„A felvigyázó legyen . . . önuralommal rendelkező”
„A felvigyázó legyen . . . önuralommal rendelkező” (TITUS 1:7, 8).
1., 2. Hogyan mutatott példát az önuralomra Orániai Vilmos, és milyen előnnyel járt az?
A TÖRTÉNELEM szolgáltatja az egyik legfigyelemreméltóbb példát az érzelmek megfékezésére. A XVI. században Orániai Vilmos, Hollandia fiatal helytartója vadászaton volt II. Henrik francia királlyal. A király felfedte Vilmosnak a tervet, miszerint neki és a spanyol királynak meg kell semmisítenie minden protestánst Franciaországban és Hollandiában — sőt, az egész kereszténységben. Henrik király úgy vélve, hogy a fiatal Vilmos hozzá hasonlóan őszinte katolikus, az összeesküvés minden részletét feltárta előtte. Vilmost rendkívül megdöbbentette az, amit hallott, mivel legközelebbi barátai közül sokan protestánsok voltak, de nem árulta el, mit érez; ehelyett nagy érdeklődést mutatott minden részlet iránt, amit a király közölt vele.
2 Azonban Vilmos amint tehette, terveket készített, hogy az összeesküvést meghiúsítsa, s ez végül Hollandia felszabadulásához vezetett a spanyol katolikus uralom alól. Mivel Vilmos képes volt önuralmat gyakorolni akkor, amikor először hallott az összeesküvésről, „Hallgatag Vilmos” néven vált ismertté. Orániai Vilmos oly sikeres volt, hogy azt mondják róla: „Ő volt a Holland Köztársaság függetlenségének és nagyságának valódi megalapozója.”
3. Kinek hasznos, ha a keresztény vének önuralmat gyakorolnak?
3 Hallgatag Vilmos önmérséklete nagyon hasznosnak bizonyult mind a maga, mind pedig népe számára. A véneknek vagy a felvigyázóknak ma hasonlóképpen ki kell nyilvánítaniuk a szent szellem gyümölcsét, az önuralmat (Galátzia 5:22, 23). E tulajdonság gyakorlásából hasznot merítenek mind ők maguk, mind a gyülekezetek. Másrészt, ha kudarcot vallanak az önuralom gyakorlásában, az kiszámíthatatlan károkat okozhat.
Önuralom — követelmény a vének számára
4. Pál apostol mely tanácsa hangsúlyozza ki annak szükségességét, hogy a vének önuralmat gyakoroljanak?
4 Pál, aki maga is vén volt, kiemelte az önuralom fontosságát. Amikor tanácsot adott az Efézusból érkezett véneknek, ezt mondta: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra!” A magukra való ügyelés egyebek között magában foglalja annak szükségességét, hogy önuralmat gyakoroljanak, és ügyeljenek a saját viselkedésükre. Pál ugyanezt emelte ki, amikor írt Timótheusnak és azt mondta: „Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra.” Az ilyen tanács Pál tájékozottságát mutatja az emberi hajlamról: ő tudta, hogy vannak, akiket jobban érdekel a prédikálás, mint annak a megcselekvése, amit prédikálnak. Ezért hangsúlyozta előbb az önvizsgálat szükségességét (Cselekedetek 20:28; 1Timótheus 4:16).
5. Hogyan nevezik ki a keresztény véneket, és hol vannak a képesítéseik feljegyezve az Írásokban?
5 Az évek során a vének Szentírás szerinti szerepe fokozatosan egyre világosabbá vált. Ma már látjuk, hogy a véni tisztség kinevezés útján nyerhető el. A véneket Jehova Tanúi Vezető Testülete, vagy annak közvetlen képviselője nevezi ki. A testület pedig „a hű és értelmes rabszolgá”-t képviseli (Máté 24:45–47). A keresztény felvigyázóként vagy vénként történő kinevezéshez szükséges tulajdonságokat elsősorban Pál apostolnak az 1Timótheus 3:1–7-ben és a Titus 1:5–9-ben található szavai ismertetik.
6., 7. A vének mely különleges képesítései követelnek meg önuralmat?
6 Pál az 1Timótheus 3:2, 3-ban kijelenti, hogy egy felvigyázónak szokásaiban mértékletesnek kell lennie. Ez a tulajdonság valamint az, hogy a vén rendszerető legyen megköveteli az önuralom gyakorlását. Aki alkalmas arra, hogy felvigyázó legyen, az nem verekedő és nem kötekedő. Ezek a tulajdonságok szintén megkövetelik, hogy egy vén képes legyen uralkodni magán. Sőt ahhoz, hogy ne legyen lármás iszákos, borivásra hajlamos, szintén önuralmat kell gyakorolnia. (Lásd a 1Timótheus 3:2, 3 lábjegyzetét is [angolban].)
