A Biblia nézőpontja:

Vajon a Biblia akadályozza a gondolkodás szabadságát?

A LÁNGOK az ég felé szöknek, amint a máglya elpusztítja azokat az értékes könyveket, amelyeket német tisztek raktak rá. Jelenet a náci Németországból? Igen, de az 1199-es évből való jelenet is lehetne, amikor egy római katolikus érsek elrendelte az összes német nyelvű Biblia elégetését.

Tulajdonképpen a könyvégetés — mely a szólás és a gondolkodás szabadsága elnyomásának egyetemes szimbóluma — kellemetlen eseményei sok országban és sok évszázadban megtörténtek. Gyakran a vallásvezetők szították, akik féltek attól a hatástól, amit a gondolkodás szabadsága hoz az átlagemberre.

Nem csoda, hogy manapság sokan azt feltételezik, hogy a Biblia szigorú korlátozásokat rendel el a nyílt, szellemi tudakozódás ellen. De tényleg ezt teszi? Támogatja a Biblia a gondolkodás szabadságának korlátozását?

’Szeresd az Urat teljes elmédből’

A Biblia nem akadályozza az elme használatát. Igazából Jézus mindannyiunkat arra buzdított, hogy ’szeressük az Urat teljes elménkből’ (Márk 12:30). Szolgálata azt mutatja, hogy élénken érdeklődött a legfrissebb események (Lukács 13:1–5), a biológia (Máté 6:26, 28; Márk 7:18, 19), a földművelés (Máté 13:31, 32) és az emberi természet (Máté 5:28; 6:22–24) iránt. Példázatai arra utalnak, hogy világosan megértette az Isten Szavában lévő alapelveket, valamint hallgatóinak a hátterét, illetve gondolkodását, és hogy alaposan átgondolta, hogyan hozza összefüggésbe a kettőt.

Pál nyomatékosan kért minden keresztényt, hogy „értelmi képességükkel” teljesítsék szolgálatukat Istennek (Róma 12:1, NW). Arra buzdította a thessalonikaiakat, hogy ne engedjenek a félrevezető, ’lélektől származó kijelentéseknek, nehogy elveszítsék józanságukat’ (2Thessalonika 2:2, Újfordítású revideált Biblia). Volt némi ismerete a görög és krétai költészetről (Cselekedetek 17:28; Titus 1:12), illetve a katonai felszerelésekről és eljárásokról (Efézus 6:14–17; 2Korinthus 2:14–16). Valamint megfigyelője volt a helyi szokásoknak (Cselekedetek 17:22, 23).

Bár Jézus és Pál a gondolkodás ily nagy szabadságának örvendett, nem tekintették magukat egyedüli tekintélynek a jó és rossz eldöntésében. Jézus inkább újra meg újra az Írásokból idézett, semmint elvetette volna a Bibliát a saját érvelése érdekében. Amikor Péter arra ösztönözte, hogy az áldozati haláltól — amely Isten akarata volt Jézusra vonatkozóan — eltérő utat mérlegeljen, Jézus hirtelen adott és szigorú válasza azt mutatja, hogy még csak nem is fontolgatta a gondolkodásnak azt az irányvonalát (Máté 16:22, 23). Pál hasonlóképpen ezt mondta a korinthusiaknak: „Amikor hozzátok mentem, az nem az ékesszólás vagy bölcselet mutogatása volt, hanem egyszerűen csak, hogy elmondjam azt, amit Isten biztosított” (1Korinthus 2:1, The Jerusalem Bible). Jézushoz hasonlóan az ő érvelése is szilárdan az Írásokon alapult (Cselekedetek 17:2).

A Biblia az ember elmebeli képességének teljes mértékű kihasználására ösztönöz, de nem minden korlátozás nélkül. Ám annak a felelősségnek a terhe, hogy gondolkodásunkat összhangban tartsuk Jehováéval, a keresztény egyénre hárul, nem pedig a gyülekezetre. Így amikor több efézusi nyilvánosan megtagadta a spiritizmus gyakorlását és keresztény lett, Pál nem vállalta magára könyveik elégetését, hanem „sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala” (Cselekedetek 19:19). Miért érezték szükségesnek ezek a keresztények, hogy elégessék a saját könyveiket?

Az első védelmi vonal

Vedd figyelembe ezt a szemléltetést. Egy sikeres katonai védelem gyakran több védőbástya-vonalból áll. Egyetlen sikeres hadvezér sem érezné úgy, hogy ezek bármelyike is jelentéktelen, és hogy harc nélkül fel kellene adni. Egy keresztény személy bűn elleni harcában szintén több védelmi vonal van.

A Jakab 1:14, 15 azt állítja, hogy „mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl.” Az első lépés a bűn felé a helytelen vágy ápolása az elmében. Tehát az első védelmi vonal az, hogy tartózkodjunk a helytelen vágy ápolásától —, hogy uralkodjunk a gondolkodásunkon.

A gondolatok és tettek közötti ezen kapcsolat miatt figyelmeztet minket a Biblia: „Eszetek a fenn lévőkön járjon, ne a földön levőkön” (Kolossé 3:2, Csia fordítás). Amikor a keresztények visszautasítják, hogy elméjükben elidőzzenek az erkölcstelenségen, a spiritizmuson vagy a hitehagyáson, nem azért döntenek így, mert félnek, hogy ezek a gondolatok esetleg különbnek bizonyulnak a bibliai igazságokhoz képest, hanem mert el akarnak kerülni minden olyan dolgot, amely bűnös útra terelhetné őket.

’Mindenki fedetlen’

Egy másik fontos ok, amiért uralkodnunk kellene a gondolkodásunkon, a Jehova iránti szeretet, valamint tisztelet azon képessége iránt, hogy ismeri a gondolatainkat. Képzeld el, hogy van egy szeretett barátod vagy egy közeli rokonod, aki különösen érzékeny a porra vagy a piszokra. Nem hívnád meg többé a barátodat az otthonodba, mert vonakodnál megtenni azt a külön takarítást, amit a házad megkívánna? A szeretet nemde arra indítana, hogy megtedd a szükséges külön erőfeszítést a dolgok tisztán tartására? Jehova érzékenységét a mi legbensőbb gondolataink iránt a Zsoltárok 44:22 mutatja: „ő jól ismeri a szívnek titkait.” Pál azt mondta, hogy számadással tartozunk azokért a gondolatokért: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk” (Zsidók 4:13, Úf; Zsoltárok 10:4; Példabeszédek 6:16, 18, Káldi fordítás).

Jób elismerte az ember Isten iránti felelősségét a gondolataira vonatkozóan. „Jób . . . áldozik vala égőáldozattal . . .; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben!” (Jób 1:5). Már önmagában a rossz életpályán való szándékos fontolgatást is bűnnek tekinthetné Jehova. (Vö. 2Mózes 20:17.)

A gondolkodás valódi szabadsága

A Biblia arra buzdítja a keresztényeket egyénenként, tűzzék ki célul azt, hogy „fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék” (2Korinthus 10:5, Cs). Ez nem a vallásvezetők által megállapított korlátozások révén, hanem azáltal valósítható meg, ha az egyén önuralmat gyakorol, valamint Jehova és az Ő alapelvei iránti szeretet és azok megértése által. Ennek a célnak az elérésével együtt jár a gondolkodás valódi szabadsága, amelyet csak az isteni irányadó mértékek korlátoznak, és amelyet növel az abból fakadó öröm, hogy tudjuk, még a gondolatainkban is megörvendeztetjük Jehovát.

[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]

A Bildersaal deutscher Geschichte című könyvből