés magában foglalja, hogy az ember megszabadul a bűn uralmától, a hamis vallás rabságából, a Sátán irányítása alatt levő világból, az emberektől való félelemtől, sőt a halálfélelemtől is (János 17:16; Róma 8:2; Kolossé 1:13; Jelenések 18:2, 4). Az Isten általi megmentés végső soron nemcsak az elnyomástól és a bajoktól való megszabadulást hozza el Isten hűséges szolgáinak, hanem az örök élet lehetőségét is (János 6:40; 17:3). Jézus azt tanította, hogy egy „kicsiny nyájnak” a megmentés azt fogja jelenteni, hogy égi életre támadnak fel, hogy részt vegyenek Krisztussal a Királyság-uralomban (Lukács 12:32). A többi embernek a megmentés a tökéletes élet és az Istennel ápolt tökéletes kapcsolat helyreállítását jelenti, amelynek Ádám és Éva az Éden-kertben örvendett, mielőtt vétkezett (Cselekedetek 3:21; Efézus 1:10). Istennek az volt az eredeti szándéka, hogy az emberek örökké ilyen paradicsomi körülmények között éljenek (1Mózes 1:28; Márk 10:30). De hogyan lehet újra megteremteni ezeket a körülményeket?
A megmentés alapja a váltság
6., 7. Milyen szerepe van Jézusnak a megmentésünkben?
6 Az örök megmentésre csak Krisztus váltságáldozata által van lehetőség. Miért? A Biblia elmagyarázza, hogy amikor Ádám vétkezett, ’eladta’ magát és minden későbbi utódját — beleértve minket is — a bűnnek, így az emberiségnek váltságra lett szüksége ahhoz, hogy bármilyen megalapozott reménysége lehessen (Róma 5:14, 15; 7:14, NW). A Mózesi Törvény alatt bemutatott állatáldozatok előárnyékolták, hogy Isten váltságról fog gondoskodni az egész emberiség számára (Zsidók 10:1–10; 1János 2:2). Jézus volt az, akinek az áldozata beteljesítette ezeket a prófétai képeket. Jehova angyala a következőket jelentette be Jézus születése előtt: „ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből” (Máté 1:21; Zsidók 2:10).
7 Jézus csoda folytán Máriától, a szűztől született, és mivel Isten Fia volt, nem örökölte Ádámtól a halált. Emiatt és mivel tökéletes hűségben élt, élete elég értékes volt ahhoz, hogy visszavásárolja az emberiséget a bűntől és a haláltól (János 8:36; 1Korinthus 15:22). Az összes többi embertől eltérően Jézus nem volt arra ítélve, hogy meghaljon a bűn miatt. Ő kifejezetten azért jött a földre, hogy „adja az ő életét váltságul sokakért” (Máté 20:28). Mivel ezt meg is tette, s most már feltámadt és trónra került, olyan helyzetben van, hogy meg tud menteni mindenkit, aki megfelel Isten követelményeinek (Jelenések 12:10).
Mi a feltétele annak, hogy elnyerjük a megmentést?
8., 9. a) Hogyan válaszolt Jézus a gazdag, ifjú elöljáró megmentést érintő kérdésére? b) Hogyan használta fel Jézus ezt az alkalmat tanítványai tanítására?
8 Egy gazdag, ifjú izraelita elöljáró egyszer megkérdezte Jézustól: „mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?” (Márk 10:17). Kérdése talán korának népszerű zsidó elképzelését tükrözte, mely szerint Isten bizonyos jó cselekedeteket vár el az embertől, és ha valaki elég sok ilyet visz véghez, akkor rászolgálhat az Istentől jövő megmentésre. Ez a fajta külsőleges odaadás azonban önző indítékokból is fakadhatott. Az ilyen cselekedetek nem voltak képesek biztosítani a megmentés szilárd reménységét, hiszen egyetlen tökéletlen ember sem tud igazán megfelelni Isten irányadó mértékeinek.
