’A szó örvendező cselekvői’

„Fogadjátok el szelídséggel a szó elplántálását, amely képes megmenteni lelketeket. Legyetek azonban a szó cselekvői és ne csak hallgatói” (JAKAB 1:21, 22, NW).

 1. Hogyan tekintsük az 1996-os éviszövegünket?

’LEGYETEK A SZÓ CSELEKVŐI.’ Ez az egyszerű kijelentés erőteljes üzenetet közvetít. Jakab leveléből származik, amely a Bibliában található, és Jehova Tanúi éviszövegeként lesz kiírva a Királyság-termekben 1996 folyamán.

 2., 3. Miért volt helyénvaló, hogy Jakab megírja a nevét viselő levelet?

² Jakab, az Úr Jézus egyik féltestvére, neves személy volt a korai keresztény gyülekezetben. Jézus feltámadása után a mi Urunk egy alkalommal személyesen Jakabnak jelent meg, majd mind az apostoloknak (1Korinthus 15:7). Később, amikor Péter apostol csoda folytán kiszabadult a börtönből, ezt mondta egy összegyűlt keresztény csoportnak: „Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak” (Cselekedetek 12:17). Úgy tűnik, hogy Jakab — jóllehet ő maga nem volt apostol — elnöklőként szolgált a vezető testületnek egy jeruzsálemi összejövetelén, amikor az apostolok és vének azt a döntést hozták, hogy a nem zsidó megtérteknek nem kell körülmetélkedniük. Jakab összefoglalta a dolgokat, és a szent szellem által megerősített döntést minden gyülekezetnek elküldték (Cselekedetek 15:1–29).

³ Nyilvánvaló, hogy Jakab érett érvelésének nagy súlya volt. Mindamellett alázatosan elismerte, hogy ő maga csupán „Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája” (Jakab 1:1). Ihletett levele rengeteg józan tanácsot és buzdítást tartalmaz a mai keresztények számára. Mintegy négy évvel azelőtt készült el, hogy a rómaiak először támadták meg Jeruzsálemet Cestius Gallus tábornok vezetésével — azután, hogy a jó hír már széles körben hirdettetett „minden teremtménynek az ég alatt” (Kolossé 1:23). Válságos idők voltak azok, és Jehova szolgái teljesen átlátták, hogy Ő hamarosan végrehajtja ítéletét a zsidó nemzeten.

 4. Mi mutatja, hogy a korai keresztények nagy bizalommal voltak Isten Szava iránt?

⁴ Ezek a keresztények már birtokában voltak a teljes Héber Iratoknak, valamint a Görög Iratok nagy részének. Amint a korábbi írásokra való számos utalásukból kiderül, a keresztény bibliaírók nyilvánvalóan nagy bizalommal voltak Isten Szava iránt. Éppígy nekünk is buzgósággal kell ma tanulmányoznunk Isten Szavát, és alkalmaznunk kell életünkben. A kitartáshoz szükségünk van arra a szellemi erőre és bátorságra, melyet a Szentírás ad (Zsoltárok 119:97; 1Timótheus 4:13).

 5. Miért van ma szükségünk különleges vezetésre, és hol találjuk ezt meg?

⁵ Ma az emberiség egy olyan „nagy nyomorúság” küszöbén áll, „a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha” (Máté 24:21). Hogy túléljük-e, az attól függ, hogy van-e isteni vezetésünk. Hogyan találhatjuk meg? Úgy, ha kitárjuk a szívünket Isten szellem által ihletett Szavának tanításai előtt. Ez azt fogja eredményezni, hogy Jehova korábbi időkben élt lojális szolgáihoz hasonlóan ’a szó cselekvőivé leszünk’. Szorgalmasan kell olvasnunk és tanulmányoznunk Isten Szavát, és Jehova dicséretére kell felhasználnunk (2Timótheus 2:15; 3:16, 17).

Örömteli kitartás

 6. Miért találjunk örömet abban, ha megpróbáltatások érnek?

⁶ Levelének elején Jakab az örömöt említi, amely Isten szellemének második gyümölcse. Ezt írja: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek [megpróbáltatások érnek, Katolikus fordítás], tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1:2–4; Galátzia 5:22, 23). Hogyan mondhatja valaki, hogy „teljes öröm” az, ha sok megpróbáltatás éri az embert? Nos, még Jézus is kijelentette Hegyi beszédében: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben” (Máté 5:11, 12). Örömteli megelégedettséget szerez, ha látjuk, hogy Jehova megáldja erőfeszítéseinket, amint előretörünk az örökké tartó élet mint cél felé (János 17:3; 2Timótheus 4:7, 8; Zsidók 11:8–10, 26, 35).

 7. a) Hogyan kaphatunk segítséget a kitartáshoz? b) Milyen jutalomban részesülhetünk, miként Jób is?

⁷ Maga Jézus kitartott ’az előtte levő örömért’ (Zsidók 12:1, 2). Ha Jézus bátor példájára szegezzük tekintetünket, mi is ki tudunk tartani! Amint levele vége felé Jakab megemlíti, Jehova gazdagon megjutalmazza a feddhetetlenségüket megőrző személyeket. „Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat — jegyzi meg Jakab. — Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes” (Jakab 5:11). Emlékezz vissza arra, milyen jutalommal járt Jób feddhetetlensége, amikor visszanyerte jó egészségét, és újra teljes, boldog életnek örvendhetett szeretteivel. A feddhetetlenségben való kitartás neked is hasonló örömet hozhat Isten új világának megígért Paradicsomában annak az örömnek a tetőfokaként, hogy már most is Jehovát szolgálod.

Bölcsességet keresve

 8. Hogyan találhatunk igazi, gyakorlatias bölcsességet, és milyen szerepet játszik ebben az ima?

⁸ Ha szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát, s egyúttal a gyakorlatban is alkalmazzuk, akkor isteni bölcsességet szerzünk, amely képessé tesz arra, hogy kitartsunk a megpróbáltatásokban Sátán haldokló rendszere romlottságának közepette. Hogyan lehetünk bizonyosak afelől, hogy megleljük az effajta bölcsességet? Jakab így szól hozzánk: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány” (Jakab 1:5, 6). Buzgósággal kell imádkoznunk, rendíthetetlenül bízva abban, hogy Jehova meg fogja hallgatni könyörgéseinket, és hogy válaszol rájuk az ő saját megfelelő idejében és módján.

 9. Hogyan írja le Jakab az isteni bölcsességet és annak alkalmazását?

⁹ Az isteni bölcsesség ajándék Jehovától. Az ilyen ajándékokat leírva Jakab kijelenti: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” Levelének egy későbbi részében Jakab elmagyarázza, mit eredményez az igazi bölcsesség megszerzése, amikor is ezt mondja: „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével . . . A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató” (Jakab 1:17; 3:13–17).

10. Milyen ellentét van a hamis és az igaz vallás között?

¹⁰ A hamis vallás világbirodalmában — akár a kereszténységben, akár más országokban — gyakori az a szokás, hogy az imádók bizonyos himnuszokat énekelnek, ismételgetett imákra figyelnek, és esetleg szónoklatokat hallgatnak. Nem kapnak buzdítást arra, hogy reménységüzenetet hirdessenek, mivel a legtöbb vallás nem lát ragyogó távlatokat a jövőre nézve. Isten messiási Királyságának dicsőséges reményéről vagy soha nem esik szó, vagy teljesen félreértik. Jehova ezt mondja prófétailag a kereszténység híveiről: „kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet” (Jeremiás 2:13). Nincsenek birtokában az igazság vizeinek. Hiányzik az égi bölcsesség.

11., 12. a) Milyen indíttatást kell hogy adjon nekünk az isteni bölcsesség? b) Mitől int óva minket az isteni bölcsesség?

¹¹ Mennyire másként van ez ma Jehova Tanúi között! Isten adta dinamikus energiától ösztönözve elárasztják a földet az Ő közelgő Királyságának jó hírével. A bölcsesség, melyet szólnak, szilárdan az Isten Szaván alapul. (Vö. Példabeszédek 1:20; Ésaiás 40:29–31.) Valóban, ők felhasználják a gyakorlatban az igaz ismeretet és megértést, azáltal hogy hirdetik a mi Istenünk és Teremtőnk nagyszerű szándékait. Vágynunk kell arra, hogy a gyülekezetben mindenki ’betöltessen az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben’ (Kolossé 1:9). Ha megvan ez az alap, a fiatalok is, és az idősek is indíttatást fognak érezni arra, hogy mindig ’a szó cselekvőivé legyenek’.

¹² „A felülről való bölcsesség” óva int az olyan bűnöktől, melyek Isten nemtetszését válthatják ki. „Értsétek meg, kedves testvéreim [K. f.]” — mondja Jakab. „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.” Igen, gyorsnak kell lennünk és erős vágyat kell éreznünk arra, hogy odafigyeljünk az isteni tanácsra és alkalmazzuk azt. Mindamellett óvakodnunk kell attól, hogy helytelenül használjuk azt a „kicsiny tagot”, a nyelvet. Kérkedés, ostoba pletyka vagy konok beszéd által a nyelv jelképesen szólva „nagy erdőt” tud felgyújtani. Ezért minden kapcsolatunkban művelnünk kell a kellemes viselkedést és az önuralmat (Jakab 1:19, 20; 3:5).

13. Miért fontos, hogy elfogadjuk „a szó elplántálását”?

¹³ „Vessetek el tehát minden tisztátalanságot, valamint azt a felesleges dolgot, a rosszaságot — írja Jakab —, és fogadjátok el szelídséggel a szó elplántálását, amely képes megmenteni lelketeket” (Jakab 1:21, NW ). E kapzsi világ a maga hivalkodó, anyagias, énközpontú életmódjával és lealacsonyult erkölcsével az elmúlás előtt áll. „De a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:15–17). Mennyire fontos hát, hogy elfogadjuk „a szó elplántálását”! Az Isten Szavából származó bölcsesség éles ellentétben áll e haldokló világ rosszaságával. Semmi nem kell nekünk e rosszaságból (1Péter 2:1, 2). Arra van szükség, hogy szeressük az igazságot, és erős hit legyen elplántálva szívünkben, hogy így eltökélt szándékunk legyen: soha nem térünk le Jehova igazságos útjairól. De vajon elég csak hallgatni Isten Szavát?

„A szó cselekvőivé” lenni

14. Hogyan lehetünk a Szó „hallgatóivá” is, és „cselekvőivé” is?

¹⁴ A Jakab 1:22-ben ezt olvassuk: „Legyetek azonban a szó cselekvői és ne csak hallgatói, megcsalva magatokat hamis érvelésekkel” (NW). ’Legyetek a szó cselekvői.’ Ez a téma kétségkívül éles megvilágításba kerül Jakab levelében. Oda kell figyelnünk, és aztán „akképen” kell cselekednünk! (1Mózes 6:22). Manapság sokan állítják, hogy elegendő meghallgatni egy prédikációt vagy olykor-olykor részt venni valamilyen formális imádatban, és nem is mennek ennél tovább. Úgy gondolhatják, hogy amíg a maguk irányadó mértékei szerint „jó életet élnek”, addig eleget tesznek. Jézus Krisztus azonban kijelentette: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Máté 16:24). Világos, hogy az igaz keresztényektől megköveteltetnek az önfeláldozó tettek, és az, hogy kitartóan kövessék Jézus mintáját az Isten akaratának cselekvésében. Számukra ugyanaz az Isten akarata ma, mint ami az I. században volt, midőn a feltámasztott Jézus megparancsolta: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19). Te mit valósítasz meg ebben a vonatkozásban?

15. a) Milyen szemléltetéssel szolgál Jakab, megmutatva, hogy miként lehetünk boldog emberekké „a szó cselekvőiként”? b) Miért nem elegendő a pusztán formális imádat?

¹⁵ Ha állandóan belenézünk Isten Szavába, olyan lehet az, mint egy tükör, visszatükrözve nekünk, hogy milyen emberek is vagyunk. Jakab megállapítja: „a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében” (Jakab 1:23–25). Igen, ’a szó boldog cselekvője’ lesz. Az is fontos még, hogy keresztényi életünk minden részletében „cselekvők” legyünk. Sohasem szabad abba a hitbe ringatnunk magunkat, hogy a pusztán formális imádat elegendő. Jakab tanácsot ad nekünk, hogy vegyük figyelembe az igaz imádat néhány olyan oldalát, melyet talán még buzgó keresztények is elhanyagoltak. Ezt írja: „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól” (Jakab 1:27).

16. Milyen módokon lett Ábrahám „Isten barátja”, és hogyan nyerhetjük el mi az Ő barátságát?

¹⁶ Nem elég csak azt mondani, hogy „hiszek Istenben”, és aztán annyiban hagyni a dolgot. Amint a Jakab 2:19 rámutat: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Jakab kihangsúlyozza, hogy „a hit . . ., ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában”, s Ábrahámra utal, mondván: „a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit” (Jakab 2:17, 20–22). Ábrahám cselekedetei magukban foglalták, hogy kiszabadította rokonait, vendégszeretetet tanúsított, előkészületeket tett Izsák feláldozására, és ’vallást tett’ arról, hogy megingathatatlanul hisz Istennek „az alapokkal bíró városra”, vagyis az eljövendő messiási Királyságra tett ígéretében (1Mózes 14:16; 18:1–5; 22:1–18; Zsidók 11:8–10, 13, 14; 13:2). Ennek megfelelően Ábrahám „Isten barátjának neveztetett” (Jakab 2:23). Mi is ’Isten barátjainak’ számíthatunk, amíg tevékenyen hirdetjük a közelgő igazságos Királyságába vetett hitünket és reményünket.

17. a) Miért ’nyilvánították igazságosnak’ Ráhábot, és milyen jutalomban részesült? b) Milyen hosszú felsorolásban beszél a Biblia azokról, akik ’a szó cselekvői lettek’? c) Milyen jutalomban részesült Jób, és miért?

¹⁷ Akik ’a szó cselekvőivé lesznek’, azokat csakugyan „a cselekedetek nyilvánítják igazságosnak . . ., és nem egyedül a hit” (Jakab 2:24, NW ). Ráháb olyan személy volt, aki cselekedetekkel egészítette ki az abba a „szóba” vetett hitét, melyet Jehova hatalmas tetteivel kapcsolatban hallott. Elbújtatta az izraelita kémeket, és segített nekik elmenekülni, majd egybegyűjtötte atyja háznépét, hogy életben maradjanak. A feltámadáskor micsoda örömmel fogadja majd, hogy cselekedetekkel alátámasztott hitének köszönhetően a Messiás egyik ősanyja lett! (Józsué 2:11; 6:25; Máté 1:5). A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete hosszú felsorolásban beszél másokról is, akik ’cselekvők lettek’ hitük kinyilvánításában, és ők gazdag jutalomban fognak részesülni. Jóbról sem szabad megfeledkeznünk, aki ezt mondta, mikor komoly megpróbáltatásokat élt át: „Áldott legyen az Úrnak neve!” Ahogy már megjegyeztük, a hite és cselekedetei nagyszerű jutalommal jártak (Jób 1:21; 31:6; 42:10; Jakab 5:11). Hasonlóképpen, ha kitartunk ma „a szó cselekvőiként”, ez Jehova helyeslő mosolyával fog találkozni.

18., 19. Hogyan lettek hosszú időn át elnyomott testvérek „a szó cselekvői”, és milyen áldással járt a tevékenységük?

¹⁸ A Kelet-Európában élő testvéreink is azok közé tartoznak, akik sok mindent kiálltak az évek során. Most, hogy sok korlátozás megszűnt, ezek a testvérek igazán ’a szó cselekvői lettek’ új környezetükben. Misszionáriusok és úttörők költöztek ide a szomszédos országokból, hogy segítsenek a tanításban és a szervezésben. A finnországi fiók és a Watch Tower Society más közeli fiókjai szakképzett építőmunkásokat küldtek, s a nagylelkű világméretű testvériség új fiókhivatalok és Királyság-termek felépítéséhez biztosított anyagi fedezetet. (Vö. 2Korinthus 8:13–15.)

¹⁹ Mennyire buzgón válaszoltak erre e hosszú időn át elnyomott testvérek a szántóföldön! ’Fáradnak és küzdenek’ azért, hogy — mondhatni — behozzák a lemaradást, élve az olyan alkalmakkal, melyekkel nem élhettek az „alkalmatlan időben” (1Timótheus 4:10, K. f.; 2Timótheus 4:2). Albániában például, ahol nagyon kegyetlen volt az elnyomás, a múlt áprilisban csak három nap kellett hozzá, hogy a teljes készletet elterjesszék a „Miért oly gondtelt az élet?” című Királyság-hírekből. Ez ragyogó nyomon követő tevékenység volt Jézus halálának emlékünnepe után, melyen 3491-en jelentek meg — ami jóval meghaladja a tevékeny hírnökeik 538-as létszámát.

20. Az elmúlt éveket tekintve mit mutat az Emlékünnepen jelen levők száma, és hogyan kaphatnak sokan segítséget?

²⁰ Más országok szintén jelentős mértékben hozzájárultak az Emlékünnepen jelen levők számához, amely az utóbbi évek során jóval 10 millió fölé emelkedett. Sok helyen az újak, akiknek megerősödik a hitük azáltal, hogy megjelennek és figyelemmel kísérik az Emlékünnepet, ’a szó cselekvőivé lesznek’. Tudnánk-e több új társunkat is buzdítani, hogy váljon képesítetté e kiváltságra?

21. Összhangban az éviszövegünkkel milyen utat kell követnünk, és milyen célra törekedve?

²¹ Miként az I. századi buzgó keresztények és azóta élt megannyi társuk, mi is legyünk eltökéltek abban, hogy nekifeszülve ’célegyenest igyekszünk’ az örökké tartó élet felé, akár az égi Királyságról, akár annak földi birodalmáról legyen szó (Filippi 3:12–14). Minden erőfeszítést megér részünkről, hogy elérjük e célt. Nem annak van itt az ideje, hogy visszaesve újból csak hallgatók legyünk, hanem ez az az idő minden idők közül, amikor ’bátornak kell lennünk, és cselekednünk kell’ (Aggeus 2:4; Zsidók 6:11, 12). Olyanok lévén, akik ’elfogadtuk a szó elplántálását’, bárcsak ’örvendező cselekvőivé lennénk a szónak’ most, és továbbra is, az eljövendő örökkévalóságon át!

Hogyan válaszolnál?

◻ Hogyan tarthatunk ki örömmel?

◻ Mi „a felülről való bölcsesség”, és hogyan követhetjük?

◻ Miért kell olyanokká lennünk, akik ’a szó cselekvői, és nem csak hallgatói’?

◻ Milyen beszámolók ösztönözzenek arra, hogy „a szó cselekvői” legyünk?

[Kép a 17. oldalon]

Bárcsak mi is kitárnánk szívünket az isteni tanítás előtt!

[Kép a 18. oldalon]

Jób a feddhetetlensége jutalmául újra teljes, boldog életet élhetett szeretteivel