7 A Titus 1:7-ben Pál kifejezetten kijelentette, hogy egy felvigyázónak rendelkeznie kell önuralommal. Figyeljük meg azonban, milyen sok egyéb követelményt is felsorol ezekben az önuralmat említő versekben! Például: a felvigyázónak vádtól mentesnek kell lennie, sőt kifogástalannak. Egy vén bizonyára képtelen eleget tenni ezeknek a követelményeknek, ha nem gyakorol önuralmat.
Amikor másokkal foglalkozik
8. Melyek azok a tanácsadáshoz szükséges képességek, amelyek aláhúzzák az önuralom fontosságát?
8 Viszont egy felvigyázónak türelmesnek és hosszútűrőnek kell lennie a hívőtársakkal való foglalkozásban, s ez önuralmat követel. Például a Galátzia 6:1-ben ezt olvassuk: „Testvérek, még ha valaki félrelép is anélkül, hogy észrevenné, ti, szellemi képesítésűek [elsősorban a vének], próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert a szelídség szellemében, mialatt állandóan szemmel tartjátok magatokat, nehogy ti is kísértésbe essetek!” A szelídség szellemének kimutatása önuralmat követel. Egyébként az önuralom azt is magában foglalja, hogy az ember az egyik szemét mindig magán tartja. Hasonlóképpen akkor is nagyon fontos az önuralom, amikor egy vént segítségül hívnak egy lesújtott személyhez. Függetlenül attól, hogy a vén mit gondol arról a személyről, kedvesnek, türelmesnek és megértőnek kell lennie. A gyors tanácsadás helyett a vénnek készséget kell mutatnia a meghallgatásra, és meg kell tudnia az illetőtől, hogy mi az, ami őt nyugtalanítja.
9. Melyik tanácsot kell a véneknek elméjükben tartaniuk, amikor zaklatott testvérekkel foglalkoznak?
9 Különösen ha zaklatott személyekkel foglalkoznak, akkor helyénvaló a Jakab 1:19 tanácsa: „Tudjátok meg ezt, szeretett testvéreim! Mindenki legyen gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra!” Igen, különösen akkor kell egy vénnek óvatosnak lennie, amikor haraggal vagy más érzelmi visszahatással találkozik; nem szabad hasonló indulattal válaszolnia. Önuralmat követel, hogy ne heves érzelmektől túlfűtött szavak csapjanak össze heves érzelmektől túlfűtött szavakkal, hogy a ’gonoszért gonosszal ne fizessenek’ (Róma 12:17). Az ilyen válasz a rosszat még rosszabbá teszi. Isten Szava a véneknek ezekre az esetekre is nagyszerű tanácsot ad, emlékeztetve őket arra, hogy „a szelíd válasz elhárítja a dühöt” (Példabeszédek 15:1).
Önuralom a vének összejövetelén és a bírói meghallgatások alkalmával
10., 11. Mi történik néha a vének összejövetelén, ami azt mutatja, hogy ilyen alkalmakkor szükség van önuralomra?
10 Egy másik terület, ahol a keresztény felvigyázóknak vigyázniuk kell arra, hogy önuralmat gyakoroljanak: a vének összejövetele. Az igazság és méltányosság érdekében való nyugodt felszólalás néha nagy önuralmat követel. Önuralmat követel annak elkerülése is, hogy valaki megpróbálja uralni a tanácskozást. Ahol az egyik vén hajlamos erre, kedvesség egy másik vén részéről, ha tanácsot ad neki. (Vö. 3János 9.)
11 Továbbá a vének összejövetelén egy túlbuzgó vén könnyen indulatossá válhat, sőt felemelheti a hangját. Mennyire elárulják az ilyen cselekedetek az önuralom hiányát! Valóban kétszeresen is a saját érdekeik ellen hatnak. Egyrészt amilyen mértékben elveszíti egy ember az önuralmát, olyan mértékben gyengíti a maga ügyét is, engedve, hogy a logikát beárnyékolja az érzelem. Másrészt minél indulatosabb valaki, annál inkább hajlamos arra, hogy kihozza a véntársait a sodrukból, sőt ellenük is szegüljön. Ezenkívül ha a vének nem óvatosak, az éles véleménybeli különbségek megoszthatják őket. Ez pedig mind a maguk, mind a gyülekezet kárára válik. (Vö. Cselekedetek 15:36–40.)
12. Milyen helyzetekkel való foglalkozás esetében kell a véneknek ügyelniük arra, hogy önuralmat gyakoroljanak?
12 Nagy önuralomra van szükség a vének részéről ahhoz is, hogy elkerüljék a részrehajlást és a hatalmukkal való visszaélést. Oly könnyű dolog engedni a kísértésnek és hagyni, hogy a tökéletlen emberi tényezők hatással legyenek arra, amit mond vagy tesz! A vének újra meg újra elmulasztják, hogy határozottan cselekedjenek, amikor egyik gyermekük vagy más rokonuk helytelen viselkedés vétségében bűnösnek találtatik. Ilyen helyzetekben önuralmat követel, hogy a vérségi kötelék ne akadályozza meg őket abban, hogy az igazságnak megfelelően cselekedjenek (5Mózes 10:17).
13. Miért különösen szükséges az önuralom a véneknek a bírói meghallgatások alkalmával?
13 Egy másik olyan alkalom, amikor fontos az önuralom: a bírói meghallgatás. A véneknek nagy önuralmat kell gyakorolniuk, nehogy az érzelmek túlságosan hassanak rájuk. A könnyeknek nem szabad könnyen megingatniuk őket. Ugyanakkor a vén legyen óvatos, nehogy elveszítse a nyugalmát, amikor vádak röpködnek és rágalmakat szórnak rá, ami előfordulhat, amikor hitehagyottakkal foglalkozik. Nagyon ideillőek Pál szavai: „Az Úr rabszolgájának pedig nem kell viszálykodnia, hanem legyen barátságos mindenkihez.” Önuralmat követel, hogy kedvesek legyünk nyomás alatt is. Pál továbbmegy, s rámutat, hogy „az Úr rabszolgájának” olyannak kell lennie, „aki féken tudja tartani magát még a rosszban is, aki szelíden oktatja a kedvezőtlen beállítottságúakat”. Nagy önuralmat követel a szelídség kimutatása és az indulatok megfékezése, amikor valaki a maga nézetével szembenállókkal foglalkozik (2Timótheus 2:24, 25).
Önuralom a másik nemmel szemben
14. Milyen nagyszerű tanácsot kell a véneknek gondosan figyelembe venniük, amikor a másik nembeliekkel foglalkoznak?
14 A véneknek igen ébereknek kell lenniük az önuralom gyakorlását illetően, amikor a másik nembeliekkel foglalkoznak. Nem tanácsos egy vénnek egyedül pásztori látogatást tenni egy testvérnőnél. Inkább kísérje el őt egy másik vén vagy egy kisegítőszolga. Pál, aki hasonlóan ítélte meg ezt, a következőt tanácsolta Timótheusnak, aki vén volt: „Kérleld . . . az idősebb asszonyokat mint anyákat, a fiatalabbakat pedig mint nőtestvéreket, teljes erkölcsi tisztasággal” (1Timótheus 5:1, 2). Néha megfigyelhető, amint egyes vének a kezüket — mintegy atyai gesztussal — egy testvérnőre teszik. De könnyen becsaphatják magukat, mivel egy ilyen gesztus indítéka a tiszta keresztény testvéri szeretet helyett lehet romantikus vonzalom is. (Vö. 1Korinthus 7:1.)
15. Hogyan világít rá egy bizonyos esemény arra, micsoda szégyent hozhat Jehova nevére az, ha egy vén nem gyakorol önuralmat?
15 Mekkora kárt okozott az igazságnak az, hogy néhány vén nem gyakorolt önuralmat akkor, amikor testvérnőkkel foglalkozott a gyülekezetben! Néhány évvel ezelőtt egy vént kiközösítettek, mert házasságtörést követett el egy keresztény testvérnővel, akinek a férje nem volt Tanú. Éppen azon az estén, amikor az egykori vén kiközösítését bejelentették, a jogaiban megsértett férj puskával a kezében belépett a Királyság-terembe és a két bűnös személyre lőtt. Egyiküket sem ölte meg, azonnal lefegyverezték, de a következő nap az egyik vezető lap, a címoldalon emelte ki a ’lövés egy templomban’ hírét. Micsoda szégyent hozott a gyülekezetre és Jehova nevére egy vén önuralmának hiánya!
Önuralom más területeken
16. Miért kell a véneknek vigyázniuk és önuralmat gyakorolniuk, amikor nyilvános előadást tartanak?
16 Nagy szükség van az önuralomra akkor is, amikor egy vén nyilvános előadást tart. A nyilvános szónok a magabiztosság és a higgadtság mintája kell hogy legyen. Néhányan megpróbálják szórakoztatni a hallgatókat, és csupán azért tesznek szellemes megjegyzéseket, hogy megnevettessék őket. Ez azt árulja el: nem tudtak ellenállni annak a kísértésnek, hogy kedvében járjanak hallgatóiknak. Természetesen valahányszor engedünk a kísértésnek az minden esetben az önuralom hiányára utal. Elmondhatjuk, hogy az előadásra meghatározott idő túllépése is az önuralom hiányát, valamint az elégtelen felkészülést árulja el.
