Timótheus — ’Igaz fiú a hitben’

TIMÓTHEUS még viszonylag fiatal volt, amikor a keresztény Pál apostol útitársának választotta. Ettől kezdve még mintegy 15 éven át voltak társak. A két férfi között olyan kapcsolat alakult ki, hogy Pál így szólíthatta Timótheust: „szeretett és hű fiam az Úrban” és „igaz fiam a hitben” (1Korinthus 4:17; 1Timótheus 1:2).

Mi volt Timótheus személyiségében az, amiért Pál annyira megkedvelte őt? Hogyan vált Timótheus ilyen értékes társsá? Továbbá, milyen hasznos tanulságokat vonhatunk le a Timótheus tevékenységét leíró ihletett beszámolóból?

Pál kiválasztja

Pál apostol akkor talált rá Timótheusra, a fiatal tanítványra, amikor második misszionáriusi útján, i. sz. 50 körül (a mai Törökország területén lévő) Listrába látogatott. A feltehetően tízes évei végén, vagy húszas évei elején járó Timótheusnak jó híre volt a Listrában és Ikóniumban élő keresztények között (Cselekedetek 16:1–3). Nevéhez méltón élt, ami annyit jelent: ’aki dicsőíti Istent’. Nagymamája Lois, és édesanyja Eunika Timótheust gyermekkorától kezdve tanították a Szentírásból (2Timótheus 1:5; 3:14, 15). Ők valószínűleg akkor váltak keresztényekké, amikor Pál néhány évvel korábban először látogatott el városukba. Most, a szent szellem működése által egy bizonyos jövendölés Timótheus jövőjére utalt (1Timótheus 1:18). Ezzel az irányítással összhangban Pál és a gyülekezet vénei rátették kezeiket a fiatalemberre, különleges szolgálatra jelölve ki őt, az apostol pedig társául választotta a misszionáriusi szolgálatba (1Timótheus 4:14; 2Timótheus 1:6).

Mivel görög származású édesapja nem volt hívő, Timótheust nem metélték körül. Ez persze nem volt követelmény a keresztényektől. Ám, nehogy megbotránkoztassa a zsidókat, akiket meglátogatni készültek, Timótheus alávetette magát ennek a fájdalmas eljárásnak (Cselekedetek 16:3).

Vajon korábban zsidónak tekintették Timótheust? Néhány tudós úgy érvel, hogy a rabbinikus tekintélyek szerint „a más népekkel kötött házasságból származó utód hovatartozását az anya, nem pedig az apa határozza meg”. Vagyis „egy zsidó nőnek zsidó gyermekei születnek”. Shaye Cohen író azonban megkérdőjelezi, hogy ez a „személyt meghatározó rabbinikus törvény létezett-e egyáltalán az i. sz. első században”, és hogy a kis-ázsiai zsidók figyelembe vették-e. A történelmi tények megvizsgálása után azt a következtetést vonja le, hogy amikor nem zsidó férfiak izraelita nőket vettek feleségül, „a házasságukból született gyermekeket csak akkor tekintették izraelitáknak, ha a család az izraeliták között élt. A származást csak akkor tekintették anyai ágúnak, ha a család az anya országában élt. Ha egy izraelita nő idegen országba követte nem zsidó férjét, a gyermekeit nem zsidóknak tekintették.” Mindenesetre, Timótheus vegyes szülői háttere előnyös lehetett a prédikálómunkában. Nem okozhatott gondot neki, hogy akár zsidókkal, akár nem zsidókkal beszélgessen, s hátteréből adódóan talán még a köztük lévő szakadékot is át tudta hidalni.

Pál Listrába tett látogatása fordulópontot jelentett Timótheus életében. A fiatalember készségessége, hogy a szent szellem irányítását kövesse, és hogy alázatosan együttműködjön a keresztény vénekkel, nagy áldásokat és szolgálati kiváltságokat hozott számára. Akár felismerte abban az időben, akár nem, Pál irányítása alatt Timótheus fontos teokratikus megbízatásokat kapott, amelyek otthonától olyan messzire vitték, mint Róma, a birodalom fővárosa.

Timótheus előmozdította a Királyság-érdekeket

Csak részleges beszámolónk van Timótheus tevékenységeiről. Tudjuk azonban, hogy sokat utazott, hogy előmozdítsa a Királyság-érdekeket. I. sz. 50-ben tett első utazása alkalmával Timótheus Pállal és Silással keresztülutazott Kis-Ázsián, és eljutott Európába is. Filippiben, Thessalonikában és Béreában prédikálókampányokban vett részt. Miután az üldözés miatt Pálnak el kellett hagynia Athént, Timótheus és Silás hátramaradt Béreában, hogy gondját viselje a tanítványok ott megalakult csoportjának (Cselekedetek 16:6—17:14). Később Pál Thessalonikába küldte Timótheust, hogy erősítse az ottani új gyülekezetet. Amikor Korinthusban találkozott Pállal, Timótheus jó híreket vitt a gyülekezet előmeneteléről (Cselekedetek 18:5; 1Thessalonika 3:1–7).

A Szentírás nem tárja fel, meddig maradt Timótheus a korinthusiakkal (2Korinthus 1:19). I. sz. 55 körül azonban Pál valószínűleg arra gondolt, hogy visszaküldi hozzájuk, mivel nyugtalanító híreket hallott a helyzetükről (1Korinthus 4:17; 16:10). Később Timótheust Erástussal együtt Efézusból Macedóniába küldték. Amikor pedig Pál Korinthusból a rómaiaknak írt, Timótheus ismét vele volt (Cselekedetek 19:22; Róma 16:21).