9 A kérdésre válaszolva Jézus egyszerűen arra emlékeztette a férfit, hogy engedelmeskednie kell Isten parancsolatainak. Az ifjú elöljáró gyorsan biztosította Jézust arról, hogy ifjúságától fogva megtartotta a parancsolatokat. Jézus megszerette őt, amiért így válaszolt. „Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem” — mondta neki Jézus. Az ifjú azonban bánatosan elment, „mert sok jószága vala”. Jézus ezután hangsúlyozta tanítványai előtt, hogy az e világi javakhoz való túlzott kötődés útjában áll a megmentés elnyerésének. Hozzátette még, hogy senki sem nyerheti el a megmentést a saját erőfeszítései által. De azért megnyugtatta őket: „Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges” (Márk 10:18–27; Lukács 18:18–23). Hogyan lehet megmenekülni?
10. Milyen feltételeket kell teljesítenünk, hogy elnyerhessük a megmentést?
10 A megmentés Isten ajándéka, de nem automatikusan kapja meg az ember (Róma 6:23). Vannak bizonyos alapfeltételek, amelyeket mindenkinek teljesítenie kell, hogy alkalmassá válhasson ennek az ajándéknak az elnyerésére. Jézus megállapította: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János apostol pedig hozzátette: „A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet” (János 3:16, 36). Világos, hogy Isten hitet és engedelmességet vár el mindenkitől, aki az örök megmentés elnyerésében reménykedik. Minden ilyen embernek el kell határoznia, hogy elfogadja a váltságot, és Jézus nyomdokaiba lép.
11. Hogyan tudja egy tökéletlen ember elnyerni Jehova helyeslését?
11 Tökéletlenségünknél fogva nem úgy születtünk, hogy hajlanánk az engedelmességre, és képtelenek vagyunk tökéletesen engedelmeskedni. Ezért gondoskodott Jehova váltságról, amely elfedezi bűneinket. Ennek ellenére folyton arra kell törekednünk, hogy Isten útjaival összhangban éljünk. Ahogy Jézus a gazdag, ifjú elöljárónak mondta, be kell tartanunk Isten parancsolatait. Ezzel nemcsak Isten helyeslését nyerjük el, hanem nagy örömben is lesz részünk, mert „az ő parancsolatai . . . nem nehezek”, sőt „megújulást” hoznak (1János 5:3; Példabeszédek 3:1, 8). Ám nem könnyű megtartani a megmentés reménységét.
„Tusakodjatok a hitért”
12. Hogyan erősíti meg a megmentés reménysége a keresztényeket, hogy ellen tudjanak állni az erkölcstelenségre csábító kísértéseknek?
12 Júdás tanítvány a közös megmentésükről akart írni a korai keresztényeknek. Az akkoriban uralkodó romlott erkölcsi légkör miatt azonban kénytelen volt ezt a tanácsot adni testvéreinek: „tusakodjatok a hitért.” Igen, a megmentés elnyeréséhez nem elég hinni, ragaszkodni az igaz keresztény hithez, és engedelmeskedni akkor, amikor minden zökkenőmentesen megy. A Jehova iránti odaadásunknak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy segítsen nekünk ellenállni a kísértéseknek és az erkölcstelen befolyásnak. A szexuális kicsapongás és perverzió, a hatalom iránti tiszteletlenség, a megosztottság és a kételkedés mégis megrontotta az első századi gyülekezet szellemiségét. Júdás segíteni akart nekik legyőzni ezeket az irányzatokat, ezért arra buzdította keresztény hittársait, hogy világosan tartsák észben céljukat: „szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre” (Júdás 3, 4, 8, 19–21). A reménység, hogy elnyerik a megmentést, meg tudta őket erősíteni az erkölcsi tisztaság megőrzéséért vívott küzdelmükben.
13. Hogyan mutathatjuk ki, hogy nem tévesztjük el Isten ki nem érdemelt kedvességének a célját?
13 Jehova Isten példás erkölcsi magatartást vár el azoktól, akiket megmentésben fog részesíteni (1Korinthus 6:9, 10). De az isteni erkölcsi irányadó mértékekhez való ragaszkodás nem jelenti azt, hogy elkezdhetünk másokat megítélni. Nem nekünk kell döntenünk embertársaink örök sorsáról. Ezt majd inkább Isten fogja megtenni, ahogy Pál az athéni görögöknek mondta: „rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt”, vagyis Jézus Krisztus által (Cselekedetek 17:31; János 5:22). Ha a Jézus váltságába vetett hitünk szerint élünk, nem kell félnünk a közelgő ítéletnaptól (Zsidók 10:38, 39). Az a fontos, hogy soha ’ne úgy fogadjuk az Isten ki nem érdemelt kedvességét’ — azt, hogy a váltság által megbékíttettünk vele —, ’hogy eltévesztjük a célját’, hagyva magunkat helytelen gondolkodásra és viselkedésre csábítani (2Korinthus 6:1, NW). Emellett, ha segítünk másoknak elnyerni a megmentést, azzal azt mutatjuk, hogy nem tévesztjük el Isten irgalmának a célját. Hogyan tehetjük ezt meg?
Osszuk meg másokkal a megmentés reménységét!
14., 15. Kiket jelölt ki Jézus a megmentés jó hírének a hirdetésére?
14 Pál Jóel prófétát idézte, amikor így írt: „minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.” Majd hozzátette: „Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” Néhány verssel később Pál rámutat, hogy a hit nem alakul ki magától; inkább „a hallottakat” követi, vagyis „a Krisztusról szóló szót” (Róma 10:13, 14, 17, NW; Jóel 2:32).
15 Ki viszi el „a Krisztusról szóló szót” a nemzeteknek? Jézus a tanítványait jelölte ki erre a munkára, azokat, akiket már megtanított erre a „szóra” (Máté 24:14; 28:19, 20; János 17:20). Amikor a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkát végezzük, pontosan azt tesszük, amiről Pál apostol írt, ezúttal Ésaiástól idézve: „Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!” Még ha sokan nem fogadják is el a jó hírt, amelyet viszünk, Jehova szemében akkor is „szép” a lábunk (Róma 10:15; Ésaiás 52:7).
16., 17. Milyen kettős célt szolgál a prédikálómunkánk?
16 E megbízatás teljesítésének két fontos célja van. Először is, a jó hírt azért kell hirdetni, hogy Isten nevét magasztalják, és akik szeretnének megmentésben részesülni, megtudhassák, hová kell fordulniuk. Pál megértette a megbízatásnak ezt az oldalát. Kijelentette: „Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.” Ezért mint Krisztus tanítványainak, mindannyiunknak részt kell vennünk abban, hogy elvisszük a megmentés üzenetét az embereknek (Cselekedetek 13:47; Ésaiás 49:6).
17 A második szempont, hogy a jó hír hirdetése megteremti Isten igazságos ítéletének az alapját. Jézus a következőket mondta erről az ítéletről: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” Igaz, az ítélkezésre és a szétválasztásra akkor kerül sor, amikor „eljő az embernek Fia az ő dicsőségében”, de a prédikálómunka alkalmat ad az embereknek ma arra, hogy felismerjék, kik Krisztus szellemi testvérei, és támogassák őket a saját örök megmentésükért (Máté 25:31–46).
Őrizzük meg „a reménységnek bizonyosságát”!
18. Hogyan tudjuk mindig tisztán látni „a megmentés reménységét”?
18 Ha tevékenyen részt veszünk a prédikálómunkában, az abban is segít, hogy mindig tisztán lássuk reménységünket. Pál ezt írta: „Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen” (Zsidók 6:11). Így hát mindannyian vegyük fel „sisak gyanánt a megmentés reménységét”, emlékezetünkben tartva, hogy „Isten nem haragra jelölt ki minket, hanem arra, hogy megmentést nyerjünk Jézus Krisztus, a mi Urunk által” (1Thessalonika 5:8, 9, NW). Szívleljük meg Péter buzdítását is: „felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek” (1Péter 1:13). Aki csak így tesz, meglátja majd, amint „a megmentés reménysége” maradéktalanul valósággá válik!
19. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
19 Addig is hogyan gondolkodjunk arról az időről, amely még hátravan ebből a rendszerből? Hogyan használhatjuk fel ezt az időt arra, hogy mi magunk elnyerjük a megmentést, és másoknak is segítsünk ebben? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.
Meg tudod magyarázni?
• Miért kell mindig tisztán látnunk „a megmentés reménységét”?
• Mit foglal magában a megmentés?
• Mit kell tennünk, hogy elnyerhessük a megmentés ajándékát?
• Mit valósít meg a prédikálómunkánk Isten szándékával összhangban?
[Képek a 10. oldalon]
A megmentés nem csupán a pusztulástól való megszabadulást jelenti