17., 18. Milyen szerepet játszik az önuralom egy vén esetében a különböző felelősségek egyensúlyban tartásánál?
17 Minden keményen dolgozó vén találkozik a különböző, időt és energiát követelő igények egyensúlyban tartásának kihívásával. Önuralom szükséges ahhoz, hogy elkerüljék mind az egyik, mind a másik szélsőséget. Néhány vén olyannyira törődik a gyülekezet igényeivel, hogy közben elhanyagolja a saját családját. Amikor például egy testvérnő az egyik vén feleségének arról a nagyszerű pásztori látogatásról beszélt, amit az a vén tett nála, a vén felesége így kiáltott fel: „Bárcsak nálam is tenne néha pásztori látogatást!” (1Timótheus 3:2, 4, 5).
18 Egy vénnek is szüksége van önuralomra ahhoz, hogy egyensúlyban tartsa a személyes tanulmányozással töltött időt a szántóföldön vagy a pásztori látogatással töltött idővel. Az emberi szív csalárdsága miatt nagyon könnyű egy vénnek a kelleténél több időt tölteni azzal az elfoglaltsággal, amit a legkellemesebbnek talál. Ha szereti a könyveket, szívesen töltene a kelleténél több időt személyes tanulmányozással. Ha nehéznek találja a házról házra végzett szolgálatot, a pásztori látogatásokban mentséget találhat a szolgálat elhanyagolására.
19. Milyen kötelességük van a véneknek, ami aláhúzza az önuralom szükségességét?
19 A titoktartásra vonatkozó kötelezettség szintén megköveteli, hogy egy vén legyen éber az erős önuralom gyakorlását illetően. Ideillő a tanács: „Más bizalmas beszédét ne tárd fel” (Példabeszédek 25:9). A tapasztalat azt sugallja, hogy ez lehet a vének körében az egyik legszélesebb körben megsértett követelmény. Ha egy vénnek bölcs és szerető felesége van, akivel jó a kommunikációs kapcsolata, hajlamos lehet arra, hogy megbeszéljen vele vagy akár csak megemlítsen neki bizalmas természetű kérdéseket. De ez helytelen és a legkevésbé sem bölcs. Először is ezáltal elárulja másnak a bizalmát. Amikor a szellemi testvérek és testvérnők a vénekhez fordulnak, bíznak bennük és abban, hogy a vének a kérdést szigorúan bizalmasként fogják kezelni. Elmondani egy bizalmas dolgot a feleségnek helytelen, nem bölcs és nem szeretetteljes eljárás, mivel szükségtelen terhet tesz rá (Példabeszédek 10:19; 11:13).
20. Miért olyan fontos a vének számára az önuralom gyakorlása?
20 Kétségtelen, hogy az önuralom, ó mennyire fontos, különösen a vének számára! Mivel Jehova népe között a vezetés kiváltságát kapták megbízatásul, nagyobb a számadási kötelezettségük is, mint másoknak. Mivel sokat kaptak, sok is követeltetik meg tőlük (Lukács 12:48; 16:10; vö. Jakab 3:1). A vének kiváltsága és kötelessége, hogy nagyszerű példát mutassanak másoknak. Sőt, a kinevezett vének abban a helyzetben vannak, hogy több jót tehetnek vagy több kárt okozhatnak másoknak, gyakran attól függően, hogy önuralmat gyakorolnak-e vagy sem. Nem csoda, hogy Pál ezt mondta: „A felvigyázó legyen . . . önuralommal rendelkező.”
Emlékszel?
◻ A vénekre vonatkozó milyen Írás szerinti követelmények mutatják, hogy nekik önuralmat kell gyakorolniuk?
◻ Miért szükséges az önuralom a vének részéről, amikor hívőtársaikkal foglalkoznak?
◻ Hogyan kell önuralmat gyakorolni a vének összejövetelein?
◻ Milyen kihívást jelent a vének számára a titoktartásra vonatkozó kötelezettség?
[Kép a 20. oldalon]
A vének összejövetelein lényeges az önuralom kimutatása
[Kép a 23. oldalon]
A keresztény véneknek önuralmat kell gyakorolniuk és eleget kell tenniük a titoktartásra vonatkozó kötelezettségnek