Timótheus és mások Pállal együtt hagyták el Korinthust, amikor az apostol útnak indult Jeruzsálem felé, és legalább Tróásig kísérték őt. Nem ismeretes, hogy Timótheus vele tartott-e egészen Jeruzsálemig. Pál azonban három olyan levél bevezetésében is megnevezi őt, amelyet a római börtönből írt i. sz. 60-61 tájána (Cselekedetek 20:4; Filippi 1:1; Kolossé 1:1; Filemon 1). Pál azt tervezte, hogy Rómából Filippibe küldi Timótheust (Filippi 2:19). Miután pedig Pál kiszabadult a börtönből, Timótheus az apostol utasítására Efézusban maradt (1Timótheus 1:3).

Az utazás az első században nem volt sem könnyű, sem kényelmes, így igazán dicséretre méltó Timótheus készsége, hogy hajlandó volt sokszor útra kelni a gyülekezetek érdekében. (Lásd: Az Őrtorony, 1996. augusztus 15-i számának a 29. oldalán található bekeretezett rész.) Vizsgáljuk meg csupán az egyiket tervezett utazásai közül, és lássuk, mit tudhatunk meg belőle Timótheusról.

Feltárul Timótheus személyisége

Timótheus Pállal volt Rómában, amikor a bebörtönzött apostol az üldözött filippibeli keresztényeknek írt, és ezt mondta: „Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében” (Filippi 1:1, 13, 28–30; 2:19–22).

Ezek a szavak kiemelték Timótheusnak a hívőtársaival való törődését. Hacsak nem hajóval ment, akkor ehhez az utazáshoz 40 napig kellett gyalogolnia Rómától Filippiig, s közben egy rövid szakaszon át kellett kelnie az Adriai-tengeren, majd újabb 40 nap kellett a Rómába való visszatéréshez. Timótheus kész volt minderre, hogy testvéreit szolgálja.

Habár Timótheus sokat utazott, nem volt mindig egészséges. Nyilvánvalóan a gyomrával voltak gondjai, és ’gyakran gyengélkedett’ (1Timótheus 5:23). Mégis teljes erejét felhasználta a jó hír érdekében. Nem csoda, hogy Pál ilyen közeli kapcsolatot ápolt vele!

Az apostol gyámsága alatt, és az együtt átélt tapasztalatok során Timótheus nyilván Pál személyiségét kezdte visszatükrözni. Pál ezért ezt mondhatta neki: „Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet, a melyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem!” Timótheus könnyeket hullatott Pállal, Pál imáiba foglalta őt, Timótheus pedig Pál oldalán szolgált a Királyság-érdekek előmozdításáért (2Timótheus 1:3, 4; 3:10, 11).

Pál arra bátorította Timótheust, hogy ne hagyja, hogy bárki megvesse az ő ifjúságát. Ez arra utalhat, hogy Timótheus valamelyest félszegen és vonakodva juttatta érvényre hatalmát (1Timótheus 4:12; 1Korinthus 16:10, 11). Meg tudott azonban állni a maga lábán, Pál pedig nyugodtan küldhette őt felelősséggel járó küldetésekre (1Thessalonika 3:1, 2). Amikor Pál felismerte, hogy az efézusi gyülekezetnek erős teokratikus felvigyázásra van szüksége, arra ösztönözte Timótheust, hogy maradjon ott, és ’parancsolja meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat’ (1Timótheus 1:3, Újfordítású revideált Biblia, kiemelés tőlünk). Noha sok felelősséget bíztak rá, Timótheus szerény volt. Ezenkívül, minden esetleges félszegsége ellenére bátor is volt. Például Rómába utazott, hogy támogassa Pált, aki a hite miatt bíróság előtt állt. Tulajdonképpen maga Timótheus is, valószínűleg ugyanebből az okból, egy ideig börtönben sínylődött (Zsidók 13:23).

Timótheus kétségtelenül sokat tanult Páltól. Ékesen bizonyítja, mennyire nagyra becsülte az apostol a munkatársát, hogy két isteni ihletésű levelet írt neki, amelyek a Keresztény Görög Iratokban olvashatók. I. sz. 65 körül, amikor Pál felismerte, hogy hamarosan vértanúhalált hal, ismét magához hívta Timótheust (2Timótheus 4:6, 9). A Szentírásból nem derül ki, hogy sikerült-e Timótheusnak találkoznia Pállal, mielőtt az apostolt kivégezték.

Tedd magad elérhetővé!

Sokat tanulhatunk Timótheus szép példájából. Nagyon sok előnye származott abból, hogy kapcsolatban volt Pállal. A félszeg fiatalember idővel felvigyázó lett. A fiatal férfiak és nők ma szintén sokat nyerhetnek az ilyen kapcsolatokból. Ha Jehova szolgálatát teszik életútjukká, sok hasznos tennivalójuk lesz (1Korinthus 15:58). Talán úttörők, vagyis teljes idejű prédikálók lesznek a saját gyülekezetükben, vagy esetleg ott tudnak szolgálni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre. A számos lehetőség között ott van például a misszionáriusi munka egy másik országban, és a Watch Tower Society világközpontjában, vagy valamelyik fiókhivatalában való szolgálat is. Emellett, természetesen minden keresztény kimutathatja azt a szellemet, amelyet Timótheus, azáltal hogy teljes lelkű szolgálatot végez Jehovának.

Szeretnél tovább növekedni szellemileg, hogy hasznos lehess Jehova szervezete számára bármilyen területen, amelyet Jehova megfelelőnek lát? Akkor cselekedd azt, amit Timótheus. Tedd magad elérhetővé, amennyire csak tudod. Ki tudja, milyen jövőbeni szolgálati kiváltságok nyílnak meg előtted?

[Lábjegyzet]

[Kép a 31. oldalon]

„Nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú”